Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
Rovatvezető: JANTNER JÄNOS Kizérzeljavító beruházások Művelődés vagy üzlet? N emrégiben nagyszerű kezdeményezésről kaptunk hírt. „A faddi művelődési házat —; amely az egyik legjelesebb ilye * jellegű létesítmény Tolna megyében —, félig átveszi a helyi termelőszövetkezet”. Elkészült a megállapodás teljes szövege. Eszerint az anyagiakat a tsz és a tanács közösen fedezi, a tartalmi munkára vonatkozóan a tanács illetékes, a működéssel kapcsolatos szervezeti ügyekben (nyitva tartás, stb.) pedig a termelő- szövetkezet. A művelődési ház Igazgatóját a tsz alkalmazza — a községi tanács és a járási szak- igazgatási szerv hozzájárulásával. A többi dolgozót az igazgató veszi fel a fenntartó szervekkel egyetértésben. A művelődési ház és a vagyontárgyak a községi tanács tulajdonát képezik, az újonnan beszerzésre kerülők azonban a tsz nevén szerepelnek. Közös fenntartásról működtetésről van szó. Ez persze nem csorbítja a kezdeményezés értékét. A kezdeményezés nemcsak Tolna megyében, hanem országosan is számottevőnek ígérkezik. A megállapodás végén azonban egyelőre csak gépelve szerepel az illetékesek aláírása: Tóth János vb-elnök, Hornok István tsz- elnök. A megállapodást hitelesítő kézjegy és bélyegző hiányzik, és hogy az mikor kerül rá, vagy egyáltalán rákerül-e, egyelőre nyitott kérdés. Az egész ugyanis sokkal bonyolultabb, mint azt előre látni lehetett volna. Nem, ezúttal nem a felsőbb szintű kötöttségek bonyolítják a dolgot, hanem a helyi adottságok. T óth János vb-elnök véleménye: „Mi nagyon szeretnénk ezt a társulási, mert a költségvetésünkben rendelkezésre álló 40 000 forint nem elég a művelődési ház fenntartására. A tsz-nek azonban van egy nagyon lényeges kikötése: ha anyagiakat áldoz erre a célra, akkor át akarja venni a művelődési házban lévő büfét is. Azt az fmsz üzemelteti kezdettől fogva, azaz kilenc éve, s az fmsz nem is akar lemondani róla. Próbáljuk összehangolni az érdekeket, de eddig még nem sikerült. Hornok István tsz-elnök: — Mi is számolunk. Csak azzal a feltétellel vagyunk hajlandók áldozni a művelődési házra, ha a büfét is megkapjuk. Jelenleg itt tart az ügy.. Már voltak különböző elképzelések a probléma áthidalására. Az fmsz például javasolta az árrés megosztását. De eddig még nem sikerült dűlőre jutni. Mindegyik oldalon áll több-kevesebb jogos érv. A legnehezebb helyzetben mindenesetre a tanács van, mert elsődlegesen neki szívügye a művelődési ház sorsa, ezért keres megoldást is a fenntartás anyagi jellegű gondjaira. De szívügye a tsz és az fmsz is, mert mind a kettő a falué. A z egészből kiviláglik, hog3r a művelődési ház jövője mindinkább üzleti kérdéssé zsugorodik Össze. A probléma kimondva, kimondatlanul így vetődik fel: „Művelődés, vagy üzlet?”. Jól van ez így? BODA FERENC A reform bevezetése előtt sokan — nem is alaptalanul — attól tartottak, hogy a vállalatok ezután saját fejlesztési eszközeiket, a kölcsönvett bankhiteleket, még inkább a termelést, a nyereséget növelő beruházásokra összpontosítják. A munkavédelmet, a szociális- és munkakörülményeket javító befektetéseket a központi beruházási politika is gyakran mellőzte, s a kerettúllépés, a határidőcsúszás rendszerint ezeket sújtotta. Az új gazdasági mechanizmus kezdeti tapasztalatai viszont cáfolják az aggályoskodókat és az eddigi gyakorlatot. Az eltelt rövid idő alatt is megfigyelhettük, hogy növekszik a munkakörülményeket, a szociális és kulturális ellátást javító beruházások szerepe, aránya az önálló vállalati döntésekben. íme egy számszerű példa. Vizsgálatot tartottak 12 nagy vasipari vállalatnál, ahol 1967- ben összesen 138 millió forintot költöttek közvetlenül vagy közvetve munkavédelemre. Ugyanennél a 12 vállalatnál tavaly 150 milliót fordítottak hasonló célokra. Idei előirányzatuk pedig 166 millió forint. Gyarapodtak