Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
A képernyő előtt Jogot és igazságot Aki csak végignézte március 23-án a televízió „Középkori história című megrendítő dokumentumfilmjét — felháborodottan állt fel a készülék mellől — nem, nem lehet, hogy ezt az ügyet befejezettnek, lezártnak tekintsék. ^ ^ történt voltaképpen? A&otth&lmon egy asszonyra ráfogták, hogy boszorkány. Idegbeteg fiú, kuruzsló öregember es a véletlenek összejátszása következtében hol macska, hol ló képében látták Csupitynét. Mígnem a felzaklatott emberek egy éjjel körülvették Csupityné házát — és szidalmak közepette követelték a halálra rémült idős, tüdőbeteg Csupity Antaltól a feleségét. „Valaki gyufát gyújtott az ablakban, majd a nádtető alá tartva azt mondta: ha nem adod elő az asz- szony, azonnal lelrepül a vöröskakas.” Csupityné egyszál ingben menekült megrémült kisunokájá- val. A férj is a mezőn töltötte az éjszakát. Aztán? — A boszorkányüldözők a rendőrségen vallomást tettek. A bíróságon már tagadtak. Csupityné fave a következményektől visszavonta a vádat. Minden tisztességes, józan gondolkodású emberben önkénytelenül megfogalmazódik a kérdés, vajon felvilágositották-e Csupitynét: mint magánvádlöt, hogyan védi őt a törvény? Elmondták-e neki, hogy dehogyis vesztheti el a pert, s hiába fognak rá újabb boszorkányságot — a törvény megvédi. Csupitynét most magához fogadta bányász veje. De mi lett volna a sorsa, ha történetesen nincs ilyen rokona, akinek jó körülményei mellett a szíve is Jó. vajon mennyiben járuit hozzá, mennyiben siettették Csupity Antal halálát a fenyegetések, a sértegetések, az izgalomteli éjszaka. Ki tudja nem kaphatott egész életére szóló sokkot az ijesztgetéstől, a meneküléstől a hatéves unoka. A boszorkánynak kikiáltott asszony súlyos helyzetbe került. Sorra elvesztette - munkaalkalmait, hiszen a rágalmak azokra is hatottak, akik nem is hittek boszorkányságában. Vagyonát elkótyavetyélte — 3500 forintért adta el tanyáját, csakhogy menekülhessen, szabadulhasson környezetétől. Elcsodálkozik az ember, hogy a korábbról keltezett jelentések szerint a községben nincs nyoma babonának, babonás hiedelmeknek. Az események után annál furcsább a községi tanácselnöknek a problémával kapcsolatos véleménye. Jogilag igaza van a járásbíróság elnökének, A vádelv alapján a bíróság csak olyan esetben folytathat eljárást, amelyben vád van. Már pedig a becsületsértésért indított magánvádat a vádló Csupityné visszavonta. Hogy nemcsak becsületsértésért, hanem közösségellenes motívumokat tartalmazó együttesen elkövetett garázdaságért, életveszélyes fenyegetésért, sőt emberölési kísérletért lehetett volna közvádas eljárást Indítani? Példának hadd Idézzük a BTK. 219 §-árnak meghatározását a garázdaságról: „...Aki nyilvános helyen olyan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, vagy riadalmat keltsen, avagy nem nyilvános helyen tanúsított közösségellenes magatartásával másokban megbotránkozást, vagy riadalmat kelt, ha súlyosabb bűntett nem valósult meg két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A járásbíróság elnöke nagyon okosan, körültekintően elmagyarázta, hogy jobb, helyesebb, ha a Büntetőtörvénykönyv paragrafusai helyett a társadalmi meggyőzés eszközeivel hatunk az emberekre. A helyi lapban megjelent írását, viszont közvetlenül az eset után 196«. szeptemberében így indította a riporter: „Vér ti léc, jő arcú, ápolt külsejű munkás ül előttem a tanyai házban. A Szegedi Kazánkovács Ktsz köszörűse, ért a robbanómotorokhoz, a szerszámgépekhez, az elektromossághoz”. — Ugyebár tudja, hogy hamarosan a bíróság elé áü és lehet, hogy meg is büntetik f — Tudom, de számomra mindegy mostmár, hogy mennyire találnak vétkesnek. Az a fontos, hogy kimentettünk egy fiatalembert a boszorkány markából. Majdnem későn, mert egészen le volt már soványodva. Vér Illésné, az anyja mondta, az ilyet élve meg kell égetni Megkérdeztem tőle: Kedves Vér mama! Alá merné gyújtani Csupityné máglyáját? A válasz határozott volt: Istenemre alá!” A falu „hősei” a boszorkányüldözők lettek. Mert lám csak, kiűzték a boszorkányt, hálás lehet nekik érte a fiú, a falu, mert megmentették őket a rontástól. A józan gondolkodású