Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

fl textiláruk minősége Érik a ka ka óié rnt és A szegedi egyetemi füvészkertben hazánkban első ízben ter­mést hozott a kakaófa. A kövérre hízott uborkához hason­ló termés sötétsárga színű. (MTI foto — Tóth Béla fevétele). Nyereségrészesedés a megye legnagyobb ipari vállalatánál A Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál kettős ün­nepet tartottak. A nemzetközi nőnap ünnepségével egyidő- ben osztották szét a dolgozók között az 1968. évi jó munká­ért, eredményes gazdálkodá­sért járó nyereségrészesedést. gyei mez te test tudomásul vet­tem” — olvasható az alárások- kal hitelesnek elismert jegyző­könyvben. Tévedés ne essék, nem a törvény, nem a bíróság előtt, hanem egy kisebb lét­számú, különböző vezetőkből álló csoport jelenlétében folyt a „kihallgatás”.) Mennyi energia! Hány em­ber lelkét kavarták fel az in­dulattal, vagy higgadtan tett korábbi, megokolt, vagy oko- latlan kijelentések, s a történ­tek vizsgálata. A káderszempontból két kü­lönböző pártbizottsághoz tarto­zó vezetők között olyan vi­szony alakult ki, amelyet — éppen torzulásai miatt — ők ketten, pártszerűen és egy­más között már nem tudták rendezni. Sajnálatos, hogy ket­tejük között hiányzott a kom­munisták köreiben szokásos és szükséges bizalom, eluralko­dott rajtuk a gyanakvás, s ez esetenként már-már szemé­lyeskedésnek, viszálykodásnak tűnt. Miből adódhatott? Kölcsö­nös, kétoldalú volt a bizalmat­lanság. Éppen az egészségte­len, szubjektív szembenállás következtében maradt el a két kommunista elvtársi eszmecse­réje, amikor orvoslást nyer hettek volna a bátaszéki párt titkárhoz forduló munkahely panaszosok, s szemtől szembe tisztázódhattak volna a gya nakvás fokozta félreértések és Négymillió-százezer forint ju­tott a „tizenharmadik ha­vi” fizetés borítékjaiba. Az ünnepségen a vállalat több nődolgozóját is kitüntet­ték a „Kiváló dolgozó” okle­véllel. a hangvétel is. A másik fél, Sz. elvtárs sem lett volna sza­bad megengedje önmagának, hogy indulatos mérgében tró- ger csavargónak nevezze a párttitkárt. Máskor sem en­gedhető meg ez a hang, de még kevésbé azért, mert V. elvtárs a bátaszéki községi pártbizottság ülésére sietve, a vonat indulása miatt nem vár­ta meg Sz. elvtársat. Lehet-e így jól dolgozni ? A szembenállók tiszteletre­méltó és közös tulajdonsága, hogy nemcsak beszélnek, de igen sokat vállalnak és cse­lekszenek is a társadalom ér­dekében. Párttitkárunk szen­vedélyes igazságszeretete, párt vezetőségi tagunk szigorú ön­vizsgálata érdemel kiemelést és figyelemre méltó, hogy hu­zamos ideje állhatatosan tevé­kenykednek mindketten. Mennyivel jobb lenne, ha mindkettejükben párosulnának e fontos, pozidv tulajdonságok a minden esetben szükséges önuralommal és az elengedhe­tetlen elvtársi kritikával! Ha nehéz is, ne keverjük össze az egymás fogyatékossá­gai elleni fellépést a személye '.leni küzdelemmel. Az igazán rős ember meg kell küzdjön saját forrófejűségével, a sze­mélyeskedés, a bizalmatlanság E gy hónappal ezelőtt a ci­pők minőségéről írtunk, most a textiláruk minőségét próbáljuk „bonckés alá” venni. Az összehasonlítás első pillan­tásra is azt mutatja, hogy a textíliáknál sokkal kedvezőbb a helyzet, a fogyasztói rekla­mációk csak töredékét teszik ki annak, mint ami a cipőknél előfordul. A cipőnagykereskedelmi le­rakat mellett működik a Dél­dunántúli Textil- és Felsőru­házati Nagykereskedelmi Vál­lalat szekszárdi lerakata. Míg a szomszédban havonta több kilónyi hiba jegyzőkönyv is ösz- szegyűlik, itt az egész múlt évi „reklamáció-forgalom” papír­jai egy dossziéban elférnek. Pontosabban: harminchárom konfekcióipari termék került vissza tavaly a boltokba és on­nét ide, a lerakathoz, ezenkí­vül három vég