Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-07 / 31. szám
Emberek — hóviharban Baranyai László majdnem harminc évet töltött útszolgálat- ban. Most a meleg szobában ül, újságot olvas. Nyugdíjas. Fia, Baranyai Károly a terepjáró kocsink vezetője, ugyancsak „üti" ember. De most nem ajánlatos vele viccelődni, mert Pécsről jövet egy pótkocsis teherautó az árokba szorította és átázott ruháját, lábbelijét cseréli szárazra. — Amikor láttam, hogy most már mindegy, akkor nekifogtam a kocsit az ároknak, hadd menjen. Láttam, egyedül nem tudok kijönni. Az úton legalább kétszáz kocsi elhaladt, senki nem állt meg, hogy megkérdezze: „Kollégám, segíthetek?’’. Aztán egy DÉDÁSZ-daruskocsi húzott ki. És most én megyek menteni... rp izenegy órával később, haj- nali három órakor, amikor Baranyai a közúti igazgatóság igazgatóját Dunaföldvár térségébe vitte: — Sajnálom azokat a szegény embereket, Imre elvtárs, de mit tudunk tenni, érinél többet dolgozni, amit az éjszaka csináltak az emberek?! * Hogyan keletkezik a dugó? Megy az úton egy személygépkocsi. Bukdácsol. Vezetője egy pillanatra elbizonytalanodik, kocsija máris keresztben áll az úton. Utána mindig valamiféle „okos” pilótának kell jönni. — Nem megy? Szakikám, nem megy? — mondja és, hogy megmutassa. nála megy, elindul. Nem tud még a megrekedt kocsi mellé sem érni, ő is elakad. Ezután jön egy nagyobb tehergépkocsi, annak a vezetője is, • Tolna előtt a hatos úton villogó narancssárga lámpás traktorok zörögnek Szekszárd felé. A vezetőfülkéből fáradt ember hajol ki. Szeleczki Ferenc útőr — Egy éjszaka, egy napja sózzuk az utat, egész éjszaka mentünk, nerh álltunk meg, most már hiába is sóznánk, a kis Dutra semmit sem ér. Megyünk egy órát pihenni, aztán ismét ki az útra. — Éhes? — Jó meleg leves kellene! — Fázik? — Már nem érzem. * lVf érges Mihály. Neve után az ember azt gondolná, hogy milyen szigorú ember. Pedig békés természetű. Még a Egy tartálykocsi, meg egy bútor- szállitó már a mély árokban pihen. £s az emberek: otthagyják kocsijukat, belevetik magukat a hóviharba és irány a kömlődi csárda. Az autóbuszban békésen nézegetődnek az utasok. A mentősofőr havat lapátol, de semmi értelme. Az AKÖV daruskocsijának vezetője káromkodik, az ő erős gépe sem tud haladni. * És ismét az emberek, most a telefonálók. — Kömlődről jelentem, hogy Gyűrűsoldalban háromszáz gépkocsi rekedt, miért nem mennek az utat tisztítani? Talán harminc gépkocsi volt ott elakadva. Ugyanez a telefonáló az éjszaka folyamán legalább hatszor sürgette a hómunkásokat — mindig a dunakömlődi csárdából... — A konzervgyárból érdeklődöm, éjszaka szállítani akarunk Cecére, elindulhatunk, garantálják, hogy odaérünk? — Megmondtam már, hogy tessék eltakarítani a havat. A hóban rekedt az egyik megyei vezető elvtárs, meg a rendőrök is. Csak ennyi volt a válasz: — Türelmet kérünk, gépeink, embereink dolgoznak. „Na, majd én”, és ő is ott marad. .. Aztán jön még vagy két tucat jármű, mind a két oldalról, és fél óra alatt' ' tökéletesen elzárják az utat. Úgy, hogy a hóeke sem fér közéjük. És ekkor kezdik szidni az úttisztítókat. * — Béla bácsit keresem! — a fiatalember, alig lehet több húszévesnél, a paksi útmesterségen jelentkezik. — Bonyhád- ról jöttem a DUtrával. Ide rendeltek. A fiatalember át van fázva. Az olajkályha mellé bújik, de az nincs begyújtva, spórolni kell, mert naponta csak tíz liter olajat szabad elégetni (!). Pufajkája átázott, gémberedett kezeit melengeti. . Bonyhádtől Paksig ekéjével huzattá as utat. öt óra alatt tette meg az alig ötven kilométeres távolságot. — Elmegy fiam az útőrünk- kel fel Gyűrűsoldal alá, ott kell a járműveket egyenesbe rángatni, hogy az eke majd el tudjon menni — adja az utasítást Temesi Béla útmester Miklós Menyhért elindul nagy génével a hóförgetegben. Génén átfúj a százkilométeres szél, mert a vezetőfülkének még ablaka sincs. „pusztahencsei csata” sem hozza ki sodrából. A hegytetőn egy autóbusz megcsúszott, belefarolt az árokba. Nagydorog felől jött a GAFU bérelt Tátra