Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

Környezettanulmányon Izzad a fal, befagy a víz Szakközépiskola lesz Palánkon Az országban három ilyent szerveznek — Érettségi és technikusi oklevél — Nagy beruházások Paksi olvasónk, Dani Csaba Ady Endre utcai lakásán jártunk. A község 137 lakásigénylője kö­zött házigazdánk a 134. Lakás- körülményeiről nemrég hossza­dalmas levélben számolt be: 2,5x2 méteres, verandarészből ki­alakított szobában él feleségével és két apró gyermekével. A zsú­foltságon túl a helyiség egész­ségtelen, mert a vert falú ház szomjasabban szívja magába a vizet, mint az itatós, kifűthetet- len a helyiség, akkor is befagy reggelig a vödörben hagyott víz, ha reggeltől késő estig fűtenek. Szerkesztőségünk továbbította a levelet a járási tanács igazgatási osztályának, munkatársunk pe­dig elébe ment a válasznak. Eny- nyi az előzménye a váratlan lá­togatásnak. Válaszra várva mondom, hogy Dani Csaba többek között arról is írt, hogy a szoba, amiben öt év óta lakik családjával, életve­szélyes, időnként leszakadozik a mennyezet Az ügyben intézkedő és a megkeresésre válaszolni kö­teles igazgatási előadó Humm Fe­renc nem tud e körülményekről, jóllehet ha valóban fennáll az életveszélyesség, Daniék lakás­ügye soronkívüliséget érdemel a rendelkezések szerint. Kiderül, hogy a községi tanács fiatal la­kásügyi előadója, Jantner Juli­anna sem tud a családról és a szóban forgó „lakásról’' semmit A hivatalos válasz piszkozatban elkészült — ismételten környe­zettanulmány nélkül. Az öregek másként gondolkodnak! És most itt vagyunk. A fiatal- asszony nemrég jött haza a ktsz anyagtelepéről, próbálkoztak ed­dig a vashúzással, de annyira hideg van, hogy hazaküldték őket. Mohón habzsolja a tüzelőt a termetes kalorkályha, mégsem jut eszünkbe kabátot gombolni, a helyfoglalásból, ami udvarias­ságból elhangzik, nem lehet sem­mi. Kabátban álldogálunk, sok néznivaló nincs. Topogok a ce- mentpadlózatú szobában és egyre a gyerekekre téved a szemem. Otthoniasan vannak öltöztetve. Láttukra is fázik az ember. Egész­ségesek a kicsinyek? — Ebben az évben még nem volt velük semmi baj, de tavaly annál több. A környezettanulmányt hivata­losan végzők egyike megkönnyeb­bülten szögezi le, hogy itt élet­veszélyről nincs szó, mert ugye­bár, ha hullik is a vakolat, az nem olyan nagy dolog. Vályog­építményeknél, kivált ha ilyen idősek, mint ez is, előfordul ilyesmi. A fiatalasszony édesanyja, aki a gyerekeknek odaadta ezt a lakrészt, ami kamrának inkább megfelel, háromszor is nekifo­hászkodik elkanyarítani panaszát a termelőszövetkezetre. Nehezen érti. hogy nem sok okuk van a panaszra, hiszen az öreg tsz- nyugdíjas, mint ilyen, élvez min­den nyugdíjasoknak kijáró jut­tatást ók, a szoba-konyhát lak­ják. Méghozzá a legnagyobb lel­ki nyugalommal. Holott a felnőt­teket is erőteljes próbának teszi ki ez a lakás itt, amelyben egy ágy fér el és egy gyermekágy, amit a kisfiú lassan kinő. Az ágyban hárman alusznak. Apa, anya s a nagyobbik gyermek, a kislány. A szülők egy fallal ar­rébb. S nyilván jó a lelkiisme­retűk, mert azért a „semminél a kamra is több” — lakásként Kísérőim azt firtatják, miért nem engedik be az öregek a fia­talokat a szobába lakni? Érzik, hogy itt valóban gyors megol­dásra lenne szükség, mert 134. lakásigénylőként Daniék nem re­mélhetnek gyorsaságot. A szülők parasztemberek. Az enyém, tS- ed-et kegyetlenül tisztelők fajtá­jából, akik kimondatlanul is úgy