Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
r Titu referátuma a IKSZ ftiHiíjresszusán Belgrád (MTI). A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének IX. kongresszusa szerdán délelőtt, a keddi jubileumi ülést követően első hivatalos plenáris ülésén elfogadta a munka- programot. Tito, a JKSZ KB elnöke több. mint száz oldal terjedelmű írásos beszámolót terjeszLeszállás előtt Végéhez közeledik az Apollo—9 amerikai űrhajó Földkörüli útja: három utasával még 24 órát lesz az űrben és — ha az időjárási viszonyok megengedik — csütörtökön délután — magyar idő szerint 16.24 órakor — száll le a tengerre a Bermudák közelében. A kedd esti előrejelzések szerint a leszállásra kijelölt térségben kedvezőtlen időjárásra lehet számítani, s az Apollo- program irányítói ezért fontolgatják a lehetőségét araiak, hogy az űrhajót másutt szállítják le, vagy pedig néhány keringéssel tovább tartják Földkörüli pályán. A Guadalcanal nevű amerikai repülőgépanyahajó mindenesetre már a leszállás térségében tartózkodik, s ha az űrhajó távolabb is csapódik be a tengerbe, az anyahajóhoz tartozó helikopterek akkor is felveszik fedélzetükre a három űrhajóst. A hírügynökségi jelentések máris további tervekről számolnak be. Ezek szerint az első amerikai, aki az Apollo- program keretében júniusban vagy júliusban kiszáll a Holdon, feltehetően Edwin Aldrin lesz. Mint John W. Small, a NASA egyik vezetője a houstett a kongresszus elé, az alábbi címmel: „Időszerű belső és nemzetközi problémák, valamint a JKSZ szerepe a szocialista önigazgatás rendszerében”. Tito a kongresszuson szóbeli bevezetőt tartott. A jelentés a többi között hangoztatja, hogy a JKSZ VIII. és IX. kongresszusa köaz Apollo—9 toni űrkísérleti központban tartott sajtóértekezletén elmondta, a Holdra szálló űrhajós a „holdkomptól” tíz egynéhány méterre távolodik el, elhelyez egy készüléket, amely az úgynevezett napszél (pro- ton-elektronsugárzás) intenzitását méri, s adatait továbbítja a Földre. Az űrhajós különleges edénybe mintegy 10—12 kilogramm holdbéli kavicsot gyűjt össze, majd egy szeizmográfot helyez el, amelynek adataiból minden eddiginél pontosabb következtetést vonnak le a holdtalaj összetételéről. Mérni fogja ez a műszer az esetleges „holdrengéseket”, a meteorbecsapódásokat is. Elhelyez az űrhajós — a holdkomptól 10—12 méternyire — egy laser-reflektort, ennek a segítségével néhány centiméteres pontossággal lehet majd megmérni a Föld és a Hold közötti távolságot. A holdkompon vele együtt érkező társának hasonló feladatai lesznek. A holdkomp mintegy 20 órát tartózkodik majd a Holdon, azután visszatér a Hold körül keringő űrhajóhoz, s erre átszállva a két holdutas az űrhajó parancsnokával együtt visszatér a Földre. EZ TdRTÉNT Tovább romlik a helyzet a Közel-Keleten, mindenek előtt a pillanatnyilag legveszélyesebb neuralgikus ponton, a Szuezi-csatorna térségében. Mint kiderült, az izraeliek lázas sietséggel új állásokat építettek ki a csatorna ázsiai partján. Ez feltétlenül aggasztó előjel: arra enged következtetni, hogy Jeruzsálem tartósnak védi — pontosabban; tervezi — a térségben kialakult krízist. Változatlanul folyik a vita azon, ki sértette meg a fegyverszüneti egyezményt. Odd Buli tábornok, az ENSZ tűz- szüneti megfigyelőinek parancsnoka a világszervezet központjába eljuttatott hivatalos jelentéseiben az Egyesült Arab Köztársaságra hárítja a felelősséget a legutóbbi súlyos incidens kirobbantásáért. Az egyiptomi fővárosiban azonban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a tűzpárbajt a mind fenyegetőbb méreteket öltő izraeli csapatösszevonások ténye robbantotta ki, arról nem is beszélve, hogy az arab területek izraeli megszállása a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatának állandó megsértése. A francia belpolitikai helyzet a tüntetések és sztrájkok után szerdára sem nyugodott meg De Gaulle rádió- és televíziós beszédét úgy értékelik, hogy az elnök a tavaly májusban számára jól bevált taktikához folyamodott: eltúlozta a megmozdulások méreteit, hogy ezzel megijessze és maga mögé állítsa a kispolgárságok Mint a France Sodr megfigyelője rámutat, ez a tábornok- elnök taktikája már a tavalyt emlékezetes tavasz óta. Ilyen értelemben — a kommentátor szellemes szavaival — „Franciaország immár tíz hónapja májusi betegségben szenved”.' A szovjet közvéleményben tovább gyűrűznek a kínai határprovokáció által kiváltott felháborodás hullámai, A Pravda szerdai számából nemcsak az