kocsija, hóekével. Árokba csúszott a nagy gép is. A hóeke után jövő autóbusz szintén az árokpartot támasztotta meg. aztán jobbról-balról is három-négy személygépkocsi. Ide küldték Mérges Mihályt, szolgálatának huszonötödik órájában — másfél óra pihenő volt közben. Aztán ő is, ZIL-gép- kocsistól a torlaszban maradt. Négy óra múlva egy Nagydorog- ról indított SZ—100-as mentette ki... Aztán sietve hajtottak Dunaföldvár felé. * Gyűrűsoldal. Fllmopera tőröknek való helyzet. Üvöltő vihar, árokba borult gépkocsik, méteres hótorlasz, mentőautó, lapátoló emberek. És a járműállomány: legalább tíz nyerges, illetve pótkocsis tehergépkocsi — valamennyi keresztben az úton. Tizenöt-húsz személygépkocsi, — mind az útpadkán, félig az árokban. Három farmotoros autóbusz — 'békésen állnak az út közepén, nem mozdulnak sem jobbra, sem balra. 4 z erő: a legfőbb erő, mint a puska legfontosabb alkatrésze, az ember. Jól képzett, nehéz helyzetben is eligazodó szakemberekből kevés van most, kevés az útőrlétszám. Ezért kell húsz-harminc órás műszakokat tartani. A gép lenne tulajdonképpen a legfőbb segítség, ha volna megfelelő minőségű. De siralmas a helyzet. A huszonegy hóekés iármű közül az éjszaka során hat árokba csúszott, egynek leszakadt az ekéje, hármat javítottak. Kettőnek nincs vezetője, háromnak a pilótája rövidebb- hosszabb pihenőt tartott/ A PÉTER hómaró — sok évi szokáshoz híven —, alig haladt néhány kilométert, egyik motorja felmondta a szolgálatot. * A hírközlés: Pusztahencséről a Tátra hóekés gép vezetője, miután a nagy kocsi árokba csúszott, gyalog ment Paksra jelentést tenni. * Imre József, a közüli igazgatóság igazgatója: — Ami tőlünk tellett, megtettük. Többre nem futja erőnkből. Gép kell, jó gép, nem kiselejtezett és aztán felújított. Ilyenekkel mindig, minden évben így járunk. És korszerű hírközlő berendezés kell. Befulladtunk, botrányos a helyzet, do — képletesen szólva — söprűvel nem lehet száz kilométereken át, napokon keresztül, méteres hótorlaszokat megszüntetni. — Kaptak segítséget? — Pécsről kértünk, nem adtak, a főhatóság sem tudott adni. Egy hóekés Tátra elindult Dunaújvárosból, hogy meddig ért, nem tudom. Hóekés gépkocsijaink fél napokra eltűnnek. .. Gép kell, gép és gép. .. * VT alakinek, valamely szerv- ~ nek meg kell vizsgálni, rríiért nincs a szekszárdi igazgatóság jól felszerelve, miért bénult meg Tolna megye közlekedése két napra? PÁLKOVÁCS JENŐ Népújság 3 1969. február 7. Kilenc modern, világos tanműhely Avatóünnepség Hogy észen Kilenc tanműhelyből, s a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekből álló egyemeletes épületet adtak át rendeltetésének Hőgyészen a nevelőotthonban. A tanműhely építési költsége kétmillió-négyszázezer forint volt. A termekben az otthon lakói férfifehérnemű készítését, mérőműszerek összeállítását, egyszerűbb bőrdíszműáru varrását tanulják meg. Akiknek készségük van hozzá, gyorsan és ügyesen sajátíthatják el a perzsaszőnyeg csomózásának technikáját. Szemük követi az elő- rajzot, ujjaik alól meg színes keleti minták kerülnek ki A tanműhelyépület nagy örömére szolgál pedagógusnak, tanulónak egyaránt. A régi kastélyból kiköltöztetett műhelyek helyére hálószobákat, tantermeket, klubokat rendeztek be. S mivel az otthon eredeti létszáma nem növekedett, kicsit enyhíteni lehetett a hálószobák zsúfoltságát. A szép, új, modern, világos épületet, amelynek költségeit a Művelődés- ügyi Minisztérium bocsájtotta rendelkezésre, Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke adta át. 3 millió 600 ezer forinttal gazdálkodnak Az otthonban 180 lány részére van hely. Jelenleg 17 megyéből vannak itt túlkoros, környezeti ártalmak miatt állami gondozásba vett lányok, akiknek nevelését, oktatását végzik itt. Évi 3 millió 600 ezer forinttal gazdálkodnak az otthon vezetői, s ebből az összegből biztosítanak zavartalan ellátást a lányok részére. Az otthon tanulói kulturált körülmények között élnek, tanulnak, szakmát sajátítanak el, hogy hasznos tagjai lehessenek társadalmunknak v— .mondottá Szabópál Antal. — Az otthonban, létrehozása első éveiben, csupán az általános iskolai tananyagot oktatták. Nem sikerült azonban a növendékek életre, munkára való felkészítése. Az intézet nevelőtestülete javasolta, hogy az általános tudnivalók elsajátításával egyidőben a lányok szakmunkás-bizonyítványt is szerezhessenek.. A minisztérium a javaslatot elfogadta, s azóta a növendékek egy része szakmunkásképzésben vesz részt, más része bedolgozó munkát végez. 