Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-11 / 34. szám
ÍR észlet a komlói szín.já szók műsorából. megyei színjátszónapok 1969. = iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiitiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiueiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihi iiMiiiiiiiiimtti» H armadízben került sor a Hegedűs Gyula színjátszónapok megrendezésére a megyében. Nyolc nap, kilenc csoport, tizennégy produkció, s előadásonként legalább 200 néző. A két községben, Kisvejkén és Závödön, ahol bemutatkoztak a műkedvelő színjátszócsoportok, több mint 300 bérletet vásároltak meg az érdeklődők, s így biztosítottak előre helyet maguknak. Ez a rendezvénysorozat számokban kifejezhető mérlege. Kik voltak a közreműködők, honnan érkeztek a két bonyhádi járási községbe? Bátaszékről, Komlóról, Nagy- mányokról, Tolnáról és Zombáról egy-egy, Simontornyáról és Szekszárdról pedig két-két csoport. A bemutatott produkciók között volt operett, egy csokorra való népi komédia, vígjáték és drámai jelenet, bűnügyi komédia és irodalmi összeállítás. A produkciókat héttagú zsűri nézte végig estéről estére. A zsűri elnöke Debreceni Tibor, a Népművelési Intézet főelőadója volt. Tagjai: Farkas Sándor, a kisvejkei művelődési ház igazgatója, Gelencsér János, a bonyhádi járási művelődési ház igazgatója, Lónay Sándor, a zombai művelődési ház igazgatója, Palotás József, az SZMT munkatársa, Szénái Ildikó, a megyei KISZ-bizottság munkatársa és Tornyos Éva, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa voltak. Az együttesek bemutatkozása után valamennyivel szakmai beszélgetéshez ült a zsűri. A nyolc nap elteltével vasárnap az esti órákban hirdetett eredményt a zsűri.. Valamennyi részt vevő csoport emléklapot és tárgyjutalmai • kapott. A héttagú bíráló bizottság a rendezői díjat Raksányi Vilmosnak, a Tolnai Kulturális Intézmények Szakmaközi Egyesülése színjátszócsoportja rendezőjének adta, az együttes által bemutatott népi komédiák rendezéséért. Ez az együttes nyerte el a Szakszervezetek Megyei Tanácsának díját is, mivel fellépésükkel — a másik két fellépő szakszervezeti műked- E velő együttes előtt — a legegyenletesebb teljesítményi z. nyújtották. Az együttes egyik szereplője, Schmidt János E pedig átvehette a zsűritől az egyik, kiváló alakítás díját E Kiváló alakításért kapott még díjat Tóth Péter, a komlói E színjátszók produkciójának főszereplője. A bonyhádi járási s tanács is alapított idén díjat, amelyet a simontornyai Vak E Bottyán általános iskola és gimnázium színjátszói vihet- E tek magukkal, 1919-ben játszódó jelenetük előadásáért. Az ~ együttes rendező tanárát, Béres Józsefet pedig a megyei E tanács művelődésügyi osztálya jutalomból továbbképzésre ~ küldi Székesfehérvárra, a színjátszócsoport-vezetők részé- ~ re megrendezendő egyhetes tanfolyamra. A megyei KISZ- — bizottság, díját diákegyütt es részére alapította, s idén a. — nagymányoki 504. sz. Szakmunkásképző Intézet csoportja ~ kapta. A csoport különösen kitűnt azzal, hogy egyénisé- = güknek megfelelő jelenetet választottak, amit jó hangú- E latban, igazi diákos frisseséggel tolmácsoltak. E A zsűri által kiosztott díjakon kívül még kettő talált E gazdára, azaz csoportra. A két közönségdíj. Závodon több E mint 150-en adták le szavazataikat, s az összesítés után E kiderült, hogy a községben látott