Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Olyankor hoí van a rendőr? Igaz, már talán egy éve is lesz lassan, hogy megtörtént velem az eset, de mostanában, is többször eszembe jut.. Este úgy fél 10 tájban mentem hazafelé, amikor a Béla tér táján, mellém lépett egy rendőr és a - személyazonossági iga-'' zolványomat kérte. Megkockáztattam egy „miért”-et, mire azt. a választ kaptam, „mit sétál egy nő ilyenkor magában az utcán”. Megértem én, alapjában véve a kérdésem, a „miértem” sem volt jogos, hiszen mit tudhatom én a magasabb szempontokat, amelyért ;• egy rendőr járókelőket igazoltat. Kifogásom az igazoltatás ellen nincs, de ha volna is, jogtalan volna. Más az, amiért említem az esetet.'Azt furcsállom, hogy míg békés járókelőt igazoltathatnak, olyankor hol van a rendőr? Olyankor... Olyankor, amikor éjféltájban a Kispipa zárórája idején kijön hal-nyoLc fiatalember boros-kedvvel, s nagy fennhangon tárgyalják férfias gerjedel- müket, s hosszú perceket dis- kurálnak, amíg megvárják borgőzös kívánalmuk válasz-.- tottját, hogy utána további hosszú perceket töltsenek az alkudozással: velük megy a nö vagy sem? Vagy 15—iO percbe is beletelik, míg továbbjutnak néhány épülettel és a Garay tér sarkán fejezik be a megbeszélést. Szóval, ilyenkor hol marad a Garay térről a rendőr? S még akkor sem kerül elő, amikor ugyanezen esten, úgy fél óra múlva hirtelen verbuválódott dalárda harsog a varos főterén. Kedvükre kurjongatnak táncdalt és magyar- nótát rikoltozva felváltva. Csinálják ezt addig, míg a kedvük tartja, mert a render nem kerül elő. Szóval ilyenkor hol marad a Garay térről a rendőr? Ki a jó fej? Néhány esztendővel-, korábban, ha valakire azt mondták, jó fej, méltán büszke lehetett rá: nyugodtan úgy értelmezhette, hogy; testének! legfelsőbb] részét nemcsak díszként hordja a nyaltán, hanem,', fia úgy adódik, használni is tudja, — méghozzá nem is rosszul. Manapság korántsem ilyen egyértelmű a jó fej fogalma, legalábbis a fiatalok körében nem. „Fejvadászatom” során elég gyakran bukkantam olyképpeni használatára, hogy az illetőt-büszfcéspg-helyett legfeljebb a tükörbe nézésre — és józan következtetések levonására — inspirálhatta. Továbbá sikerült megtudnom azt is, hogy a fejet — a tizenéves generáció értelmezésében — „fokozni” is lehet. Mégpedig így: fej. jó fej, állati jó /ej. Egyébként a Magyar Nyelv Értelmező Szótára tizenháromféleképpen értelmezi a fej szót. Néhány példa a „főfunkción” kívül: valamilyen intézménynek á feje, „szegény feje”, lábfej; újságfej, ágy feje stb... - Az „újszerű” fej megfogalmazás nem szerepel a szótárban, ami érthető is, hiszen csak néhány éve — szerencsére elég szűk körben — dívik ebbén az értelmezésben. De még mielőtt átkokat szórnának a fejemre, elég talán ennyi a meglehetősen szabados filológiai értekezésből... , 1 .' * Vásári giccsárusok Krisztus-képeire emlékeztető fiatalember, fodrász után kiáltó hajjal, tekintélyes szakállal, farmernadrágban. Azt mondták rá: jó fej. (Az idősebbek egészen mást - mondtak, de mivel kizárólag fiatalok értelmezésével foglalkozom, az ő véleményük elhanyagolható.) A ,;hősök nyomában” területi vetélkedő győztese négy kütonaruhás’ fiatalember. Lelkes tapssal jutalmazták őket, t azt mondták fájuk: jó fejek. Társaságban az utolsó leheletéig viccet mesélő, a hatás kedvéért önmagát is nevetségessé tevő fiatalember titulusa: jó fej. Barátságos felnőtt, engedékeny apa, elnéző tanár, megértő hivatali, üzemi vezető, Kossuth-díjas színművész, fiatal költő: jó fej. Ugyanilyen megjegyzést hallottam már: iritézkedő rendőrről, vezető politikusról, termelőszövetkezeti KlSZ-titkár- ról, vitatható erkölcsű lányról, tv-bemondóról, II. Rákóczi Ferencről... 