Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
7 Több mint ötven termelőszövetkezet alakult A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről — az 50. évforduló alkalmával — sokan és sokszor emlékeznek meg. Méltatják azokat a vívmányokat, amelyek a tulajdonviszonyok megváltoztatását, a társadalom osztályszerkezetének megváltoztatását, valamint a megtermelt javak elosztásának módosítását eredményezték. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhat ezekről az utókor. melésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munkája arányában részesedik.” A rendelet nyomán sorban alakultak meg országszerte a termelőszövetkezetek. Tolna megyében is létrejöttek az új szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. Korabeli források szerint a megyében több mint 50 termelőszövetkezet alakult. vetkezethez tartozott Kápolna, Pálfa, Rácegres, Tormás, Juhé és Apáti. Ezen a birtokon 510 állandó jelleggel alkalmazott tsz-tag volt. A Tolna megyei termelőszövetkezetek irányítására előbb Szekszárdon, majd Dombó- várott termelőszövetkezeti központ alakult, A szekszárdi központ irányítása alá tartoztak a központi (a mai szekszárdi), a dunaf öld vári (a mai paksi), a völgységi (a .mai bonyhádi) járás termelőszövetkezetei. A dombóvári központ hatáskörébe utalták a dombóvári járás, a tamási járás, valamint a simontornyai járás (a későbbi gyönki járást, amelynek területe jelenleg a tamási járás területi részét képezi) szocialista nagyüzemeit. A termelőszövetkezetek, az adott viszonyokhoz képest, gyorsan végézték el az időszerű mezőgazdasági munkákat. Jelentős szerepet játszottak ezek a gazdaságok a lakosság élelmiszer-ellátásában is. Ber- tók Róbert közellátási biztos a megyei intézőbizottság egyik ülésén mondott referátumában arról adott számot, hogy Tolná megye közel 3000 vagon gabonát, 4000 sertést, 200 vagon burgonyát, sok szarvas- marhát, nagy mennyiségű tejet, tojást adott a budapestiek, a szekszárdiak és a Vörös Hadsereg élelmezésére. Ennek az árunak többségét a termelőszövetkezetek biztosították. Néhány korabeli újsághír megerősíti a Bertók Róbert referátumában elmondottakat. Idézzünk fel néhány idevonatkozó korabeli adatot: A szilfáspusztai termelőszövetkezet csupán egy alkalommal 20 mázsa borsót, egy mázsa köleskását, két mázsa árpakását, egy mázsa búzadarát és egy mázsa mákot; a felső- leperdi gazdaság egy alkalommal 700 mázsa csöves tengerit, a nosztányiak 100 mázsa kukoricát, 10 mázsa zabot, három mázsa árpát és három mázsa köleskását adtak a közellátás biztosítására; a fácánkertiel-:' 280 kilogramm borsót, öt-öt mázsa babot és rozslisztet, valamint 103 kilogramm árpagyöngyöt adtak a közélelmezésre. — És lehetne sorolni tovább. A Tolna megyei termelőszövetkezeteknek az átlagosnál nagyobb szeren jutott a kőzet- látás biztosításában, ennek okait abban kell keresni, hogy a megye mezőgazdasági jellegű volt. s földjei dúsab- ban osztották kincsüket. A termelőszövetkezeti tagok életfelfogása, világnézete, szokása nem változott meg egyik napról a másikra. A legfejlettebb tulajdonviszonyok között dolgoztak, de esetenként a feudális viszonyok tükröződtek vissza a gondolkodásban. Erről az ellentmondásos helyzetről fest képet az utókor számára Soós Sándornak, a megyei intézőbizottság elnökének levele a kajdacsi termelőszövetkezeti tagokhoz. „A szokásos méltóságos, nagyságos, és úr címzések, mint megengedhetetlen sallangok, okvetlen elhagyandók. Egyáltalában a munkástestvérek több önérzetet, gerincességet tanúsítsanak és szar kítsanak a régi felfogással. Az új jogrendet pedig munkával, céltudatos szocialista cselekvéssel szolgálják. Elvárom, hogy legközelebbi kiutazásom alkalmával már örvendetes változással fogcjk találkozni.” Nem volt könnyű ezen változtatni. A sok egyéb fékező tényező mellett ott szerepelt az is, hogy a volt földbirtokosok, a grófok, bárók