Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

.••r.'p* Rovatvezető: JANTNER JANOS A bonyhádiak másfél Hálás feladat az újságírónak ilyenkor a hangulatot tanul­mányozni. A bonyhádi Béke Szálló földszinti éttermét és az emeletén lévő cipőgyári kul- túrotthont erre az estére • ki­bérelte" a Tolna megyei Áru­termelő Cipész Ktsz. A két ze­nekar a cipészeknek, felsőrész­készítőknek, szabászoknak mu­zsikál, a pincérek is őket szol­gálják ki. Bármerre nézek, vi­dám arcok. A zsebekben vas­kos borítékok lapulnak, két órával ezelőtt csali nem másfél millió forint nyereségrészese­dést osztottak szét azoknak, akik most az asztaloknál ül­nek. A közgyűlésen egyhangú sza­vazással fogadták el a beszá­molót, egyhangú volt a szava­zás akkor is, amikor arról dön­töttek, hogy a részesedésen fe­lül még tízezer forintot kapjon a múlt évi jó munkájáért az elnök. Az asztalok között jár­va, először csak hallgatódzom. Hátha elkapok egy vitát, olyan élményt, hogy miért kapott ennyit az elnök, miért kaptak tízezreket a vezetők. Ha a köz­gyűlésen nem is mondták el, itt, a fehér asztal mellett bi­zonyára feloldódnak a gátlá­sok. Ahogy a közgyűlésen nem, itt sem vitatkoznak az elosz­táson. Régi ismerősöm, Fehér­vári György invitál asztalához. — Hogy érzi magát, Gyuri bátyám? — Most nagyon jól. — Mennyit kapott? — Négyezret. Azért csak ehnyit, mert már nyugdíjban vagyok. Csak kilenc hónapot dolgoztam. — És mit szól az elnök ré­szesedéséhez? — Hát, ha valaki, akkor a Laci megérdemelte. Sok éjsza­kája ráment arra, hogy én is megkapjam a négyezret. daná a véleményét akkor is, ha más lenne. Pár évvel ezelőtt éppen akkor találkoztunk az üzemben, amikor mérges volt valami miatt a vezetőségre. Nem tett lakatot a szájára. Az ötödik asztalt fiatalok ülik körül. — Ki kapta a legtöbbet? Hamarosan kiderül, hogy a legvastagabb boríték a huszon­négy éves Lukács Béla sza­básznak jutott: Tisztán 6004 fo­rint. — Mennyi volt az évi kere­sete? — Huszonhétezer. Most ez­zel együtt harminchárom... — És mit szól az elnök pén­zéhez? — Megérdemelte. Tudja, ne­kem azt kellett tennem ezért a hatezerért, hogy ami munkát kiadtak, azt rendesen, becsüle­tesen megcsináljam. Igaz, néha rá kellett verni, túlórában is. De ha nincs egy ilyen ügyes vezetőségünk, ki tudja, hol áll­nánk. Az asztal társaság véleménye egyhangú, kivéve az egyik fia­talembert. Ö sokallja a veze­tők részesedését. Mert az a kü­lönbség, ami a munka, a fele­lősség terén fennáll, kifejezés­re jut a fizetésben. Miért kap­jon akkor a vezető év végén ötször annyit, mint a munkás? Kiderül az is, hogy az illető a mai pénzosztásnál érdekte­len, nem ebben a szövetkezet­ben dolgozik. 1 * A közgyűlés előtt betekint­hettem a szövetkezet mérlegé­be és a nyereségfelosztás ada­taiba is. A szövetkezet 1968- ban 10 millió 600 ezer forint nyereséget ért el. Ebből levon­ták a szövetkezeti szövetségek fenntartására és a kölcsönös támogatási alapra szolgáló 7 százalékot, maradt 9 861 000 fo­rint. Ezt az ide vonatkozó ren­Pcdig Gyuri bácsi mégmon- deletek szerint az egész évi bér KMB-s rendőreink megbecsülése A megyei tanács végre­hajtó bizottsága engedélyt adott a Faddi Községi Ta­nácsnak, hogy a rendőrség körzeti megbízottja részére szolgálati lakást vásároljon. Amikor dr. Vígh Dezső, a vb elnökhelyettese feltette a kérdést, a vb-tagok egy­hangú határozattal, ellen- szavazat nélkül hagyták jó­vá a vásárlást. E válasz­tott testület tagjainak sze­mélyes megbecsülése, de ezen túlmenően az állam­polgárok rokonszenve jut kifejezésre, abban, hogy el­lenvélemény a házvásárlást illetően, nem volt. KMR-s ‘rendőreinkről, munkájuk­ról, helytállásukról keveset beszélünk. Nyilvánosságot úgyszólván