Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-26 / 70. szám
A munkásvándorlást a körülmények szülik Tapasztalatok a Bonyhádi Gépjavító Állomáson — Egyébként, azt is elmondom, János, hogy megszűntek azok a „régi szép” gépállomási idők. Itt most az esztergályos nem szívességből dolgozik, hanem normára... A kerek arcú, pirospozsgás fiatalember mosolyog: — Tudom. Gondoltam is, hogy ezt elmondja az igazgató elvtárs. De gondolom, ismeri a munkámat, még azokból az időkből és megbízik ■ bennem. Azért is szeretnék ide jönni. — A munkáját valóban ismerem,- ezért mondom, ha akar, hát jöjjön. Munka, munkalehetőség van. Kereseti lehetőség is... — Csupán egy kérésem, lenne... Szeretnék a régi gépemen dolgozni. Tudom, annak idején ide került Nagy- dórogról. • -í- Erről még beszélhetünk. -Egy másik dolog, amelyet ■tisztáznunk kell. Nagyon kö■ rülményes, szinte lehetetlen -lenne naponta műszakba járni ide, Bonyhádra, Nágy- dorogról. Üzemi konyhánk van, de szállásunk nincs. — Gondoltam erre is. Engem család nem köt, nem ■számít, ha csak a hét végén járok haza. Egy albérleti szoba is megfelelne... — Majd érdeklődünk a helyben lakó dolgozóktól, tudnak-e valahol, valakinél egy kiadó szobát. A beszélgetés valamivel több, mint a munkásfelvétellel járó, szokásos formaságok. Zsoldos László és az esztergályos már régi ismerősök, még abból az időből, amikor az igazgató is a Nagydorogi Gépállomáson volt. A gépállomás megszűnt, az esztergályos ott maradt, alkalmazottként a tsz-ben. Tag akart lenni, de közbén — elmondása szerint — sérelem érte, ezért változtat munkahelyet. Bizonyára találhatott volna Bérszámfejtő — SZTK- ügyintézőt azonnali belépéssel alkalmaz e, Szekszárfl Körzeti I Sütőipari Vállalat. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés a vállalat központjában; Szekszárdi, Rákóczi u. 10. Helybeliek. előnyben. állást közelebb is, de nyilván a régi vezető iránti bizalom vezette Bonyhádra. Miután az esztergályos elköszön, az igazgatóval folytatjuk a beszélgetést. Azt boncolgatjuk, miért és milyen okok miatt változtatnak helyet a munkások. — Nálunk az elmúlt évben a munkáslétszám 25 százaléka cserélődött ki. Ez látszólag nagy szám, de hozzá kell tennem, hogy a termelésben nem okozott gondot. Az átlagos létszám mindig megvolt. Ha valaki elment, jött helyébe új. — Mégis, kik a vándorlók? — Főleg a szakma nélküli segédmunkások. Ha nem találják megfelelőnek a _ keresetet, nyomban odébb'állnak egy üzemme}. Itt, Bonyhádon olyan a munkaerőhelyzet, hogy segédmunkás bármikor elhelyezkedhet. És ezért van az, hogy nálunk például a villanyszerelő segédmunkások ■évente kétszer kicserélődnek. ■Hasonló gyakorlat volt a rakodómunkásoknál is. Egy hegesztőt mindig könnyebb felvenni, vagy, ha elmegy, ám menjen, nem okoz különösebb gondot. A segédmunkásokra, szállítómunkásokra pedig szükség yan, hiszen a termelésben legalább annyira fontosak, mint a szakmunkások. Milyen megoldást lehet keresni, hogy ne legyen bennük hiány? — Egyszerűen meg kell őket fizetni. Nemrégiben ezt a módszert választottuk mi is. így sikerült egy olyan szállítóbrigádot kialakítanunk, amelyre bármikor számíthatunk. Nagyon sok vasanyagot kapunk vasúton. Inkább kifizetjük a magasabb órabért, mint a munkaerőhiány miatt a vagonállást. Szükségszerűen .kialakulóban van az a bérezési elv, hogy a nehéz munAzonnali belépéssel felveszünk férfi munkaerőket portás, áruszállító és pálinkafőző munkakörök betöltésére Tolna megyei Szesz- és Üdítőital-ipari Yállalat Szekszárdi Bogyfezkü út. kát az eddiginél jobban meg kell fizetni, legalább úgy, mint a kvalifikált szakmunkát. — Térjünk vissza ismét a vándorlókhoz. A segédmunkás-kategórián kívül kik változtatnak gyakrabban munkahelyet ?