emberek ezért hát nem az elmaradt büntetés minden áron való érvényesítését kívánják, hiányolják, nem bosszúvágytól sarkallva keresik a megfélemlített, elüldözött asszony igazát. Az emberi méltóságon esett csorbát kell helyrehozni és a hasonló eseteket megelőzni. Hogy ne azt érezzük: ezeknek az embereknek jogot adtak, de igazságot nem. KÁDAK MAKKÁ Kis gyerekek — nagy veszély Tegnap reggel mondta be a rádió, hogy a Dunántúlon egy áruraktárban hatalmas tűz pusztított. Tegnap reggel említette egy nagydorogi ismerősünk hogy a községben egy házaspár konyháján elpusztult száztíz naposcsibe, mert őrizetlenül hagyták a tüzet. Bizonyára véletlen, hogy épp tegnap reggel kaptuk meg a megyei tűzrendészet! parancsnokság intézkedési tervét ar- ró, hogy április folyamán nagy kampányt indít a gyermekjáték okozta tüzek megelőzésére. Társadalmi és hivatalos szervek segítségét kéri ahhoz, hogy törekvése eredményes lehessen. Sajnos, — amint említett példáinkból is kitűnik —, nem ritkaság, hogy felnőttek gondatlansága. felelőtlensége okoz tüzet, nagy-nagy kárt. A gyermeki meggondolatlanság veszélye ezen a területen leginkább áprilisban jelentkezik, — amint ezt sokéves tapasztalatokon alapuló statisztika bizonyítja. Hazánkban — átlagosan — minden nap két tűz keletkezik gyermekjátékból; az a kár, amely ebből eredt tavaly elérte a négy és fél millió forintot. Ebből a summából körülbelül harminc családi házat lehetne felépíteni! A tűzoltóság — példás kezdeményezésként — néhány esztendeje tartott már hasonló, de méreteit tekintve kisebb akciót. Szívesen emlékeztetünk arra, hogy ez annak idején meghozta a várt sikert: csökkent a gyermekjáték miatt keletkezett tüzek száma. Hisz- szük, hogy a nagyobb arányú megmozdulás még szebb eredményeket teremt Panorámakönyvek nemzetközi elismerése Ebben az évben rendezték meg Bécsben az idegenforgalmi könyvek három évenként szokásos nemzetközi kiállítását és versenyét. Huszonnyolc országból 144 könyvkiadó 604 művel szerepelt ezen a közismerten nívós versenyen. Az idei díjkiosztáson a Medicina Könyvkiadó Panoráma Idegenforgalmi Szerkesztősége által megjelentetett Magyarországi városkalauzok című sorozatot a zsűri felvette a kiváló könyvek listájára és díszoklevéllel tüntette ki, elismerve e kötetek tartalmi megformálását és ízléses könyvészeti megoldását. A sorozat a magyar olvasók által is jól ismert és értékelt városmonográfiákat Sopron, Esztergom, Veszprém, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Eger, sib. — tartalmazza. Tengerikígyó születik? Ismét a fűtésről van sző. Szekszárd város központjában néhány űj létesítményhez központi kazánházat építettek. A Kispipa új épületéhez, a lakberendezési áruházhoz stb. Annak idején kikalkulálták a költségeket, s az igen kedvezőnek mutatkozott minden érdekelt fél részére. Az előkalkuláció alapján eddig előleget fizettek o kazánház hőenergiájának használói. Most azonban elkészült a kalkuláció, és kiderült, hogy a költség sokkal magasabb az eredetileg kalkuláltnál, többszöröse annak. A Kispipa például körülbelül 100 000 forintos évi költséggel számolt, s az utólagos kalkuláció alapján körülbelül félmillió a költsége. Ez pedig már eleve veszteségessé teszi a Kispipál. Rendkívüli kedvezőtlenül befolyásolja a többi érdekelt szerv gazdasági mutatóit is az utólag kimutatott költség. A helyzetet bonyolítja, hogy ezek a meglepően magas költségek — minden eddig ismert tényező szerint — a hivatalos rendelkezéseken alapulnak. Nem is csoda, hogy az energiafogyasztók most tanácstalanok. Ha ezt valamivel nem tudják ellensúlyozni, tönkre teszi őket a fűtés. Már felvetődött, hogy egyszerűen visszamondják ezt a szolgáltatást, illetve annak jelentős részét. De akkor meg mi lesz a kazánnal? És a megmaradó használókkal. Ha ugyanis kevesebb lesz a használó, bizonyos költségtényezők még magasabbak lesznek. Most is probléma, hogy a kazán kapacitása nincs teljesen kihasználva. Kikalkulálták, hogy olajkályhák és boyle- rek beállításával megközelítően sem merülne fel ilyen magas fűtési költség. így tehát több helyen pótolni is tudnák a központi kazán hőjét. Most, hogy a fűtőolaj ára csökkent, még reálisabbnak tűnik ez a kalkuláció. Mindenesetre