Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-29 / 73. szám
A képernyő előtt Fiatalok a termelőszövetkezetben A tv kedd esti, Fiatalok a termelőszövetkezetben című műsorát nézvén, elbizonytalanodva tettem fel magamnak néhány kérdést. Ilyeneket: új műfaj, bátorság ürügyén új riporteri magatartás-forma talán, hogy a tv embere a neki nem tetsző válasz hallatán a kamera elé ültetett vezetőbe egyszerűen belé fojtja a szót? Uj műfaj talán a bolhából elefántot csinálni? Uj műfaj talán bátorság ürügyén a mindenáron való hibakeresés megszállottjaként olyan kérdéseket feltenni, amelyek elárulják a teljes és reménytelen tájékozatlanságot? Ez a műsor sajnos, a vita vezető tv-riporterek jóvoltából nem az lett, ami lehetett volna. A kiskunfélegyházi járás három közös gazdaságában dolgozó tag és alkalmazott fiatalok valóságos gondjai, örömei helyett ugyanis arról tájékoztatta csupán a nézőt, hogy minden jó szándék a visszájára fordul, ha a kérdezők vaktölténnyel lövöldöznek, ha harciasságuk nem párosul kellő körültekintéssel, egyebek között az adott táj közgazdasági és természeti viszonyainak alapos ismeretével. Ebben a helyzetben az volt a legbosszantóbb, hogy úgy tűnt, mintha a termelőszövetkezetek és a járás vezetői a vádlottak padján ülnének, s mintha a fiatalok szobájában buzgólkodó riporternek az lett volna a dolga, hogy kényszerítse alanyait: olvassák a vezetők fejére a nem létező vétkeiket. Feltételezem, a vezetők csak azért nem hagyták el a „vádlottak padját”, mert tekintettel voltak a több milliós nyilvánosságra, és ismerik a viselkedés mindenkire kötelező szabályait. Amint a műsor végén az összefoglalóból kiderült, a vizsgálódás, a közérzet tárgyát az új tsz-törvény fiatalokra gyakorolt hatása képezte. Kitűnő téma, nagyszerű alkalom, hogy lássuk és láttassuk a gazdaságpolitikai intézkedések szem előtt tartásával azt, hogy milyen kérdések oldódtak meg megnyugtató módon azokból is, amelyek elsősorban a fiatalokat érintik. E körülhatárolt pályán nagyszerű alkalom kínálkozott volna vitaviadalra, ha csakugyan húsba vágó kérdésnyilakat lőnek a porondra. Mondjuk olyan kérdéseket, hogy ismerik-e a három tsz-ben dolgozó, nagyszámú, nem tag, hanem alkalmazott fiatalok a társadalmi és a szociális juttatások körét? Ha igen, miért tartják még ma is jobbnak az alkalmazotti státuszt? Gyújtópontja lehetett volna a vitának egy olyan kérdés is, hogy a közös gazdaságokban a tagok joga több, mint az alkalmazottaké. De vajon a tsz-törvényben biztosított jogok gyakorlására van-e lehetőségük a fiataloknak? Hogyan adnak véleményükre, javaslatukra? Érdekes és sokatmondó kérdés lehetett volna, hogy a három tsz választott vezetőségében, bizottságaiban vannak-e fiatalok? És így tovább, és így tovább. Mindezek helyett türelmetlen és sürgető tónusban az álkérdések sokaságával lepte meg a fiatalokat faggató riporter a nézőket. A munkakörülmények okos, célratörő vizsgálgatása helyett például erőnek erejével azt a látszatot szerette volna kelteni, hogy a valóban nem leányálom tanyánélés olyan istencsapás, amiről a tsz tehet. Itt is, másutt is oda lyukad ki a kérdező, hogy miért nem érdemes a termelőszövetkezetben dolgozni. Fel sem vetődött benne az a gondolat, hogy megkérdezze, a termelőszövetkezetben miért érdemes dolgozni? A hibakeresés szánalmas és hangulatkeltő igyekezete távolról sem azonos a bátorsággal. A naív kérdések sokaságára az tette fel a koronát, hogy mikor szóba került a szakmunkásképzés, a riporter olyan alapállásból ^firtatta a dolgot, mintha fogalma sem lenne a mezőgazdaságban létező, másfél tucatnál is több mezőgazdasagi szakmáról. (Vajon tudják-e ezt a fiatalok? Ha igen, miért nem tanulnak? Újabb élő és eleven probléma, dehát szóba se került). Láttunk egy gyenge tv-műsort, amelynek legfőbb hibájaként