Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
a Juhépuszta 1969 tavaszán — Itt dolgozik? — Igen, tehenész vagyok, Andóczi Balogh Antal a nevem. — Hányán laknak itt, Juhépusztán? — Huszonnyolc család. — Biztosan régóta itt él, hogy pontosan tudja. — Mi azt illeti, elég régen. Valamikor itt lakott az apám, és én Kiskunhalasról hozzá jöttem látogatóba. Itt ragadtam, ide nősültem. Ennek már tíz éve. Van mar egy hatéves fiam, az ősszel iskolába megy. — Van itt iskola? — Nincs. Kisdorogra járnak. Van autó- buszjárat. — Mennyi a keresete? — Nem panaszkodhatom, kétezer fölött van. Akad olyan hónap is, hogy megközelíti a kétezerötszázat. Most kaptam nyereségrészesedést, 3016 forintot, tisztán, levonás nélkül. — Miért hangsúlyozza a levonást, hiszen az jelentéktelen összeget tesz ki. — Tudja, ez'-magától jön, önkéntelenül, ötvenhatban, tizenkilencéves koromban disszidáltam, Svédországban voltam egy évig. Ott megtanultam, mit jelent a levonás. Száz koronából harminc koronát vontak le adóra. Itthon ezt néhány társamnak elmondtam. Mosolyogtak, nem hitték el. — Mennyi a munkaidő, és mikor van szabadnap? — Heti 48 órát dolgozunk, én minden csütörtökön vagyok szabad. Ezenkívül havonta van még két szabadnapom. — Szórakozás? — Minden csütörtökön van filmvetítés és ha jó a tv-műsor, akkor a gazdaság kultúrtermében azt nézem. Nyáron időnként megnézem Kisdorogon a labdarúgó-mérkőzést. — Nem kívánkozik el innen? — Ez még soha nem jutott eszembe, jól érzem itt magam. — oOo — — Csöglei Mihály fogatos vagyok. — Mióta dolgozik a gazdaságban? — Húsz éve. — Mióta lakik itt? — Kétéves korom óta. Ide is nősültem. — Mivel tölti a szabad idejét? — A ház körül mindig akad munka, Esténként megnézzük a tv-t. Ha jó az idő, akkor bemegyünk Kisdorogra meccset nézni. Szeretem a labdarúgást, voltam már Budapesten is, csak azért, hogy a Benfica-mér- kőzést megnézzem. A sógorom vitt fel a kocsijával. — Tehát szereti a sportot? — Igen. Alig várom, hogy a tv-ben legyen sportközvetítés. — Keresete? — 1670 forintot keresek, a feleségemé 1200, az apósom 1500 körül. Tehát a családban havonta 4300 forint körül jön be. — Mennyi volt a nyereségrészesedés? — Hárman kaptunk 7235 forintot. — Nem kívánkoznak el innen? — Miért? Jó itt. Különben is, húsz éve itt dolgozom. Másutt is kell dolgozni. — oOo — — Jöjjenek beljebb, nézzék meg a lakásunkat — így invitál bennünket Kérő Fe- rencné, akinek férje a tejház vezetője. — A család? — A férjem dolgozik, a két gyerek — a nyolcéves kislány és a tízéves fiú — iskolában van Kisdorogon. — Busszal járnak? — Igen. Havonta 48 forintot fizetek a bérletért a két gyerek után. A konyhában és az előszobában mosógép, centrifuga, gáztűzhely, vízvezeték, porszívó, az egyik szobában hálószobabútor, a másikban ízléses, modern garnitúra, kombinált szekrénnyel. Kérőné mindjárt megjegyzi. — Nemrég vettük, tizenkétezer forintért. — Csak a férje dolgozik? — Igen. Én a ház körüli munkát látom el, de azért nevelek baromfit és hizlalunk disznót. — Mennyit hoz ez egy évben? — Százötven baromfit nevelek, nagyrészét mi esszük v:-g. a tojásból csinálok pénzt inkább. A mJl ■■zc'orulatait adom el. Évente 5—6 ezer mint tisztán megmarad ezekből. , — Mi a szórakozás? — 1 ti van a szomszédban a kultúrterem, oda járunk tv-t nézni. Különben most akarjuk a régi Csepel motorunkat eladni és veszünk egy új Pannóniát. — oOo — Molnár Károly: — Schwarc Fülöpék azonnal hellyel kínálnak bennünket, és megindul a beszélgetés: — Mióta dolgoznak itt? —• Negyvenéves koromban kerültem ide. huszonkét éve. Második éve