tűnik ki, hogy országszerte tovább tartanak a tiltakozó megmozdulások, hanem az is, milyen brutális kegyetlenséggel bántak el a támadó kínaiak a sebesült szovjet határőrökkel. Erről a Pravda különtudósítói újabb részletek és a helyszínre küldött orvosi bizottság megállapításainak fényében számolnak be. Konsztantyimov alezredes, a katonai vizsgáló bizottság képviselője elmondotta: a helyszínen olyan puskákat találtak, amelyek szuronya és agya közé papírbetétet helyeztek, a puska vesszőket pedig pairafinba mártották. Mindez arra szolgált, hogy a felszerelés fte zörögjön, ez pedig annak döntő bizonyítéka, i-osy a kínai fél nagy súlyt helyezett támadása váratlanságaira. zött az ország társadalmi, gazdasági és politikai rendszerében mélyreható változások történtek és jelentős gazdasági előrehaladást sikerült elérni. A beszámoló a megoldandó problémák közé sorolja a foglalkoztatottság megoldását és nyugtalanságát fejezi ki amiatt, hogy a munkanélküliek száma még mindig magas, sőt üzemek bezárására is sor került. A beszámoló nagy teret szentel a JKSZ továbbfejlesztésével összefüggő kérdéseknek. Egyúttal elismeri: „a JKSZ még mindig nem foglalt el elég határozott álláspontot a szocializmustól idegen irányzatok ellen vívott ideológiai küzdelemben.” Tito referátuma kifejti, hogy „a világ imperialista és egyeduralomra törő erői gyakran alkalmaznak nyomást és folyamodnak fegyveres erőszakhoz”. Nyugtalanságát fejezi ki amiatt, hogy „a nemzetközi kapcsolatokban egyre gyakoribb az erőszak alkalmazása”. A referátum elismerően szól az ENSZ szerepéről, állást foglal a gyarmati rendszer teljes felszámolása, s a fegyverkezési hajsza csökkentése mellett. Kiemelkedő szerepet tulajdonít ugyanakkor az „el nem kötelezettségi politikának, a feszültség csökkentésében, a konfliktusok veszélyének elhárításában.” Elítéli az Egyesült Államokat, amiért évek óta kegyetlen háborút vív Vietnamban. Emlékeztet arra, hogy Jugoszlávia elítélte az arab országok elleni izraeli agressziót, és a moszkvai, budapesti, varsói és belgrádi értekezleten helyeselte az arab országok támogatását. Tito jelentése kitér Jugoszlávia és a szocialista országok kapcsolataira, hangoztatva, hogy e téren vannak eredmények és nehézségek is. Megemlíti, hogy több szocialista országgal kedvezően alakulnak a kapcsolatok, így például Magyarországgal is. A kongresszus szerda délutántól két napon át hét bizottságban folytatja munkáját. A maoisták logikája Megdöbbentő logika fedezhető fel a kínai vezetők politikájában. Alapvető céljuk a maoista elgondolásoknak megfelelő belpolitika érvényesítése, ezt a célt azonban a belpolitika sajátos eszközeivel, a nép meggyőzésével, az érvek felsorakoztatásával, a belső egység megteremtésével nem tudják elérni A sokszor alkalmazott recept szerint tehát külpolitikai eszközökhöz nyúlnak, hogy eltereljék a figyelmet a hazai problémákról és egészen más kérdésekben próbáljanak valamiféle „egységet” teremteni, amit aztán belső használatra alkalmaznak. A kínai külpolitika azonban a diplomácia hagyományos eszközeivel, a nemzetközi jog keretein beiül erre sem képes, mert a nemzetközi küzdő téren kalandorpolitikát folytat. A külpolitikai tehetetlenség következtében veszik igénybe a kínai vezetők a harmadik, mindennél súlyosabb következményekkel járó „módszert”: a fegyveres provokációkat. Akcióik célja, hogy felszítsák a soviniszta hisztériát, s erre a nagyon ingoványos talajra építsék a belső „népi egységet®. Minthogy azonban a sovinizmus, a más népek elleni gyűlölet pillanatnyi hangulatlángoláson túl nem jelenthet tartós gyógyírt a „probetár kulturális forradalom” által feltépett sebekre, továbbá az ilyen „egység” nem valamiért, hanem valami ellen bontakozik ki, tehát negatív töltésű —* végeredményben nem segíti a maoisták belpolitikai céljainak elérését. S bezárul a kör: a marxizmustól, a latinizmustól messze eltávolodott belpolitika a szocializmusnak és a békének kárt okozó külpolitikával párosuL E kettő összefonódásából azonban senki másnak nincs hasznak — még ha a kínai vezetés pillanatnyilag hasznot is tud húzni belőle —» csak az imperialistáknak S itt rejlik az egyenesen meghökkentő tény: a szavakban imperialistafaló kínai vezetés gyakorlati tettei közvetlenül segítik az imperializmust. A maoisták fő ellenségnek már nem a tőkés rendszert, hanem a szocializmus világát tekintik. E& a gondolatsor kívánkozik az Usszuri folyőnáf végrehajtott kínai fegyveres határprovokáció margójára, annál