olasz import- szövet, illetve a belőle készült öltöny és női ruha. A vásárló­kat természetesen teljes egé­szében kártalanították, sőt ha valaki a rejtett hibás szövetből ruhát készíttetett, és azután derült ki, hogy az anyag se­lejtes, megtérítették neki a varratás költségét is. Az egész évi „selejtkár” — amin a nagy. kereskedelmi vállalat és az ipar osztozik, mintegy húsz­ezer forint. Ha az éves forga­lomhoz — a 131 millióhoz — viszonyítjuk, 15 ezred-százalék Nem sok. Nem sok, de azért mégis bosszúság annak, aki megvá­sárolja a boltban a ruhát, szö­vetet és később derül ki, hogy hanyag munkát végeztek a gyárban. Ha egyszerűbb az eset — leesik a gomb, felfes­lik pár centiméteren a var­rás — fel varr ja, vagy meg ja­víttatja —, de ha komolyabb a hiba, visszaviszi a boltba. Onnét pedig a nagykerhez ke­rül. A tavalyi „visszáru” hibá­ja csaknem annyiféle, ahány darab. Akad azonban „típus­hiba” is. Például a „Grabos- kin” — zsugorított műbőr — kabátokból, zakókból jó néhány visszajött, a gomblyukaknál sorra felrepedt az anyag. Le is vonták a következtetést nemcsak a vásárlók, hanem a kereskedők is. Ma már nem­ördögével. A jobb ügyhöz mél­tó buzgalom inkább a közügy javára kamatozzék. Tisztségviselőink párthűsége alapján joggal elvárható, hogy a történtek után jobban bele­gondoljanak az erőket szétfor­gácsoló viaskodás áldatlan kö­vetkezményeibe. Mire vezethet a személyes­kedéssé fajuló bírálat? Gon­doltak-e erre? Csak rosszat szülhet, hiszen a zaklatottság légkörében lehetetlen jól dol­gozni, s a bajok még jobban tetéződnek. Megfigyelhető, hogy a legigazabb ügynek is halálává válik a türelmetlen­ség, s az indulatok elhatalma­sodása. Ha időben és jól meg­gondolják, úgy elejét lehetett volna venni az ádáz harcnak. Ha előítéletek nélkül, őszin­tén megbeszélik az észrevéte­leket, röviid úton — esetleg közösen — intézkedhetnek. Talán ezekben lelhetők fel a legfőbb tanulságai a sok em­bert nyugtalanító, az idegeket őrlő, az erőket megosztó, a közös teendőkről elterelő, s a városi, járási pártbizottság, a pécsi igazgatóság erejét lekö­tő kivizsgálásnak. SOMI BENJAMINNÉ igen rendelnek ebből az anyag­ból. Hogy miiért ilyen nagy az eltérés a cipők és a textíliák között? Miért sokkal több a reklamáció a cipőknél? — Bi­zonyára azért, mert.a cipőkkel szemben támasztott követel­mény sokkal nagyobb. * Na­gyobb az igénybevétel. A ci­pőben járunk, a ruhát „csak” hordjuk. Azonban a textilféle­ségeknél alapvetően más a piaci helyzet is. A kínálat ál­talában meghaladja a keres­letet. Az ipar, ha eladni akar, jómánőségűt kell kínálnia, kü­lönben a nyakán marad az áru. n minisztériumi iparban az üzemben működik a nagykereskedelmi vállalatok meósa.- Selejtes áru így nem­igen kerülhet a kereskedelem­hez. Más a helyzet a tanácsi és a szövetkezeti iparnál. Ezek termékeit a nagykereskedelmi vállalatnál működő meós vizs­gálja meg és már gyakrabban lepleződik le olyan törekvés, hogy az ipar hibás árut akar rásózni a vevőre. Nemrég egy teljes szállítmányról — a zala- szentgróti ruházati ktsz yes- tesr pantallóiról — derült ki, hogy rosszul .varrták meg, a farvarrás mind a 416-nál fel­feslik. A napokban a Pécsi Vegyesipari Vállalat által kül­dött 265 darab, kínai szövetből készült férfiöltöny közül álla­pítottak meg 54-en — a teljes szállítmány egyötödén — ha­nyag munkából eredő hibákat. Ilyenkor jegyzőkönyvet vesz­nek fel, szinte darabonként — ha nem mindegyiken azo­nos a hiba — tüntetik fel, hogy mit kifogásolnak és a ja­vaslatot Is. Leosztályozni a Il-es, III-as, vagy IV-es minő­Még évtizedes múltja sincs, máris szükségessé vált bőví­tése és korszerűsítése. A Szek­szárdi Állami Gazdaságban százholdszámra telepítettek szőlőt. A termőre fordulással párhuzamosan új problémák