Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
\ Első emelet 106-os számú ülésterem Elmélyült, felelősségteljes munka és választópolgárokat érintő kérdések — Betekintés a vb-tagok munkájába Tárlat (Folytatás az 1. oldalról:) s a tényéktől függetlenül hangoztatják, hogy minden a legnagyobb rendben, Ordas József vb-tag nyíltan, egyértelműen tette fel a kérdést: milyen lesz a húsellátás megyei, ezen belül városi vonatkozásban? Igaz-e, hogy az első félévben a második félév terhé- fogyasztottunk ? Dr. Dimény Imre szintén nyíltan és egyértelműen válaszolt: kijelentette, amit az első félévben elfogyasztottunk, az nem a második félév rovására történt, ettől nem kell tartani. Nem titkolta viszont a miniszter elvtárs, hogy valamelyest vannak nehézségek az arányok tekintetében, a sertés, a marha, továbbá a friss és a fagyasztott hús szempontjából. „Növekszik a fagyasztott húsok aránya, mert a hűtőházakban nagy készletek halmozódtak fel. Tudjuk, a lakosság ezt nem vásárolja szívesen, de mit tehetünk? Fokozatosan ezt a húst is el kell fogyasztanunk.” S ez valóban így van. A hűtőházakban felhalmozott készleteket kell először megenni \és pazarlás, tékozlás lenne az amúgy is megcsappant szarvasmarha-állományt ritkítani akkor, amikor hús, igaz hűtőházi, de van. Élénk, eleven vita Uhrin Vendel vb-tag megkérdezte, az OMMI miért készíti sokkal drágábban a komplex . talajvédelmi tel'veket, mint a társulás? Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes szerint; feltételezhető, hogy az OMMI munkája azért drágább, mert sokkal több mérnöki munkát fordít a tervek elkészítésére. A termelőszövetkezetek természetesen maguk döntik el, hogy az OMMI-nak, vagy a társulásnak adnak-e megbízást? So- morjai Sándor szerint egyelőre az egyszerűbb, de olcsóbb, ám mégis hatékony eljárásokat helyezik a közös gazdaságok a talajvédelem terén előtérbe. Ezzel kapcsolatban kért szót Horváth József, a vb elnökhelyettese és' megkérdezte a miniszter elvtárstól: „Nincs-e lehetőség arra, hogy a talajvédelmi munkák elvégzéséhez a legmostohább körülmények között gazdálkodó tsz-ek itt, Tolna megyében is kapjanak állami támogatást, segélyt.” Dimény elvtárs szerint a minisztérium nem rendelkezik jó tapasztalatokkal, s a talajvédelemmel kapcsolatban minden olyan, ami ingyenes volt, a negyedik ötéves tervben meg fog szűnni. „A talajjavításhoz, más vonatkozásban a pénzügyi feltételeket meg kell teremtenünk, meg is teremtjük, de ingyen nem.” — mondotta a miniszter. Szüllő Béla vb-tág, az állatjárvány időszakában rendszeresített korlátozó intézkedések egy részét bírálta. „Nincs értelme annak, és a jövőben már nem is lehet megcsinálni, hogy a do'gozókat járvány idején hetekig bezárják az állattenyésztési telepekre. Kiszöknek éjjel. Minden vonatkozásban célszerű lenne az intézkedések nagy részét felülvizsgálni, mert megítélésem szerint azok elavultak.” — ■ mondotta. Dimény elvtárs sze- . rint S?