Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
TOLNAMÉGfÉt, mAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLTETEK» A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS i.APTA XIX. évfolyam, 21. szára ÁRA: 1 FORINT v Vasárnap, 1969, február 2. MAS AZ OPTIKÁJA Éppen a tv péntek esti mező- gazdasági műsora is azt érzékeltette, hogy a tsz-ek egyike sem értékelhető kiszakítva az adottságaiból. E gondolat tudatosítása nagyon lényeges, mert volt olyan időszak, amikor kizárólag egyetlen mutató alapján lett valamelyik termelőszövetkezetből a megye legjobb közös gazdasága, úgy, hogy rá sem szolgált a megtisztelő, erkölcsileg is kamatozó címre. Egyébként a futtatásnak pontosan az a módszere, hogy kiragad eredményeket, amelyek valóban léteznek, de elhallgat fontos mellék- körülményeket, amelyek ismeretében nyomban más a dolgok optikája. Ebből, hozzátehetjük, a sajtó erőteljes közreműködésével, keletkeztek a múltban látszateredmények és ami talán ennél is rosz- szabb, ilyenkor arattak le erkölcsi sikereket olyan emberek, akik csak részben szolgáltak rá. Az új gazdasági mechanizmus abból a szempontból is nagy jelentőségű, hogy félreérthetetlenül kimondatja: 150 százalékos tervteljesítés, amit korábban esetleg kritikátlan hozsannázás fogadott, az égvilágon semmit sem mond, ha nem vizsgálják, mi van mögötte anyagban, pénzben, időben az igények, a szükségletek kielégítésében. Előfordulhat tehát, hogy 150 százalékos tervteljesítés nem dicsérendő, ellenkezőleg: elítélendő. A termelőszövetkezetekben hasonló a helyzet. A tv mezőgazdasági műsorában szót kapott Csotó István, a mezőhéki Táncsics Tsz elnöke. Érdemes volt megfigyelni, hogy a tapasztalt tsz-vezető miként beszél a melléküzemági tevékenységről. Elmondotta: nincs rá szükségük, mert egyelőre rengeteg lehetőség van még kihasználatlanul a mezőgazdasági termelés területén is. A kisegítő üzemágak ellen beszélt? Nem. A tsz adottságainak ismeretében nyilvánított véleményt, s ma már valószínű, senkinek sem jut eszébe azzal vádolni, hogy ellensége a melléküzemági tevékenységnek. Nem ellensége. S koncepcióját éppen, hogy dicsérni kall, mint ahogy dicsérni kell valamennyi elnököt, aki saját fejével gondolkodik, és amikor mond, vagy tesz valamit, akkor az adottságaikat,'a lehetőségeiket nézi, nem azt, hogy mi a divat. Ide kívánkozik a bá- taszéki példa. Az ottani tsz egy tartósító üzemet épített. Akadtak kívülálló, hozzátehetjük, jószán- dékú, aggályoskodók, akik vagy halkan, vagy hangosan feltették a kérdést: minek ez a tartósítóüzem a bátaszéki tsz-nek, azért, hogy megbukjon vele? Nos, a gazdasági életben előfordulhat bukás is. De hogy a tsz-ben mi a jó, vagy mi a rossz, illetőleg, hogy mi látszik hasznos, vagy haszontalan vállalkozásnak, azt ismerjük el, elsősorban maguk a gazdaság vezetői és gazdái tudjákHa nem ragadjuk ki a tsz-eket az adottságaikból, akkor a közvélemény és a szövetkezeti gazdák társadalma valósághű képet kap a reális helyzetről, s nem hiszi a legjobbnak a középest, s nem tartja rossznak a jót. Ezzel a megállapítással most természetesen egyetlen közös gazdaság munkáját sem akarjuk kisebbíteni, csupán egy időszerű átértékelést szeretnénk elősegíteni. Hosz- szu evekig öt-hat közös gazdaság volt úgy elkönyvelve Tolna me- gyaoen, hogy ezek a legjobbak, ezeket tartotta számon legjobbak- ként a közvélemény is, s mikor tavaly dr. Braun Mihály e lap hasábjain sok szempontból értékelte a gazdaságok zárszámadási adatait, kiderült, a dunakömlő- ui Szabadság Tsz magasan az élenjárók közé tartozik. Főleg akkor, ha adottságai tükrében vizsgálják eredményeit. S érdekes, éppen ezt a tsz-t soha nem emlegették a legjobbak között. Az átfogó értékelés hasonló meglepetéseket tartogathat az idén is, s ez így természetes. Ne legyen a hírnév se hitbizomány, illetőleg ne úgy szolgáljon rá az a gazdaság, hogy az elnök esetleg kitűnően tudja magát adminisztrálni. Konkrétabban szólva, lebecsül- hetetlen a jó természeti, közgazdasági adottságokkal bíró tsz-ben az egy dolgozó tagra jutó 20—22 ezer forintos átlagrészesedés, de előfordulhat, hogy ez az eredmény közel sem olyan értékes, mint mondjuk a miszlai tsz-ben az egy tagra jutó fele annyi részesedés. Nyugodtan kimondhatjuk: Van itt a megyében jó néhány neves tsz, amely adottságait tekintve éppen hogy nem erőltette meg magát, s akad néhány mostoha körülmények között gazdálkodó tsz, amely 12—14 ezer forintos átlagrészesedéssel is joggal nevezhető élenjárónak. Hogy milyen visszás helyzetet teremthet esetenként egyes dolgok elhallgatása, más dolgok kiemelése, arra szolgáljon most tanulságul két példa: Tabód és Mözs. Olvasóink is tudják, sok méltató cikket írtunk a Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi üzemegységéről, a valóban korszerű tehenészetről, ahol két műszakban dolgoznak az emberek. 