érzik, hogy a fiatalok az 6 nyakukon élő&ködnek. A kézen­fekvő megoldás lehetetlennek bi­zonyait Házon belül nincs megol­dás. — Tetszik tudni, ők, az öregek másként gondolkodnak, mint mi. Néhány negyedórával később csak ennyit tudok kihúzni a fia­tal családfőből, akivel ekkor már a járási tanács egyik szobájában beszélgetünk. Majd ezt: —- Négy év óta járok a tanács­ra, mindig ugyanezért. Lakás- igénylésemet el sem fogadták 1968 őszéig. Nem magyarázták, miért. Közben láttam, hogy ná­lam kedvezőbb körülmények kö­zött élő emberek kapnak lakást. Na, nem azt mondom, hogyköny- nyen. De ki gondol azzal? Mások kaptak és ez joggal fáj azoknak, akikkel még szóba is nehezen áll­nak. Dunaújvárosba jártam át dolgozni, aztán idejöttem a kész­hez. Kellett a kazánkezelő. — Munkahelyén soha nem kér­dezték, milyen körülmények kö­zött él? Nemleges a válasz. Korábban már elmondották a tanácsi dol­gozók, hogy ha egyszer igazán kellene készíteni egy felmérést, nem állna meg ötszázig sem a lakást jogosan igénylők száma. Sok az elavult épület, az alapo­zás nélkül épített vert falú ház. S igen szűk a keresztmetszet, álla­mi lakásépítésre alig van pénz. A magánerős építés sem valami lázas ütemű. Társasház épült és épül is, de annyi ez mint Du­nába néhány csepp víz. A vál­lalatok nem mozdulnak, vagy alig élnek azzal a lehetőséggel, ami adott: hozzájárulhatnak dol­gozóik lakásproblémáinak eny­hítéséhez. Kivételt képez a kon­zervgyár, bár még ez. a gyorsan növekvő üzem sem képes cso­dákra dolgozói érdekében. Hol kezdődik az életveszély? A 434. lakásigénylő távozása után tovább folyik a beszélge­tés. Már most csak az érdekel­ne, hogy a 137 lakásigénylő kö­zül hánynál jártak kint környe­zettanulmányon, mert lám Dá­niáknál sem voltak, sőt úgy in­dult volna el a hivatalos válasz, hogy most sem mennek ki. Elis­merik, hogy ez mulasztás, hely­rehozták. „Hála istennek nem életveszélyes a lakás, amit lát­tunk”. Az firtatom, vajon csak az jelent-e életveszélyt, ha va­lakire rázuhan a gerenda, sze­rencsésebb esetben „csak” úgy, hogy utána egy hétig rázza a félelem? Nem jelent-e ugyan­olyan súlyos veszélyt, hogy két, élete, munkaereje virágában lé­vő ember halálos nyavalyákat szed össze egy ilyen odúban, nem beszélve a leendő embe­rekről, a két gyermekről, akik ez évben még nem voltak bete­gek, de tavaly bezzeg!? Ha Pakson bárki a lakáshely­zetről kezd beszélni, néhány perc leforgása alatt lemérheti, hogy e téma milyen feszültsé­geket hordoz. Vadító hírek szál- longanak, akik nem a maguké­ban laknak, azok menten ide­gesekké válnak és gyanakvókká. A reális lehetőségek ismeretében Amikor a látszat csal Szakíró—olvasó találkozó Alsótengelicen Érdekes kukoricatermesztési ankétot rendeztek az Alsótenge- 1 ici Kísérleti Gazdaságban. A Mezőgazdasági Könyvhónap szak­író—olvasó találkozóinak soro­zatában dr. Isó István, az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Ku­tató Intézetének tudományos fő- munkatársa tartott előadást, s adott időszerű szaktanácsokat a gazdaság vezetőinek és kukorica- termesztőinek. Egyebek közt szólt arról is, hogy sokan elsősorban a jobb hibrid kukoricafajtáknak tulajdonítják a magasabb termés befolyásolását, holott az nagyobb részben a jó agrotechnikától függ, s csupán 30—35 százalék­ban befolyásolják a hozamot a jobb fajták. Ehhez kapcsolódva, Krizsán Imre főagronómus-helyettes meg­említette, hogy egyik munkatár­sa egy másik gazdaságból jó­kora jugoszláv