Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-08 / 32. szám
Beszéljük meg és mit akarunk tenni? Ott szakadt meg á beszélgetésütik a heti tíz oldallal járó plusz munkát, plusz ki- Előfizetőink száma az elmúlt évben mintegy adás egy részét, kétezerrel nőtt. Ma már 20 700 előfizetőnek kéz- Bár újságíróink besítik a postások a Tolna megyei Népújságot, eddig is sokat dolgoztak, mégis lelkesen vállal- Reméljük megértik olvasóink a ták a pluszt, mert mindannyian- helyzetünket és az eddigi 17 fo- szeretnének többet, jobbat adni rintos havi előfizetési díj he- olvasóinknak. lyett mindannyian kifizetik a Bizonyára olvasóink" eiső Ól-" húsz forintos előfizetési díjat is. vasásra is megértik: az összes Tudjuk, hogy a pénz kiadása pluszt nem tudjuk vállalni, hisz nem könnyű, de mégis úgy érez- lapunk előállítású Ílíy is többe zük: helyesen tettük, amikor kerül, mint amennyi a lapban vállaltuk a heti tíz oldallal járó megjelent hirdetésekből, előfize- minden kockázatot, tési díjakból, példányonkénti eladásból befolyik. A különbözeiét dotációból fedezzük. Persze a dotáció mértéke is véees. A nyomda-, a telexszámla... és még sok minden költség növekszik. Semmit sem kapunk ingyen és ebből következik, hogy semmit sem adhatunk ingyen. Ez a gazdasági törvény, ez ellen semmit sem tehetünk. Mint minden vál- Amit néhány éve hinni sem lalat, üzem, mi is kénytelenek mertünk, az ma valóság! Remél - vagyunk a költségek egy részét jük, hogy előfizetőink kitarta- — hangsúlvozzuk, csak egy ré- nak mellettünk, előlegezik a bi- szét — olvasóinkra áthárítani, zalmat. Mi ígérjük: erőnkhöz Havi átlagban ez nem sok. mérten mindent megteszünk és • bízunk benne, hogy olvasóink Mindössze három forint, na- nem fognak csalódni, pi átlagban nedig alig több, Nehéz volt kimondani ezeket mint 10 fillért tesz ki. a szavakat. Őszintén reméljük, hogy kevés lesz a latolgató, sőt ha most mindjárt nem is, de később bővül a Népújság olvasótábora, mint ahogy a korábbi árrendezés után is nőtt mintegy kétezerrel. Ma már 29 700 előfizetőnk van. Ami ezután következik, az már könnyebb, hisz elképzeléseinkről, dédelgetett terveinkről van szó. Mire használjuk fel a heti tíz oldalt, amely elképzeléseink szerint a következőképpen oszlana meg: kedden, csütörtökön, szombaton 10 oldalon szerdán, pénteken 8, vasárnap pedig 16 oldalon jelennénk meg. Vasárnap szerettünk volna színes fejjel megjelenni, de sajnos a nyomda felszereltsége jelenleg ezt nem teszi lehetővé. Ha a nyomda megteremti a feltételeket — azonnal élünk ezzel a lehetőséggel is. Terveink közül néhány. Minden kedden jelentkezik majd a közgazdasági rovatunk amely hol az iparban, hol a kereskedelemben, hol a mezőgazdaságban előforduló közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. Fórumot adunk az úttörőknek is. Minden héten kapnak egy területet a gyerekek a lapból, amelyet az ő írásaikkal, az általuk készített képekkel, rejtvényekkel töltünk meg. Csütörtökön a Tudomány-technika rovatunkban olvasóink a világ legújabb tudományos és technikai eredményeivel találkozhatnak, míg a minden pénteken megjelenő ifjúsági rovatunk az ifjúság problémáival, eseményeivel foglalkozik. Szombatonként felváltva kapnak helyet az autósok, motorosok és a fényképezés hódolói. Vasárnap, végre minden vasárnap, egy egész oldalt kapnak a nők. Szépek a terveink. Terveink között szerepel az olvasószolgálat bevezetése is. Olvasóinkat tájékoztatni kívánjuk a piaci árakról. az ügyeletes gyógyszertárak nyitva tartásáról, a művelődési otthonok műsoráról, a TIT-elő- adások időpontjáról — egyszóval mindarról, amiről eddig olvasóink nem otthon, papucsban ülve tájékozódtak. Rengeteg lenne még a mondanivalónk. de sajnos még nem bővült a lap terjedelme — az írást be kell fejezni, összefoglalóul csak annyit: bízunk benne, hogy olvasóink megértenek bennünket. megértik és méltányolják törekvéseinket. Azzal kezdtük: közel egy éve, hogy közvélemény-kutatást tartottunk. A közvélemény-kutatás eredményei ismertek. Nagyon örülnénk, ha olvasóink most is, mint akkor,' megértenének bennünket, és mindennél jobban örülnénk annak, ha véleményüket most egy év után levélben ismét elküldenék hozzánk, Mindén véleményt előre is köszönünk. A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG 7 se 7 6. nap 1 2 3 4 5 6 7 7x7 Színháztörténet i rejtvény pályázat Ki irta a „Genf, 1938” című darabot? Brecht (1) Shaw (2) Wilde (x) 2. Ki volt az a francia írő, aki a „nép színházát” akarta megvalósítani? Rostand (1) Rolland <x) Claudel (2) 3. Melyik Brecht-drámában elevenedik fel a salamoni ítélet a két anya perében? Kurázsi mama (1) Galilei (xl Kaukázusi krétakör (2) 4. Melyik amerikai drámaíró hőse az a repülőgépgyáros, aki a nagy pénzszerzési lázban eltitkolt géphiba miatt saját fia halálát is okozza? Tennessee Williams (1) O’Neill (2) A. Miller <x) 5. Ki írta meg Becket érsek drámáját? Sartre (1) Anouilh (2) Camus (x) «. Ki írta a „Mississippi úr házassága” című drámát? Osborne (1) Ionesco (x) Dürrenmatt (2) 7. Kinek a müve az „R. U. R.”