Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
tel a **t u XIX. évfolyam. 89. szám ÄRA: 1.20 FORINT Vasárnap, 1909. április 20. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A HÉT \ A z útpadkán két teherautó állt, mögötte egy oldalkocsis motorkerékpár, amelynek eleje összezúzódott. A motor- kerékpár mellett pedig egy ember hevert. A csizmája, a nadrágja látszott, az arcát csomagolópapír takarta. — Meghalt! A gépkocsivezető bólintott. A gépkocsivezető sápadt volt és kíváncsi. Megállt, és rohant a teherautók felé. A rendőr visszaparancsolta. — Aláfutott, szegény! — mondta a gépkocsivezető és indított. Az autó hasa alá szaladt az országút szalagja. A kocsi, mint mohó állat nyelte a kilométereket. A gépkocsivezető szótlanul ült. Én is. Látszott rajta, hogy valamire gondol. Talán arra, amire én. Talán arra gondol: hazaérünk-e? Mert otthon várnak. Megígértük, hogy időben otthon leszünk. De otthon leszünk-e? A motorost is hazavárták. És most ott fekszik az úton. Holtan. Arcát csomagolópapír takarja. Egy hír lett belőle. Este bemondja majd a rádió: „X. Y. figyelmetlenül vezette a motorkerékpárját, belerohant egy parkoló teherautóba. A helyszínen meghalt.. Lehet, hogy a hozzátartozók is a rádióból értesülnek az egészről. Reggel elment, délben meleg ebéddel várták, aztán többször újramelegítették az ebédet, aztán bemondta a rádió. .. Hiába várják. A z oldalkocsiban talán ajándék volt a gyerekeknek.! Vagy hús a vasárnapi ebédhez, vagy a kiránduláshoz. Lehet, hogy vasárnap erre akartak kirándulni. Gyönyörködni a tájban, szívni a friss, jó levegőt. Lehet, hogy vezetés közben ő is a tájat nézte. Talán csak egy pillantást vetett a csillogó Dunára... — Az istenit! A kocsi megingott. — Látta! Látta az őrültet. Keresztül akart menni! Pont előttünk — füstölgőit a gépkocsivezető. Egy asszony majdnem meghalt. A gépkocsivezetőnek köszönheti az életét. Át akart rohanni az úton. Talán valami friss pletykát akart elmondani a szomszédasszonynak, talán az unokát akarta csak megnézni, vagy éppen valami jó receptet hallott, és azt akarta kipróbálni. Talán meg is hagyta a férjének: — Mindjárt jövök! És majdnem hiába várta a férje. Bennünket meg a feleségünk. Autók robogtak. Időnként fék csikorgóit, traktor pöfögött, motorkerékpár berregett... Az út élte a maga életét. És leste az áldozatokat. Állandóan lesben állt és lecsapott arra, aki egy pillanatra is megszűnt figyelni. Mint a héja arra a vadra, amely ellankad vagy elbóbiskol. — Félóra múlva otthon leszünk! — mondta a gépkocsi- vezető. Félóra múlva? Fél perc alatt is sok minden történhet. Nem tudtam másra gondolni, csak a letakart arcú emberre. A letakart arcú emberekre, akiket hiába várnak haza. A mögöttünk haladók óvatosabban hajtottak, a szembejövők nem. A mögöttünk haladók látták a letakarta arcú embert. A szembejövök még nem. ök majd csak a látvány után hajtanak óvatosabban. A konszolidáció útján Pártbizottsági ülések a cseh megyékben A pénteki nap folyamául Csehszlovákiában kibővített ülést tartott a CSKP valamennyi megyei bizottsága. A résztvevők megismerkedtek a CSKP Központi Bizottsága április 17-i plénumának következtetéseivel és állást foglaltak a plénumhatároza tokkal kapcsolatban. A megyei pártplénumokor. részt vettek Vasil Bilak, Ev- zen Erban és Jan Pillér, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai. Jozeí Lenárt, Frantisek Penc, Alois Indra, Jaroslav Közel. Oldrich Prusa és Vaclav Hula, a