Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-21 / 43. szám
A hét interjúja Bár csökkent a halálos, nőtt a sérüléses balesetek száma Egy mindenkit érdeklő kérdéssel kerestük fel a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetőjét, dr. Balogh István, rendőr alezredest. Mindjárt a lényegre térek. La- púnkban már közöltük a tényt: Tolna megye a balesetek növekedésében országos második helyet „szerezte»’ meg 196S-ban. Kérem: értékelje az 19€7-hez viszonyított növekedést, mondja el, hogy az önök véleménye szerint mi ennek a nem kívánatos növekedésnek az oka? — Sajnos elöljáróban meg kell jegyezzem, hogy a sérülés nélküli baleseteket is figyelembe véve, az emelkedés még nagyobb. — A balesetek súlyossága szerinti kategóriák alakulása eltérést mutat, örvendetes, hogy a halálos balesetek száma — emellett a növekedés mellett — 8 százalékkal csökkent. A súlyos sérüléses 22,7 százalékkal, a könnyű sérüléses 58,5 százalékkal és a sérülés nélküli balesetek száma 58,4 százalékkal emelkedett. — Ha a balesetek alakulásában ok-kutatást végzünk, azt látjuk, hogy a balesetek 45 százaléka a legdurvább szabályszegésekből adódik. Ilyen a gyorshajtás, elsőbbségi jog meg nem adása, előzés feltételeinek hiánya, szabálytalan kanyarodás, a szeszesitalfogyasztás és a szabálytalan világítás. A balesetek 37 százaléka figyelmetlen, gondatlan vezetésből adódik, amikor a gépjárművezetők nem veszik kellően figyelembe az út-, látási és forgalmi viszonyokat. A balesetek többi részét az egyéb kategóriák adják meg. —« A fentieken belül egyes kategóriákkal külön is szeretnék foglalkozni. Például az elsőbbségi jog meg nem adása a leg- drasztikusabb szabályszegések egyike. Száma a fő okok között is jelentős, de emelkedési aránya az előző évhez viszonyítva is a legmagasabb. Hasonló arányú emelkedés mutatkozik a gyorshajtásból eredő balesetek számában is. Egyes gépkocsivezetők a sebesség megszállottjaivá válnak, a technika korlátlan urának érzik magukat. Ez nem egyszer tragédiához vezet. A legsúlyosabb balesetek származnak nem egy esetben az előzés feltételeinek be nem tartásából. A megyei sajtóból a lakosság előtt ismert az a tragikus kimenetelű két baleset, amely 1968. május 17- én Dunaföldvár és Dunakömlőd határában történt, ahol öt ember vesztette életét, kettő súlyosan, kettő pedig könnyebben megsérült. Emellett igen jelentős anyagi kár is keletkezett. Mindkét baleset azért következett be, mert a gépjárművek vezetői figyelmen kívül hagyták az előzés egyik igen fontos feltételét, a szabad kilátást. — Hasonló okok és körülmények okozzák az egyéb kategóriák a számszerű növekedést is. Sajnos, egy interjú keretében nem áll módomban valamennyi baleseti okkal részletesen foglalkozni. Az elmondottakból is megállapítható, hogy a balesetek okai szubjektivek, a közlekedő emberben keresendők, mert a balesetek zöme. de ezen belül is a legsúlyosabb kimenetelűek a legdurvább emberi magatartásokkal a közlekedési szabályok semmibe vételével függnek össze. Végül, de nem utolsó sorban a balesetnövekedés összefüggésben van az átmenő-forgalom növekedésé'.*el 1 Megyénk területén más me és külföldi gépjárműve’: 19!. esetet, az összbalesetek 2? százalékát okozták. — Tudomásom szerint egyes területeken különösen nőtt a balesetek száma. Ha Jól tudom, az AKÖV gépkocsivezetői 1967- hez képest 1968-ban igen sok balesetet okoztak. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy új, gyorsabb kocsikat kaptak. Mi az ön véleménye: valóban az új, gyorsabb kocsik beállítása okozta ezeket a baleseteket? — Valóban, a 11-es AKÖV gépjárműveinek balesetokozása az elmúlt évekhez viszonyítva megnövekedett. Ez minket is, de a vállalat vezetését is gondolkodóba ejti. — Nézzük először a MÁVAUT- vonalat A korábbi években a tipizálás következtében a vállalatnak az elavult IKARUS—30-as típusú elhasználódott, műszakilag sokszor kifogásolható autóbuszokkal kellett az utasszállítás igen komoly feladatát megoldani. Maguk az autóbusz-vezetők is látták, ismerték ezeket a problémákat, és dicséretükre legyen mondva, egy-két kivételtől eltekintve, komolyabb baleset nem volt. A probléma akkor jelentkezett, amikor a régi autóbuszokat újakra cserélték ki. Úgy