ott éltek továbbra is a kastélyokban, rendszeres összejöveteleket tartottak. * A Tolna megyei termelőszövetkezetek a szocialista termelési viszonyok képviselői voltak. A többi között éppen ezért vetette rá magát a tanácshatalom megdöntését követően a fehérterror mindazokra, akik élharcosai voltak a szocialista mezőgazdasági termelésnek. A mozgalomnak sok üldözöttje volt, s közülük Deák Mihály, a kajdacsi termelőszövetkezet elnöke 1919. augusztusában, Szekszárdon életét áldozta a szocialista Magyarországért. * A termelőszövetkezeti mozgalmat 1919-ben csak átmeneti jellegű folyamatnak tartották, amely rövid ideig lesz jelen a gazdasági szektorok között. A termelőszövetkezeti mozgalmat nem politikai, hanem gazdasági, termelési kérdésként kezelték. Átmenetileg ezt a megoldást a parasztság is elfogadta az zal, hogy ezt az állapotot követni fogja .majd^ a, földosztás. Erre azonban 1919-ben nem került sor. Az ötven esztendővel ezelőtti termelőszövetkezetek fiem hasonlíthatók össze a mai nagyüzemi szocialista gazdaságokkal. Az akkori szövetkezeteknek csak a gazdaságok állandó alkalmazottjai lehet- . tek — a mai szövetkezetekben túlnyomó többségben a volt egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok vannak. 1919-ben a termelőszövetkezeteknek nem voltak választott testületéi, csak a gazdaság vezetőjét (elnökét) és a számadás vezetőjét választották meg — ma pedig választott testületek tevékenykednek, hoznak döntéseket. A tanácshatalom idején a föld az állam tulajdona volt — ma pedig egyéni, illetve csoporttulajdon stb. Egy vonatkozásban azonban megegyeztek a fél évszázaddal ezelőtt működő szocialista gazdaságok a mai termelőszövetkezetekkel: akkor is, ma is a leghaladóbb termelési viszonyok hordozói, olyan bázisok, amelyek a magyar parasztság felemelkedésének egyetlen útját jelentették és jelentik. A Magyar Tanácsköztársaság agrárpolitikája nagy eredményeivel — és elkövetett hibáival — jó iskolának bizonyult a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi erőinek. A termelőszövetkezeti mozgalom 50 évvel ezelőtti tapasztalatai jó szolgálatot tettek a második tanácshatalom, a magyar népi demokrácia agrárpolitikájának kialakításához. K. BALOG JÁNOS Az ötven esztendővel ezelőtti események egyik fontos állomása a feudális nagybirtokrendszer felszámolása volt. 1919 április 3-án jelent meg a Forradalmi Kormánytanács XXXVIII. számú rendelete, amely a többi között kimondotta: Magyarország földje a dolgozó társadalomé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat. A rendelet második paragrafusa pedig rögzíti: „Minden közép- és nagybirtok, minden tartozékával, élő és holt felszerelésével, valamint mezőgazdasági, ipari üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletárállam tulajdonéba megy át.” Ezzel a rendelettel megvalósultak azok a tulajdonjogi változások, amelyeket nem tudott megoldani hazánkban az 1848—49-es , polgári forradalom, és megoldatlanul hagyta az 1918-as polgári demokratikus forradalom is. A társadalom fejlődésének egyik gátját a hatalom birtokában lerombolta a magyar proletáriátus. Már 1919. bizonyította: Magyarországon a parasztság követelése csak a proletáriátus segítségével oldható meg, történelmi szükségszerűség a munkásosztály és a parasztság szövetsége a tulajdonviszonyok megváltoztatásáért vívott harcban. A tanácshatalom rendelkezett az államosított földek megműveléséről. A hivatkozott rendelet kimondja: „A köztulajdonba vett birtokok szövetkezeti kezelésre a földet mívelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át. így termelőszövetkezetnek tagja lehet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a terSzinte érthetetlen a kor kutatói számára, hogy a vissza- emlékezők alig, vagy egyáltalán nem tesznek említést a termelőszövetkezetek alakításáról, a termelőszövetkezeti életről. Pedig megalakult a