Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
J iMiiiinmüHUHüiiuinmiinmnunimiimnnmH inii!MinmiHiuni!!HuiHu«iiufiii>i»muifiiii«iiiiuii!iiui(iiMmiii!miimiiiimi!iim!i!iiiiiiiiir Jara Ribnikar: A legjobb viszonyban váltunk el egymástól. Megígérte, i hogy július elsején feljön Belgrádba. Végképp elhatározta, : hogy felköltözik, és nem fog változtatni közös megegyezésün- } kön. Nem is kerestem többé vele a találkozást. A kitűzött : időre viszont előkészítettem mindent, lakást szereztem, és ■ puhatolóztam, hogyan irathatnám be öt könyvelői tanfolyam- j ra, s. ha elvégzi, hol helyezhetném el, a saját üzemünknél, ■ vagy esetleg másutt. Ennyivel igazán tartozom neki. Biztosí- • tóttam, hogy feleségül veszem, s mihelyt feljön, egybekelünk. ■ Ügy is beszéltem róla, mint jegyesemről, jövendő élettársam■ röl. Végül majd rájön maga is, hogy merőben más az, ha : törvényes férj- és feleségként él az ember, és nem úgy, mint eddig. Minden kész volt. És bíztam is benne. Azt hittem, a szertelen kicsapongások után végre megnyugszik, s a békés napokkal hajlékunk a szerelem fészke lesz, az összhangé, a n3nigalomé. Megunhatta már a lealázó kalandokat azon az átkozott Malinovacon, ahol ki tudja, ki kinek osztja kegyeit... Július elsején levelet kaptam tőle. Esze ágában sincs feljönni Belgrádba... Szó sem lehet róla... Az ördögbe is, vajon mit forgathat már megint a fejében? Vagy esetleg miattam nem tudja rászánni magát? Merthogy a nővére férje vagyok? Mert a családja kitagadott? Hiszen miatta tagadott ki a család. Igaz ugyan, hogy sohasem beszélgettünk kimerítően a kettőnk kapcsolatáról, nem is igen volt rá időnk, ha együtt voltunk, rendszerint pirongattam; féltékeny voltam és rosz- szallottam a kicsapongásait, kérleltem, ő meg hallgatott, így aztán nem is tudom voltaképpen, boldog volt-e az együtt töltött órákban, vajon szeret-e? Voltaképpen semmit sem tudok. Vladóval megbeszéltem még egyszer a malinovaci utunkat. Abban állapodtunk meg, hogy magával hozza Bórát is. A ruhát is megvettem már Bakarusának. A legújabb vonalút, a legújabb sorozatból. Eltökéltem, hogy gyökeresen változtatok a dolgon. Nem' mehet így tovább! Bóra mindig jó volt hozzám, most is felajánlotta a kocsiját. Csak a benzinköltséget fogadja el tőlem. Ahogy megérkeztünk, Bóra és Vladó felkerekedett, hogy felkeresse Bakarusát. Én a szállodában várakoztam. A fiúk visszajöttek. Nélküle. Épp vacsorához ültünk, amikor belépett az étterembe. Már jócskán ittam, és most borúsabban. vagy talán kétségbeejtőbben is láttam a dolgot, mint Belgrádban. A szesz különben sem úgy hat rám, mint másokra. Engem nem derít fel, inkább lehangol. Nem nyújt élvezetet, sem feledést. Nem lebegtet, hanem elnehezít. Bejött, megállt, és mintha keresne valakit, körülnézett. Egy ismeretlen fiatalember kíséretében. Odajött hozzánk, s durva szitkozódással kezdte: unja, torkig van már az egész mindenséggel, és nem hajlandó folytatni ezt a hülye kapcsolatot. Szemrehányással illetett, mert beidéztettem kihallgatásra, Csak nem akarom börtönbe juttatni azért, mert nem szeret?! Igen, beidézték, de csak tanúnak, mondtam, abban az országúti rablótámadásban. De őt ez igazán nem érinti. — Hallgass — szakított félbe. — Tudod, hogy az életemmel játszol? — Nem a tiéddel, hanem a magaméval — mondtam csendesen. Rámnézett és elsápadt. Belekarolt a kísérőjébe és elnémult. — Hazudtál. Én mindent megadtam neked, ami tőlem tellett. A jegygyűrűt is becsúsztattam a zsebedbe. Kimentettelek a rendőrségről. Add vissza a bőröndöt, add vissza a gyűrűt. Nagyon hangos lehettem. És elszánt. Mert megrémült. S már húzta is az ujjáról a gyűrűt, és letette elébem, fintorogva és óvatosan az -asztalra. Nehogy megérintse a kezemet! Megborzongtam dühömben: mi az, hát ennyire ellenszenves vagyok neki? Vagy talán leprásnak tart?! — A bőröndöt elküldöm majd a szállodába. Ha akarod, azonnal. Visszaadom azokat a rongyokat, amiket vettél. Mindent visszaadok. — A holmit nem kértem. Csak a bőröndöt. Arra szükségem van. És hogy ne járj pucéran: tessék, hoztam neked egy új ruhát. T.