— Főleg a rövidebb idő óta itt dolgozók. Tavaly őszszel egy párttaggyűlés témájához állítottunk össze adatokat. Eszerint tavaly augusztus egyig kiléptek negyvenhármán. Közülük egy hónapon belül kilépett öt, hat hónapon belül hat, egy éven belül 12, két éven belül tizenkettő, három éven belül tizennégy, azon túl egy dolgozó. A törzsgárdához számító munkások közül nem lépett ki senki. — Milyen kilépési okok szeretjeinek? — Voltak olyanok, akik nem tudtak megfelelni a teljesítménybérezés magasabb követelményeinek. Volt, aki egyéb munkakörülmények miatt mondott fel. Az egyéb munkakörülmények között olyant is értek, amely megfelelő tanulmány lehetne a munkalélektannal foglalkozók részére. Egyik üzemrészből például azért ment el egy munkás, mert egyik társával haragos viszonyban volt. — Egy másik üzemrészben most boncolgatjuk az okokat, miért mondanak fel egyre- másra az ott dolgozók. Olyan helyzet van, olyan viszony a munkások között, hogy az még gyakorlott pszichológusnak is feladná a leckét. Nem az üzemmel szembeni, hanem az emberek közötti viszony feszélyezi a légkört. Ilyen körülmények között — lehetnek bármilyen jók a vállalat által megteremtett munka- feltételek —, tulajdonképpen érthető, hogy egyik-másik dolgozó más munkahelyet keres. — Mi a véleménye, Zsoldos elvtárs: a Munka Tör- vényköny módosítása közrejátszott abban a bizonyos 25 százalékos munkaerőcserében ? — Nem, ezt nem mondhatnám. Egyáltalán nem következett be az a vándorlás, amelyre a korábbi kötöttségek feloldása után sokan számítottak. Mint mondottam, a törzsgárdából a múlt évben nem ment el tőlünk senki. Szerintem meg kell, hogy legyen a munkásnak az a joga, hogy elmenjen oda, ahol kedvezőbb fizetésért dolgozhat, ahol kedvezőbb légkörben dolgozhat, Azt a néhány vándormadarat, akinek teljesen mindegy, mi van a munkakönyvébe írva, nem kell komolyan venni. És főleg, nem szabad velük egy kalap alá venni azokat, akik esetleg tíz év után egyszer változtatnak munkahelyet, mert ezekre az új munkahelyen is lehet számítani. BI. A Bátaszéki Kádár Kt-z telepén lágy Madékfa kapható május 31-ig 10.— Ft. métermázsán- kénti egységáron. (384) Névjegyhártya és öngól Az ember valamikor ott kezdődött, amikor a névjegykártyára alig fért rá a sok hogyishívják. P*la is vannak akik hisznek ebben. A szekszárdi városi tanács megbízott vb-elnökéhez egy fővárosi valaki névjegykártyával jelentkezett. A névjegykártyán két idegen nyelven is fel volt tüntetve a név, meg a többi. Magyarul- véletlenül sem. Az egészhez tudni kell, hogy az illetőről márcsak kora ellenére sem lehet azt mondani, hogy az ,,alázatos inasos” világ konokfejű maradványa, egyértelműen tisztes, magunkfajta család. Valamikor éppen Szekszárdiul származott el a fővárosba, s akinél jelentkezett, még gyermekkori ismerőse volt. Nem tudom hova tenni az esetet. A városi tanács apparátusában mint állami helyen a hivatalos nyelv a magyar, s nagyítóval sem lehetne olyan valakit találni, aki beszéli a névjegykártyán lévő két nyugati nyelv bármelyikét is. Sőt. az illető névjegykártya-tulajdonos sem. Mert ő is színtiszta magyar. Mi indokolhatta ezt a névjegykártyát? Nálunk valaki tán nagyobb lesz ezzel? Valaki előtt meghajolnak, ha ilyen névjegykártyával jelenti be magát? Bárki az ország bármelyik nyomdájában s bármikor csináltathat magának akár idegen, akár magyar nyelvű névjegykártyát. Ha akarja, még a nagybecsű portréját is rányomják. Mindez csupán forint kérdése. És ennek lenne bármilyen bűvös jelentősége is? Nem tudom, hogy a vb-elnök mit csinált a kártyával, én mindenesetre rendkívül határozott módszert tudnék javasolni hasonló esetekre. .» Napjainkban is lehet — van is — tisztességes szerepe a névjegykártyának. Az üzleti és társadalmi életben egyaránt. De az ilyen próbálkozás nem más, mint öngól. BODA FERENC-------- --------M olnár Károly: A látható légió Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák „öreg Fritz”- nek neveztek. Ö fehér lován minden csata előtt végigjárta az alakulatot, ellenőrizte, hogy minden egység végrehajtotta-e parancsát és lelkesítő beszédet intézett a katonákhoz. A harci szellem ugyanis állandóan romlott, a légiósokat a spanyol tábornokok a Pireneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságba, ahogy az egykorú leírások szerint a hideg és az éhség legalább olyan veszélyes ellenfele volt a légiónak, mint Don Carlos hadserege. Az alakulat kitartása a végéhez közeledett. 