majd kiderül. Egyelőre mé, nem tudni, hogy mi lesz az ügy folytatása Annyi bizonyos, hogy tengerikigyó-szaga van az egésznek. BODA FERENC Molnár Károly: A látható légió Mexikó felőrölte és elnyelte a francia csapatokat. Heves harcok alakultak ki. III. Napóleon arra törekedett, hogy a mexikói expedíció ügyének megnyerje a katonatiszteket, ezért gyors előléptetést ígért azoknak, akik a hadjáratban kitüntetik magukat. Ekkor Sidi bel Abbeszben állomásozott a légió két zászlóalja. A gyors előrehaladás lehetőségének híre Párizsból ide is eljutott. Az alakulat tisztjei nem ismerték a mexikói hadihelyzetet, ők csak a francia diplomaták megtévesztő jelentéseiről hallottak: — Vár bennünket a mexikói nép, bevonulásunk diadalmenet lesz. A könnyű kaland lehetősége és a távoli Mexikó mesés gazdagságáról a külszíni ezüst- és aranybányairól terjengő legendák csak növelték az idegen— 16 — légió fiatal francia tisztjeinek a harci kedvét. Szidi bel Abbeszből levelet írtak Párizsba a császárnak: „Kérjük, hogy méltányolja kérésünket és a légiót vezényel tesse Mexikóba”. Akkoriban Szidi bel Abbeszben két légiós zászlóalj állomásozott. A létszám 12—14 000 között változott. Az ezredes közülük válogatta ki a legjobb fizikai erőben lévő katonákat. Egy hónapig tartott, amig az expedíciós hadsereget Jeanningros és fesztjei előkészítették a tengerentúli útra. 1863 februárjában két nagy hajó a Saint-Louis és a Wagram kötött ki Mersz el Kebir kikötőjében. Napokig tartott, amig a lőszert, az élelmiszert és az orvosságot fel szállították a fedélzetre, 48 tiszt és 1432 katona kapott parancsot arra, hogy iüdüljön Mexikóba. Kürt jelezte és a parton ágyú dörrent, amikor a két hajó, fedélzetén a légiósokkal kifutott Mersz el Kebir kikötőjéből. Gibraltár felé indult el a Saint- Louis és Wagram. Ahogy kiért az expedíciós hadsereg a Földközi-tengerről, az Atlanti óceánra, azonnal romlott a légiósok hangulata. Sokan tengeri betegséget kaptak. Ahogy közeledtek Mexikóhoz, úgy egyre több más hajóval találkoztak, amelyek szállították a francia csapaterősítéseket a remélt könnyű diadal színhelyére. Agyúlövéssel, lelkes zászlójelzésekkel üdvözölték egymást a parancsnokok. Azután időnként csendesebb hajók is jöttek, ezek már Mexikó irányából közeledtek. Vitték Európába a sebesülteket és a betegeket. Március 25-én az árbockosárban figyelő matróz felkiáltott: — Föld, föld... Mexikói tengerészek segítették az alakulat partraszállását, akik a füstölgő szivart, egy pillanatra sem ______________________________________________ v ették ki a szájukból, pöfékelve ültek csónakjukban. A legnagyobb kavarodás közben sem mondtak le a dohányzásról. Az őrmestereket feldühítették az állandóan szivarozó indián hajósok. — Dobják el ezt a büdös szivart — kiabált, egy tae- des —, mert kilövöm a szájukból. A mexikóiak azonban nem vették ki a szivart a szájukból, hiába fenyegetőztek bármivel, vagy ígérgettek bármit a franciák. Amikor már a légiósok a csónakokkal a partra értek, előkerült a kikötőváros parancsnokságának tolmácsa, ő fordította le az állandóan szivarozó mexikóiak válaszát: — Egy szúnyogcsípés elegendő a sárgalázban... A sárgaláz pedig a halál. A szúnyogok azonban nem szeretik a füstöt. Ezért szivarral védekezünk ellenük. Más meglepetések is vártak Vera Cruzban a légiósokra. A kikötő egyetlen mólójánál sorakozott fel az alakulat, onnan indult be a városba. Az utcák szélesek, lóvasút közlekedik rajtuk. A házak — egy-két emeletesek. Tetejükön — és ez a második meglepetés — keselyűk üldögélnek. Ha valami ennivalót, hulladékot, szemetet fedeznek fel az utcán, akkor leszállnak a kövezetre, a járókelők közé, és azonnal felszednek minden ehetőt. Senkinek nem jut eszébe, hogy a hatalmas madarakat megzavarja. Hasznosak Vera Cruzban a keselyűk, mert nagy a részük abban, hogy a kikötővárosban viszonylag tiszták az utcák és terek. Különösen a vásártér körül látni belőlük sokat, igaz, ott a legtöbb dolguk, ott a legtöbb a hulladék. Keselyűk ülnek a templomtornyokon is, amint ezt a csodálkozó francia tisztek és a légiósok megállapították. Olyan megszokott mindez, olyan mindennapi madár Vera Cruzban, mint az európai városokban a galamb. — 18 —