áthatóan megörült neki. Arcáról egyszeriben leolvadt a félelem. A szerencsétlen, az imént még egy döbbenet volt, és most hogy örül ennek a göncnek. Ennyire oktalan, és tőle vártam én megértést? Nem is tartóztattam, amikor kísérője karján elindult és elhagyta az asztalunkat. Azt gondoltam, majd csak rádöbben... és személyesen hozza el a bőröndöt. És akkor kérlelni fog, hogy bocsássák meg.« De nem jött. Elmentünk hát hármasban a lakására. Háziasszonya közölte. hogy még nem jött haza, Visszamentünk a szállodába. Papirost kerestem, hogy levelet írjak neki. De alig kezdtem bele, kopogtak kz aítón. Hárman léptek be; a fodrászat vezetőjét, ahol dolgozott, megismertem. — Hogv mertél beszélni a feleségemmel? — emelte rám a kézét. — Hiszen tudod, hogy mohamedán vagyok! Jara Ribnikar a délszláv írók középső nemzedékéhez tartozik. Számos novellája Idegen nyelteken is megjeleni. írásait a cselekményesség és mély lélektani* ismeret jellemzi. Érdy Judit szövegrajza Bóra közénk ugrott. Vlado is beavatkozott a portással, s = így elejét vették a verekedésnek. A portás jobb belátásra bír- Ej ta őket, s látogatóim elhagyták a szállodát. E A megkezdett levelet összetéptem. Bórával épp az esetle- E ges támadással kapcsolatos teendőket beszéltem meg, amikor E megjelent a fiatalember, akinek olyan görcsösen kapaszkodott E a karjába, mintha a fivére volna. Izgatottnak látszott. E — Üzenetet hozok — mondta. Vedd úgy. mintha tőle hal- E lanád. Menj ki a szállodába; de azonnal, öt kilométernyire ~ van ide. Az a három pók, aki az előbb itt járt, lesben áll az E országúton. Fegyveresen. Kitűnő lövők. Ne az országúton E menj! = — Ő ott van, abban a szállodában? = Nem válaszolt. Karon ragadtam: E — Beszélj: ott lesz? Beszélnem kell vele, értsd meg! jjj Okvetlenül! E Csak ennyit mondott: — Vérzik. E Felugrottam. 5 — Kísérj el bennünket abba a szállodába. Szüksége van E rám, vagy mind a hármunkra. A barátai vagyunk. Szüksége E lehet a véremre... mindenre kész vagyok, ha kell az utolsó g cseppig odaadom... Légy szíves... Szabadkozott, hogy csak figyelmeztetni akart, ne dőljek E be azoknak, a gyilkosoknak.. Mert tőrbe akarnak csalni. Bóra és Vlado is közbeszólt. Mind bizonygatták, hogy én E vagyok az egyetlen rokona. A szülei elhagyták, illetve le- — mondtak róla. A fiú végül is elárulta, hogy ott fekszik, abban 5 a szállodában, de a gyilkosok lesben állnak, mert sejtik, hogy E fel fogom keresni Bakarusát. Végtére is vállalta, hogy velem „ jön. Az országúton mentünk, de nem találkoztunk senkivel. E Hogy megelőztek-e bennünket, vagy valami közbejött, nem E tudom. Mint ahogy azt sem, hogy vajon Bakarusa küldte-e E hozzám Seadot, ezt a derék fiút. E Az a borzalmas szálloda! E — Miért ide hozták? — kérdeztem. — Egyenesen kórház- S ba kellett volna szállítaniuk! — üvöltöttem és alája csúsztat- E tam a kezemet. Vértócsát éreztem a dereka alatt. E ■— Végem van, Száva — suttogta csaknem hangtalanul. E — Menj, telefonálj a mentőkért. Azonnal bevisszük a r kórházba. E Sead elrohant telefonálni. Láthatta, csupa vér a kezem. E — Merevedik az állkapcsom — mondta Bakarusa erőt- E lenül. =j — Ne félj, segítek rajtad. A legjobb orvosra bízlak, légy E nyugodt Fő, hogy még jókor jöttem. Most már nincs okod E félni. E Mire megérkezett a mentőkocsi, eszméletét vesztette. Sze- ~ me félig nyitva, mint a halottaké. Sead még mindig a tele- — fonnál bajlódott A barátaimat hívta. Zavartan közölte, hogy E a kocsi elment, és nyugtatni próbált, hogy talán mégsincs E olyan nagy baj. lehet, hogy az ártott meg, hogy a saját lábán E jött fel a lépcsőn... A mentőkkel orvos is érkezett. Megvizsgálta, sokkról és E vérveszteségről beszélt, majd hordágyra tetette és levitette a E mentőkocsiba. Arca olyan volt, mint a vatta; az egész teste § rmha volt, hajlott, mintha vattából volna, mintha már