Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
Legenda és valóság A kaland vége „csak“ lábtörés A legenda 1969. első napjaiban röppent föl, azóta úgy, ahogy napirendre is tért fölötte a közvélemény hátbor- zongatást kultiváló szárnya. Az élet naponta megtenni a bajokon csemegézők fejadagját, január 8. óta estek más szenzációk. Hadd idézzek. Az eset kapcsán a legenda terjesztői több irányban emeltek vádat. Talán a leglényegesebb, hogy fejeseket emlegettek, s mert a nyomozás befejezéséig nem szóltunk a botrányról, már azzal hizlalták föl a legendát, hogy „elkenés” készül. Ennyit a legendáról, s most nézzük, mi az igazság? 1969. január 8-án virradóra valóban felborult néhány órára a turistaszálló rendje. A szálló emeleti részének 10. számú szobájában két leány lakott, a garázdálkodók az ő szállásuk ajtaja előtt rendezték meg azt az ostromot, amiért várhatóan elnyerik méltó büntetésüket. B. E. és munkatársa, S. A. vidékről járnak Szekszárdra dolgozni. Mivel az év első napjaiban folyt munkáltatójuknál a mérlegkészítés, túl- órázniok kellett és amikor ilyesmire sor került, eddig mindig bent maradtak éjszakára a turistaszálló vendégeként. Ez történt most is. A lányok a késő esti órákig dolgoztak, majd betértek megvacsorázni a Garay étterembe. Itt, annyi időt töltöttek, ameny- nyi a vacsora elköltéséhez szükséges volt. Ezt követően tértek haza. A gondnok fölkísérte a vendégeket szálláshelyük ajtajáig. Semmi rendellenességet nem tapasztalt, mi sem természetesebb annál, hogy nyugovóra tért. A szálló földszinti szobáiban a Pécsi ÉPFU gépkocsi- vezetői, valamint a kádár ktsz egy dolgozója foglaltak helyet. Az emeleti részen a Talajerőgazdálkodási Vállalat tanfolyamra behívott dolgozói — közel harmincán aludták „legszebb álmaikat”. így gondolta ezt a gondnok, így a két' leány. Ám fél egykor benépesült a folyosó és a lányok rémülten észlelték, hogy a töMiért ? t Homokosa szekszárdi $ ivóvíz 1 Mintegy három hét óta ♦ érdekes jelenségre figyel- T hét fel a vizet fogyasztó ♦ szekszárdi lakos: A pohár t alján szürkés színű homok + gyűlik össze. Kísérletezés ♦ során, igen rövid idő alatt e néhány deka homokot ősz- < > sze lehet gyűjteni. Miért homokos a szék- • > szárdi ivóvíz, tettük fel a ‘ [ kérdést a Tolna megyei <i Vízmű igazgatójának. •— A vállalat még nem ,, kapott bejelentést ezzel < • kapcsolatban — mondja w ' | igazgató —. Valószínű, va- < i lamelyik kútunk „homo- | [ kol*. és ez okozza a szó- < > katlan jelenséget. Előfor- ’ J dúlhat, hogy a nagyfokú ,, homkoszivattyúzás eltörni a ‘ J csöveket, és zavar keletkez- ,, hét a vízellátásban. Ezért < > köszönjük a bejelentést, ,, azonnal intézkedünk. A < > helyszínen több vízmintát ] [ veszünk, majd ellenőrizzük < > a kutakat Is, hol kerül a \\ vízbe homok. . < ► — A homokozás terme- ** szetesen nem ártalmas az <. egészségre... _ Nem. Nem kell ettől t artani, hogv «-b'm»« lenne. Sürgősen itbezVedfinU = Pi s * mörülés az ő ajtajuk előtt van. Senki nem hallotta' S. A. meséli... — Nagyon hamar megértettük, hogy valakik be akarnak jönni a szobába, azt is, hogy mié^! A hangokból azt állapíthatíuk meg, hogy a kint leselkedők részegek. Kopogni, majd dörömbölni kezdtek, fenyegetőzni, hogy ha reggel hatig itt kell állniok, akkor is bejönnek. Egymást bíztatták, azt is kiabálták, hogy a rendőrség van itt, azt is, hogy a gondnok. Nem hittük el, mert kívülről megpróbálták idegen kulccsal nyitni az ajtót, majd amikor az nem ment, feszegetni. A hangok egyre vadabbak voltak és egyúttal trágárak