is felvetődtek. Szüret idején máris kicsi a borfeldolgozó részleg kapa­citása, így a szüretet, még ha lenne is megfelelő kézi munkaerő, a kelleténél hosszabb időre kell elhúzni. A termés egy részét nem is dolgozzák fel, hanem borszőlőként értékesítik. A szüret elhúzódása termés­veszteséggel jár, s ez az év­járattól függően egészen nagy is lehet. Bár nagy pincerendszer épült ki a kombinát kereté­ben, de az új körülmények­hez mérten ez is kicsinek bi­zonyul. A kedvező értékesí­tésnek ugyanis számos felté­tele van, de ezek közül ki­emelkedik a palackozás, s az, hogy egyáltalában tárolni tud­ják-e a bőrt addig, ameddig szükséges. Mindez a tároló- kapacitás jelentős növelését teszi szükségessé. A munkálatok megkezdőd­tek, s előreláthatóan három évet vesznek igénybe. A fej­lesztés összköltsége körül­belül 35—40 millió forintot tesz ki. A termés feldolgozásának meggyorsítása, az úgynevezett fogadó kapacitás növelésével kezdődik. A termést gépjár­művön szállítják a fogadóhoz, de itt az ürítés eddig nem volt valami gyors. Most el ségi osztályba, vagy pedig ja. vítani. A szállító megkapja a jegy­zéket és vagy elfogadja a rek­lamációt, vagy nem. Ha el­fogadja, vállalnia kell az ár­különbözetet — 5—10—15 szá­zalék engedmény —, a javí­tási költségeket, sőt, fizeti a hat százalékos minőségi köt­bért is. Ha nem ért egyet a nagykereskedelmi vállalat meósának megállapításával „pártatlan” szakemberekből álló paritásos bizottság dönt. Persze, ha a gyártási hibák szemmelláthatóan fennállnak, a bizottság is a szállítót ma­rasztalja el. Nagy rizikó tehát selejtes árut szállítani. A meósok ugyanis kapcsolatban állnak egymással. A zalaszentgróti szállítmány Szekszárdon még ki Sem volt csomagolva, de a kaposvári kolléga telex-üzene­te már itt volt: Vigyázz a za- laszentgrótiak árujára, mert mi tegnap kaptuk meg és nagyon hanyag munkával készítették el. A pécsi szállítmány hibáira a szekszárdi lerakat minőségi ellenőre hívta fel azonnal a többiek figyelmét. Hátha ők is kaptak ilyen árut. N em éri meg a termelő­üzemnek selejtes árut szállítani. Anyagilag is káro­sodik — árengedmény, kötbér, javítási költség — a kár azon­ban ennél jóval nagyobb. Hi­szen az ilyen üzemmel szem­ben már bizalmatlan lesz a vevő. És egy szállítmány hibás áruval olyan foltot lehet ejte­ni az üzem hírnevén, hogy igencsak meggondolja a vevő — ez esetben a nagykereske­delmi vállalat — hogy rendel­jen-e újabb árut J. J. kívánják érni, hogy egy-egy gépjárművet átlagosan 5 perc alatt lehessen kiüríteni, így ugyanazzal a gépjárművel sokkal több termést tudnak beszállítani, ami pedig fel­tétele a zavartalan szedésnek is. A bővített és korszerűsí­tett fogadóval 10 óra alatt annyi munkát végeznek, mint korábban 14 óra alatt. A zúzás, préselés, tehát a szó szorosabb értelmében vett feldolgozó részleg kapacitása megduplázódik, anélkül, hogy magát az épületet bővíteni kellene. Uj ciszternarendszert építenek, s új, nagyobb tel­jesítményű gépeket szerelnek be. Ezek közt külföldi és ha­zai gyártmányú egyaránt akad. A pincerendszert úgy bőví­tik és korszerűsítik, hogy az a legújabb borkezelési el­járásoknak lehetőleg min­den tekintetben megfelel­jen. Az érleléshez nagyméretű fa­hordókat állítanak be, s hűtő­tárolókat építenek. A tartós tárolásnak ugyanis bizonyos hőkezelési feltétele is van. Olyan hőhatásnak teszik ki a bort, amivel megelőzik a ké­sőbbi kicsapódást. Jelenleg a palackozottan forgalomba ho­zott borok alján gvakran le­ülepedés figyelhető meg. Aa igényesebb vásárló ezt joggal kifogásolja, s a szekszárdiak az új technikával, techno­lógiával ezt megelőzik. A fejlesztésben szerepel egy nagy kapacitású palackozó­üzem is. Bővítik, korszerűsítik a szekszárdi borkombinátot

Next

/
Thumbnails
Contents