produkciók közül a kom- E lói színjátszó együttes bemutatkozása nyerte meg leg job- E ban a közönség tetszését. A kisvejkei, közel 200 szavazat E több mint fele pedig a szekszárdi Garay János Általános E Gimnázium növendékeié lett. így tehát a két közönségdíj a ~ komlói együttesé és a szekszárdi gimnázium irodalmi szín- = padáé lett. E A díjkiosztás után Juhász Józsefnek, a Bonyhádi Já- E rási Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének szavaival ért E véget a Hegedűs Gyula megyei színjátszónapok 1909. évi E rendezvénysorozata. s ~ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiHiiiiiiiiiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiimiiiuitmmimiiiiimiiiifiMiiiiimuiitiiiiiifiitiiiiiiHmiiiiiiiimii A hó elolyad — az élmény megmarad Farkas — Lónay A színjátszónapok legnagyobb erőfeszítése talán nem is a színpadon zajlott le, hanem az úton. A buszok késve indultak és késve érkeztek. Megálltak az emelkedők derekán, az utasoknak a hátsó üléseken kellett összezsúfolódva meghúzódniok, vagy ütemes „hó-rukk”-ra tolniuk maguk előtt a járműveket. Nem az ÄK.ÖV tehet minderről, s nem is a gépkocsi-, vagy autóbusz-vezetők. Elszántságukat, munkájukat inkább csak dicséret illeti. A bűnös az időjárás volt. Az idő cudar volt, de azért senki se higgye, hogy egyetlen csoport is elkeseredett volna zordsága láttán. Bebizonyosodott, a kocsitolás is lehet, sok-sok tréfa, kacagás forrása. Závodon lépett fel a komlói színjátszó együttes, Victor Efti- miu: Csavargó című vígjátékát mutatta be. Az ítéletidő napján, azaz szerdán este léptek színpadra Závodon. Némi bonyodalommal — egyszer-kétszer tolni kellett a buszt, jó órányit árokban időztek, míg előkerült egy hóeke, s segített, hogy továbbjussanak a holtpontról — érkeztek meg Zár vodra. Előadásuk nagyon tetszett a közönségnek, bizonyítja ezt a díj, amit nekik ítéltek. Előadás után pedig indultak hazafelé. Indultak, mert Mucsfa után, az emelkedőn beragadtak a hóba. — Milyen érzés volt? — Kellemes — mondja Nagy Mihály színjátszó rendező. — Kiszálltunk a buszból, és rendeztünk egy hócsatát. Ha közben valaki derékig, vagy nyakig süly- lyedt a hóban, bajtársiasan kihúztuk. Két óra körül „lepihentünk” a kocsiban, de a hideg egyre kellemetlenebb lett. Akkor támadt az az ötletünk, hogy szállást keresünk a faluban. A helyenként méteres hó egyszintbe hozta az utcát, ék héh'öl az ablakig ért. Azért megtaláltuk a házat, és a tanácstitkár beengedett a szobájába. Begyújtottunk a kályhába. Hajnali négy óra volt már, amikor sikerült felhívnunk telefonon a komlói rendőrkapitányságot, kértük őket, értesítsék hozzátartozóinkat és munkahelyünket. Lassan megvirradt. Még mindig kitartóan esett. Indulásról szó sem lehetett. A tanács- titkár és az iskolaigazgató, látva, hogy nem tudjuk elhagyni a falut, elhelyeztek bennünket egy- egy családnál, lepihentünk. Hogy viszonozni tudjuk a sok-sok kedves gondoskodást, figyelmességet, elhatároztuk: este előadást tartunk a kultúrházban. Még egyszer eljátszották a Csavargót. Nagy sikert arattak. Pedig először megijedt tőlük a tanácstitkár. Azt hitte, cirkuszosok. Olyáffélék, akik a közelmúltban jártak a községben egy medvével. Nem szeretett volna hasonló együttest fogadni, azok a múltkoriak ugyanis rossz emléket hagytak maguk mögött. A medvéjük összetörte a kocsma asztalát. Ök voltak a házigazdák. Kisvejkén