nyugdíjas vagyok, 931 forintot kapok. — És amíg dolgozott, mi jvolt a munkaköre? — Kocsis voltam, vagy ahogy ma mondják, fogatos. — Van egy kis mellékkeresete is? — Miért ne? Évente 6000 forintot keresek a gazdaságnál, mint növénytermesztő végzek különböző munkákat. — És Rozi néni? — Hát ö disznót és csirkéket nevel. — Rozi néni, őszintén: mennyit hoz ez tisztán évenként? — Hát tudják, ez úgy van, hogy ráérek, aztán szeretek az állatokkal is foglalkozni. Évente a hat-hétezer forint tisztán megmarad. De bevallom, legjobban főzni szeretek. Ha már itt vannak, nézzék meg szerény lakásunkat közelebbről. Az ízlésesen berendezett szobában hálóbútor, de már ott van a kétszemélyes re- kamié is. A konyhában rádió és a gáztűzhely. Rozi néni meg is jegyzi: — Nagyon megszerettem a gáztűzhelyet. — És milyen újságokat olvasnak? — Mi már nagyon régóta a Népújságot járatjuk. — Jól érzik itt a pusztán magukat? — Hogy lehet ilyet kérdezni? Persze, hogy jól. — oOo — A teveli földszöv. félműszakos vegyesáru - boltját is megnéztük. Az üzletvezető nőtől megtudtuk, az árukészlet 30 ezer fölött van, a havi forgalom, eléri a 18—20 ezer forintot. Az üzletben az összes közszükségleti cikk megtalálható, a liszttől a cukorig és a cipőkrémig. — Italárut is tartanak? — Van palackozott borunk és sörünk. Sajnos azonban nem elég. Sörből csak télen tudjuk kielégíteni az igényeket, kora tavasztól késő őszig kevés. A palackozott borra ez egész évben vonatkozik. — Látom, tojásfelvásárlással is foglalkoznak. — Igen, de csak főszezonban, amikor összejön annyi, hogy érdemes elszállítani. Kis tételt érthetően nem visznek el. — oOo — Gscheidt Mátyással, a Hőgyészi Állami Gazdaság juhéi kerületvezetőjével az irodában beszélgetünk. — Hányán dolgoznak az üzemegységben? — Létszámunk 155. — És nincs munkaerő-vándorlás? — Mi van, az minimális- Úgy is mondhatnám, hogy egészséges folyamat. Néhányon a tsz-be mentek, néhányon nyugdíjba és így jut hely a fiataloknak. Különben is. állandóan csökken a létszámunk és ez így jó, mert évente újabb és újabb gépeket kapunk, melyek segítségével csökkenteni lehet az élőmunka-ráfordítást. — Tavaly mennyivel csökkent a létszám? — Hússzal. Ennek ellenére nincs munkaerőhiány. Az új gépsorok, beruházások miatt sok kézi munkaerő szabadul fel. — A dolgozóktól úgy hallottuk, hogy nagy összegeket fizettek ki nyereségrészesedés címén. — Igen. Minden fizikai dolgozó évi össz- keresetének 12,1 százalékát kapta. Az elosztás természetesen differenciáltan történt. Figyelembe vettük, ki mióta dolgozik a gazdaságban és eredményesség terén mit tett. Megjegyzem, munkásaink többsége 10—15 és 20 éve itt dolgozik. Volt néhány tehenész, traktoros, aki 3—i ezer forintot kapott nyereségosztáskor, sőt Ullein József traktoros 7610, Becze Lajos traktoros 7213 forintot vitt haza. — Mi a véleménye, a dolgozók megtalálják a szórakozást? — Véleményem szerint igen, Van mozink, ahol hetenként egy, esetleg két előadás van. Juhépusztára 50 különböző újság jár, van 26 rádió, 10 tv-készülék, 13 motorkerékpár és 3 személygépkocsi. Van egy klubszobánk, ahol a televíziónézés mellett dolgozóink kártyázhatnak, rádiózhatnak, vagy társasjátékkal szórakozhatnak. Három kilométerre van Kisdorog, vasárnaponként oda járnak labdarúgó-mérkőzésre. — oOo — így élnek Juhépusztán 1969 tavaszán. — kas — A L átható ágié í. BUKOTT EMBEREK GYÜLEKEZŐHELYE Nem bírom tovább az izgalmakat! Elég volt várni a hadijelentéseket és a tábori postát Lengyelországból, Norvégiából, Krétáról, Afrikából és a keleti frontról, most pedig Polinéziából... Valahonnan