1 Amint az idézett példákból is kitűnik, meglehetősen széles a szó felhasználási területe, úgy hogy ha valakit ilyen jelzővel illetnek fiatalabb évjáratú társai, erősen gondolkodnia kell rajta: örüljön-e neki egyáltalán? f. Volt akinek bemutatkoztam, s hivatásos toliforgatói minőségemben tettem fel a kérdést, néhány fiatallal pedig „csak úgy’ beszélgettem, spontán, jegyzetfüzei és minden észrevehető cél nélkül. Ezt csak azért tartom szükségesnek előrebocsátani, mert a válaszokat is így igyekeztem csoportosítani, s mutatóban a két végletet közlöm. Az újságíró beszélget: — Kit tartasz jó fejnek? — Azt, aki rendesen viselkedik, nem lóg, mindig van munkahelye, nem csinál balhékat sem az utcán, sem otthon, tiszteli a szüleit és a felnőtteket. — Lehet jó fej az, aki hosszú hajat hord és feltűnően öltözködik? — Szerintem nem, mert aki jó fej, az az eszével akar feltűnést kelteni, vagy a munkájával, nem pedig a külsejével. — Tegyük fel: valakivel sok baj van, de kitűnően gitározik, lehet jó fej? — Akkor nem. — Felnőtt ember lehet jó fej? — Felnőttekre nem szoktuk mondani. Csevegés inkognitóban: — Kit tartasz jó fejnek? % — Aki modern fiatal, modernül öltözködik, vi...Ihcdik. — Hosszú hajú, feltűnően öltöző fiatal lehet jó fej? — Ha úgy vesszük lehet, csak másképp. — Ha valakivel sok baj van, de kitűnően gitározik, lehet jó fej? — Amikor gitározik, akkor igen. Az megeshet, hogy ff munkahelyén mást mondanak róla. — Felnőtt lehet jó fej? — Ha olyasmit csinál, ami a fiataloknak tetszik. Az első vélemény olyan, amilyet elvárhatunk egy józan ítélőképességű fiataltól, ám a másodikkal szemben „helyzeti előnyt” élvez. Magyarán szólva: tudja, hogy mit várunk tőle, mii kell mondani. A második őszintébbnek hat, de ha alaposabban elemezzük a válaszokat, tulajdonképpen nem sokban különbözik a kettő. A hangsúly, úgy érzem, a, ,,tnásképp”-en van. * Arra kellett volna választ találnom, ki a jó fej a fiatalok véleménye szerint. Groteszknek hat ugyan, de végül is erre a következtetésre jutottam: tulajdonképpen mindenki. De mindenki másképp. Mert nem azonos a Kossuth-díjas művészre — és a népszerű táncdalénekesre alkalmazott ,jó fej” meghatározás... A nyelvi uniformizálódás elkerülésére szívesen javasolnám az ügyes gitáros, kitűnő színész, jó szakember, okos ember stb... „hagyományos” kifejezéseket, mégsem teszem. Éppen én ne legyek jó fej? I D. KÓNYA JÓZSEF Olvankor sem tudom, hogy hová lesz a rendőr, amikor részeg cigányok ülnek batyuikon sörösüvegeik, asszonyaik és gyermekeik hangos társaságában szombat délután úgv 3—4 őrá hosszat a Garay tértől alig 3 háznyira a Széchenyi utcában. Ülnek részegen és zavartalanul,' mintha- egy erdőben, vagy mezőn telepedtek volna le egy kis pihenésre. A lepedőbe kötött batvuból KHőg valami.- IMfcWPtW: féle, meg néhány ruhadarab"'' és ülnek egy fél délutánt, amikor megunják a dolgot," to- -■ vábbállnak. Vinném le a plédemet, s feküdnék az úttest' szélére kicsit napozni, békésen olvasni, tudom lenne köröttem ribilliő. S ha lenne, jogosan lenne. Egy város közepén mégsem lehet sátrat verni, de ne lehessen a cigányoknak sem. Szóval ilyenkor hol marad a rendőr, aki rájuk szólna? Nincsen sértődés bennem, hogy este úgy fél tíz tájban igazoltattak az utcán, amikor hazafelé mentem. Hát igazoltattak. Nem tudom, hogy miért, de ezt nem is szükséges okvetlenül tudnom. Az esetet már réges régen el is felejtettem volna, ha nem botla- nék nap, mint nap olyan esetekbe, amikor hiányolom a rendőr jelenlétét. Hiányolom, s nem kis eldugott utcából, hanem Szekszárd középpontjából, főteréről, a Garay térről. MÉRT ÉVA CseSédsorból indultak rS-tfc cserzi-rtlfj- .Aii'i í'jc -i':' i Magyarország nemes család- B PCAl^ilpk jainak történetét, • „genelógiai ** MBWIlwll táblákkal”, néhai Nagy Iván a? áon dolgozta fél a rhúlt tázázad' hatvanas éveiben, «gy- hosszúra nyúlt-mrUnlía^s^ámös "kötetében. Címerek és szépen felrajzolható nemzedékrendi táblák nélk,ül ugygiv, de története valamemíyiirfiagyarorszá- • gi családnak van. Annak a többségnek is, akiknek homályba vesző múltjával a neves familiakutató nem foglalkozott és a dolgok természete 1 szerint'nem is foglalkozhatott. Adatok híján. Ha csak — ka- , pa rriSrköláSába ' kérgesedéit, kemény kezek —- mag nem örökítették az elődöket egy családi biblia belső bbrítólap- . ján, a legtöbb ember ritkán tudja’néven nevezni á dédapját. Az ükapját, vagy éppen a szépszüleit azonban bizonyára nem. Az ivadékok