CSKP Központi Bizottságának és a Központi Bizottság Irodájának titkárai, tovább:! Milos Jakes, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke, Stanislav Ráz], a Cseh Szocialista Köztársaság kormányelnöke, valamint a CSKP Központi Bizottságának és Irodájának más tagjai. Tájékoztatták az ülések résztvevőit a CSKP KB plénumának munkájáról, az egyes felszólalásokról. a vitáról, a plé- num tartalmáról és egyes döntéseiről. A cseh megyék pártbizottságainak plénumain pozitívan értékelték az április 17-i központi bizottsági ülés következtetéseit és támogatták az új pártvezetést. Hasonlóan egyöntetűen támogatták Husak megválasztását a CSKP Központi Bizottsága első titkárává. ASülv légkör Szlovákban Ugyancsak pénteken a délutáni órákban a Szlovák KP megyei és városi bizottságai is értekezleteket tartottak, amelyek szintén igen aktiv légkörben folytak le. Vas ti Bünk. a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja és a Központi Bizottság titkára Prágában az április 17-i plénurn eredményeiről tájékoztatta a szocia- Vsta országok diplomáciai épviselőit. Oldrich Kaderka, a CSKP Központi Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság nemzetközi osztályának vezetője sajtóértekezleten tájékoztatta a pártlaook Prágában akkreditált tudósítóit a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága április !7-i plénumának eredményeiről. fi DNFF-csapatok lövik az amerikai állásokat A dél-vietnami hazafias erők pénteken éjjel több támadást intéztek az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok támaszpontjai ellen. A legerőteljesebb a három támadás közül egy az amerikai 25. gyalogoshadosztály támaszpontja ellen irányult Saigontól mintegy 60 kilométernyire északnyugatra. A másiknak a célpontja szintén egy amerikai állás volt Tay Ninh közelében, Saigontól körülbelül 90 kilométernyire északnyugatra. A harmadik támadás során a szabadságharcosok aknavetőkkel lőtték a Mekong deltájában fekvő Phu Vinh katonai létesítményeit Saigonban péntek este egy különleges katonai törvényszék ötévi börtönre ítélte Pham Van Nhon dél-vietnami újságírót, az év elején betiltott Vietnam Nouveau című francia nyelvű lap kiadóját. Az újságírót „lázadás” vádiával tartóztatták le. A lázadás abban állt, hogy Pham Van Nhon az 1966. évi karácsonyi tűzszünet idején Tay Ninh tartományba ment és találkozott a DNFF vezetőivel. Betű és szellem Két nap országgyűlés. Belpolitikai programját felidézve: két törvényjavaslat és az Igazságügy-miniszteri beszámoló megtárgyalása. Első hallásra eléggé különböző témáit. Szabadalmak védelme, szerzői jog, törvényhozás-törvényesség. Ha mégis szoros ösz- szefüggést fedezünk fel közöttük, legkevésbé sem a kommentár leegyszerűsítésének szándékából fakad, hanem az igen élénk, kritikus hajlandóságú tanácskozás egyértelmű szellemiségéből. Már a szándék is, hogy újakkal cseréljük föl a találmányok és az irodalmi, művészeti alkotások védelmét, erkölcsi, anyagi honorálását szabályozó háromnegyed, illetve fél évszázados törvényeket, egyazon tőről fakadt. Nevezetesen: úgy kell ápolni és ösztönözni a műszaki és művészi teremtő munkát, hogy az messzemenően megfeleljen a közösséget szolgáló, alkotó ember és a szocialista társadalom érdekeinek. Sokszor állították a szocializmusról félreismerői és fél- remagyarázói, hogy az nem respektálja az egyéni érdeket, még kevésbé az egyéniséget, különösen ha kis létszámú rétegekről alkalmasint „szűk” értelmiségi