Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-19 / 88. szám
Ad»rwtár w W 'W**. vílag pRöimwi Etjr&smmrm • j A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1 XIX. évfolyam, 88. seam ARA: !» PfLLfiR Szombat, 1869. április 19. AZ ORSZÁGGYŰLÉS BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A szocialista rendszer kezdettől fogva védi a szellemi alkotókat Szükséges jogrendszerünk átfogó továbbfejlesztése Pénteken folytatta tanácskozását az országgyűlés. Részt vett az ülésen Loson- ezi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP K. B. első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politillfcu Pál Elöljáróban Ilku Pál történelmi áttekintést adott a szerzői jog intézményéről, s egyebek közt megemlítette: Magyarországon 1881-ben kerüli sor az első szerzői jogi törvény megalkotására, ezt a ma is hatályban lévő, 1921. évi 54. törvénycikk váltotta fel. Nálunk is gyakran előfordult, hogy a kiadó vagy a színpadi ügynökség alacsony átalányösszegért és lehetőleg a védelmi idő egész tartamára megszerezte az irodalmi vagy színpadi mű szerzői jogjt, az összes értékesítési lehetőséggel együtt. Szinte szokássá vált, hogy az író egy-egy regényéért fix összeget kapott és akárhány kiadást is ért meg később a mű, akármilyen hasznot is hozott a kiadónak, anyagi sikeréből semmi sem jutott már a szerzőnek. A régi törvény 1921-től 1945-ig tehát nem zárta ki a szellemi alkotók kizsákmányolását a tőkés vállalkozók részéről. Mert a törvény az úgynevezett szerződéses szabadság elvén állt, ami azt jelentette, hogy egyrészről a szerzők, másrészről pedig a könyvkiadók, a színházak stb. minden korlátozástól mentesen, „szabadon” állapíthatják meg a szerződés feltételeit. A szerzők érdekeit a szerződéses kapcsolatok rendszere a legközvetlenebbül érinti, hiszen az ilyen vonatkozásban érvényes jogi szabályozás juttatja a szerzőt munkájának ellenértékéhez. A hatályos szerzői jogi törvény azonban a szerződési kérdések rendezéséről semmiféle szabályt nem tartalmazott. A szerzők kizsákmányolásának lehetőségét természetesen a felszabadulás után megszüntettük, részben új, a törvényt kiegészítő jogszabályokat, részben gyakorlati úton, és a kormány 1953- ban „a szerzői jogok fokozott biztosítása érdekében’* külön hivatalt is állított fel. Eddig is sokat tettünk azért — mondta —, hogy a szerzők méltányos érdekei ne szenvedjenek csorbát, biztosított legyen a nyugodt alkotás lehetősége. A szocialista i-endszer kezdettől fogva védte a szellekai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a napirend szerint a szerzői jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása következik. Ezután Ilku Pál, művelődés- ügyi miniszter szólalt fel. expozéja mi alkotókat. Az új törvényjavaslat most már törvényes rendelkezésekkel is biztosítani kívánja többek között azt, hogy a szerzők jogos érdekei a felhasználási szerződésekben érvényesüljenek. Ilyen jellegű rendelkezések lesznek a továbbiakban a végrehajtási jogszabályokban is, Ilku Pál szólt arról, hogy a szerzői jog nemcsak belföldi, hanem nemzetközi jogintézménnyé is vált. Rámutatott Ilku Pál, hogy a szerzői jog a kapitalista viszonyok között döntően mint vagyoni jog alakult ki. Az utolsó évtizedekben azonban — folytatta — előtérbe kerültek a szerzői jog nem vagyoni részei, amelyeket gyűjtőnéven személyiségi vagy saemélyhez fűződő jogoknak nevezünk. A szocialista országokban kialakult elméleti és gyakorlati felfogás szerint ma már a szerzői jog alapvető részét a személyhez fűződő jogok jelentik, anélkül, hogy a szerzői jog vagyoni vetületét el szabadna hanyagolni. Ez a nézet tükröződik a szocialista országok újabb törvényhozási gyakorlatában, amely hangsúlyozottan — és a vagyoni jogoktól elválasztva — védelemben részesí- t i a személyhez fűződő jogokat a szerző életében és halála után egyaránt. Ilku Pál a továbbiakban beszámolt arról: a szerzői jog sajátos vonása, hogy a szerző halála után meghatározott időn át a szerző jogutódai — rendszerint örökösei — rendelkeznek a mű felhasználásáról, hozzájárulásuk fejében élvezik a szerzői jogdíjakat. A védelmi idő, jelenlegi törvényünk szerint, a szerző életére és halála után ötven évre terjed ki. Ez megfelel az általános nemzetközi gyakorlatnak, több szocialista ország is azonos oltalmi időt biztosít a szerzők alkotásai számára. Az előkészítés során felmerült a gondolat, hogy a védelmi időt 25 évre kellene leszállítani, mivel egyes esetekben az elhalt szerzőtől már távoleső örökösök részesülnek a szerzői díjban. A szerzői jog ,’jlődése világszerte felvetette az előadó- művészek teljesítményének védelmét. A javaslat előrelépést jelent, amikor kimondja, hogy az előadóművész (együttes esetében a vezető és a szólisták) engedélye szükséges