az öltözők, mosdók, a munkásszállók építésére, fejlesztésére fordított ősz- szegek. Több vállalat vett fel máris kedvezményes bankhitelt ilyen, nyereséget közvetlenül nem hozó invesztációra. Az idén pedig az új kormány- rendelet nyomán valóságos társadalmi mozgalommá szélesedett az előzetesen csupán szórványos vállalati lakásépítési akció. Vállalataink, szövetkezeteink vezetőinek többsége tehát nem hajszolja mindenáron a nyereséget, hanem szocialista módra gondolkodik, felelősséget érez a munkások iránt. Ez a humánum és felelősségérzet persze nem mond ellent a gazdaságossági törekvéseknek, sőt végső soron — közvetve, számszerűleg pontosan ki nem mutatható módon — hozzájárul a nyereség növeléséhez. Az új Munkatörvénykönyv, amely a reform elveivel összhangban megszüntette a munkahelyváltoztatás dolgozóra hátrányos következményeit, egyben gazdasági feladattá tette a mesz- szemenő gondoskodást az emberekről. A bővített újratermelés zavartalan személyi feltételei csak úgy biztosíthatók, ha az adott vállalatnál mindent megtesznek a dolgozók anyagi helyzetének, munkahelyi és társadalmi közérzetének javításáért. Az egyik nagyvállalatnál, amikor vizsgálni kezdték az ugrásszerűen megnövekedett munkaerővándorlás okait, arra a felismerésre jutottak, hogy sok a, nehéz fizikai munka, s viszonylag nagy az egészségi ártalom, és a baleseti veszély. Az elemzések alapján megfelelő beruházási-intézkedési terv készült — több változatban. A leghatékonyabb variáció kiválasztását — körkérdések alapján — a dolgozókra bízták, ők érzik leginkább, hol szorít a cipő. A munkahelyi közérzetet javító beruházásoknál, mivel az optimális megoldás többnyire nem választható ki hatékonysági számításokkal, tanácsos a közvéleménykutatás módszereivel élni. A korlátozott beruházási lehetőségek miatt is célszerű tájékozódni, hogy vajon az üdültetés, avagy az üzemi étkezés, a munkás- szálló- vagy a lakásépítés találkozik-e nagyobb helyesléssel. Bár kétségtelen, hogy népszavazással, mindenki szájaíze szerint nem lehet dönteni, de abból sem szabad kUndtiln*, hogy a vezetők, va"v akár a szakszervezeti funke'cnáriu- sok, minden esetben csalhatatlanul ismerik a dolgozók igényeit. Az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozók beleszólási jogának érvényesítése az őket érintő ügyekbe, ezúttal sem valamiféle öncélú ceremónia. A közvélemény-kutatás módszereinek közvetítésével a dolgozók többek között megismerhetik az önálló vállalati gazdálkodás módszereit, lehetőségeit. Impulzusokat kaphatnak a munka- és életkörülményeket javító beruházások helyi forrásainak feltárására, a belső tartalékok mozgósítására. így például: mióta intézményesen lehetővé tették a nyereségből képzett vállalati fejlesztési alap 10 százalékának félhasználását lakásépítési célra, a dolgozók a fejlesztési alap növelésében is érdekeltté váltak. Tisztelgés a harcosok előtt „Küzdtünk híven a forradalomért, nem halhatunk meg, élnünk kell tovább”. (József Attila.) A halhatatlan nagy magyar proletárköltő szug- gesztív sorai Tamásiban egy kirakatban olvashatók, a témához megfelelő hangulatot árasztva, s kifejezve. Eltér a szokásostól, felfigyelt a lakosság az ötletes, eredeti kezdeményezésre. Sok a nézője a forgalmas helyen, a tamási áruház kiralcatában elhelyezett fényképeknek, olvasgatják a fenti idézetet. Ezen a nagyméretű tablón most nem a frissen maturált ifjaknak, hanem az idős emberek, a 133 küzdelmes nap ma is élő harcosainak, a mozgalmi iskolát kijárt, jelesen végzett veteránoknak az arcképei láthatók. Mellükön a kitüntetés, a szívük fölé tűzött Tanácsköztársasági Emlékérem. Két nő és negyvenkilenc férfi. Sok-sok viszontagságról árulkodik a direktóriumi tagoknak, az akkori nőmozgalom agitátorainak, a hajdani vörösőröknek és vöröskatonáknak ezerrán- cú, barázdált arca. Szívesen időzik, s tájékozódik itt a