néz ki, hogy felszabadultak a kedélyek. Az eddigi óvatosságot helyenként vakmerőség váltotta fel. gondolva, hogy az új kocsinál nem lehetnek problémák. Helyenként tapasztalható volt gyorshajtás, egyéb figyelmetlenség. amikor bizony az új kocsival is megtörtént a baj. — Az új kocsik beállításával az autóbusz-vezetőknél megmutatkozó negatív pszichológiai hatás a balesetek számának emelkedésében realizálódott A problémát ismeri a vállalat vezetése is. A megtett különböző intézkedésiek remélhetőleg majd éreztetik pozitív hatásukat. — Ami a TEFU-vonalat illeti, ot* más a helyzet Az AKÖV egész évben gépkocsivezető-hiánnyal küzdött. Ez ' különböző okokra vezethető vissza, melyekkel én itt nem kívánok foglalkozni. A nagyfokú gépkocsivezető-hiány tudomásom szerint, több mint 600 munkanap kiesést okozott a fuvarozásban. Ennek megszüntetése érdekében a vállalat saját költségén megkezdte a gépkocsivezető-képzést. Ez a mennyiségi növekedés azonban a minősé0, rovására ment. A nem megfelelő gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetők bizony a vállalaton belül is —, de a közúti forgalomban még inkább — komoly problémát okoznak. Vállalaton beiül jelenleg is szervezett továbbképzés folyik. A tavasz folyamán egy KRESZ-vetélkedő megtartását tervezzük. A vállalat vezetése nagyon komolyan foglalkozik mindkét részlegnél a meglévő problémák megszüntetésével. Bízunk abban, hogy eredményesen. — Évről évre nő a gépjárművek és ezzel együtt a gépjárművezetők száma. Tolna megyében milyen mérvű ez a növekedés? Ha már felvetődött ez a kérdés, akkor választ kérek arra is: a friss jogosítvánnyal rendelkezők baleseti százaléka magasabb-e, mint azoké, akik már évek óta vezetnek. Ide tartozik még egy kérdés: Mikor vezetik be a tesztrendszer« vizsgáztatást? — Ma már nem mondhatjuk, hogy a gépkocsi luxus. A gépkocsik száma gazdasági ’ehetőségeinkhez mérten nő, de a népgazdaságban betöltött szerepük is egyre jelentősebb. Itt csak utalnék az országgyűlés által is jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepciókban meghatározottakra. — Megyénk területén is évről évre nő a forgalomban levő gépjárművek száma. 1967-hez viszonyítva az emelkedés 12 százalékot tesz ki Itt szeretném megjegyezni azt. hogy a balesetek emelkedésének üteme 1968-ban (47,6 százalék) magasan túlhaladta a gépjárművek emelkedési ütemét. — A gépjárművezetők száma is évről évre emelkedik. 1967-hez viszonyítva ez az emelkedés 21 százalékot tesz ki. A gépjárművek és a gépjárművézetők számának emelkedési aránya közötti eltérés felveti azt a problémát, hogy mind több és több lesz az olyan gépjárművezetők száma, akik nem vezetnek rendszeresen és az ebből adódó gyakorlatlanság a balesetek számának emelkedésében csapódik le. — Amj az úgynevezett friss jogosítvánnyal rendelkezők kérdését illeti, téves az a hiedelem, mit- szerint ezek a gépjárművezetők okozzák a legtöbb problémát. Az eddigi statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy szinte valamennyi baleseti okkategóriában a legtöbb balesetet a 2—5 éves gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkezők okozzák. Gyakorlati tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a friss jogosítvánnyal rendelkezők óvatosabbak, megfontoltabbak, mert érzik, hogy még nincs megfelelő gyakorlatuk, jártasságuk. Ilyenkor még frissen élnek bennük a tanfolyamon tanult szabályok. Később ez mindinkább elhalványul, és amikor már pár ezer kilométert maguk mögött hagytak, bátorodnak, sőt egyesek vakmerők leszhek — párszor tailán büntetlenül meg is sértették a közlekedési szabályokat — és ilyenkor következik be a baj. Sajnos, a tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy sok több éves gyakorlattal rendelkező gépkocsivezető — aki már jó pár évvei ezelőtt vizsgázott — nem nagyon forgatja a KRESZ-t, sokan rutinból élnek. — Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy mikor vezetik be a teszt-rendszerű vizsgáztatást, erre nem tudok választ adni. A gépjárművezetők kiképzésével és vizsgáztatásával a KPM tanintézetei foglalkoznak. — A beszélgetésből az derülhetne ki, hogy csak a gépjár- művezetők okoznak balesetet, holott tudjuk: a gyalogosok, a kerékpározók, a lovas