soha nem kap­nák. Nem csoda, ha időn­ként azt érzik, hogy az ál­lampolgárok nem méltá­nyolják kellőképpen mun­kájukat. A KMB-s rendőrök való­ban sokat dolgoznak. / községekben, a lakossággr őszinte, meghitt, bensősé­ges a kapcsolatuk. Gyak­ran találkozunk velük a gépjavító állomások szere­lőműhelyeiben, a mezőgaz­dasági üzemek majorjaiban, a távoli településeken, aho­vá még bekötő út sem ve­zet. A közrend, a közbiz­tonság őrei és végered­ményben a dolgozók több* ségének segítségével, támo­gatásával végzik, teljesítik szolgálatukat. A KMB-s rendőrök gyakran előznek meg súlyos, esetleg végze­tessé válható baleseteket, mert szolgálat közben egy­úttal munkavédelmi felada­tokat is ellátnak, szinte tár­sadalmi munkában. A KMB-s rendőrök éberségének köszönhető nem egyszer a majorokban, az éjszakai tűz tovaterjedé­sének megakadályozása. A községekben közéleti embe­rek is, hisz aktívan részt vesznek a politikai, a tár­sadalmi rendezvények elő­készítésében, munkájában. Rászolgálnak a megbecsü­lésre, többre is rászolgál­nak, mint amennyit kap­hatnak. Sz. P. milliója és az átlagos eszközállomány arányában (a munkabért a 2- es bérszorzóval kellett korri­gálni) fejlesztési és részesedé­si hányadra, bontották. Befi­zettek közel hétmillió forint nyereségadót, ezután tisztán maradt 1 410 000 forint fejlesz­tési és 2 264 000 forint részese­dési alap. A részesedési alapot egyéb, év közbeni kifizetések terhelik, tartalékolni is kellett különféle szociális, kulturális célokra. Kifizethető lett volna ezek után 2 051 000 forint. Ez azonban 577 ezer forinttal meghaladja a részesedésként kifizethető maximumot (80, 50 és 20 százalék kategóriánként). A „fölösleget” tartalékolják ez évre. Hátha az idén kevesebb lenne a részesedés és altkor van miből pótolni. A bonyhá­diak azonban úgy spekulálnak, hogy az idén se nagyon mehet­nek rosszabbul a dolgok, mint tavaly, lehetséges, hogy ennek a pénznek a nagyobb részét fejlesztésre fordítják. Még tavaly, az év elején ki­dolgozták és a közgyűlés el­fogadta a részesedési szabály­zatot, így most már csak a sza­bályzat alapján kellett • kiszá­mítani, kinek mennyi jár a kö­zel másfél millióból. A kate­góriánként járó összegek egy részét osztalékként kapják a szövetkezeti tagok, mint tulaj­donosok. A II-es és III-as ka­tegóriában a tisztségviselők kü­lön kapnak 1500—1500 forintot. A szolgálati időt a III-as ka­tegóriában 600, illetve 1200 fo­rinttal jutalmazzák. Az egész évi munkát külön értékelték személyenként a III-as kategó­riában, ezen a címen 1300, 850 és 450 forintot kapott ki-ki, ér­deme szerint. Voltak, akik e címen nem kaptak részesedést. A megmaradó rész — ez teszi ki a legnagyobb összeget — az egész évi munkabér arányában került felosztásra. Hogyan alakult ezek alapján néhány dolgozó részesedése és egész évi jövedelme? Szelesi László elnök: Évi alapbér 45 200 Ft Prémium 23 660 Ft összesen 68 860 Ft Év végi részesedés: Osztalék 3 139 Ft Részesedés 27 390 Ft Tisztség­viselésért 1 500 Ft összesen 32 029 Ft Évi összjövedelem 100 889 Ft Az elnök — még három ve­zetővel együtt — az I-es kate­góriába tartozik, e kategóriá­ban az alapbér 80 százaléka a maximum. A II-es kategóriá­ban tizenkilencen vannak, ’ a legalacsonyabb összeget itt Me­zei Lászlóné (9 960 Ft), a leg- maga=abbat Janó György (19 00Ö Ft) kapta. Két munkás jövedelme a III- as kategóriában: Dörnyei' János, a szekszárdi részleg szakmunkása: Egész évi munkabér 26 515 Ft Év végi részesedés: Osztalék: 1 841 Ft Részesedés 2 706 Ft 10 évnél régebbi tagságért 1 200 Ft Egész évi jó munkáért 1 300 Ft Összes részesedés 7 047 Ft Évi összjövedelem 33 562 Ft Bodzási Lászlóné bonyhádi betanított munkás évi munka­bére 