csoportokról, kutatókról, tudósokról, művészekről van szó. A két új törvény a legfrissebb hazai bizonyság ennek ellenkezőjére: az országgyűlés hosszas szak mai előkészítés, majd beható bizottsági viták után, maga tárgyalta és szavazta meg a közvetlen kihatásában alig néhány tízezer szellemi alkotó embert érintő két javaslatot. Mondani sem kell, hogy e tízezrek munkája, a szocializmus körülményei között, az egész közösséget, az egész nemzet javát szolgálják. A betű és a szellem — minden törvény értékének kölcsönös megpróbálója —, még egyszerűbben, a szó és a tett közelebb van egymáshoz mindegyik említett vonatkozásban, mint bármikor korábban, állapították meg a képviselők. De szocialista igényességünk, amely Idáig vezetett, arra késztet, hogy még jobb összhangra törekedjünk. Ami betű szerint jogqg, az még nem feltétlenül igazságos — állapította meg mintegy az egész tanácskozás kicsengéseként az igazságügyminiszter, félreérthetetlenül utalva arra, hogy az állami, társadalmi tevékenység, a közösségi együttélés konfliktusainak megoldása során végül is szocialista igezságérzetün- ket kell kielégítenünk: legyen szó akár egy találmány, akár egy színdarab s alkotójuk sorsáról, vagy a jogát kereső ember bármilyen gondjáról- bajáról. Ezt az igazságot gondozta, fényesítette jóleső szenvedéllyel az országgyűlés. (b. j) f Uandóan foglalkoztatott a gondolat. Minden, amire em- lékeztem, a kiindulási ponthoz kanyarodott vissza. Emlékszem, láttam táblákat valamikor az utak mentén. Egy gyerek volt a táblán, aki azt mondta: „Apu, hazavárlak!" És sok gyerek hiába várta haza az apját. Sokan bénán, nyomorékon tértek haza, sokakat pedig már csak temetni vittek az otthoni temetőbe. Az egyik a szesz áldozata lett. a másik a gyorshajtásé, a harmadik a figyelmetlenségé, a negyedik a vagánykodásé... Az út, a modem életnek ez a ragadozója naponta szedi az áldozatait. Vigyázzunk egymásra emberek! Mindenkit hazavámak! _ Megérkeztünk! — mondta a gépkocsivezető megkönvn yebbülten Nehéz, út volt. Útközben találkoztunk a halállal. És ege úton hazafelé — az életre gondoltunk. SZALAI JÁNOS Kutatómunka az állattenyésztésien A magányos kutatók ideje lejárt, — mondta Keserű János, az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója. Érdekes tájékoztatást adott az állattenyésztésben végzett ku tatómunkáról és a közeljövő terveiről. Vannak jelentős eredmények hazai viszonylatban is, bár sem anyagi, sem egyéb okokból nem versenyezhetünk az egész világ tudósainak eredményeivel. Az eredményekről szólva Keserű János igazgató egyebek között elmondta: a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola kutató- csoportjának munkáját dicséri olyan sertésfajta kitenyésztése, amely 200 napos korára eléri a 100 kilós élősúlyt. A takarmányfelhasználás is igen kedvező. Javították a magyar tarka tehén tejelő- képességét, másrészt pedig a kosztrórr.ái és dán vörös fajikkal keresztezve, egyéb tu- lajdopságnttr is sikarült javítani áz új fajtában. Van már olyan magyar fésűs merinói juhfájta, amely a kiváló gyapjúhozam mellett sok hús termelésére is képes. Beszélnek a kutatók jó minőségű hibrid- nyúlról, és célul tűzték ki olyan libafajta kitenyésztését, amelynek mája 50—70 deka. Az elmúlt esztendőben 175 állattenyésztési téma kutatásával foglalkoztak hazánkban, írét kutatóintézetben, két egyetemen. három főiskolán és két felsőfokú mezőgazdasági technikumban K ’sc ' János (Folytatás a 2. oldalon.)