üllŐ! Béla kritikai meg- ' jegyzései jogosak. A megye^és a járások összegezzék a tapasztalatokat, hogy azokat a minisztérium hasznosítsa. A A tizennyolcadik és amit még el kell mondani Nyolcán, vagy tízen üljük körül 32 asztalt s az első szavakat inkább az indulat diktálja: nem ilyen ember volt, nem ezt érdemelte. Az írás, amely A tizennyolcadik címen jelent meg, más szándékkal íródott, más érzelmeket és indulatokat akart kiváltani, s ezt egyetlen vitapartner sem vonja kétségbe, mégis a kegyeletsértés vádja sokáig ott lebeg felettem. De az egymást váltó, s nemegyszer egymásba vágó szavak észrevétlenül egy etikai kérdés köré fonódnak: az ön- gyilkosság egy közéleti ember öngyilkossága indokolható-e, s a magyarázattal együtt mentség is van-e rá? Főleg akkor, ha a végzetest és örökre jóvátehetetlent olyan ember követi el, akinek életében nem volt takargatni valója, emlékét nem mocskolja idegen pénz, becstelenség. Mint Szabó Ferenc esetében, aki A tizennyolcadik című írás hőse és hozzáteszem, mártírja, aki tisztán és feddhetetlenül áll az utókor előtt, s tragédiája szomorú figyelmeztetést jelent, ahogy egy, a napokban történt hasonló eset is. A beszélgetés során újra meg újra felhangzott: ha így lett volna, ha nem így történik, — de hiábavaló a kérdés, ahogy a vád és önvád is haszontalan, nem változtat a tragikus tényen: egy ember ereje teljében véget vetett életének. A cikk-kavarta beszélgetések során valaki ezt is mondta: vigyázzunk egymásra, ne engedjük, hogy hasonló eset még egyszer megtörténjék. Humanista társadalomban élünk, felelősek vagyunk egymásért — mondta egy másik felszólaló, s szinte ijedten tette hozzá: az utóbbi időben sok az öngyilkos. Hetek óta régi újságokat lapozok: az ötven-hatvan év előtt megjelent szekszárdi újságok híradásai szerint rendszerint -hetenként több öngyilkosság történt a megyében, mint most egy ér alatt. Persze ez sem vigasztaló. Egy emberséges és tendenciájában homogén társadalmat, mely az eszmények és érdekek azonosságára épül, épp az jellemez, hogy mindenki megtalálja benne a helyét, s mindenki tudja kötelességét és felismeri felelősségét. Egy olyan tragédia, mint amilyenre A tizennyolcadikban emlékeztem, csaknem két év után is ugyanazt a döbbenetét kelti,,, mint a gyász óráiban, de egyben figyelmeztet is: az öngyilkosság, épp jóvátehetetlensége miatt, nem old meg semmit, s a végső kétségbeesés legfeljebb a keserű tanulságot jelenti csak: nem szabad ide jutnia egy embernek. Felelősek vagyunk egymásért, ■— igaza volt rögtönzött vitánk egyik résztvevőjének, de felelősek 'vagyunk önmagunkért is. S ez a felelősség azt is jelenti, hogy megértjük a növekvő követelményeket, s a húsz év előtti lelkesedés, önfeláldozás mellé ma másra is szükség van, több tudásra, s minden téren nagyobb ismeretre. Aki még ma is arra hivatkozik, hogy „a múltban nem tanulhatott”, csak az igazság felét mondja, mert elfelejti, hogy a sokat emlegetett múlttól negyed század választ el bennünket, olyan negyed század, mely ajtót nyitott minden becsületes szándék előtt. A vita, s nem egyszer ellenérzés, amit A tizennyolcadik című írás kavart, gyakran csak a kegyeletet emlegette, egy sokat szenvedett, becsületes ember megbántott emlékét. Ezt sajnálom, de másról, fontosabbról is szó volt beszélgetéseink során. S az olvasói együttérzés itt már minden esetben találkozott az írói szándékkal: a fokozott felelősségtudatnak kell irányítania bennünket, egymásért és önmagunkért, a jelenért és a jövőért, valameny- ny iánkért. vto-H kialakult vita