hibridcsövet ho­zott mutatóba, mire 6 még an­nál is nagyobb martonvásári kukoricacsövekkel válaszolt, azo­kat a saját tábláiról törte le. Az igen mutatós nagy cső azon­ban a helytelen agrotechnika el- árulója is lehet, azt tanúsíthatja, hogy löszül választották meg a növényszámot. Bizony, előfordul­hat, hogy az óriás csöveket ér­lelő kukoricások összességükben jóval kevesebbet teremnek, mint a szaporább, de kisebb csövűek. Dr. Isó István óvott a látványos látszateredményektől, amelyek hamis illúziót kelthetnek. A jobb agrotechnikát külön kell válasz­tani a jobb hibridfajtáktól, ezt a kettőt nem szabad összekeverni — hangsúlyozta. A kutató a ta­vaszi jó vetőágy és a korai ve­tés termésnövelő jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az inté­zetben tíz éve folytatott kísérle­tek szerint az tanácsolta: amikor eljön az ideje, jobb, ha mielőbb a földbe teszik a kukorica vető­magját. Választ kapott kérdéseire Pet- rits István termelésirányító ag- ronómus és Hermann Károly ál­lattenyésztési telepvezető is. Be­fejezésül Krizsán Imre ismertet­te a gazdaság eredményeit. A mostani tanácsokat is hasznosít­ják, s az idén a tavalyinál majd- em 6 mázsányival több, 40 má­ra kukorica átlagtermést tűztek i célul. BALLABAS LASZLÖ álljon itt a következő: nem dus- kálkodik anyagi eszközökben ez a járási székhely. A közeli és távlati tervek megvalósítása csak araszolva haladhat, messze az igények mögött. Node, ha ez az igazság, így kell erről beszélni és mindjárt enyhül a föntebb említett feszültség. A dolgozó kisember, aki forintjait nem szánhatja gépkocsira, víkendház- ra és egyebekre, mindjárt nem érzi azt, amit Dani Csaba és azok, akik hasonló körülmények között várnak segítségre. Könnyen lehet, hogy a hiva­tali ügyintézés rendje szerint műszaki szakemberek is kiláto­gatnak Dániákhoz. Azt fogják jegyzőkönyvbe foglalni, amit mi is láttunk, nem életveszélyes a lakásnak nevezett verandatol­dalék. Ám, ha magukkal hívnak egy egészségügyi szakembert is, a vizsgálat summázata nem lesz már olyan, ami elodázhatja a sürgős intézkedéseket. Egy ilyen ember bevonása a környezetta­nulmányt végzők csoportjába — jobb híján — esetleg olyan ja­vaslatot eredményezhet, hogy a gyerekeket az egészséges fejlő­dést veszélyeztető körülmények miatt állami gondozásba kell he­lyezni. Bár kétlem, hogy a szü­lők ebbe belenyugodnának, hi­szen nem is ez egy mur.káscsa- lád problémájának elintézési módja. LÁSZLÓ IBOLYA Palánkon megszűnik a mező- gazdasági technikum, és helyette mezőgazdasági szakközépiskolát alakítanak ki. A változás csak látszólag jelent visszafejlődést (nem lesz felsőfokú technikum sem), valójában szép jövő előtt áll az oktatási intézmény. Dr. Sándor András, a felsőfokú tech­nikum igazgatóhelyettese tájékoz­tatásként elmondta, egész Dél- Dunántúlra kiterjedő igényt fog kielégíteni Palánk. Elsősorban természetesen Tolnából és Bara­nyából várhatók jelentkezők mind a nappali tagozaton, mind a le­velező oktatásban. Az érdeklődés már most igen nagy a levelező úton való tanulás iránt is. Dr. Sándor András utalt arra, hogy Szekszárd mint jóhírűi is­kolaközpont érdemelte ki a pa­lánk! intézet fejlesztését. Az or­szágban összesen csak három ilyen mezőgazdasági szakközép- iskola lesz. A megvalósítás érde­kében sokat tett a megyei párt- bizottság, a megyei tanács és a MÉM szakoktatási központja egy­aránt. Az előkészítés, a tárgyalás már tavaly júniusban megtör­tént. A közelmúltban