ahhoz, hogy műsorukat forgalomba- hozatal vagy nyilvános előadás céljára rögzítsék, vagy közvetítsék. Az ilyen felhasználásért az előadóművészt általában díjazás illeti. A továbbiakban az ipari formatervek szerzői jogi védelmével foglalkozott. Ilku Pál rámutatott: a fel- szabadulás után — elsősorban a Szovjetunióban, majd a többi szocialista országban — az utolsó évtizedben azonban már a nyugati országokban is — jelentős érdeklődés nyilvánult meg a magyar kulturális alkotások iránt. Ez az érdeklődés a szocialista országok részéről természetes, a nyugati világ i'észéről pedig azért jelentkezik, mert kultúránk — elsősorban irodalmunk — egy számukra ismeretlen és egyre fejlődő társadalom valóságáról ad hírt. A szerzői jogvédő hivatal 1961-ben még csupán 152 magyar mű külföldi felhasználására kötött szerződést; 1968- ra fokozatosan és folyamatosan 516-ra emelkedett ez a szám, amely világosan mutatja, hogy fokozódik a magyar kulturális értékek iránti nemzetközi érdeklődés. Igen nagy jelentőségű a magyar líra előretörése — állapította meg a szónok — és a mai költőink egész sorát ismerik már a különböző országokban. Egyes magyar színdarabok szép sikereket értek el a szocialista országokban és számos nyugati országban is. A magyar kultúra megbecsülését jelentette, hogy 1967- ben megkötöttük a magyar— szovjet szerzői jogi egyezményt. Mi voltunk az elsője, akik nemzetközi szerzői jogi egyezményes kapcsolatba kerültünk a Szovjetunióval. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat — tekintettel a társadalom és a kultúra fejlődésére — olyan korszerű szabályozást kíván nyújtani, amelyben a szerzői jog a kultúra, és ezzel közvetve a társadalom és a gazdaság új hajtóerejévé válhat. Azt célozza, és arra ad lehetőséget, hogy jó alkotások szülessenek és ezek eljussanak a tömegekhez, összhangot kíván teremteni az alkotók jogai és a társadalom érdeke között. Végül: az alkotók fokozott megbecsülésére ad Kaszás Imre, a törvény- javaslat előadója elmondta, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint kulturális bizottságának együttes ülésén általánosságban és részleteiben is megvitatták a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot, s azt a két bizottság az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlja. Az előadó emlékeztetett arra, hogy hazánkban 1884-ben iktattak először törvénybe a szerzői jogot, szinte módosítás nélkül átvéve az 1870-es években elfogadott német szerzői törvényt. Az ország- gyűlés Jókai Mór javaslatára állapította meg, a szerző halálát követő 58 évben a szerzői jog védelmét. A törvény- javaslat most ezt a hagyományt követve javasolja elfogadásra az országgyűlésnek az 50 éves védelmi időt, amelyet — a fejlődéssel összhangban — a filmekre is kiterjeszt. Kaszás Imre rámutatott, a hati'h-talanításra kerülő 1921. évi 54-es törvény az alkotók az eddigieknél kielégítőbb lehetőségeket. — Az új törvény eléri a kitűzött célokat: segíti az irodalom, a művészetek és a tudomány fejlődését Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot — a kulturális és jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatainak figyelembevételével — fogadja eL Ilku Pál nagy tapssal fogadott beszéde után Kaszás Imre, Tolna megyei képviselő emelkedett szólásra. számára anyagi kiszolgáltatottságot, szellemi gúzsba- kötöttséget is jelentett. Ugyanakkor hozzájárult nemzeti érdekeink, művészeti remekműveink elkótyavetyéléséhez is. Az új törvényjavaslat elfogadását mindenekelőtt az alapjában és minőségében megváltozott társadalmi és történelmi helyzet indokolja, kulturális életünk számokban is megmutatkozó gazdagodása is megkívánja — mondotta Kaszás Imre. Utalt arra, hogy 1967-ben 79 millió példányban, csaknem 26 000 kiadvány jelent meg hazánkban és 846 millió forint volt könyvterjesztésünk bevétele. Mindez jól érzékelteti, tükrözi az irodalom, a művészet, a tudomány szerepét, népünk kulturális életében és fejlődésében. Arról is beszélt, hogy a törvényjavaslat az alkotói munkával kapcsolatban a társadalmi és egyéni érdek összhangját teremti meg, amikor a szerző érdekeinek tiszteletben tartásával megvonja a szerzői jog korlátáit is. A szerzői jog körébe tartozó alkotások egy részének — bízunk abban, hogy mind jelentősebb részének — az egész társadalomra kiható mondanivalója van. Éppen ezért kívánatos és szükséges, hogy hatásuk minél szélesebb körben és időben, minél gyorsabban gyűrűzzék tovább. A javaslat ebből a meggondolásból biztosítja a szabad, díjtalan és a szerző hozzájárulása nélküli felhasználás jogát az iskolai oktatás céljára, s terjeszti ki a népművelésre, a műkedvelő. öntevékeny művészeti csoportokra. a tudományos ismeretterjesztő előadásokra. (Folytatás a 2. oldalon.) Kaszás Imre előadói beszéde