8 amit leírtunk, az maradéktalanul igaz volt, ma is helytálló, hogy a hőgyészi gazdaság vezetői nagy érdemeket szereztek a munkakörülmények javításában, csakhogy a Tabódról alkotott kép akkor lett teljes, amikor bemutattuk, menynyire rossz lakáskörülmények között élnek a korszerű tehenészet dolgozói. A másik: a közelmúltban a mözsi tsz zárszámadó közgyűléséről megírtuk, hogy az Elnöki Tanács elnöke és a minisztertanács elnökhelyettese levélben, illetőleg táviratban köszöntötte, eredményes munkájuk elismeréseként a mözsi tsz-tagokat. S ez tulajdonképpen igaz. De az a teljes igazság, hogy a tsz meghívta az Elnöki Tanács elnökét és a minisztertanács elnökhelyettesét a zárszámadásra. A két államférfi más fontos elfoglaltsága miatt a meghívást nem tudta elfogadni, ezt közölvén a tsz-szel, kívántak eredményes, jó munkát a gazdaságnak. Nincs szó tehát arról, mintha kiemelt tsz-ként kezelnék a mözsi gazdaságot. A játszat mégis, akarva akaratlanul az volt- De a teljes igazság fényében, ahogy Kemény István, a szekszárdi járási tanács elnöke fogalmazta: ,.Más a dolgok optikája”. SZEKULITY PÉTER A Központi Statisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk 1368. évi fejlődéséről 1968-ban a magyar népgazdaság az irányítás új rendszerére tért át. Az 1968. évi gazdálkodás biztosította a termelés fejlődésének folyamatosságát. Az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése sem a termelés, sem a forgalom területén nem idézett elő számottevő nehézségeket. A reform első évépek tapasztalatai azt mutatják, hogy a fejlődés a legtöbb vonatkozásban jobban megfelel a tervezettnek, mint korábban. 1968-ban a NEMZETI JÖVEDELEM körülbelül 5 százalékkal meghaladta az 1967. évi színvonalat. Hasonló mértékben emelkedett a lakosság fogyasztása is. A főbb termelő ágazatok közül az ipar 5 százalékkal, az építőipar körülbelül 6 százalékkal, a mező- gazdaság 1—2 százalékkal termelt többgt 1968-ban, mint egy évvel korábban. 1068-ban a foglalkoztatottak száma nagyobb arányban emelkedett, mint a korábbi években. Előzetes adatok szerint a munkások és alkalmazottak száma több, mint 3 százalékkal nőtt, a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók (tagok és alkalmazottak) száma pedig 1968-ban — a korábbi évektől eltérően — nem csökkent. A vállalatok gazdálkodását 1968- ban nem központi tervutasítások, hanem a népgazdasági tervről kapott központi információk,,az ún. közgazdasági szabályozók, valamint a piaci viszonyok figyelembe vételével maguk a gazdálkodó egységek határozták meg. A kereslet aktívabb hatást gyakorolt a termelésre. Az ipar számos új termék gyártását és fargalomba- hozatalát kezdte meg, illetve készítette elő. Elsősorban azok az ágazatok növelték termelésüket — gépgyártás, híradástechnikai ipar, fémtömegcikkipar, műtrágyagyártás, műanyagipar stb. — melyeknek termékei iránt a hazai, vagy külföldi piacokon növekedett a kereslet. 1968-ban a legtöbb vállalat jövedelmező volt. A vállalati nyereség a gazdálkodás eredményei mellett az év elején kialakított árak és az állami támogatás következtében, — előzetes adatok szerint — jelentősen meghaladta 3 tervezettet. Az év folyamán a beruházási javak iránt fokozódott a kereslet. A vállalatok beruházási kezdeményezése aktív volt. Ennek maradéktalan kielégítését akadályozta az elégtelen építőipari és építőanyagipari kapacitás, valamint az e(őző évinél alacsonyabb gépimport. Az 1968. évi beruházások volumene körülbelül elérte a kiemelkedően magas 1967. évi színvonalat. (1967-ben a beruházások 1066-hoz képest 22 százalékkal pőttek.) 1968-ban az építési beruházások aránya valamivel na- i gyobb, a gépberuházásoké pedig kisebb volt, mint az előző cvben. A lakosság pénzbe, !"le a főbb bevételi forrásokból a termelés növekedésénél és a tervezettnél nagyobb mértékben, több mint 8 százalékkal emelkedett. A megnövekedett lakossági vásárlóerő túlnyomó részét áruvásárlásra fordították. A kiskereskedelem 7 százalékkal több árut értékesített 1968-ban, mint az előző évben. A kiskereskedelmi árak színvonala az év egészét tekintve lényegében megegyezett a tavalyival, a szolgáltatásoké mintegy 4 százalékkal magasabb volt az előző évinél. A társadalmi és gazdasági élet főbb területeinek fejlődését 1068- ban a következők jellemezték: IPAR 1968-ban a szocialista ipar öt százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban. Ezen belül az állami ipar termelése 5,1 százalékkal, a szövetkezeti iparé 3,5 százalékkal nőtt. A gazdaságpolitikai céloknak megfelelően vidéken a növekedés nagyobb volt, mint Budapesten. 