1837 nyarán a légiósok felszerelése már teljesen elhasználódott, egyenruhájuk szétrongyolódott, sokan pedig mezitláb meneteltek a rossz spanyol utakon. Jú— 10 — nius elején Don Carlos csapatai támadásra lendültek Hu.esca környékén. Ekkor a légió mindössze csak két zászlóaljból állt. A katonák formálisan éheztek. Az ellenfél első lovasrohamait még úgy-ahogy nagy áldozatok árán feltartóztatták. Azután lélegzetvételnyi szünet következett. Conrad ezredes kivont karddal száguldozott a légiósok megingó arcvonalának teljes hosszában. Ellentámadásra akarta vezetni katonáit. — Előre! — kiáltotta az ezredes. Arca azonban hirtelen eltorzult. Eltalálták az ellenség golyói. Az utolsó szavai ezek voltak: — Megsebesültem. Mondják meg a tábornoknak. Vegye át valaki a parancsnokságot... Kocsit hoztak. A sebesült ezredes akkor már haldoklóit. A küzdelem folytatódott. A légió egyre fogyatkozott. Conrad halála jelképezte az alakulat végét is. Amikor Huesca környékén a csata befejeződött a légió mindössze egyetlen zászlóaljból állt. Ötszáztizennégyen maradtak a négyezerből. Ök is fáradtan, sebesülten, rongyosan, meggyötörve várták további sorsukat. Cordova tábornok akkoriban már így vélekedett róluk: — Szánalmasak. Nem hiszem, hogy kibírnak még egy telet a Pireneusokban. Engedjük haza őket, ha egyáltalán van még annyi erejük, hogy átkeljenek a nagy spanyol hegyvonulat hágóin. ÍI. Izabella kegyes volt a légiósokhoz, — az egykorú leírások szerint — elbocsájtó levelet és néhány kitüntetést kaptak a katonák. Megindultak a francia határ felé. Élelmezésükről senki sem gondoskodott. Kisebb csoportokra bomlott a légió maradványa. A spanyol ■ tábornoknak igaza lett. Néhány katona a kimerültségtől összeesett és meghalt a Pireneusok hágóiban. A határon fegyvereiket elvették tőlük. A zászlóalj meg-- menekült töredéke 1838. decemberében érkezett meg a dél-franciaországi Pau városába. — 11 — Mezitláb, éhesen, rongyosan, fegyvertelenül. NÉV NÉLKÜLI EMBEREK A TOBORZÓIRODÁBAN Számított a francia külügyminisztérium arra. hogy a légió Spanyolországban felőrlődik az örökösödési háború kegyetlen harcaiban. Párizsban már eleve az elindulásnál az egész alakulatot a veszteséglistára írtak. Erre vall, hogy még 1835. decemberében, tehát alig ot hónappal, hogy a 4000 katona elindult, megkezdték egy új idegenlégió szervezését. Nagyarányú munka folyt a Központi Toborzó Irodában. A franciák szívesen adtak útbaigazítást a külföldieknek, hogy hol jelentkezhetnek a légióba. Nem önzetlenül voltak ilyen előzékenyek, mert pénzjutalmat kaptak, ha egy idegent rábeszéltek a belépésre. A Központi Toborzó Iroda a Rue Saint Dominique-en kezdte el működését. Később ez már kevés volt és ezen kívül csak Párizsban még öt más helyen is lehetett jelentkezni. Fokozatosan kiépült a toborzóirodák hálózata és Franciaország valamennyi városában aláírhatták a külföldiek a belépési nyilatkozatot. A légió parancsnoksága eleinte civilruhás ügynököket küldött a francia főváros vasúti pályaudvaraira és már ott igyekezett rábeszélni az érkező külföldieket, hogy jelentkezzenek. Később már ugyanez történt a nagy kikötőkben is. A beszélgetések ezzel az ártalmatlannak látszó kérdéssel kezdődtek: — Mit szándékozik tenni uraságod Franciaország ban? Ha a külföldi. bizonytalan választ adott, vagy nehéz anyagi helyzete, vagy sötét múltja miatt valóban nem tudott mihez kezdeni, akkor következett az ügynöknek ez a kérdése: — 12 — I