arról is döntöttek, milyen szakon törté­nik képzés a palánki szakközép- iskolában: általános, tehát nö­vénytermesztési és állatenyésztési szakon, gépészeti, valamint álta­lános kertészeti szakon. Vala­mennyi oktatási forma érettségi bizonyítványt ad, elég sokat ta­nulnak a növendékek a közismereti tárgyakból is (magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, kémia). Lényegesen kü­lönbözik tehát ez az oktatás a régi mezőgazdasági technikumtól, lóval. Tavaly ősszel egy osztály már megkezdte a tanulást, és ebben az évben újabb két osztályt, iskoláznak be szeptemberre. A tantestület kialakításához a dön­tő személyi feltételek adottak, a régi középfokú és felsőfokú tech­nikum oktatói fogják végezni a szakmai oktatást. Ezenkívül szük­ség lesz két gépészmérnökre és a közismereti tárgyak tanításához újabb tanárokra. Ezeknek az ál­lásoknak a betöltéséről a megyei tanács gondoskodik. Hasonlókép­pen a megyei pártbizottság és a megyei tanács aktív közreműkö­dése teszi lehetővé, hogy 1970 augusztusaira, gyakorlatilag jó­formán csak egy év alatt el­készüljön egy új épület Palán­kon, hatmillió forint beruházás­sal. Folyamatban van egy 150 ezer forint költséggel épülő tan­műhely elkészítése is, ez már az idei őszre megvalósul. Az elő­zetes tervek szerint 1970. után új kollégiumot kap az iskola, amely­ben 120 személy elhelyezése le­hetséges. Rendkívül nagy előnyt jelent, hogy a jelenleg még meg­levő felsőfokú technikum egész felszerelését a leendő szakközép- iskola kapja meg. Óriási érték ez: hat és fél millió forintot érő gépi felszerelés, három és fél millió forintra becsülhető a la­boratóriumi és szertári felsze­relés. Az ősz óta van egy 60 személyes autóbusza a palánki iskolának, ezzel a jövőben nagy országjáró utazásokat akarnak tenni. A mindennapi használat­ban ez a busz és egy személy­szállításra is alkalmas tehergép­kocsi a gyakorló gazdaságokba történő utazásokat szolgálja. Foglalkozás a biológiaszertár bau. hiszen általános műveltségből többet ad, és egyúttal jogalapot is az összes egyetemre való fel­vételhez. Ez az egyik előnye a régi technikummal szemben. A másik pedig az, hogy akik meg akarják szerezni a mezőgazdasági technikusi oklevelet az érettségi után, az iskolából kikerülve, a gyakorlati idő eltöltése alapján technikusi vizsgát tehetnek, amennyiben az illető gazdaság, ahol gyakorlatukat végezték, er­re javaslatot tesz. Nyilvánvalóan megmutatkozik a gyakorlat ide­jén, hogy valóban fogékony-e a mezőgazdasági szakma iránt a tanuló és őszintén érdeklődik, vagy pedig sosem lesz belőle jó gyakorlati szakember. Másrészt a szövetkezetben eltöltött egy, vagy két év gyakorlat, ha az sikeres, nagy előnyt jelent a technikusi vizsgára való felkészülésben és biztosítékot is, hogy az illető megfelelő állást kap. Rendszerint ugyanis azok a gazdaságok, ahol megkedvelték az illető szakkö­zépiskolát végzett gyakornokot, visszavárják, alkalmazni fogják. A teljes beiskolázással tizen­két osztály lesz az új rendszerű intézetben, körülbelül 350 tanu­Dr. Sándor András igazgató­helyettes végül elmondta: a le­velező oktatás is megkezdődik szeptemberben, egyelőre csak ál­talános mezőgazdasági és gépé­szeti szakon. A tsz-szövetségek és a tanácsi szervek egyaránt sok jelentkezőt ígértek, az eddigi tá­jékoztatás szerint. G. J. • Foto: BAKÓ JENŐ Fiatal festi­mázolls szakmunkást FELVESZÜNK. Tamási i örzeti Sütőipari Vállalat (316)

Next

/
Thumbnails
Contents