nem 1 is lett volna. ~ — Elég volt ma éjszakára — mondta barátságtalanul az 2j orvos. — Ne menjen be hozzá a kórházba. Holnap sem. Hív- E jón fel. E Vlado és Bóra közben megérkezett. Seid sem ment a E mentőkkel. Mi régven ott maradtunk, a félig kiviláglott szál- E loda bejáratánál. Sead jelenléte mcgnvugtatolt mindhármun- E kát. Nélküle szinte tehetetlennek, éreztük volna magunkat. E ÉifAl körűi tért. amikor tanácstalanul elindultunk, gya- E log, Milonovac felé. " " DUDÁS KA*-MAN fordítása (iiiiiiiiiiiiiiiiissiiiigiiiiffiifiiimiiiiitiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiuiitimiiiiiiiiiiititiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiK E mberek, embertársaim a szívem csordultig, hadd mondjam el crCmöm: veres bort it*am, szekszárdi kadart — rák ellen. . Legjobb tudomásom szerint én és basám fiai már majdnem minden ügyben ittimk. Tegnap mé°\ ba valaki meg kérdez, gondolkodás nélkül mondtam volna: "’ár minden ügyben. Ma rájöttem, hogy mégsem. Eddig a következek ről tudtam: születés, balál dicséret, letolás, vadásza* horgásza*, borverseny, esküvő szóval öröm és btf. A felsorolás persze, egy kissé heve nyészett. De azt még senki sem vallotta be soha, jhoey szereti az italt. J>az. az ivás- nak külön lélektana van — mondhatnám úzvis állattana de miért sérthessem embertársaimat és főleflr magam — a szégyellő» lélek+ana Egyébként, hozv le^belül az ivóember bűnnek tartja az Ivást, erre bizonyítók, hogv két ivócimhora rendszertn* ré szeg disznónak ..lépteti elő egymást, ha erre alkalom adódik. Szóval kell az ürügv, az ok. mert az menti a helvzetet és az embert, bár. valljuk be. nem jobban, mint a struccot a homok. Éppen ezért ezekje a dolgokra már oda sem figyel, legfeljebb, lelkében egy kis öncinizmussal, moso lyog. M a mégis felfigyeltem Sorsom komoly, tudományos rangú emberekkel hozott össze. Ahogy nálunk illik, a külpolitikáról e'—'nesen a nőkre tértünk át. Közben, figyeltem, a komoly férfiszemek megpihentek Zsuzsika szép barnára s"lt nyakán, sőt. egy elszántaid vállalkozó szemnár a ruhakivágás mögé próbált furakodni. Szemérmetlen — gondoltam, de később megértettem, hogv igaza van. Mindannyian egy provokáció áldozatai voltunk. Zsuzsika bort szolgált fel a társaságnak, az asztal közepén ülők még a laoszi helyzetnél a Rizsesköcsögbe ragadva ültek, mi már a lelki magasságok felé szárnyaltunk. Amikor a vörös borhoz értünk, azt mondja az egyik borászati professzor: — Kérem a tisztelt vendégeket, hogy ezt fogyasszak szeretettel. A tudományos kutatás már megállapította, hogy a szekszárdi kadar, jó hatással van a rákmegbetegedés ellen. No, no gyerekek! Itt valami nagyszerű dolog született, aminek mi is tanúi lehetünk. Valaki egészen magas szinten tovább fejlesztette az ivók nemzetközi ürügyelméletét. E hír állítom, percek alatt bejárja a világot és egyszerre két- czerhétszázkilencven nyelven, kétszázmillió részeg ezt mondja a feleségéllek: — Ne haragudj kisfiam, mindez rákügyben történt. Ugye érted? M ire ezt végig gondoltam, nemzeti büszkeségem jócskán felágaskodott. Hiába, mi magyarok uxmwon évszázadok óta minden témában lerakjuk a világ tudományos asztalára a magunk obu- lusát. Hogy a feleségekkel mi lesz? Az már nem a mi dolgunk. Ez egy másik téma. Talán valahol, egy másik ország tudományos kis összejövetelén, egy tósztnál valaki néhány keresetlen szóval a mienkhez hasonló nagy dolgot mond. Mi csak erre vállalkozunk. Miért vegyük el mások kenyerét? Helye van ennél a nagy asztalnál minden nemzetnek, kicsinek és nagynak egyaránt. Én, a helvzet, komo’vs ágához illően, a tőlem megszokott határozottsággal és szerénységgel meghatódhasd gom ban mindösze ennyit mond tam* — Ha*rá, abcúgoHuk a rákbetegségedet, — És csipogó szemem Zsűrikéről a tudós 'érfiúra emeltem. E gy konzekvenciát mégis levonnék. A fenti eset arra figyelmeztet: legyünk szerények és optimisták. Ürügyeink éppoly végtelenek, mint maga a bortermő természet. (suha)