termelőszövetkezet, a többi között Iregszemcsén, Szemcsepusztán, Nosztány pusztán, Szilfáspusztán, Felsőtengeli- cen, Fürgédén, Kaj mádon, Iz- ményben, Hőgyészen, Szaba- tonpusztán, Dombóvárott, Szekszárd-Özsákpusztán. A termelőszövetkezetek megalakítására a nagybirtok alkalmazottainak gyűlésén került sor. A gyűlésen megjelent a Földművelésügyi Népbiztosság egy képviselője, a megyei hatalmi szervek képviseletében a tanács egy tagja is. Ök vezették le az. alakulóülést, s ők tartották a földtörvényről az ismertetést is Ezt követte, hogy a gyűlés résztvevői kimondották a szövetkezet megalakítását. Megállapították, hogy kik lehetnek a szövetkezet tagjai — általában csak a gazdaság alkalmazottai lehettek tsz-tagok — majd megválasztották a szövetkezet vezetőjét, és a számadás vezetőjét. A tsz-alakuló ülésekről nem ismeretesek a jegyzőkönyvek, de a Tolna megyei Levéltárban sikerült megtalálni egy olyan fogalmazványt, amelyet jegyzőkönyv-mintaként kívántak alkalmazni. Ennek a mintának a a birtokában van tudomásunk az alakuló gyűlések eseménysorozatáról. Az új szocialista mezőgazdasági nagyüzem méreteiről nem ismeretesek pontos adatok. De hozzávetőlegesen lemérhető egy-egy gazdaság nagysága abból is, hogy pél- i dául a hőgyészi termelőszöNépújság 7 Magánúton... F űrészgépek sivítása hallatszik a kicsi irodában. A magas, cingár fiú, aki előttem áll, szintén fűrészporos, sapkája alól kikandikáló hajába is sűrűn belerakódtak a. finom, apró forgácsok. Kicsit félszeg, kamaszos. pedig betöltötte a tizenkilencedik évét és már sorozáson is volt. Érdekes család, A nővér, Gabriella esti tagozaton tanul, a fiú, László pedig magánúton végzi a gimnáziumot. Az általános iskolai tanulmányok végeztével két évig koptatta Dombóváron a Gőgös Ignác gimnázium padjait, aztán — kimaradt. Mikor kérdezem, maga sem tud feleletet adni a miértre. Később a Dombóvári Faipari Ktsz asztalosrészlegéhez került anyag- mozgatónak. Munkája: a nyersanyagot fuvarozza, előkészíti, amiből szakképzett munkatársai félkész árukat és késztermékeket formálnak. Fizetése aránylag kedvező, megkeresi a havi 1600 forintot. (Egy kezdő általános iskolai tanáré 1400.) Radios Lászlóban mégis új elhatározások érlelődtek, s eldöntötte, hogy belevág; 1968-ban jelentkezett, hogy elvégezze magánúton a gimnáziumot. A megyében két intézményt jelöltek ki erre a célra; Dunaföldvárt és Gyönköt. Dombóvárról nem könnyű megközelíteni egyiket sem, de mégis vállalta. Gimnáziumi két évét beszámították, s így csak a harmadik és negyedik év .anyagából kell vizsgáznia. Sok lemondással, önmegtartóztatással jár a tanulás. Amit egy év alatt tanulnak a nappali tagozaton, órákra és feleletekre atomizálva, itt néhány hónap alatt kell elsajátítani, s alig húsz perc alatt számot adni róla. A húzott tételek mindig a szokásos kétszeresét teszik ki. Radics László Gyönkön, sikeresen vette a matematika hat példából álló akadályát, viszont az irodalommal és biológiával nem tudott megbirkózni. Az anyag sok volt, nélkülözte a tanári segítő értelmezést, s júniusban meg kell még egyszer próbálkoznia. Ennek ellenére optimista. Bízik a sikerben, s abban is, hogy nyáron kellően át tudja venni a negyedik év anyagát, és szeptemberben sikeresen le is vizsgázik belőle. Mozi, televízió, baráti kör? Ezekkel bizony nem sokat tud foglalkozni. A napi munka, s az esti tanulás minden időt elrabló gondja még a szokásos évi szabadságot is lemorzsolja. Radics László azonban vízügyi szakember szeretne lenni, s tudja, hogy érettségi nélkül ez nem megy. De a céltudatosság csak kemény akarattal párosulva képes eredményt produkálni. Radics Lászlónak meg kell értenie, ha szeretné behozni a réven, amit elvesztett a vámon, szívós kitartással, a munkában is helyt állva kell dolgoznia és tanulnia. CSUPOR A régi, nehéz paraszti munkát mindenütt felváltják a korszerű gépek. Foto; Bognár 1969. március 21.