Farkas János, Zombán meg Lónay Sándor. Mindketten községük művelődési házának igazgatói. Közönséget szerveztek, bérleteket és jegyeket árultak, fogadták-: ,.a. fellépésre érkező csoportokat, végignéztek valamennyi előadást. zsűrizték, 'ttá- csorát tálaltak a vendégek elé, s mint igazi jó házigazdákhoz illő. sűrűn kínálták a kávét és a bort. No persze a tengernyi gondot nemcsak maguk vállaltált. Segítségükre voltak pedagógus társaik, házuk népe. Aludni nem sokat aludtak ezekben a napokban, izgalomban annál több ré szüle volt A szekszárdi táncegyüttes A szekszárdi táncegyüttes is elutazott, a cudar idővel dacolva, a dombok közé zárt két kis községbe. Őket nem számítja senki a hét hivatalos statisztikájába, mivel a rendezvénysorozat a színjátszók vetélkedője volt. A szekszárdi táncegyüttes azonban fergeteges tapsot aratott. Mindkét községben színpadra mentek, — elfogadva a meghívást, jókedvvel, barátságból, örömmel. Nagyon jól szórakozott a közönség, s vidám hangulatban voltak a táncosok, meg az őket kísérő zenekar tagjai is. Azt már nem lehet tudni, hogy mi derítette jobb kedvre valamennyiüket: az a sok-sok taps, ami mindegyik, de különösen a Tolnai szvit című díjnyertes produkciójukat követte, vagy az a bolondos hócsata, amikor jó megfürdettek a hóban egy fiatalembert. Harmadszor bizonyosodott be, 11 hogy műkedvelő színjátszó együttesekre szüksége van a falunak. Ez a megállapítás az, — amelyet alátámaszt az estéről estére mindkét községben megismétlődő telt ház. A műkedvelő színjátszás közönséget kapott Ez az egyik legnagyobb eredménye e napoknak, mivel a közönség, a siker, a taps az, ami inspirálja az együtteseket további és tartalmasabb munkára. A szakértő zsűri — amellyel a megyében csupán ez a fórum nyújt lehetőséget a találkozásra — szakmai útbaigazítása is a csoportok tartalmi munkájának javát szolgálja. Ez a tartalmi, esztétikai, színpadtechnikai fejlődés, kulturált előadásmód éppen azért, mivel Tolnában állandó színház nincs, egyre sürgetőbb követelmény és egyre fontosabb. A kört lehetne bővíteni. A zsűri szívesem járná a színjátszónapok keretében a falvakat még több napon át, szívesen adna tanácsot több csoportnak, több olyan csoportnak természetesen, amely rendszeres munkával már elérte azt a színvonalat, amely belépőül szolgálhat e rendezvény- sorozatban való részvételre. Ebből a rendszeres munkát szeretném hangsúlyozni. A rendszeres munka az, amely jó együttest hozhat létre. A verseny előtt összeverbuválódott alkalmi együttes játéka nem lehet kiegyensúlyozott, nem lehet összehangolt, nem képes művészi élményt nyújtani. Ez volt az idei közreműködő csoportok közül néhánynak is a legnagyobb hibája. A helyes műsorválasztás eredménye tulajdonképpen a. nagymá- nyokiak díja. No, nem mintha a zsűri csupán e szempontból díShaek nagymánvoki módra A fellépés előtt drukk, a színpadon némi elfogódottság, legalábbis az első percekben, az előadás után átöltözés és csendes elernyedés, s mindez arra jó, hogy azután annál nagyobb legyen a jókedv, s felszabadultság. A nagymányoki ipari tanulók híven követték a fenti skálát. Előttük a szekszárdi művelő dési ház együttese háromfel- vonásos darabot mutatott be. így ők későn, úgy II óra tájban terültek színpadra. Rendezőjük: Nagy József, az iskola tanára legszívesebben lemondott volna a fellépésről: nagyon fáradtak a gyerekek — mondta. A