20 752 Ft Év végi részesedése 5 608 Ft Évi összjövedelme 26 360 Ft Az elnök tehát kereken há­romszor annyit keresett 1968- ban, mint a szakmunkás. Ha a betanított munkáshoz viszo­nyítjuk, • a különbség közel négyszeres. ► Mi történik akkor, ha a szö­vetkezet nem ér el nyereséget? Ha az elnök prémiumának egyharmadát kapja, évi jöVe- delrőe kereken kétszerese a szakmunkásénak. Ha veszteség­gel zárnak, nincs prémium, sőt az alapfizetésből kell pótolni a veszteség egy részét. A szak- és betanított munkás akkor is megkapja munkabérét, az el­nök azonban csak 7000 forint­tal keres többet, mint Dörnyei János szakmunkás. * Lukács Béla azt mondta, hogy ezért a hatezer forintért becsületesen el kellett végez­nie azt a munkát, amit kiad­tak számára. Ennyiben múlott rajta is a tízmilliós nyereség. A Lukács Bélákról, Dörnyei Jánosokról és Bodzási László- nékrói sok elismerő szó esett a közgyűlésen is. Nélkülük nem vitte volna ennyire a közel négyszáz tagú kollektíva. A közgyűlés azonban reálisan értékelte a vezetők kiemelke­dő tevékenységét is. Volt, aki öttalálatos lottószelvényhez ha­sonlította a másfél millió forin­tot, ezt a szelvényt azonban az évnek mind a háromszáz mun­kanapján, kemény munkával töltötték ki. Tamás István nyugdíjas — a közgyűlésen bú­csúzott a tagságtól — azzal fe­jezte be mondókáját, hogy eh­hez az eredményhez kéz és agy kellett. És különösen az agy tett sokat. És itt hadd emlékezzék aa újságíró egy szeptemberi epi­zódra. A szövetkezet vezetőit kereste. Kiderült, hogy nincse­nek otthon, felpakoltak hetven pár új papucsmodellt és két autóval kimentek Gottwaldow- ba, tárgyalni a csehszlovák partnerekkel. Egy hét múlva hazajöttek, kilencvenezer pá­rás papucs-megrendelést hoz­tak magukkal. Olyan időben, ámikor sokan óva intették őket: Bolondok . vagytok, ha most odamentek. Odamentek. Kellemes meglepetés volt szá­mukra az ottani szívélyes fo­gadtatás. A szövetkezet 1967-ben még főleg angol exportra dolgozott. A font leértékelése, az emel­kedő alapanyagárak miatt fel kellett számolni ezt a kap­csolatot. 1968. februárjában kétszázezer -párás csehszlovák papucs-megrendelést sikerült szerezni, ez azonban csak szeptember végéig biztosított volna foglalkoztatást. Augusz­tus 21-re tervezték az újabb üzleti utat, ez azonban meg­hiúsult. De -'három-négy hét múlva már ott voltak. A szövetkezet vezetősége évek szívós munkájával alakította ki munkastílusát és ..meged­ződött” a külföldi piacon. Tel­jes mértékben élt az új mecha­nizmus lehetőségével, rendsze­resen kutatta a piacot, olyan modelleket kínált, amelyek di­vatosak, anyaguk mégis vi­szonylag olcsón beszerezhető. Egy-egy anyagfajta beszerzé­sénél többféle lehetőséget ku­tattak fel, mindig a legelőnyö­sebbet választva. Az idén nehezebb lesz. Csök­ken a dotáció, éleződik a ver­seny. A közgyűlés hangulata azonban optimista volt. A fel­tételek ugyanis megvannak ah­hoz, hogy még jobb munkával, egy év múlva is ugyanilyen vastagok -legyenek a borítékok. J. J. MA ITT, HOLNAP OTT... M egütközve bámultam a ko­pott ruhájú, elhanyagolt külsejű embert, aki első talál­kozásunkkor a megyei tanács lépcsőházának egyik lépcsőjén üldögélt, másodszor már az egészségügyi osztály folyosó­ján — széken ülve várakozott. Ki ez? Alig tudtak róla vala­mit, illetve csak annyit, ameny- nyi a személyazonossági iga­zolványába írva volt. A neve Bereczki László, született 1920- ban, Kajdú-Bihar megyében szakképzettsége borbély, de se állása, se lakása nincs. Alkal­mi munkát vállal hol itt, hol ott. Utolsó bejelentett lakását Cegléden 1968 augusztus ele­jén hagyta el, azóta járt Szol­nokon, Baján, Pécsett és ki tudja még hol. Szekszárdra már olyan leromlott