1964 óta — amióta ez a változás történt az otthonban ■— 119 szakmunkás-bizonyítványt adtak át jogos tulajdonosának. Megszűnt a túlzsúfoltság — Az otthon életében történt változás nagy gondot okozott a nevelőtestületnek, az igazgatónak. A szakmunkásképzésnek műhelytermekre volt szüksége, á bedolgozók elhelyezéséről is gondoskodni kellett. A szükséges termek biztosítása, a hálók és tantermek rovására történt. Ennek következtében lett túlzsúfolt az épület. De a műhelytermek korszerűtlen felszerelése sem vonzotta a lányokat. Probléma volt az anyagellátással is. Az érdekelt vállalatok több esetben csak ígéretekkel halmozták el az otthont, de anyaggal nem. — Most már az új épület átadásával korszerű körülmények között sikerül biztosítani a szakmunkásképzés alapfeltételeit. A korszerű gépek és munkaeszközök — amelyekkel már egyre nagyobb számban rendelkezik ez az otthon — elősegítői a tartalmasabb szakmai felkészülésnek. Sajnos az anyagellátással még nincsen minden rendben. így például a szekszárdi mérőműszergyártól sem érkezik meg folyamatosan az otthonba a szükséges anyag- mennyiség. Köszönet Szabópál Antal ezután köszönetét mondott azoknak az intézményeknek, szerveknek, amelyek közreműködtek a tanműhely felépítésében, és átadta az épületet a nevelőotthon igazgatójának, tantestületének és tanulóinak. A tanműhelyépületet Bardócz László igazgató vette át, és köszönte meg nevelőtársai, valamint növendékei nevében. A családias ünnepség a nevelőotthon lakóinak kedves műsorával ért véget. Közéletünk Ülést tartott a megyei NEB Csütörtökön délelőtt Szekszár- don a megyei tanács épületében ülést tartott a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen, amelyen dr. Tóth Bálint, a megyei NEB elnöke számolt be a bizottság elmúlt évi munkájáról, részt vett és felszólalt Somi Benjamin, a párt megyei bizottságának titkára, Ordas József a megyei tanács vb-tagja, és dr. Szilcz Ákos megyei főügyész. Tolna megyében negyven községi és 18 üzemi népi ellenőrzési csoport keretében összesen 771 ellenőr tevékenykedik. A bizottságok munkájának segítése érdekében 21 szakcsoport dolgozik, amelyeknek több mint félszáz tagja van. Az elmúlt évben a témavizsgálatok többsége a lakosság életkörülményeinek, ellátási helyzetének javítását a szociális és kulturális igények jobb kielégítését szolgálta. Fokozott figyelmet fordítottak a közérdekű bejelentésekre és a lakossági panaszok kivizsgálására. Az NEB tevékenységének középpontjában 1968-ban az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos feladatok felmérése állt. A vizsgálatokkal kapcsolatban bevezetett és a gyakorlatban jól bevált módszerek hozzájárultak ahhoz, hogy tovább emelkedett a vizsgálatok színvonala és minősége. A beszámoló megállapította, hogy eredményes volt a népi ellenőrzési ‘bizottságok kapcsolata a párt- és állami szervekkel, tömegszervezetekkel, közösen is végeztek vizsgálatokat. A vizsgálatok során felmerült hibák megszüntetéséről, az intézkedések hatékonyságáról rendszeresen tájékozódtak a népi ellenőrzési bizottságok. A megyei NEB azután az 1969. évi feladatokról, majd a r Vaskori jegyzék jóváhagyásáról tárgyalt. Csütörtökön délelőtt ülést tartott a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága VidócZy László vb-elnök vezetésével. Először Kajtár István munkaügyi főelőadó számolt be a vb. előtt a munkaügyi igazgatás és a munkaerő-gazdálkodás helyzetéről, majd Grill Ferenc vb-el- nökhelyettes előterjesztésében megvitatták a következő tanácsülés elé kerülő napirendi pontokat. A vb-ülés végén bejelentésekre került sor.
