Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

• ‘. • -1 ' »- ‘ } /; • « Moszkvában kiállítás nyíl; a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 50. évfordulójának, emlékére. Részlet a kiáilitásrpi. Í \

'."v -■■■■■. t (Tetefoto TA;SZS2—MTiVkSi. i

. -h

—»MLaza»rtéhány marékrkúkorica? !>— ta^vet egy traktoros* forma ember/'— ÁZt lattá volna, amiko^» Marsó iPistal:bácsi- megállította a' vontatós-karkvánj;. Féltucat pótkocsírőlr«kertilt le burgonya vödprlpen,. zsákban. Hú. de-pagy há^orn gyűlt össze a várudvarban. Tgaz. ez rég történt; úgy.batvanné^-liátvan-' ötben. Azóta nagyobb k koros-yagyombfesülete.,

— Nagyobb ám. hogy .Pista bácsi nem nyugodott, ámít

négy rátermett, mezőőrt fednem fogadod a-tsz.': A .fHiská — *‘ az puska, ■ •■y'ty ,; • - <

— 'Nem lehet .mindenkire fegyvert fógrrí! — inti égy nyug- ' díjasnak látszó" deresbájszú. — Én azt'mondom, többét ér. a,:- becsületre; apellálni:' persze, amíg n^gy. ^mlier -nyúl-’a máséLajos,-iíOí-KíV OT->«t> rtá.ó

Szubjektív sorok

egy szófukar emberről /

•ti}' ,‘iw

Lapunk március 12-i számában négy ozorai' olvaslak kéré-' sére tolmácsoltam üdvözletüket abból az alkalomból^ facjgy a község körzeti megbízottja: Marsó István rendőr .főtörzsőrmester órákon belül elfogott'két postabetörőt, Cráncsa' fcá- rolyt és Katona Józsefet. Persze, érdekelt, miiélé falú' az, ahol ilyen figyelmes emberek élnek, s legalább ennyire érdékelt Marsó István személye. '■ £4

— Ozorán nagy divat a zsák — mondotta a mezőgazdasági

rovatban dolgozó egyik kolléga. — Abból, ami benne' rejlik, megsejtheted, miféle ember a gazdája. De ha kééöéd, jőLvi-» gyázz... Teli az a falu ellentmondással: erős a becáulet féltése, őszinte a vendégszeretet, sokakban sziklaszilárd forradalmi meggyőződés, de a múlt is kísért, nyirkos jpótokárok- kal. '

— Ozorán hamar nyílik a bicska— intett másik kollégám.

— Tán emlékszel, ott kapott kaszát a testébe Wágner Kálmán •

agronómus. Marsó elvtárs?!.. Valahol biztosani-meg találod, de otthon a legritkábban. Járja a falut, a- mezőt. ,A szófur- karsággai határosán szerény. Az ozoraiaktól többet megtudsz felőle, mint tőle magától. , • ;

Az autóbuszon beszélik’ hogy Özora az örök eifénzékiseg hírében áll, de igaztalanul. Az elnyomás éveiben válóban har-.. cosan ellenzéki volt a falu. Mostanság a politikával' níhcs baj, annál több a gond a tsz körűi. Amíg meg^em sziláyduj a vezetés,- a szövetkezet, nem lehet megszüntetni a fluktuá- ^ ciót, pedig a tsz majdnem kilencezer holdja semmiképp sem ■ művelődhet meg magától. Körülbelül ennyi volt az útrávalórfi.

Az ozorai autóbuszmegállónál jóképű fiatalember. Mellért az önkéntes rendőrök jelvénye. Kérdem: helybéji-e, hof találom a többieket. A legény csak látogatóba- jött, de ismerős a faluban. ■ • . ..

— Kevés itt az önkéntes rendőr';— úgymond. — . Nehézvte-.

rület ez. Annyira, hogy mikor Marsó elvtárs hatyanhárom nyarán idejött, szemébe merték mondani: „Egy .év!... A.ztan megszökik. Vagy otthagyja a' felesége^, elüldözik.” . - ' ■*

’ * :(f * r-Y .. . í.

— Miért tették volna? ■ — Mert rendőr-feleség. No,-'erőt-egészséget,•,itt.)alvbusz!

Gondolva a kollegiális intelmekre, idős nénitől tudakozódtam a zsákról.

— Ügy van az, lelkecském, hogy Ozorán nagy. divpt a zsák,

— okosított. — Az egyik-’ember, betóteszi-az-út^Zéjen talált

féltéglát, mert. az-jó lehet,-ha megrokkan;.a-pájtájjá-;á£z -a szorgalmas faji • nem keli lámpával-keresni.-A másik zsájcos demizsont cine', útban a mpző: felé; víz kotyog,,bfnriel Visz- szafelé szemet : A fonott üveg:-Árpát..kukoricát.,- . . ■

Sok szófia! ?- ' ”o!'eít ért'élmé% izgalmas doígok&t islh?]lani a „kocsmahivátalban”, • ->: .

hoz, eléyen a rossz pelüS" a kicSi.előtt,úEgyetértő hertsft áj

akiíiSF-i

só- ..... .... __ ____^_______......................

j

íp'to!

bízottnak. akitd—-ttfint fáldheTyf szokásos —'.-'gj’Skrarf^lévef- . •"' j ■ nek ;,a'rendőrnek'« Legafább^-még egyszer .'annyi 'öl#an; önZ; i kénfes rendőr;’ állhatná mellette, amfhőiMóínát-Gyöftgy! N'agv.' Ferenc,- Élmön''-Oyör^-' ér- János öccse.' Az' serit! jó, hogy. az.; i , önkéntes-rendpri csoport vezetője a községtől huszonhárom kilométerré,'.'tamásiban dolgozik. A tsz-ben oly.most,oh§ kö? rülmények között'keÍlett;:ipunlfúlkodn'íá,.hogy inkább', vállal ' ta a mindennapos utazást. * i.. ’...? .- ’;.,Azt „hiszem, a' pártszervezet is, a terme lősZÖvétkeiét--is íked- • ■

vef-.ebrés'zthetpe az önkéntes rendőrré delegálásra .kiszeméit'' • j

, fiatalokban, há régi’ önkéntes rendőreit időről,időrévtósaámol- tatná tevékenységükről. A tanácsházáníeln-yíit'Szömmel^h^l-» í■ • ■ * : lottam, hogy a testüieji támogatására-ébberf az- év-ljen •csűpyn< i szerény kétezer fo^ntőt' ^szánnak. -Maroknyi ■ önkéntestől, - :

egyetlen hivaiiásos.a^ndőrfői-yárják. ho§y áirandóarf-rajta-le-- :

gyen-.a-szemfe a tizenkét-"ÁFÉSZ-egységen. a'‘TÓTÉP har-- ' • mili&nrlliói-foiántcts.jédítkezésén^nem is szólva a gyakori jár- ' ■

őröíés'ieiyáráSáróI^!-Sitn.ontdinyán — pgldául— volt miből , esőkögennyel-felsíprélrii :valánjennyf cfekénfésf,;- Miyrf''ninésf ; . ■ Ozofán?.* . N , "í; ' ’ .i.’4'. * ‘ ‘ -V’ :

—-SzaBadí —* hallom »válaszúi a kopogtatásra a kmb-irpd'ai : aj táján'.'"'Amint-belépek' „á-réndőrt” látom a.telefpnnál^.Jjjt.- : hogy. üijé^líé. -'E'gy-Rét perc,* s a. beszélgetés végeztével a tmá- - :

sík sáigk szélen feszéíígp-menyé’eskéhez fórdijlv :

—í Bizony,. ottfogpk.a'bíróságon a fétjét, fiatafássaonyíí-ezen -; ■

nem tudok'másífárii'— áÜ a-főtörzsőrméstér a‘ká3yhaí-‘mellé,; • •- :

Láts^k ■ fajta.* hogy affázott. élvezi a meleget -*•’Magán.’és"a -- j

gyerekén megpróbálok.-Menjen-.el Rismezőré; Csókás niűt'e- ; j zetőhöz, mondja meg, hogy én küldtém,-'Rell a-dolgós*kéz1’ - : az építkezésnél. Sok s'zerepcsét-t *--- - - - :

Elbeszélem-,.-amit áfalvibanf láttam, hallottam, - :

—Sötét^a szemüvege! elvtéa-s! — így ő, a mondótfám végén.—Lassacskán az: én falum is eljutla<ldig, hogy-bicskát;' . :

szaionnázásna, a ; kaszát, lucernavágásuá, nem- pedig egymás n, ; életének kionására használják'a férfigk. Emherölé^,'vagy .ki- .. ■ ■

sérlete öt év óta nem történt!' Igaz, 'tavaly még négy súlyos ■ testi.sértésjelőfor^lt ebjsen-a-több mint. ._ háromézéf-'etSzáz ■ ' j lakosújJalűban,. de köguíük égy sem' nyilvános thtelyén.* Jó * ' n | jel,. biztató. Magamról?... Ninqs énrólám-'rriit írni-.- Möst már - ' :

napi - nyöic-kilenc óra alatt elvégzem a munkám; peml'úgy. - :

mint amikör idehelyek&ic Akkor a tizenkettő sem .vplt ritka. Köszöpönv a' jókívánságait, de ha máf a kíy^^ágná^Lartunk, . :

inkább a"fiamn'ak kívábjon. Három gyerekéin kpzűl ő_a -leg- :

nagyobb',-érettségire készül.' Kémény.próbatétel,az.- .. x, ■: :

Nagy néha fölriadok éjjel, mert azt álmodom, h$gy,izzadok.; i

— akár több miht Tnegyedszázaddal ezelőtt*-y. számbeli -az ' j érettségi bizottsággal. Dehogy kicsiny lem le a kis Mpi’sóra" ‘ :

váró izgalmakat! Talán pár esztendő' múlvaftő-is átérzi: kony- - !

nyebb leérettségizni,- mjnt ^ életben úgy vizsgázni"-napról •

napra, ahogy'fyfefsé'-Istíyán"rendői főtö!»sőí-Aiester' teszi...

HíiHnmiiiminmiiimimiiimu«

§ A- nézőtérről

Versenyek,

versek,- t '

versmondók

V Igaz-híve vagyok a szép ■v * verseknek, s a vizuális olvasásélményt is szívesen frtcseréléni égy-egy jól előadott költemény meghallga- tására^ A! napjainkban egyre gj^akrabban,. különböző fórumokon rendezett versmondóversenyek többségét mégsem tudom igazán élvezni* Igazságtalan lennék, ha valamiféle magasabb művészi igényre. hivatkozva kevésnek, él- ményteíennek tartanám az amatőr versmondók produkcióit. ~ Nem értől van szó.

Á~ versmondóve'rsjenyek bíráló bizottsága, a produkciók eftékelé&ekpr messzemenően figyelembe veszi azt is, hog.v milyen verset választott a szavaló, ’ mennyire felel meg hangterjedelmének, egyéniségének, stílusának. És általa- v ban ezzel van a legtöbb baj. Már- az -is disszonáns, hogy fiatal, éle.tvidám lányok há- bbrúról, ármányról, gyilokróf mondanak verset. Talán eszük- b>? sfm iwt» üogy ezzel dupla feladatot vállaltak:, karakterükkel * - ellenkező hangulatú, témájú '• költeménnyel' keli meggyőzni, magával ragadni a hallgatót, ami egyáltalán nem könnyű, s esetek több' ségébeu nem is sikerül. Az á gyanún), egy furcsa felfogás ,az oka az ilyen — általánosan jellemző - versválasztásnak; csak komor hangvételű, ,iile- héz fajsúlyú”, „siker”-versekkel, -léhét jó eredményt elérni, ezek az igazán hatásos, holtbiztosán irodalmi értékű müvek. Ho|;y mennyire nem ígyy* van, • azt klasszikus költőink, kedves, derűs, ironikus hangvételű művei is bizonyítják. De néha - a- .versmondók maguk is.

F

élreértés he\ essék, "nem ;a,,,kórhóly” versek1: ellen - : ágálol^^'s es^e^hien sincs arra ,bwtáfní ~öjp "versmoiiidór, hogy-’ " Pmitiégyikük mö- .^tkiyit .i,,fakasszdn..' - De r a vérs^ nron^ás nemcsak a költő sza- „vafifiak • hiteles toltpácsolása...

ezt a

pluszt többek között az egyénileg adhatja..., -„Siker-versekről” beszéltem, Áthallgató mái* jó előre biztos lehet abbán, hogy néhány verset - feltétlenül hallani fog,' légyen bármilyen alkalomból, bármilyen szinten rendezett , verseny. Tóth Árpád „Apfjlis”4 ' Radnóti-: --.„Hetedik * ekfogá’.’j Babits: „Hüsvéí

elot't’V", Váci Mihály: „Nem elég3’, József Attila: „Kései sirató”,. Ady Endre:.; „A tűz 'ináréíusá?% című versét jó- szerint hármincszor hallottam, már, a legku-lönbözőbh beállítottságú, stílusú amatőr yersmondóktóí. Ezzel természetesén nem merült ki a repertoár, az, említett költők jó néhány versét volt alkalmam tö.bb. ízben végighallgatnia (Egyébként klasszikus magyar költőink közül Arany János versein kívül nemigen választanak). v fagyon szép versek, .méltán tiszteli őket az utó- kór. De csak ezek szépek?

Megfigyeltem egy olyan jelenséget, amelyet legszívesebben „kopirözásnak” neveznék. Versmondóink szívesen szerepelnek neves előadómű- vésztől hallott költeménnyel. Ez még ném -lenne baj, az már . azonban igen, hogy képtelenek'' szabadulni - a hatás alól,' akaratlanul .is utánozzál; a művészt, s ahelyett, hogy önmagukat adnák, pózolnak» De 'némtsak művészek titkát léáík el: gyakran előfordul, hogy-, ^zt a verset, amelyet valamelyik versmondó sikernél/ szavalt. a következő ver- - seny-re m^r négyen-öten is választják, — csupán a műnek tulajdonítva a jó eredményt*

A fiatal versmondók többsége- diák, magától érte,- tődik tehát, hogy a tanár segít a 'felkészülésben, csiszolta, , formálja az előadást. Sajnos, sokan énnél többet is tesz. nek: ők maguk választják ki -a verset,’ámít diákjuk elmond. Ebben az esetben pedig már szó sem lehet egyéniségről, hiszen a tanár úgy igyekszik betanítani a verset, ahogy ő maga mondaná el. ■

A veíkmondás — magasabb fqlmn — művészet. Tiszteljük is -annyira...

D. KONYA JÓZSEF

. ROPv\|VlU> ZOLTÁN

iiiiiiiiiEiiiiiiiiiiiiiimiiifiiiiiiiiiiii

c V; ,