állapotban érkezett meg, hogy emberte­lenség lett volna továbbirá­nyítani — egyébként hova is küldhették volna! — így el- helyeztékN ideiglenesen egyik szociális otthonunkban. J ól ismerve a hazai, Tol­na megyei gondokat, tudjuk azt, hogy tél közeled- tén megnövekszik az igény, a szociális otthonok kapuit he­lyért döngetjük. Több az idős támasz nélküli öregünk, mint amennyit el tudunk nelyezni, a számukra legideálisabb helyen. S íme, megyehatáron kívülről is jön helyet kerö. Jön, mert a megkeresett szervek — az olcsóbb és bonyodalom mente­sebb ügyintézés kedvéért el­látják annyi pénzzel a hoz­zájuk fordulót, amennyi a me­gyehatár átlépéséhez kell. Az ügyben intézkedők elmondot­ták, hogy évente akad 2—3 ilyen ügyfelük, aki jön, va­lahonnan, legtöbbször igen messziről. Ide érve már csak a lelketlen ember tudná azt mon­dani nekik, hogy álljanak odébb. Rendszerint helyet szo­rítanak valamelyik szociális otthonunkban a számukra ide­iglenesen, mert ezfek az embe­rek olyanok, ha meghallják az első tavaszi madárcsicser- gést, ismét nyakukba veszik a vándortarisznyát, legtöbbször a kapufélfától búcsúzva tűnnek el. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a legyöngült, nél­külözésektől. csavargástól fél­holtra betegedett „ügyfél” csak éppen, hogy elfoglalja ideigle­nesen kijelölt helyét, remélve, hogy kihúzza a tél viszontag­ságosabb hónapjait és jelent­kezik a. rendőrség, amely régótá keresi már a szociális otthon révébe igyekvőt, A do­log kapcsán joggal m,erül fel, az emberben nem is egy megvá­laszolásra érdemes kérdés Itt van mindjárt az egyik: hogyan csavaroghat megyéről megyére egy olyan ember, akinek fél éve se munkahelye, se lakása? Aki közveszélyes munkakerü­lőnek minősül?! VagV: ha már adódnak még mananség is ilyen kétes egzisztenciáiú em­berek, akik nvilván nem a közjó szolgálatában csavarog­nak .miért nem jut energia az ilvenek számontartására, szük­ség esetén segítséeítésére? Az országban még a legkisebb ta­nácsszerv is rendelkezik olyan szociáús segélyalappal, amely indokolt esetben lehetővé tesz? a támogatást, az intézkedést: miféle humánumra tudnak hi­vatkozni azok akik fél orszá­gon át utaztatnak valakit csak azért, hogy salát megoldandó feladataik list? iáról törölhes­sék a problematikus személyek ügyét? Persze, a mai értelem­ben vett csavargásban, munka- kerülésben, ami gyakorta pá­rosul lakásnélküliséggel is,4 édes ír ind annyiunkat terhel va­lami '■/»•felelősség. Ezt meg ho­gyan extern? Fz a negyven­nyolc éves ember akit nyu­godtan nézhetne bárki hatvan­nak is hé nőm napiz ké, cine ált a vasútállomás körűvé Vén. Csak a harmadik napon szúrt ?nv»yír? sr^n^et heo-v elkerget­ték! Kiderült felőle liogv Pé­csett egyik cigánytelepül ésen húzta meg magát bejelentkezni nem engedték. Hát igen! A munkanélküli teljesen fö­lösleges személy. De nem hi­szem azért, hogy az ilyen egyénekre rákényszerített odébbállással meg lehet oldani a kétes elemek szaporodását, mozgását! A z utóbbinál feltétlenül ^több kellene és mert ez nemcsak helyi gond, a meg­oldásnak is országosnak kelle­ne lennie. Az semmiképpen nem dicsérendő eljárás, hogy a megyék passzolgatják ide, oda -a mai vándorokat, ki­mondatlanul mondva, hogy az köteles-e eltartásukra, akinek küszöbén összeesnek. No igen. A szociális otthoni férőhely megszabottsága minden megy© számára gond, kevés a férő­hely. Éppen ezért ne ajándé- kozgassunk a magunk gond­jából másoknak, kivált olyan emberek miatt ne, akik még fiatalok és munkaképesek és mint ezt a tapasztalatok bi­zonyítják, fizikailag megerő­södve ismét csak az aktív munkakerülést választják — tavasz jöttén! — ü —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents