Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

Kettős feladat — kedvező mérleg A z eltelt három év, s benne ■*"*' az utóbbi tizenkét hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kettős feladatot, amelyet az MSZMP IX. kongresszusának ha­tározata a következőkben fogal­mazott meg: „Gazdasági felada­taink a következő időszakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósítására és ez­zel egyidejűleg a gazdasági irá­nyítás új mechanizmusának ki­dolgozására és bevezetésére irá­nyulnak” — tehát a harmadik ötéves terv időarányos célkitűzé­seit, a gazdaságirányítási reform zavartalan bevezetését sikerült teljesíteni. Egy év kibontakozó gazdasági tendenciák egyértelmű megítéléséhez nem elég. Mégis, azt mondhatjuk (és ehhez a ren­delkezésre álló tapasztalatok bő­ségesen elégségesek), hogy a gaz­daságirányítás új rendszere élet­képes, alkalmas eszköznek bizo­nyult gazdasági célkitűzéseink megvalósításához, a gyakorlatban is beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. Gazdasági fejlődésünk 1968-ban is folyamatos és a harmadik öt­éves tervben előirányzottnál gyor­sabb ütemű volt. Az új irányí­tási rendszerre való áttérés még át­meneti megtorpanást sem okozott a gazdasági életben, a termelés és forgalom zavartalanul alakult. Az elmúlt év azonban más szem­pontból is átmeneti esztendőnek, sajátos arculatú gazdasági évnek számít. Nemcsak a reform hatását mérhetjük le gazdasági eredmé­nyeiben, hanem a harmadik öt­éves terv gazdasági célkitűzései­nek megvalósítását is. Az első há­rom év gazdasági fejlődését ele­mezve és összegezve, átlépte az ötéves időszak láthatatlan fele­zővonalát, egyben arra is választ kaphatunk, hol tartunk az első félidő után? Mennyiben valósul­nak meg a IX. kongresszusnak a népgazdaság fejlesztésére hozott határozatai? A gazdasági növekedés üteme a második ötéves tervhez, de a harmadik ötéves terv előirányza­taihoz képes is lényegesen meg­gyorsult. Az egy főre jutó nem­zeti jövedelem az utóbbi három évben átlagosan 7 százalékkal emelkedett, a megelőző ötéves tervidőszak átlagos 4 százalékos növekedésével szemben. Az elmúlt három évben meg­valósult gyorsabb gazdasági nö­vekedés tényezői egyrészt vissza­nyúlnak a harmadik ötéves terv sikeres előkészítéséhez, másrészt szorosan kapcsolódnak a kedvező belföldi és külföldi, főként szo­cialista piaci lehetőségekhez; kü­lönösen hozzájárultak a gazdasá­gi fellendüléshez az új gazdasági mechanizmus bevezetését megelő­ző intézkedések, a vállalatok fel­készülése az új feladatokra. A pozitív hatások mellett azt sem szabad elhallgatnunk, hogy az előkészítés a gazdasági élet né­hány fontos területén az átlagos­nál jobban igénybe vette a nép­gazdaság teherbíróképességét. Az előkészítésben fontos szerepet játszó 1967-es évben például je­lentősen megnőttek a beruházá­sok, a készletek, bővült a tőkés import, 1968-ban, tudatosan töre­kedve az ország lehetőségeinek racionálisabb kihasználására, a kedvezőbb gazdasági egyensúly megteremtésére, ezzel a reform bevezetésének gazdasági meg­alapozására, a gazdasági növe­kedés üteme mérséklődött. A nemzeti jövedelem gyor- " sabb növekedését az ipa­ri, az építőipari és a mezőgazda- sági termelésnek a tervezettnél nagyobb mértékű fejlődése biz­tosította. Erre utal, hogy amíg az ipar teljes termelésének növeke­dési üteme az 1961—1964-es évek szintjén maradt, addig hozzájá­rulása a nemzeti jövedelemhez ennél nagyobb arányú volt. Az ipar leggyorsabban fejlődő ága­zata továbbra is a vegyipar ma­radt, amely három év leforgása alatt csaknem 40 százalékkal nö­velte termelését. Nem sokkal maradt el ettől az építőanyag- ipar, amely a növekedés ütemét tekintve a második helyre lépett elő. Ugyancsak az átlagosnál gyorsabban növekedett a gépipar termelése. Az elmúlt három év fontos té­nyezője volt, az építőipar teljesít­ményének az egész ipar átlagát meghaladó emelkedése. Amíg az ipari termelés évi átlagban 8 százalékkal emelkedett, addig az építőiparé 10 százalék körül volt és a szóban forgó három év alat­ti növekedése mintegy 30 száza­lék, több, mint a második öt­éves