is inkább, mert a felvázolt összefüggések a napi események alapján pontosan kimutathatók. Kínában, a „proletár kulturális forradalom” három esztendeje után lezárult a hatalmi harc egyik szakasza, létrejöttek az ún. forradalmi bizottságok, Mao Ce-tung és csoportjának hatalmi szervei. Most következne a maoista párt szerepének rendezése és itt nem szabad a hagyományos sok dicsőséget szerzett Kínai Kommunista Pártra és annak vezető szerepére gondolni. Tervbe vették a Kínai Kommunista Párt 9. kongresszusának összehívását, minden bizonnyal azzal a céllal, hogy megszilárdítsa Mao Ce-tung és csoportjának egyeduralmát, megtörténjék a végső leszámolás azokkal, akik Kína jövőjét nem a Mao Ce-tung-i politikában látják. Mao Ce-tung és csoportja azonban nyilván nem érzi elég erősnek magát a józan érvekkel alá nem támasztható politikája elfogadtatására. A határprovokáció nyomán felszított szovjetellenes soviniszta hisztéria az ennek a politikának kedvező megteremtését szolgálta. Olyan atmoszférára van szükségük a, kínai vezetőknek, hogy a „külső veszély” közepette senki seií merjen Mao Ce-tung ellen szót emelni, a hazai dolgok elemzése helyett mindenki a „modern revizionistákkal” harcoló maoizmust éltesse és ne törődjék azzal, hogy mit ad, pontosabban mit nem ad a maoizmus a kínai népnek. Röviden: a kínai vezetők hazai frontjuk gyengeségeit a határmenti — sajnos szó szerint értendő — csatatéren próbálták kiegyensúlyozni. Ehhez a taktikához persze egy állandó tényező is járul: a kínai vezetők szovjetellenes politikája. Most csak az az új, hogy a szovjeteUenesség és a Szovjetunió elleni támadások fokozásában Peking eljutott a véres provokációkig, valamint addig, hogy Távol-Keleten és Szibériában jogot formál másfél millió négyzetkilométernyi szovjet területre. A területi követelés bejelentése nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy Kínában hosszabb időre előre megalapozzák a szovjetellenes propagandát. E. X. Továbbra is feszült a helyzet a Szuezi-csatorna mentén Az izraeli fegyveres erőknek a Sinai félszigeten folyó agresszív előkészületei miatt továbbra is ingatag a tűzszünet a Szuezi-csatorna mentén. Négy nap alatt az egyiptomi és az izraeli tüzérség ütegei három ízben vívtak ütközetet egymással. Az EAK haderői kedden — akárcsak szombaton és vasárnap —, több mint száz kilométer hosszúságú frontszakaszon lőtték messzehordó ágyúkkal az izraeli megerősített állásokat. Az egyiptomi tüzérség legfőbb célpontjait izraeli páncélos egységek, rakétakilövő helyek és a csatorna ázsiai partján épülő, újabb izraeli állások alkották. Odd Bull tábornok, a világ- szervezet tűzszüneti megTovábbra is fegyverdörgéstől hangos a Jordániái—izraeli fegyverszüneti vonal is. Izraeli géppuskások és aknavetőtök figyelőinek parancsnoka az ENSZ központjába küldött jelentéseiben több ízben azt állította, hogy a tűzszünetet egyiptomi fél sértette meg. Kairóbon azonban nyomatékosan rámutattak arra, hogy a Sinai-félszigeten folyó izraeli csapatösszevonásokat újabb agressziónak tekintik, s a továbbra is elhúzódó izraeli megszállás ellentétes a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatával, valamint az ENSZ alapokmányával. Az EAK fenntartja magának a jogot az azonnali ellencsapásra. Az EAK külügyminisztériuma felkérte Odd Bull tábornokot, hogy a fenti értelemben tájékoztassa U Thant ENSZ- főtitkárt a fejleményekről. szerdán a délelőtti órákban akcióba léptek a Jordán folyó völgyében Khirbet Al Kattaf közelében elhelyezett jordániai alakulatok ellen. Utóbbiak —« mint egy ammani katonai szóvivő közölte — viszonozták a tüzelést. Amerikai távirati jelentések szerint egyre nagyobb méreteket ölt a palesztinai lakosság ellenállása az 1967-es júniusi területrabló háború során megszállt területeik katonai hatóságaival szemben. Gazában ötszáz iskolásfiú vonult fel* kövekkel megdobált egy izraeli katonai őrjáratot és palesztinai jelszavakat kiáltozott. Az izraeli katonák riasztólövésekkel zavarták szét, a kis iskolásokat. Húszat közülük őrizetbe vettek. Hablusz városában szintén iskolások tüntettek a megszállás elleni tiltakozás jegyében. A gyermektüntetést rendőrök oszlatták szét Hablusz egyébként kedden polgármester nélkül maradt mert a helyi lakosság Hanidi Kahaan polgármestert a megszálló hatóságokkal való együttműködés vádjával lemondásra kényszerítette. A városi tanács új elnökét az izraeli katonai hatóságok fogják kijelölni. Fegyyerdörgéstöl hangos a Jordán völgye