is. Akkor már felváltva kiabáltunk segítségért a nyitott ablakon, egyikünk belülről tartotta a kulcsot a zárban, hogy ki ne tudják nyitni. — Senki nem jelentkezett a segélykiáltásokra? — Senki. Azért határoztuk el, hogy ha betörik az ajtót, mindketten kiugrunk az ablakon. Néha a folyosón valaki csendesítette az ajtónk előtt zajongókat, de hallottuk, hogy azt lehurrogták a többiek. Mikor észrevettük, hogy az ajtókeret meglazult, mindketten az ablakpárkányra ültünk. — Változatlanul kiabáltak segítségért? — Igen. Sőt, kikiabáltunk, ha nem hagyják abba, kiugrunk mindketten. — Mi volt a válasz? — Röhögés, újabb trágárkodás. E. akkor már remegett minden porcikájában. Úgy ült, hogy kifelé lógott a lába. Odacipeltünk az ajtó elé heverőt, fotelokat, de kívülről változatlanul döngették, feszegették az ajtót. Egy új roham után, amit az ajtó ellen intéztek, E. nem volt már mellettem, azt sem mondta, hogy jaj. Kiugrott. Sikoltoztam. Lentről egy hang sem hallatszott, kint pedig valaki azt üvöltözte: — Az egyik már kint van! Szánom-bánom9 — kézcsók B. É. mondja el, akit otthon kerestem fel, mivel még mindig betegállományban volt... Január 8-tól március 2-ig! — Nem is gondoltam meg igazán, mi történhet, ha kiugróm. Azt beszéltük meg, ha betörik az ajtót, mindketten az ablakon át menekülünk. Egy betonlapra estem, amikor valahogy össze tudtam már szedni magamat, elvánszorogtam a gondnoki LaA Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerülete felveszt lakatos, hegesztő is gépkocsi- fillanossági szereli szakmunkásokat. Jelentkezni lehet: személesen vagy írásban Csar- nai művezetőnél az új- bereki gépműhelyben. (251 kásig. Azonnal lefektettek, mert lábra állni nem tudtam. Később a kórházban kiderült, hogy eltörött a bokám és zúzódásokat szenvedtem. A gondnok azonnal felrohant a szállóba, üres folyosókat talált. Kolléganőm sokáig nem engedte be őt sem, mert a részegek korábban is hivatkoztak arra, hogy a rendőrség, meg a gondnok vannak ott. Nagy nehezen csak kinyílt az ajtó. Olyan volt a szoba, mint egy ostromlott vár képe. A szomszédság az emeleten aludt, mintha mi sem történt volna. Amikor a rendőrség megjelent, akkor sem volt gazdája a botrányokozásnak. Senki nem hallott semmit, ami enyhén szólva furcsa: — Nem is tudták, kik azok, akik erőszak árán f be akartak hatolni a szobájukba? — Nem lehetett látni senkit. Csak a hangokból, zajokból következtettünk arra, hogy négyen-öten vannak és váltásban feszegetik az ajtót, kiabálnak, bíztatják egymást, fenyegetőznek. — Maga mikor tudta meg, hogy kik voltak ezek a jellemdús lovagok, akik a huligánokat is megszégyenítő harcmodorban és tömegben támadtak, s nyilván nem azért, mert a szobarendre voltak kíváncsiak részegen? — A kórházban meglátogatott a főkolomposuk. Azt mondta, neki is van egy ilyen korú lánya. Tessék megnézni, itt van az idézés, március 17- én lesz a tárgyalás. Csak azt nem tudom, miért tanúnak vagyok idézve M. Gy. és négy társa botrányokozási ügyében? Ez csak botrány volt? Fél egytől kettőig tartott a cirkusz. Az idegeink már kezdték felmondani a szolgálatot. Eshettem volna szerencsétlenebbül. — Többször is meglátogatta magát ez az ember? — Egyszer. De azóta írt is. E. megmutatta a főkolompos levelét. Szánombánommal íródott, anyagi segítséget ajánl föl a nehéz szociális körülmények között élő áldozatnak. „Befejezésül kézcsókom küldöm és maradok baráti üdvözlettel”. .. írja. Kézcsók és baráti üdvözlet... Attól, annak, akire társnőjével együtt nem éppen kézcsók és baráti üdvözlet