terv egész időszakában. A mezőgazdaság fejlődése is kedvező. Nemcsak brutto terme­lése nőtt számottevő mértékben — három év alatt 8—10 száza­lékkal — hanem a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jöve­delemhez is előnyösen változott. A korábbi tervidőszakkal szem­ben, amikor a mezőgazdaság net­to termelése nemhogy növekedett Ritka lelet a Tolna megyei Levéltárban Feledésbe merült, ötven évvel ezelőtti, szociális szemléletű pe­dagógusfolyóiratra bukkantak a Tolna megyei Levéltárban. A „Tolnamegyei Tanügy” című fo­lyóirat 1919. február 15-i példá­nya bűnjelként szerepelt a Tol­na vármegyei Közigazgatási Bi­zottság iratai között. Ugyanis, a megyei általános tanítóegyesület, s a vármegyei tanfelügyelő hiva­talos közlönyeként havonta két­szer megjelenő szaklap felelős f A Vízügyi Igazgatóság Bor- révl gátőrház telepén és a Szomfovai erdei rakodón vásárolható kemény tűzifa 144,— Ft, er­dei űrméter lágy tűzifa 88,— Ft, erdei űrméter. Befizetés, Szekszárd. Beze- rédj u. 14. alatt. Szállítható: kedden és pénte­ken. (252) szerkesztője, Máté Károly tolnai állami iskolaigazgató ellen, hala­dó politikai állásfoglalásáért el­járást indítottak a Horthy-kor- szakban. A szerkesztő tanfelügye­lőt állásában áthelyezésre ítél­ték; az ügyész azonban súlyosbí­tást, elbocsátást követelt. így ke­rült az ügy a vármegyei közigaz­gatási bizottság elé, amely az első határozatot, az áthelyezést • erősítette meg. Amint azt fejléce tanúsítja, a szakfolyóiratnak ez már a ne­gyedik évfolyamú 4. száma volt. s a tolnai állami elemi iskolában szerkesztették. Benne tartalmas cikket közöltek a népoktatásügy reformjáról is, Bállá Sándor ta­nító tollából. A „Tolnamegyei Tanügy” fenti példányának előkerülésével kap­csolatban továbbítjuk a Tolna megyei Levéltár és az 50. évfor­dulók alkalmából alakult ren­dezőbizottság felhívását is olva­sóinkhoz: kérik azokat, főleg a pedagóguscsaládokat, akiknek maradt még fenn ilyen folyóira­tuk — a fiókok mélyén, vagy a padlásokon —, hozzák a levél­tár tudomására, esetleg azért is, hogy fotómásolatot készíthesse­nek róluk. '8. L.) volna, hanem évi átlagban mint­egy 1,7 százalékkal csökkent, az elmúlt három évben mintegy öt százalékkal növekedett. Az elmúlt három év gazdasági fejlődésében jelentős szerepet ját­szottak a beruházások. Az 1961—1965-ös évek átlagos öt szá­zalékos növekedési ‘ütemével szemben a harmadik ötéves terv első három évében mintegy 35— 36 százalékkal emelkedett a be­ruházások összege, ami több, mint a kétszerese az előző öt év átlagos növekedésének és lénye­gesen magasabb, mint a terv­előirányzat A beruházások a ke­reslet oldaláról kedvező lehetősé­get teremtettek az ipari és az építőipari vállalatok termelése számára, de ugyanakkor az egyik évek óta tartó gazdasági erőfe­szítésünk középpontjában álló gazdaságpolitikai problémánkban a felhalmozás hatékonyságának fokozásában, szerkezetének ja­vításában nem értünk el még kellő eredményt. A külkereskedelmi forgalom összességében lépést tartott a termeléssel. Az 1967-es átmene­ti visszaesés után gazdasági helyzetünk lényegesen javult a nemzetközi piacokon. A szocia­lista országokkal folytatott kül­kereskedelmünk dinamikusan fejlődött és minden oldalról meg­vannak a bővítés lehetőségei. Emellett 1968-ban javulás követ­kezett be a tőkés országokkal foly­tatott külkereskedelmünkben is. ároméves gazdasági fejlő­désünknek ez a vázlatos összegezése is arra enged követ­keztetni, hogy a harmadik öt­éves tervet több fontos területen túlteljesítettük. Sőt, egyes elő­irányzatai, mint például a nemze­ti jövedelem növekedése, s en­nek eredményeképpen a fogyasz­tás és felhalmozás emelkedése, már az első három évben meg­valósultak. Mindez azt bizonyít­ja, hogy népgazdaságunk a IX. kongresszuson meghatározott irányba fejlődik, hogy helyes gazdaságpolitikánk a gyakorlat­ban is megvalósul. DR. DANKOVITS LÁSZLÓ H‘ Metszik Sok a szőlőt a fagyás Elöhaitatás A Szekszárdi Állami Gazda­ság szőlészetében december óta metszik a szőlőt. Először az olt­ványkészítéshez szükséges vesz- szőt szedték össze, de utána hozzáláttak a teljes metszéshez is. Fagyban, hóban egyaránt dol­goznak. 