1968-ban a szocialista iparban átlagosan 1 693 100 fő dolgozptt, 60 500 fővel, 3,8 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. A növekedésben a nem ipari vidékeken foglalkoztatás-politikai meggondolások is közrejátszottak. Az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés a szocialista iparban — nem kielégítő mértékben — 1,1 százalékkal, az állami iparban 1,5 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti szintet, a termelésnövekedésnek csak kisebb hányada (a szocialista iparban egynegyede, az állami iparban egyharmada) származott az egy főre jutó termelés növekedéséből. (Budapesten ez az arány 100 százalékot tett ki.) Az iparban és az építőiparban megkezdődött a fokozatos áttérés a 44 órás munkahétre. 1968-ban az iparban kifizetett összes munkabér a termelés növekedésénél valamivel nagyobb mértékben, 5,9 százalékkal, az átlagkereset 2,4 százalékkal nőtt 1967-hez képest. Az átlagkeresetek emelkedése az első háromnegyedévben kisebb volt, a negyedik negyedévben pedig már megközelítette az évi átlagban megszabott négy százalék maximumot. Az ipar anyagellátása az év eleji jelentős anyagkészletek, a hazai anyagtermelés és az anyagimport növekedésének eredményeként általában kielégítő volt. A szocialista ipar főbb ágazatainak termelése 196R-ban a következőképpen alakult: A BÁNYÁSZAT termelése — elsősorban a kőolajtermelés második félévi fokozódása következtében — 3,4 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. A széntermelés lényegében nem változott, kőolajból 7 százalékkal, földgázból 31 százalékkal termeltek többet mint 1987-ben, az energiaellátás biztosítása érdekében a múlt évhez képest nőtt az energiahordozók importja. A VILLAMOSENERGIATERMELÉS 1967-hez képest öt százalékkal emelkedett. (A villamosenergia’ import, amely a rendelkezésre álló villamosenergiamennyiség kb. 17 százalékát tette ki, 18 százalékkal volt több, mint egy. évvel korábban.) 1968-ban a vaskohászat terme’ lése öt százalékkal nőtt. A gépipar termelése 1968-ban nyolc százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti szintet. Az ipari ágazatok közül legnagyobb mértékben 1968-ban is a vegyipar termelése nőtt: 10 százalékkal. A műtrágyatermelés (hatóanyagban) 19 százalékkal, a műanyagoké 19 százalékkal, a vegyi szálaké 9 százalékkal volt több, mint egy évvel azelőtt. A kőolajszármazékok termelése 15 százalékkal, a gyógyszeriparé 7 százalékkal haladta meg az 19G7. évi szintet. Mérsékelten — a szükségletekhez képest nem kielégítő mértékben — (3 százalékkal) nőtt 1968- ban a fontosabb építőanyagok termelése. A könnyűipar, amely 1967-ben 11 százalékkal növelte termelését, 1968-ban 2 százalékkal termelt többet az előző évinél. 1968-ban a legnagyobb köny- nyűipari ágazat a textilipar termelése 1 százalékkal csökkent 1967- hez viszonyítva A textil- ruházati ipar közel 3 százalékkal termelt kevesebbet, mint az előző évben. ÉPÍTŐIPAR — BERUHÁZÁSOK 1968-ban az építőipari termelés az előzetes számítások szerint — kb 6 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. Az állami építőipari vállalatokhoz benyújtott építési igények a kivitelezési lehetőségeket kb. 20 százalékkal meghaladták. Az állami építőipari vállalatok 1968- ban 12 00Q, az építőipari szövetkezetek pedig közel 3000 fővel több munkást foglalkoztattak, mint a megelőző évben. Az új árakon elszámolt építőipari munkák árszjntje 1067-hez képest — az árreform során tervezett 10—12 százalékkal szemben — mintegy 16—17 százalékkal emelkedett. Az 1968. évi beruházások jelentős része a korábbi években megkezdett beruházások folytatásából, illetve befejezéséből állt. 1968. évben számos beruházás fejeződött be. MEZŐGAZDASÁG — ÉLELMISZERIPAR 1968-ban a mezőgazdasági bruttó termelés — az előzetes számítások szerint — kis mértékben (1—2 százalékkal) meghaladta az 1967. évi szintet. A termelés pnyagráfordításai ennél valamivel jobban emelkedtek. A növénytermelői lényegiben iit-pnn*. Az ál(Folytatás a 2. oldalon.)