alapján kérte a miniszter, hogy a bonyhádi járás beruházási problémáit külön, és alaposan meg kell vizsgálni, tekintettel az ottani állattenyésztési adottságokra, és: a tőkeszegény tsz-ekre. A bonyhádi járásban ugyanis a beruházások elégtelensége akadályoz- ' za a tájfajta megfelelő ütemű . rekonstrukcióját. Szabó József megállapította; \ több tsz azért áll él a sertés- telepek építésétől, mert a beruházási költségek „menet , közben” nőnek. Egyetlen elnök sem tudja, hogy milyen meglepetések érik, mennyi lesz a végösszeg, mire befejeződik % az építkezés. Horváth József a s vb elnökhelyettese ezt azzal V egészítette ki, hogy a költsé- gek növekedése nem csupán . a sertéstelepekre vonatkozik, hanem a beruházásokra álta- K Iában. Mi — mondotta dr. Di- mény Imre — 8—10 százaié- \ kos drágulásra számítottunk. Ez, valamivel nagyobb lett. Mi is tapasztaljuk, hogy a ^ tsz-ek egy része építkezési ' szándékától eláll. Ezen nem tudunk változtatni, legfeljebb azt tudjuk elérni, hogy a drágulási folyamat megszűnjön. Horváth elvtárs megkérdezte: \ nincs-e rá mód ugyanúgy be- ■ határolni a beruházási költségeket, mint a lakásépítkezéseknél. Dimény elvtárs szerint: a beruházási piacon az egyensúly megteremtése lesz a legfőbb feltétele: annak, hogy a drágulás megszűnjön. Somorjai Sándor osztályvezető az erdőrendezőségek működésének bürokratikus Vonásait tette szóvá. A miniszter bejelentette, hogy az erdőrendezőségek munkáját júniusban az egyéves működés után ^vizsgálják meg és me;ffelelő intézkedéseket tesznek Horváth József kifogásolta, hogy Tolna megye nem rendelkezik minőségvizsgáló intézettel... Beosztása: szstgátt Minden szempontból tartalmas, és gazdag volt ez a végrehajtó bizottsági, ülés. Néhány fontos kérdésre, ami itt most a terjedelem szabta határok miatt nem kaphatott helyet, az elkövetkezendő napokban lapunkban visszatérünk. Ezen a vb-ülésen végig az a hang érvényesült, amelyet a dolgozók ma még gyakran hiányolnak vezetőiktől. Egyetlen olyan kérdés sem volt például, amire dr. Dimény Imre azt válaszolta volna, hogy erről ne beszéljünk, ez nem tartozik a vb-tagokra. A miniszter az információk bőségével látta el a választott testület tagjait, s rajtuk keresztül a megye dolgozóit. Nem ő tisztelte meg jelenlétével a végrehajtó bizottságot, ő érezte magát megtisztelve, hogy a vb-tagok meghallgatták. „Meg szeretném köszönni, hogy a vb lehetőséget adott a téma megvitatására. Meg szeretném köszönni, hogy a végrehajtó bizottság tagjai felelősséggel foglalkoznak a mezőgazdaságot érintő kérdésekkel” _ mondta. Szavaiból az csendült ki, hogy beosztása: szolgálat S amit megengedhet magának a miniszter, azt megengedhetnék maguknak az üzemek, a vállalatok, az intézmények vezetői is, amikor a dolgozók kérdeznek, javasolnak, vagy éppen bírálnak. Minden második héten topunkban, a totna megyei Fotoklub tagjai mutatják be olvasóinknak legsikerültebb felvételeiket. Ezzel a kezdeményezésünkkel nemcsak az a célmik, hogy fórumot biztosítsunk a fotósoknak, hanem az is, hogy olvasóink is megismerkedjenek munkáikkal, megyénk embertípusaival, tájaival, új létesítsnényeinkkeX Zord időbe*. Horváth Jósáét Mvéfete. SZEKVUTY PÉTBE CSANYI L A SZÍ.O Zebratesiők, Havasi Ödön felvét ele.