kell felróni, hogy nem aknázhatta ki a témában rejlő lehetőségeket, mert elemi hibák voltak a fiatalok vitavezetőjének felkészültségével, tájékozottságával, SZEKULITY PÉTER levelezőink írják ÚJJÁVÁLASZTOTTÁK A TSZ VEZETŐSÉGÉT A tsz vezetőségének újjává- lasztására került sor Fürgédén. Gyémánt András, a gyűlést levezető elnök megnyitója után Bihácsi György tsz-elnök részletesen beszámolt a vezetőség munkájáról. Az elnöki beszámoló után a jelölőbizottság elnöke ismertette a jelöltek neveit. Elnökül újból a régi tsz-elnököt jelölték, röviden indokolták, mivel érdemelte ki az ismételt bizalmat A tagság az elnökön kívül még két közszeretetnek örvendő tsz-tagot javasolt a szavazólistára. A titkos szavazás során Bihácsi Györgyöt 152 szavazó közül 137 szavazattal választották meg. Elnökhelyettes Máté József mezőgazdász, ellenőrző bizottsági elnök Varga László lett. Az új elnök megköszönte a választók előlegezett bizalmát. Berkes István TAMÁSIBAN..; a járási statisztikai hivatal eligazító értekezleten készítette fel a számlálóbiztosokat az 1969. április 1—6 között sorra kerülő állatszámlálás lebonyolítására. A számlálóbiztosok feladata lesz a tsz-ek és háztáji gazdaságok állatállományának számlálása, összeírása. A számlálás újszerűsége, hogy hazánkban — így a járás területén is — először kerül sor a házinyúlállomány felmérésére, mivel az elmúlt években jelentősen megnövekedtek a tenyészetek. Munkájukkal egyidőben előkészítik az 1970 januárjában sorra kerülő népszámlálást is. Délczeg József *■'<"• tlÉVV-o &.UUV 4J> j>. APÁK NAPJA MADOCSÁN Először tartott borkóstolóval egybekapcsolt apák napját a nőtanács Madocsán. Az ünnepi köszöntőben elhangzott az apák felelőssége, szerepe a családi életben. Azért választották a tavaszi napok egyikét ünnepségükre, mert ahogyan az ainyák napjához hozzátartozik a sok színű virág; úgy az apák napjához a forradalmakban gazdag tavasz. Mai életünk tegnapi nagyszerű harcosaira emlékezve mondta el a nőtanács titkára a mai férfiak feladatát: a szocializmus felépítésének munkáját. Köszöntő szavai után fehér asztal mellett, tánc közben folyt tovább az ünneplés. Árki Ida Az élet sűrűjében Sörösüvegnek az alja Sxekszárd, kórház, baleseti sebészet. Késő este. Valaki föltámogat egy embert és otthagyja. Az illető odajön hozzám, bocsánatot kér. Kicsit támolyog. Mutatja a cipőjét. Tiszta sár. Felhúzza a nadrágszárt, mutatja a bokáját. Tiszta vér. Zokni nincs a lábán. Elég folyamatosan beszél: — Sörösüvegnek az aljába léptem. Már délután beleléptem, de nem törődtem vele. Ha nem jön be a szomszéd, reggelre el- vérzek. Két és fél liter vért vesztettem. Ahogyan lépkedtem, ottmaradtak a véres lábnyomok. Erre mondjuk azt, hogy véres lábnyomok a levegőben. Az embernek van hot—nyolc liter vére, és ebből nekem el- folyott három. Furcsán tántorog. Járkál. Megint fölhúzza a nadrágszárt, legyint. — Kétszer kiöntöttem a cipőmből a vért. De nem törődtem vele. Ha nem jön a kenyeres kocsi, reggelre végem van. — Hol lépett üvegbe? _ — Ez sörösüvegnek az alja. Mindent kidobálnak azon az új lakótelepen. Még út sincs. De nem törődtem vele. Behívják, Amikor kijön a folyosóra, a lábán ügyes, szép fehér kötés. A cipőjét is fel tudta rá húzni. Vagy felhúzták neki. — Megkérdezte az orvos, mennyit ittam. Mondom neki: tegnap, vagy máma? Adott három tetanuszt. Még majd visszamegyek kettőért, csak várni kell vele. Megmérték, hogy mennyi vért vesztettem. Tudtam előre. hogy ennyi. Két liter nyolc deci. Az embernek összesen hat-^-nyolc liter vére Molnár Károly; A látható légió A város közvetlen környékén kisebb-nagyobb tavak, mocsarak voltak, benőve sással és más vízinövényekkel. Az iszapban négy-öt méteres aligátorok fekszenek. A mocsarak vizében a trópusi meleg hatására gyorsan bomlásnak indulnak az állati és a növényi