1000 holdból 300 hold szőlőt már megmetszettek. Ahhoz, hogy kellő időben tudjanak vé­gezni ezzel a fontos munkával, a mostani időt is ki kell hasz­nálni. Mínusz 15—20 fokos hi­degben éppúgy dolgoztak, mint most, amikor már’ enyhébb az idő, és olvad a hó. A napokban általános felmérés kezdődött: ellenőrzik, hogy a téli fagy milyen kárt okozott. Pataki László főkertész csütör­tökön Sötétvölgyben végzett el­lenőrzést. Feltűnően sok fagyott. elhalt rügyet talált. A közvet­lenül a hóréteg feletti rügyek közt különösen sok az elhalt. Százalékos arányról egyelőre még korai beszélni, mert az álta­lános felmérés még nem fejező­dött be. Annyi azonban bizonyos, hogy az idei termés tervezésénél nagyon figyelembe kell venril a fagykárt. Több helyen végeznek előhaj­tatást: a szőlővesszőt vízbe rak­ják, melegen tartják, s így ugyancsak tudják ellenőrizni, hogy melyik az egészséges szem és melyik az elhalt. Metszik a sötét völgyi barac­kost is. Itt kisebb a fagykár, de nagyon érezhető a tavalyi aszály hatása: a kívántnál kisebb a termésfelrakódás. Téli pihenőben (MTI foto — Kovács Sándor felvétele.) Az ember: igazság Mensáros-est Szekszárdon U ét óra Mensárossal. Nem Mensáros Lászlóval, „A Mensáros”-sál. Szerdán este fél nyolckor már 15C-en várták szorongva előadása kezdetét Szekszárdon, a városi művelődési központban. Fekete drapériával borított emelvény mögül magasodott ki a művész alakja. Elöljáró­ban közvetlenül mondta el: „Három évvel ezelőtt ugyanezzel a műsorral jártam Szekszárdon. Most nem kértek tőlem újat, és reménykedem, hogy akik már egyszer hal­lották, megbocsájtják nekem az ismétlést.” Zúgó taps fogadta a beje­lentést. Ezt követően már a csendbe ivódtak bele Alfred Nobel végrendeletének szavai. Néhány másodperc múlva halljuk: „Tudatos tetteken te ural­kodsz csak, elme.” Verhaeeren: Lelkesedés cí­mű verse magával ragadja a hallgatóságot. Aztán Gorkij, aztán Thomas Mann, aztán Rilke és Eliot, Voznyeszensz- kij és Apollinaire. • A hazai költők is tudatosan válogatva: Babits, Ady, Ju­hász, Kosztolányi, József At­tila, Vass István és Radnóti. Az élő Radnóti. Itt áll előt­tünk, egy fekete drapéria mö­gött, a tekintet megbűvölve követi a kezét, amint „ara­szolva, mint a hernyó” fut a képzeletbeli papíron, a sötét­ben. Látjuk a barakk nedves, pinceszerű falait, bőrünkön érezzük a „bolhák megújuló rohamát”, és együtt fojtjuk vissza a sóhajtást a költővel: „ ... Nem jön már az álom, az enyhet adó, mert nem tu­dok én meghalni se. élni se nélküled!” Radnóti, az ember, és Sza- tyin, az ember. Miért él az ember? „Az ember a jobbért születik. A jobb emberért él­nek az emberek. Az ember mindenért maga fizet, ezért az ember szabad." Az „Éjjeli menedékhely” szavai izzó parázsként vibrál­nak, de ott ég az ember igaz­sága az auschwitzi kemencék mélyén is. Topf, és társai er­furti cégének döbbenetes üz­leti levelében, amely „Heil Hitler!” búcsúszóval küldi tűzbe a „hullarakományt”: Mensáros László vállalkozott arra, hogy két óra szűkre sza­bott határai közt felébreszti bennünk a szépséget, és a tiszta emberséget. Ennek a célnak a szolgála­tába állította a próza és a költészet remek művelőit, nagy elméket, frappáns gon­dolatokat. Legtöbben először halljuk általa Derkovits Gyu­lának Budapest székesfőváros testületéhez intézett ösztöndíj- kérelmét, Puccini sorait, és megismerjük Bartók Béla egy levelét, amely vádirat a fa­sizmus ellen, és bátor kiállás az ember jogaiért, de találko­zunk napjaink haladást sür­gető emberével is. A tiszta szépre, igazságra szomjazó emberrel ta­lálkozunk Mensáros László előadásában, aki Pilinszki Já­nos szerint:* „Harmadnapra legyőzte a halált...” Mensáros pedig, két óra alatt bebizonyította, hogy egy művészi előadóestnek, amelyet átgondoltan szerkesztettek, nem árt az érlelés. Inkább halljunk másodízben egy iro­dalmi összeállítást, ha azt olyan színvonalon produkál­ják, ahogyan szerdán este szerzett örömet a művész kis­számú, lelkes hallgatóságának. B. MOLDOVÁN IBOLYA i

Next

/
Thumbnails
Contents