Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
I MINDENFELE Addig szidtuk a reklámot, míg mi is elkezdtük a reklámot. Addig szidtuk a rágógumit, míg mi is elkezdtük enni a rágógumit. Addig szidtuk a Coca-Co- lát, míg mi is elkezdtük inni a Coca-Colát. Addig mondtuk, hogy a West side story az a kapitalizmus legmélyebb dekadenciáját mutatja, míg mi is játszani kezdtük és immár öt éve játsszuk. De most nem ezekről akarok szólni. Csak a reklámról. Nálunk is vannak már reklámötletek. Ráírják például a fogkrémre, hogy az a fogkrém fogkő ellen van és aztán bebizonyítják a tv-ben, hogy az a fogkrém semmi ellen sincs. így aztán, ha se nem árt, se nem használ, bárki mindenféle következmény nélkül használhatja. A kapitalizmusban, ott más a helyzet. Ott mindent bebizonyítanak. Ha kell azt, hogy árt, ha kell azt, hogy nem árt. A múltkor például hogy jártam én? Behúzott a bringhtoni csokoládégyár, amely így reklámozta a csokoládéját. „A tudósok kiszámították, hogy egy ember életében öt borjút, nyolc disznót, tizenöt bárányt, húszezer tojást, négyezerötszáz kiló burgonyát, négyezer kiló cukrot és harmincezer pud- dingot eszik meg. Tegye kezét a szívére: hát épp attól az egy tábla csokoládétól fog meghízni?" A reklám hatott. Gondoltam, én ha örökké élek, akkor sem tudok otthon megenni öt borjút, a puddingot meg nem is szeretem, tehát nyugodtan elfogyaszthatom azt az egy nyomorult csokoládét. Elfogyasztottam. Nem híztam meg tőle. Sőt, lefogytam, mert utána hashajtót kellett bevennem. Ettől függetlenül mások nyugodtan fogyaszthatják a bringhtoni csokoládét. Különösen, ha nem esznek any- nyit, amennyit a tudósok kiszámítottak egy-egy emberre. Mert vannak, akik nem esznek annyit, erre a nyakam teszem, de azért a villamosszékbe nem ülök. Pocsék dolog abba beleülni. Ezt is egy reklámmű- sor keretében láttam, méghozzá Montrealban. Az ötlet a Green reklámügynökségtől származott. Előtte ugyan volt vita a megrendelők és a reklámszakemberek között, de végül az győzött, aki fizetett. Eredetileg úgy tervezték, hogy este fél kilenckor sugározzák a reggel felvett műsort. Az érv: este többen nézik. Az ellenérv: viszont a nézőnek úgy kell éreznie, hogy ő is részese a kivégzésnek. Miután megegyeztek elkezdődött a próba, a műsor megszerkesztése. Este beállítottak a fogházba a sminkelők, kikészítették a börtön igazgatóját, lelkészét, és a hóhért. Még az elítélt sápadt arcát is fotogénikussá varázsolták. És megkezdődött a kivégzesi ceremónia. Az elítélt elé sült csirkét tettek. Az elítélt egy falatot sem tudott lenyelni, de azért bemondták a reklámszöveget: a világ legízlete- sebb csirkéje a Schraft vendéglőben kapható. Aztán megjelentek a képen a sörösüvegek. Guszta sörösüvegek. Mögöttük egy hang így bíztatott: Addig örüljünk az életnek, amíg megtehetjük, s utolsó leheletünkig ürítsük az életörömök poharát. A műsorban említés történt a Pan American légi- forgalmi társaságról is, amelynek gépe a legmegbízha- tóbban, a legkényelmesebben, a leggyorsabban szállította Montrealba a hóhért, aki mint láthatják, időben megérkezett. A riport várakozáson felül sikerült. Minden szereplő nagyszerűen megállta helyét, kivéve az elítéltet. De az ottani tévénézők megbocsátok: tudták, ő volt az egyedüli, aki a szerepét próba nélkül játszotta el, méghozzá egy egész ország előtt. Ilyen csak ott, a másik világban történhet. Meg ilyen is. Az angol és amerikai kutatók hosszú időn át tanulmányozták, hogy a polinéziai emberevők miért „fogyasztanak" több amerikai állampolgárt, mint angolt. A rejtélyt sikerült megfejteniük: az átlag amerikai szervezetében jóval több a DDT, s ezért ízlete- sebb, mint az angol. Hogy mi erre nem gondoltunk. Küldhettünk volna nekik burgonyát, jó pénzért talán meg is vették volna. Mert a mi burgonyánkban is sok volt a DDT és a burgonya ettől egyáltalán nekünk nem lett ízlete- sebb. Mindenesetre én azt mondom: furcsa ízlésük van a polinéziai emberevőknek. De az is lehet, hogy ez az egész csak egy reklámtrükk, csupán arra bíztatja az amerikaiakat, ha meg akarják magukat etetni, akkor menjenek Polinéziába. Mindenesetre, ha a vezetők mennek, azoknak nagyobb esélyük van, mert ha a tudósok szerint az át- iag amerikai testében nagyobb mennyiségű a DDT, mint egy' átlag angoléban, akkor az én véleményem :erint a vezetők testében még több lehet a DDT és ihat biztosabban megeszik a polinéziaiak, tízzel zárom soraimat. Tisztelettel: Mozaikok Ahány ház... — A világ különböző országaiban az emberek mást-mást szégyellenék, Olga kisasszony, így például, ha az ember Törökországban meglep egy nőt a fürdőszobában, a hölgy mindkét kezével eltakarja az arcát. Kínában hasonló esetben a nők a lábukat takar ják el. Nálunk pedig... — Elég már, Miskovlc úr, elég... — . . .nálunk pedig a nők mindig bezárkóznak a fürdőszobába. .. Boldogság A kapitány megkérdezi a matróz-ú j onctól: — Boldog vagy-e, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti flottájánál teljesíthetsz szolgálatot? — Igenis, kapitány úr! — S mit csináltál, mielőtt bevonultál? — Sokkal boldogabb voltam, kapitány úr! Példabeszéd Egy nyolcvanéves aggastyán feleségül vett egy 18 éves leányt, akinek kilenc hónap múlva gyereke született. Az öreg felkereste a pópát és megkérdezte: — Valóban én lennék a gyermek apja, vagy ez isteni csoda? — Elmondok neked egy tanulságos történetet — válaszolta a pópa. — Egyszer a sivatagban jártam. Hirtelen nekemrontott egy oroszlán. A kezemben volt egy bot. Felemeltem, céloztam és nagyot kiáltottam: „Puff!” Az oroszlán élettelenül terült el a földöm — Bizonyára az isten keze volt! — Nem. Mögöttem állt egy vadász, igazi fegyverrel. Ismeri a diákját Az érettségi találkozón így dicsekszik az egyik volt diák a tanárjának: — Általában minden sikerült az életben. Van egy gyönyörű családi házam és nyolc gyermekem. — Igen, igen — bólogat a tanár —, mindig szorgalmas diák voltál, de figyelmetlen. Ügyes megoldás A történelemtanár az óra elején így szólt a tanulókhoz: — Készítsetek elő papírt és tollat. Próbáljatok választ adni az alábbi kérdésre: „Milyen szórakozások voltak ismeretesek a rokokó korában, a) a férfiak és b) a nők számára?” Néhány másodperc múlva az első diák már beadta a dolgozatot. Ez állt rajta: a) : b) b) : a) — Miért jössz ilyen későn, felébresztesz! 1969. március 21.