? Capek (1) Kohout (2) Langer (x) * A szelvények a megyei tanács művelődésügyi osztályára küldendők, február 13-ig. Rossz lapra teszitek fel a sorsotokat! — szólalt meg újra a nyomozó, a többiekhez intézve szavait. — Ne enged- jétek, hogy Hensley a halálba vezessen benneteket! Nem látjátok, hogy eszét vesztette? Nem szabhattok feltételeket, a katonák rövidesen megrohamozzák a kunyhót Újabb rúgás elhallgattatta. Hensley kihívóan nézett társaira. — Nos? Időközben kinn egészen kivilágosodott, és a kunyhóban is világosabb lett. Hensley visszautasítást és tanácstalanságot olvasott ki a többiek tekintetéből. Érezte, hogy ha nem cselekszik valamit, teljesen elveszti megrendült tekintélyét, — Rajta, fiúk! Járjatok kedvében ennek az átkozott kopónak! Viszonzásul majd üdvözlő lapot küld nektek a börtönbe! — 184 — — Nincs okod szemrehányást tenni! — szólt ismét a fiatal Grady Stone. — Nem -mi hoztuk a nyakunkra a katonákat. — Nem-e? Ti gyújtottatok be a kályhába, amíg nem voltam itt, és a füst szaga csalta ide a vadőrt. Stone legyintett. — Csak nem hiszed el ezt a mesét? Csak azért adta be nekünk ez a kopó. hogy békében hagyjuk Katzer feleségét. Katzer árult el bennünket, s ennek te vagy az oka, mert te küldted vissza Elktonba. — Fogd be a szád, kicsi! Itt neked nincs szavad! Vaughn előrelépett a háttérből. — Hagyd békén a kicsit! Most mindannyiunknak van szavunk. Elég soká hallgattunk rád. Túl sokáig. Különben nem lennénk most ilyen szorult helyzetben. — Nélkülem eddig se jutottatok volna Ivy Bluffből. — Lehetséges de ez most nem számít. Most csak az számít, hogy minél kisebb bajjal megússzuk ezt a helyzetet. — Amíg a nő és a nyomozó a kezünkben van, nem történhet bajunk. — Azt hiszem, most már ez sem segít rajtunk. — Dehogyisnem. Olyan feltételeket szabhatunk, amilyeneket akarunk. — Nem hallottad, mit mondott ez az alak? Húsz perc múlva a katonák megrohamozzák a kunyhót. Innen bizony nem kerülünk ki élve. — Ne higgy neki! Nem olyan ostoba, hogy öngyilkosságot kövessen el! Meglátod, húsz perc múlva elvonulnak a katonák. — Talán igaza van — vetette közbe valaki a háttérből. — Miért ne várnánk be. amíg letelik a húsz perc? Hensley egyértelmű mozdulattal mutatott Nelly irányába. — Azt is tudom, hogyan tölthetnénk el azt az időt — mondta vigyorogva. — 185 — Nelly Katzer a kunyhó falához lapult zokogva. — Villamosszékbe akartok kerülni? — kiáltott közbe White. — Ne nyúljatok a nőhöz! Senki sem hallgatott rá. Nelly Katzer rettegve, rémülten, segélyt kérőén nézett a nyomozóra. Hensley arcul ütötte a nőt, mire néhány gengszter ujjongani kezdett. Szemük különös fényben csillogott, izgatottan beszéltek egymás szavába vágva. — Kis sovány ugyan, de jobb híján megfelel... — Úgy vonakodik, mintha még nem lett volna dolga férfival... — Én vagyok az első, én ültem a leghosszabb ideig. — Szó sem lehet róla! Szigorúan betartjuk a betűrendet! Hensley erélyes kézmozdulattal'*csendet teremtett. — Figyeljetek rám! A nő voltaképpen engem illet. Ez vitathatatlan, hiszen én hoztam ide. Szavait elnyelte a többiek tiltakozó kiáltása. Sam White látta, hogy néhányan nem vesznek részt a vitában. — Hagyjátok, hogy végigmondjam, amit mondani akarok! — folytatta Hensley — túlkiabálva a többieket. — Grady Stone a legfiatalabb közöttünk. Mutassa meg, mit tud. Nos, rajta, Grady! Nelly Katzer szinte az eszét vesztette a rémülettől. Érezte, hogy nem éli túl megbecstelenítését. Leghőbb kívánsága volt, hogy a katonák megrohamozzák a kunyhót. Inkább veszítse életét a tűzharcban, mint hogy... Kétségbeesésében szökési kísérletre is gondolt, abban a reményben, hogy a gengszterek szökés közben agyonlövik, de rögtön belátta, hogy nincs értelme. Az ajtóig sem juthat, a gengszterek nem fognak rálőni, hanem egyszerűen megragadják, s akkor bekövetkezik a legrosszabb. — 186 —