kocsik hajtói sem angyalok. Sok egyes vélemények szerint: ártörvények szigorúan büntetik a gép- járművezetőket, ugyanakkor enyhébben a kerékpárosokat, a lovaskocsi-hajtókat. a gj^alogo- sokat. A gyalogos például részegen is közlekedhet, nem egyszer látni lovas kocsit a kocsma előtt. Mi az igazság: valóban enyhébben bírálják eí az említettek szabálytalanságát, valóban kisebbek a követelmények velük szemben? Ha igen, akkor mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy a kerékpáros is a lovaskocsi-hajtó is mindenkor,- minden körülmények között betartsa a KRESZ szabályait, amelyeket az ember védelmére alkottak? — Tévedés volna azt hinni, hogy a közúti forgalomban csak a gépjárművezetőkkel van probléma. Sajnos, minden gépjárművezető tudja, hogy mit jelent az úttesten fegyelmezetlenül közlekedő, vagy átszaladó gyalogos, az estií forgalomban a megfelelő világítás nélkül közlekedő kerékpáros, vagy lovas kocsi. Meg kell azt is mondani, hogy a közlekedésben részt vevőknek ezek a kategóriái azok, amelyek legkevésbé ismerik a forgalmi szabályokat és a jogpropaganda-előadásokba való bevonásuk is a legnehezebb. — Megítélésünk szerint a lovas kocsik és kerékpárok száma a közúti forgalomban nem több, mint a korábbi években. Mégis, a balesetokozásuk 1967-hez viszonyítva is komoly emelkedést mutat. Például a lovas kocsik balesetokozása 90,4 százalékkal, a kerékpárosoké pedig 33,3 százalékkal haladta meg az előző évit. Ez a körülmény azzal függ össze, J hogy az egyre sűrűsödő forgalom- iiaai mind nagyobb kockázattal jár a forgalmi szabályok ismeretének hiánya. Azt a szabálytalan balra kanyarodást, amely gyér forgalom esetén talán kevésbé veszélyes, a sűrű forgalomban mind ritkábban lehet baleset nélkül megúszni. — Annak ellenére, hogy a közúti forgalomban a gyalogosok is sok problémát okoznak, mégis a balesetek ilyen nagy számú emelkedése mellett a gyalogosbalesetek száma nem haladta meg az előző évit. Ez igen pozitív jelenség. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy ezen a téren minden rendben van. Sajnos, a gyalogosok által okozott balesetek kimenetele, súlyossági foka legtöbb esetben — helyzetüknél fogva — magára a gyalogosra súlyos, vagy tragikus kimenetellel végződik. — Ami azt a kérdést illeti, hogy a gyalogost, kerékpárost, vagy a lovas kocsi hajtóját a törvény enyhébben bünteti, ezt nem lehet így meghatározni. E kategóriákba tartozó közlekedők szabálytalan magatartásából eredő balesetek esetén — kivéve a gyalogost — a törvény nem tesz különbséget és hasonló szigorral lép fel minden járművezetővel szemben. Az igaz, hogy a gyalogost foglalkozási szabályok nem kötik, de amennyiben szabálytalan magatartásából olyan helyzetet teremt, hogy valaki sérülést' szenved, ő is a törvényben meghatározott felelősséggel tartozik. — Milyen típusú balesetek voltak Tolna megyében az elmúlt évben, értékelték-e ezeket, és mit tettek, illetve tesznek a feltárt baleseti okok csökkentése, illetve megszüntetése érdekében? — Már az első kérdésnél utaltam arra, hogy a balesetek elemzése azt mutatja, hogy azok zömét a legdurvább szabályszegések idézik elő. Ennek alapján adódik a feladat is: ezeket az okokat megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Mi a magunk részéről — jogszabály adta lehetőségek keretein belül felvilágosító, nevelő munkával, figyelmeztetéssel, ha indokolt, bírságolással, vagy feljelentéssel igyekszünk ezeket a legdurvább és balesetileg legveszélyesebb szabálysértéseket csökkenteni. — Véleményem szerint nagyon irreális lenne egy olyan álláspont, hogy csak rendőri ellenőrzéssel minden megoldható. E munkában igen komoly segítséget nyújtanak a számunkra az önkéntes rendőr elvtársak, akiknek száma többszörösen meghaladja a rendőrök létszámát, de ez is kevés. Nem megoldható az, hogy minden gépjárművezető mellé tegyünk egy valamilyen társadalmi állású ellenőrt. — A megoldás kulcsa csak egy lehet. A társadalom valamennyi tagja — munkakörre és beosztásra való tekintet nélkül — érez- zen felelősséget azért a rengeteg emberi és anyagi áldozatért, amit a közúti balesetek okoznak. Ezen túlmenően mindenki tegyen is valamit a közúti fegyelem megszilárdítása érdekében, mert ez