a nagy Óceánról, ha jól tudom Meorea szigetéről kaptam legutóbb a fiam levelét. Hát. még meddig? Fiam ugyanis a háború végén belépett az idegenlégióba. Tegyenek valamit, uraim! Ép bőrrel megúszta 1939-től egészen''1945-ig. Akkor csak a puskagolyók fenyegették, most viszont ott kell lennie, ahol a franciák az atomfegyverekkel kísérleteznek. Ezt a rádióból tudom, nem Hanstól. Ha istent ismernek, hozzák haza a fiamat” — írja egy 67 éves nő Majna-Frankfurtból Genfbe. a Nemzetközi Vörös- keresztnek. ahová állandóan érkeznek a kétségbeesett hozzátartozók levelei, főleg a Német Szövetségi Köztársaságból, de a világ csaknem minden tájáról. Genfben azonban semmit sem tehetnek. A hozzátartozók legfeljebb udvarias hangú, de semmitmondó tartalmú levelet kapnak. Ha ugyanis belép valaki a francia idegenlégióba, akkor fátylat borítanak a múltjára, még a nevével sem törődnek. Mindenki azt mond, amit éppen akar. Azonossági számot kap, akár a rabok. Hans Freiberg, mint ilyen megszűnik a hivatalos szervek, hatóságok számára, Már csak mint a 021 241 azonossági szám szerepel a légió nyilvántartásában. Nem ember tovább. Legalábbis öt évig. Csak szám. Akik belépnek a, légióba, azok számára éppen az a vonzó, hogy a múltjukat eltitkolhatják. Mert a legtöbbjüket súlyos bűnök terhelik. Ez a katonai alakulat á bukott emberek gyülekezőhelye. Közönséges bűnözők, hányatott alvilági alakok, nemzetközi szélhámosok, kalandorok, egykori SS-katonák írták alá az elmúlt években a leggyakrabban az öt esztendei szolgálatot jelentő szerződést. Ritkábban pedig azok léptek be, akiknek érzelmi élete összeomlott, értelem és cél nélkül, társtalanul bolyongtak a világban és valahol bekerültek a toborzók hálójába, mert elhitték szép. de hazug ígéreteiket. Vagy elkápráztatta őket a légió sok helyen látható rikító plakátáradata és csábító felirata: „Fiatalemberek! Gyertek, jelentkezzetek az idegenlégióba! A legendás csapat vár benneteket. Érdekes kalandok, magas zsold, bőséges ellátás! Megismerhe— 2 — titek a világot, a soha nem látott idegen országokat. Jöjjetek, jelentkezzetek!” 1831-ben kezdődött. A légió megalakításának gondolata Boegard belga bárótól ered, aki szökött katonákból, közönséges bűnözőkből és mindenre vállalkozó kalandorokból magánhadsereget hozott létre. Vállalkozó volt bőven. Sok tönkrement európai vándorolt Franciaországba, főleg Párizsba és ott próbált szerencsét. Jelentős részük vagy nem talált megfelelő munkaalkalmat, vagy nem tudott beleilleszkedni a szokatlan, nagyvárosi civilizációba. Ijesztően emelkedett a bűnözés. A francia börtönök megteltek külföldiekkel, akik tolvajlással, rablással szerezték meg mindazt, amit a csábító csillogó, elegáns párizsi életből másként megkapni nem tudtak. Akkoriban, 1830-ban indította meg Franciaország a hódító háborút Algéria gyarmatosításáért. Kellett a katona. Lajos Fülöp király tehát két szempontból is szívesen elfogadta báró Boegard javaslatát, mert így remélte, hogy az ország megszabadul a megbízhatatlan külföldi bűnözőktől, kalandoroktól és e mellett lesz egy mindenre kész katonákból álló alakulata az északafrikai háborúban. S az idegenlégió megszervezésének megvoltak a történelmi előzményei is. Ez az elnevezés az ókori Rómából ered. A név a latin „legere” szóból származik, ami annyit jelent, mint szedni, választani, válogatni. Rómában eredetileg légiónak nevezték az egész haderőt, később pedig annak csak egy csapatát. A hagyomány szerint Romulus egész hadereje egy légióból, vagyis háromezer gyalogos és háromszáz lovas katonából állt. — 3 — r