azonban mégis itt élnek közöttünk. Honnan indultak, mi lett belőlük? Egy futónál alaposabbnak alig mondható ismeretség jóvoltából, ezt indultunk tudakolni Kölesden. Legidősebb Kovács Pálnak, a Kisbér-bábolnai császári és királyi ménesbirtok valamikori első béresének és idős Farkas János nagydorogi uradalmi cselédnek a neve maradt fenn. Születésük, éve éppúgy feledésbe merült, miként halálozásuké is. A XIX. százsaiban éltek és nem ismerték egymást. Farkas János, hasonnevű fia azonban már többre vitte apjánál. Feljebb verekedte magát a vagyon, bűvös ranglétráján és 1906-ban, mint „kisházi ember” (így emlegeti az özvegye) nősült meg. Még ő is volt cseléd, erről egy régi cselédkönyv németes helyesírásé bejegyzése vall, mely szerint .2 Ewig jól wiselte Magat” a báró Jeszenszky uradalomban. Farkas János Julianna lányát a ménesbirtoki első béres Pál fia vette feleségül, aki — szegény emberek gyereke lévén — ilyeneknél tudvalevőleg a gyermekáldás a munkáskezek szaporodtát is jelentette) még 9 Villanymotor-tekercselést, villamosgép-javitást, sürgős esetben soron kívüli munkát vállal Tolnai Fémipari és Szereié KTSZ Tolna, Ságvári E. u. I. ■ : Tel.: 141 J (211) öt testvérével osztozott az otthoni, nem túl bőséges koszirtón. • Sorsfordító nemzetek A napjainkig már száguldóvá gyorsult huszadik századi élet ennél a nemzedéknél nagyobb változatosságot kínált. Olyan életsorsokat, melyeket egv-két emberöltővel korábban a maguk fajtájabeli el sem képzelt volna. Hol volt a biztos nyugdíjtól, a kitüntetéstől, vagy éppen attól a szentségtörő ötlettől a múlt század cselédembere, hogy urai ellen fegyvert fogjon? A Kovács testvérek egyike ma a vízügyiek nyugdíjasa, a másik egy tejgazdaság révén az, a harmadik pedig — néhai Kovács Imre — a postások ellenállási mozgalmának tagjaként esejt el valahol a Kárpátokban. Sírja ismeretlen, leszármazottai a ‘Szovjetunióban élnek. Kovács Pál pedig, akit megkülönböztetésül az „idősebb” jelzővel illetünk, kitüntetett nyugdíjas főállattenyésztő, Nagydorog köztiszteletnek örvendő polgára. Iván Visnyevszkij kapitány A szomszédos Fejér megyebeli Perkátán Iván Visnyevszkij kapitány mondotta egyszer neki: — Derék ember vagy, papa! A kapitány nyugodtan a fia lehetett volna, így a papa megszólítás jogos, de jogos volt a dicsérő jelző éppúgy, Kovács Pál, az idősebb, és legnagyobb fia (aki természetesen szintén Pál és ilyesformán „ifjúnak” kell titulálni) már hónapok óta éjt-nappaUá téve vezette a falubeli tejüzeipet. A tejüzem a perkátai kórház négyszáz betegét látta el, de szállított az I. Ukrán Front székesfehérvári hadikórházának is. A cselédek ivadékai — a maguk szerény, de cseppet sem megvetendő módján — ilyesformán kapcsolódtak be az ország felszabadításának támogatásába. Id. Kovács Pál később Hajdú megyében, majd a sárosdi, később az Alsópáhoki Állami Gazdaságban lett az állattenyésztés irányítója és nem sokkal nyugdíjba vonulása előtt megkapta a „Kiváló állattenyésztő” címet. Az érettségizeitek A nagydorogi uradalmi cseléd dédunokái, a ménesbirlo- ki első béres unokái — a három Kovács testvér — érettségiztek. Ketten a szekszárdi Garay gimnáziumban, egyikük Székesfehérvárott. Ifjú Pál, aki apja mellett már Iván Visnyevszkij kapitány tetszését is elnyerte, ma Szekszár- don a GELKA tisztviselője. László öccse a fácánkerti Növényvédő Állomás műszaki vezetője, a legkisebb: Kovács Zoltán pedig ugyancsak Szek- szárdon, az egyik legfiatalabo vállalat, a Volán kirendeltségének igazgatója. Karrierek? Nem azok. Egyszerűen csak magyarországi életsorsok, melyeket több nemzedéken át l^séreltünk meg végigkövetni, abban a hitben és reményben, hogy ilyesformán is érzékeltetünk valamit azokból a változásokból, melyek egy része a meg- lettebbeknek életük nem múló emléke, a legifjabbaknak pedig: — történelem. A legifjabbaknak, mint például a sorban immár negyedik Kovács Pálnak, aki teljes kis- iskolási magától értetődéssel válaszol a jövő terveit tudakoló kérdésre: — Tévészerelő leszek! Sejtelme smes r*1'». ho-yki volt a dédapja és iV—pja. ORDAS IVÁN-ti-,,. ... . A