eredetű anyagok. Rossz illatú gőzök terjengenek a város peremen, és megfertőzik a levegőt. A legveszélyesebb a tavaszi időszak, ekkor általában szélcsendes az idő, tehát •^mmi sem hűti le a mocsarak környékének forró levegőjét. Ilyenkor kezdődik Vera Cruzban a nagy sárgaláz-járvány és megállíthatatlanul terjed, szedi áldozatait. Forcy tábornok így biztatta a katonákat, mielőtt a légiósok karavánja elindult Vera Cruzból: — Forró vidékeken haladtok majd keresztül, ahol talán több betegség, mint dicsőség vár rátok... Félvad — 19 — emberek, meszticek, indiánok és mulattok akarják majd elállni az utatokat, de a francia katonákat senki és semmi nem állíthatja meg... Elindult a karaván Mexikó belseje felé. Sárgán villogó homokon, kopár tájakon menetel a légió. A fülledt melegben lassan haladtak előre. Sehol semmi árnyék. Néhol egy üres nádkunyhó, lakói elmenekültek. A rossz úton lassanként felbomlik, rendezetlenné válik a karaván. Az altisztek veszik át az ostort az öszvéreket hajtó mexikóiak kezéből, de ez sem segít. Az út rossz, az állatok csökönyösek, a szekerek csak döcögnek. EGY LITER VlZ EGY SZÁZADNAK Tompán morajlott a föld. Ezer és ezer pata rohant lefelé a dombhátról. Meglódultak a mexikóiak. Veszedelmesen közeledtek. Már a sík terepen vágtáztak a lovak. ötven méter választja el egymástól az ellenfeleket. Már csak negyven. A légiósok várnak. — Tűz! Tűz! — kiáltják a légiósok altisztjei. A négyszög egyik oldala, amely éppen szemben áll a mexikóiakkal, hirtelen megmozdul. Féltérdre ereszkednek a katonák. Izgalom nélkül céloznak, akár csak a gyakorlaton. Egyszerre szólalnak meg a fegyverek. Óriási kavarodás. Az egyik ló úgy dől össze, mintha mind a négy lábát egyszerre törték volna el. Mellette egy másik felágaskodik, azután összerogy. A korbácsos mexikói a melléhez kap, az, aki két pisztolyából tüzelt, fegyvereit az égre emeli, értelmetlenül szórja az ólmot, de az is lehet, hogy a félelem elvette az eszét. Lovak és emberek a földön. Felbomlik a rend. Ez már értelmetlen akadályverseny. Az újabb lovasoknak halott és sebesült társaikon kellene átugrat- niok, ha tovább akarnak haladni. Amint azonban megtorpannak, elég, ha csak egy pillanatra, biztos célpon— 20— tot mutatnak a hidegvérrel célzó légiósoknak. Egyre több a vonagló, és éppen ezért különösen nehéz akadály. , Újra hangzik a francia altisztek vezényszavai — Tűz! Tűz! Véres kavarodás. Gazdátlan lovak rohangálnak. Sebesült mexikóiak tántorognak. Francia oldalon semmi veszteség. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a két teherhordó öszvér a lövöldözéstől megvadult és nyerítve elügetett a mexikóiak távolodó lovai után. Keselyűk keringenek Cameron fölött. Olyan alacsonyan, hogy egy hatéves fiú kővel eltalálhatná őket. Kürt szól, olyan halkan, hogy Danjou csak azt hiszi, képzelődés: Maine tizedes azonban harsányan jelenti: — Támadás a domboldalról, százados úr... Porzik a vidék. Kaktuszok dőlnek el, szikladarabok gurulnak le, és meglódulnak a mexikói lovasok. Két makacs ellenfél került szembe egymással. Most a légiósok még közelebb engedték a lovasokat és könnyedén lepuffantották őket. A mexikóiak felváltva imádkoztak és káromkodtak. Egyre több gazdátlan ló rohangál a csatatéren. Egy elkóborolt állat fölé olyan alacsonyra ereszkedett le egy keselyű, hogy messziről úgy látszott, mintha karmai már érintenék a gazdátlan nyerget. Pocsék rosszul lőttek a mexikóiak. Sok lovas pedig kardjával a levegőbe csapdosott, kellő szitok és átok kíséretében, úgy viselkedtek, mint akik egyszerűen nem értik, miért nem jutnak a franciák közelébe. Felváltva vezényeltek a légiós század altisztjei: — Tűz! Tűz! összeomlott a mexikói támadás. Elcsendesedett minden, a mexikóiak elvonultak, elhordták sebesültjeiket és összefogták a száguldozó lovaikat.