járókelő, hogy külön- külön és együttesen is láthassa őket. A szűkebb pátriában, a tamási járásban ők jártak élen a Tanács- köztársaság addig soha nem látott sikereket felmutató, szokatlan terveket megvalósító és viszontagságokkal terhes küzdelmeiben. Elismerésre méltó a tamási kezdeményezés. Dicséretes, hogy a küzdelmekben megfáradt, hűséges harcosok megismerése végett közszemlére tették a jubileumi évforduló időszakában a járásban élő közvitézek,, tisztesek, vezetők arcképeiből összeállított tablót. (A fényképek elkészítéséért a járási művelődési ház fotoszakkörét, elsősorban Szegedi Miklóst illeti elismerés.) Híven küzdöttek a forradalomért. Tisztelgünk a harcos elődök, a zászlóvivők előtt. H. E. Ha például csökkentik a feles- ges készleteket, ezzel fejlesz- ési alapot szabadíthatnak fe; az országos és a helyi lakás- tondok enyhítésére. Persze, nem minden vezető ismerte még fel saját módszereinek, az elvtársias közösségeknek és bizonyos beruházá- '■aknak társadalmi-munkahelyi közérzetet javító szerepét. Ezért például az új dolgozók felvételére helyezik a hangsúlyt és elhanyagolják a régi törzsgárda-tagok megtartására irányuló erőfeszítéseket. A létszámgondok enyhítését pedig kizárólag bérkérdésre egyszerűsítik le, s ezzel gyakran csak növelik a belső bérfeszültségeket, a régi és az új dolgozók ellentétét. Valójában pedig nem lehet olyan magas bért fizetni sem az új, sem a régi dolgozóknak, amelyre a szakembercsábítás reális reményében más vállalatok rá ne licitálhatnának. De ha nemcsak a pénz és nem is csak a megszokás köti munkahelyükhöz a dolgozókat, hanem az anyagierkölcsi előnyök, az emberi értékek egész láncolatának tudatos számbavétele, akkor többnyire hatástalan marad a csábítás. így a vállalatok között kibontakozó verseny a dolgozók megtartásáért, hatásos vonzásáért, nemcsak a béremelés eszközével folyik, hanem feltételezi a munka-, a szociális körülmények javítását, az elvtársias kapcsolatok fejlesztését is. Kovács József S ha tűz van? Döbrüküz községnek van egy minden elismerésre méltóan jói működő tűzoltótestülete, amely 34 főből áll. A testület teljes létszámú, van tekintélye, a tűzrendészet! bizottság munkáját községszerte igénylik, becsülik az emberek. Mi az, ami nincs? Semmi sincs, amire egyértelműen azt lehetne mondani, hogy nincs. Van parancsnok, igaz, hogy Pécsett lakik. Van szertár, ám a szertáros személye bizonytalan. Van két fecskendő ebben a szertárban, noha az egyik használhatatlan, nem tudni, mikor válik ismét üzemképessé, mivel 22 ezer forint lenne a javítási költsége. íme, ez a helyzet, fis mi a helyzet, ha tűz üt • ki valahol? A testület tagjai megvárják, amíg a Pécsett lakó parancsnok telefonon parancsot ád a kivonulásra, oltásra? Hopplá, még egy bonyodalom! Esténként kell sorsot vetni, ki lássa el riasztás esetén a szertá- rosi tisztséget. Hm. . . s mit csinál addig a tűz? Várja a formaságok bonyolítását? Kétlem! Lángelmék éppen azért találták ki az utókor számára, hogy a tűzzel nem j\p játszani, mert ismerték a tűz fékezhe- tetlen, mohó természetét, valamint azt a tulajdonságát, hogy várni tud a legkevésbé. Mi viszont tudunk várni. Jelen esetben arra, hogy az eredményesen működő döbröközi tűzoltótestület érdeme szerint mikor kap egy helyben lakó parancsnokot, vagy helyettest; egy állandó szertárost; no és mikor javítják meg az elromlott fecskendőt. Huszonkétezer forint nem kis pénz, ez igaz. De gondoljuk csak meg, egy viszonylag kicsiny tűz is tud kétszer huszonkétezer forintnyi kárt okozni! —óa— A Szekszárdim nemrég megnyílt ifjúsági presszó kulturált környezetében, a villamos Wurlitzer szolgáltatta zene mellett szórakozik az ifjúság. Foto: Tóth Iván ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, hogy háztartási boltunk Garay-tér 8. sz. alá költözött Nyitva: 7.30—18 óráig Szombaton : 7.30—15 óráig. (182)