közügy. — Mi a lehetőségeink határán belül, — ha nem is mindig olyan eredménnyel, mint ahogy , szeretnénk — mindent megteszünk. Megfelelő szakemberek bevonásával keressük, kutatjuk a balesetet előidéző okokat. Ahol ez indokolt, forgalomszervezéssel, létesítmények eltávolításával, áthelyezésével, segítjük a forgalmat. Komoly erőfeszítések történnek illetékes hatóságok részéről a közutak állapotának jobbá, korszerűbbé tétele érdekében is. Persze az anyagi források végesek. Úgy gondolom, nem minden az anyagi ráfordításokon múlik. Fegyelmezettebben, ha kell udvariasabban, nagyobb felelősséggel közlekedve a balesetek száma megítélésem szerint csökkenthető, főleg akkor, ha mindenkivel meg tudjuk értetni, hogy ez nemcsak a rendőrségnek érdeke, hanem össztársadalmi érdek. — A balesetek megelőzése igen fontos feladat. A közmondás azt tartja: „Más kárán tanul az okos.' Sok igazság vau ebben a közmondásban. Mit tesznek annak érdekében, hogy valóban tanulhassanak a gépjárművezetők a mások által elkövetett hibákból? Véleményem szerint a közlekedési propagandában, abban, hogy sokan megismerjék és értékeljék a mások által elkövetett hibát, sokat segíthet a sajtó, hisz csak a Tolna megyei Népújságot, naponta mintegy hetvenezer ember olvassa. Mi szívesen felajánljuk a segítséget. — Igen nagy jelentőséget tu- lajdonítunk a megelőzésben a propagandamunkának. Ennél a kérdésnél ismét az vetődik fel,- hogy a közlekedésrendészet egyedül ezt a feladatot képtelen megoldani. Ehhez a munkához is igen komoly segítséget nyújtanak az önkéntes rendőri állomány tagjai, akik megfelelő szakképzettséggel, igen jó elismerést érdemlő munkát végeznek. Nagy segítséget jelent a Megyei Közúti Baleset- elhárítási Tanács, és a TIT, a megyei tanács művelődésügyi osztálya közreműködése is. Csak: ilyen összefogással tudtuk elérni 1969-ben azt, hogy közel 50 nagyobb községben négy előadásból álló előadássorozatokat szerveztünk. Ezenkívül számos úgynevezett egyedi előadást is tartottunk. Az ősz folyamán a TIT közreműködésével Szekszárdon hat előadásból álló közlekedési szabadegyetemet indítottunk be, melynek előadássorozatai még tartanak. így az elmúlt év folyamán közel 500 előadást és filmvetítést tartottunk, ahol körülbelül 28 ezren vették részt. — Nagyon jő kezdeményezés- . nek tartom a TIT és a Talajerőga.zdálkodási Vállalat között kötött szerződést, melynek értelmében a különböző témákból — köztük közlekedési szabályokból is — a TIT vállalta az előadások megszervezését és megfelelő szakképzettségű előadók bevonásával az előadások megtartását. Nagyon hasznosnak tartanám, ha több vállalat, intézmény is követné ezt a példát. — Ezekben az előadásokban a jogszabályok ismertetése mellett megfelelő lehetőség van arra is, hogy a különböző megtörtént eseményekből vett példákon keresztül a gépjárművezetők valóban más kárán tanuljanak. — Ami a sajtó ilyen irányú segítségét jlleti, véleményem szerint nem használtunk ki minden, lehetőséget. A naponta megtörtént balesetek eseményszerű közlése nem szolgálja megfelelően ezt a célt. Helyes volna rendszeresen vagy esetenként egv-egy közlekedési baleset értékelései, elemzését, az okok mélyreható feltárásával megjelentetni az újságban. Ehhez persze szükség van a sajtónál dolgozó elvtársak közreműködésére.. segítségére. A felajánlott segítséget itt mindjárt köszönettel fogadom. A közlekedési szabályok jobb megismerései szolgálja a napokban a sajtóban megjelenő KRESZ-lottó beindítása is, ahol az elért eredményes- alapján értékes tárgyjutalmak kerülnek kiadásra. E munkában már eddig is komoly segítséget 1 toptunk az elvtársoktól és erre a jövőben is számítunk. — Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy bizony megyénkben a közúti fegyelem terén nincs minden rendben. Egyes emberek figyelmetlensége, gondatlansága — nem egy esetben agresszivitása — sok emberi és anyagi áldozatot követel. Ennek csökkentésé' érdekében kifejtett tevékenységünk csak úgy lesz eredményes, ha a társadalom mind nagyobb rétegét fel tudjuk sorakoztatni. Szeretném remélni, hogy’ ez az interjú is egy lépési jelent ezen az úton. I — Köszönjük a beszélgetést 1: ezredes eJvtárs I SZAUAI JÁNOS Népújság 5 1969. február 21.