átadása végett akarták rátörni az ajtót! Az ügyhöz hozzátartozik, hogy nem csak az emberiesség, a lovagiasság is eszméletlenül „aludt” január 8-án virradóra a turistaszállóban. Annyi férfi között nem akadt egy sem, aki megvédte volna a garázda erőszakoskodókkal szemben a két lányt. Embereket világos nappal százak sze- meláttára azóta verhetnek halálra nálunk, mióta jellembetegségünkké lett a süketség, a vakság. Másnéven: a közöny. A botrányokozók, erőszakoskodó garázdák a Talajerőgazdálkodási Vállalat tanfolyamra berendelt dolgozói közük kerültek ki. Érdekelt a vállalat vezetőjének a véleménye is. Ez volt a véleménye: — Majd elintézi a bíróság március 17-én. Ebben magunk sem kételkedünk! Sőt, nagyon reméljük, hogy elgondolkodtató, egyben visszarettentő módon „intézi el” ítéletében a ga- rázdálkodókat! LÁSZLÓ IBOLYA nek a sötétben, mint óriási háromágú gyertyatartók, amelyeket elfelejtettek meggyújtani. — Van kése? — kérdezte. Shaw válasz helyett, bizalmatlanul visszakérdezte: — Minek? — Adja kölcsön egy pillanatra. A néger nehézkesen megrázta a fejét. — Rendben van. Akkor próbálja meg maga, — Mit próbáljak meg? — Vágjon le egy darab kaktuszt, A húsa nedvdús. Shaw bizalmatlanul fogadta a tanácsot. Végül mégiscsak felállt, az egyik kaktuszhoz ballagott, késével levágta a tüskét, kimetszett belőle egy darabot Beleharapott, de menten kiköpte. — Undorító! — mondta. Egy ideig tanácstalanul állt. — Merre van az országút? — kérdezte végül. — Arra! — mutatott Lexington balra. Shaw megfordult, s anélkül, hogy még egyszer visszapillantott volna, elindult a mutatott irányba. Két, vagy három óra hosszat gyalogolt, amíg a sivatagot nyílegyenesen átszelő országúira ért Csak a szomjúság kínozta, egyébként nem volt kétségbe esve. — Majd csak lesz valahogy — gondolta magában. Az országúira érve pedig még inkább bizakodni kezdett. — Előbb-utóbb csak jön egy kocsi, s felvesz. Csak akkkor jutott eszébe, hogy Texasban van, ahol néger nem számíthat arra, hogy fehér ember felveszi a kocsijára. Még a sivatag kellős középé» sem... Egyúttal eszébe jutott az is, hogy fegyvere, töltött fegyvere is van a zakója zsebében, — 251 — — Szeretném látni, hogy nem áll meg, akit ezzel megállítok — ragadta meg a fegyvert. — Majd megmutatom azoknak a gőgös fehéreknek, hogy Willie Shaw-val nem lehet tréfálni... Elindult az országúton. Egy idő múlva kaptatóra ért, alacsony dombtetőre vezetett az út. A dombtetőre érve a távolban egy helység fényeit pillantotta meg. Meggyorsította lépteit, s nagy buzgalmában majdnem szeme elől tévesztett egy gépkocsit. Az országút szélén állt, eloltott fényszórókkal. Shaw óvatosan odalopakodott. Mire három méternyire megközelítette, észrevette, hogy egy szorosan összeölelkezett pár ül benne. Elővette pisztolyát, két ugrással a kocsinál termett. Feltépte az ajtót. A szerelmespár riadtan szétrebbent. A néger láttán a nő felsikoltott, de arcát a férfi melléhez szorítva sírni kezdett. — Szánjanak ki! — Szólt Shaw, rájuk irányítva a fegyvert. A férfi kézen fogta a nőt, s kihúzta az autóból. A nő lehajtotta fejét, minden izében reszketett a félelemtől. — Van-e valami innivalójuk? — kérdezte Shaw A férfi a kocsi hátsó részébe mutatott. Egy nemrég felbontott whiskys üveg volt az ülésen. Shaw benyúlt a palackért, egy hajtásra megitta ami benne volt, közben egy pillanatra sem tévesztette szem elől foglyait. Kezefejével megtörölte száját, a homokba dobta a palackot, s rászólt' a férfira: — Álljon a kocsi elé, tegye kezét a hűtőre! — 252 —