gyerekeken mindez nem látszott. S előadás után...! Egy szem gitáros, egy szem „dobos” (azért van idézőjelben, mert szó sincs igazi dob-felszerelésről) olyan hangulatot teremtett, amelynek csudájára járt a közelben lévő valamennyi závodi lakos. Táncra perdültek a lányok, majd bátorságot vettek a fiúk is. Illetve nem is táncra, inkább valamiféle utánozhatatlanul bájos vonaglásban. Shaek-et táncoltak, nagymányoki módra: rendkívül kecsesen, lendülettel, fiatalos áfé~v Issei és humorral. A zsűri nem maradhatott sokáig a nézelődők között. A nagymányoki lányok cs fiúk táncba hívták valamennyiüket. Utószó jazta volna előadásukat. Nem. A jó darabválasztás következménye az volt, hogy a szereplők jól oldották meg feladatukat. Személyükre szabott szerepeket játszottak. S így szinte nem is kellett játszaniok, csak természetes önmagukat kellett adniok. Ök új együttesként mutatkoztak be a színjátszónapokon. Uj együttesként, de hosszú hetek kemény munkájával a hátúk mögött. Cok volt az első alkalommal u szereplő együttes. Ez jó, — mivel a színjátszómozgalom kibontakoztatása is célja a rendezvénysorozatnak. Az a rossz benne, hogy mellőlük elmaradt szám szerint legalább annyi színjátszó csoport azok közül, akik korábban már versenyeztek. Igaz, olyanok nem, akik az elmúlt esztendőben díjakkal tértek haza. Olyanok nem. Ez talán annyit jelent, hogy aki nem kap elismerést, az elkedvetlenedik és abbahagyja a munkát? Ha ez a helyzet, helytelen az elmaradó csoportok felfogása. Az elismerés ugyanis nemcsak díj. Az elismerés a közönség tapsa, a zsűri segítő véleménye, amely sohasem elmarasztaló, hanem mindig buzdító tanácsot ad. Kár, hogy több csoport olyan darabbal lépett színpadra, ame- lyet korábban nem mutatott be. Az „ősbemutatón” több rendező rájött, hol kellett volna húzni a darabból, melyik poénra reagál jobban, vagy kevésbé a közönség, melyik szereplője beszél halkan, vagy ■ melyik színpadi beállítás nem megfelelő. Eg.v-két korábbi előadással ezeket a hibákat mind kj lehetett volna küszöbölni. A versenyen így a csoport és a rendező belátása szerinti legjobb produkcióval léphettek volna színpadra az együttesek. Elismerés, tisztelet illeti azokat a színjátszókat, akik több csoportban is fellépnek, 'hiszen sok időt, sok fáradságot igényel ez a munka. A vendégszereplős csoportokat azonban már nem tudom hasonló elismeréssel köszönteni. Minden községnek, s leginkább a városnak lakosaiból kellene elsősorban színjátszó gárdáját megteremteni. Erre azért is szükség volna, mert a szín- játszómozgalomnak nem az a célja, hogy egyes emberek minden pillanatát és gondolatát lekösse, hanem, hogy minél több tehetséges _ ember találja meg munka utáni kellemes elfoglaltságát. Egy versenyen belül két csoportot indítani részben azonos szereplőkkel, nem helyes. yjindezek ellenére a színját- szónapok megrendezésére — harmadszor bizonyosodott be , szüksége van a falunak és a színjátszómozgalomnak egyaránt. A jövő év kerek évforduló lesz: Hegedűs Gyula születésének századik évfordulója. A kerek szám alkalmas még ünnepélyesebb hangulatra. Ez a csoportokon múlik. Jó volna, ha minél többen és minél tartalmasabb produkciókkal jelentkeznének majd ez alkalomból. Ha egy év is van még a következő zsűrizésig hátra, nincs- korán ahhoz, hogy a műkedvelő csoportok megkezdjék a válogatást a majdan bemutatható darabok között. MÉRY ÉVA
