Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
B. Szopelnyak: GUU£RIAN PISZTOLYA 5. Kreiss az órájára nézett. „Tizenkét óra. Kettőkor érkeznek a páncélosaink. Egyelőre minden rendben. A jobboldali part védtelen. De a hidat aláaknázták. Meg kell keresnem a vezetékeket”. Az ezredes cigarettára gyújtott és a jobb part felé indult. Az Opel követte. „Ez az átkozott Szobko, nem száll le a nyakamról” — szitkozódott Kreiss. „Egy lépésre sem tágítok, ga- lambocskám” — gondolta Szobko. A híd közepén Kreiss megállt és térképet húzott elő. Úgy tett, mintha figyelmesen tanulmányozná, s' közben a szeme sarkából nyugtalanul figyelte az átkelést irányító főhadnagyot, aki SS-tisztekkel sugdolózott. A tisztek kigombolták a pisztolytáskájukat és Kreiss felé indultak. „Ez lenne a vég?” — futott át Kreissen a szomorú gondolat. Szobkóra pillantott: Szobko az ülés alatt kotorászott. „Nem hittél nekem — gondolta keserűen Kreiss. — Elrontod az egészet és büszke leszel, hogy leszámoltál az árulóval”. Az Oberleutnant, nyomában az SS-tisztekkel, Kreisshez lépett: — Ezredes úr, megmutatná nekünk a küldetését igazoló okmányokat? — Úgy, szóval ön kételkedik a Führer személyes megbízottjában? — Pontosan. — ÉS azt akarja ' jogom van-e a Führer ne 1 cselekedni? — Pontosan. — Akkor kénytelen leszek kielégíteni a kíváncsiságát. — mondta nyugodtan Kreiss és belső zsebébe nyúlt. Szobko sóbálvánnyá dermedt. „Ha igazolni tudja magát — fasiszta! — gondolta. — Az alávaló! Hát persze, együttműködött a partizánokkal, hogy végül csapdába ejtse a páncélosainkat. Megérte a disznónak... Ha az SS-ek rámtámadnak, közéjük hajítom a gránátokat!”. Kreiss azonban irattárcája he- -lyeft pisztolyt húzott elő. Egy pillanatra sem emelte fel a hangját. „A Führer nevében!” — mondta és keresztüllőtte a főhadnagyot. Az SS-ek veszedelmesen közeledtek Kreisshez, de ő nyugodtan és hangsúlyozott lassúsággal helyezte fegyverét pisztolytáskájába. A számítás bevált. A tisztek két lépésnyire álltak Kreisstől, s minden nehézség nélkül elolvashatták a pisztoly markolatára erősített ezüstlemez feliratát: „Harcostársamnak és barátomnak. Guderian”. Az SS- ek tiszteletteljesen megmerevedtek. — Pisztolytáskákat begombolni! — szólt Kreiss. — így. Most pedig teljesítsék a parancsomat. Leállítani a visszavonulást! Szobko letörölte homlokáról a hideg verítéket, sápadt arcán halvány mosoly futott végig. „Ha megússzuk élve, bocsánatot kérek tőle. Hermann okos fiú, meg fog érteni.. A németek most végérvényesen meggyőződtek róla, hogy az ezredest . a legmagasabb teljhatalommal ruházták fel. Kreiss- et azonban kizárólag a híd alatt rejtőző aknák vezetékei érdekelték. Átsétált a jobb partra és lelépkedett a vízhez. A pillérnél megpillantotta a vezetéket. Miután gyanún felül állt, senki sem kérdezte meg tőle, miért vág ki belőle egy kétméteres darabot. .. Háromnegyed kettő volt. Szobko erősen megszorította az „ezredes” kezét. —■ Remek voltál, Hermann! Köszönöm! — Jól van. Majd azután... A híd njegmenekült... Hol vannak a tankok? — Keressük meg a mieinket! — Rendben. Fordulj meg. Mielőtt az Opel-Kapitän legördült volna a hídról, Kreiss magához intett egy tisztet. — Őrnagy úr, kinevezem parancsnokká. Senkit sem engedhet át a jobb partra!— Igenis, ezredes úr! Az Opel eltűnt az erdőben. Szobko gyorsan rádióérintkezésbe lépett a páncéloshadsereg parancsnokságával. — A tankok közelednek — mondta Kreissnek. Repülőgéppel fedezik őket. — Kitűnő. Félóra múlva az átkelőhely fölött megjelentek az Iljusin- gépek. .. A tankok akadálytalanul gördültek át a hídon. A támadás folytatódott... Hermann Kreiss az egyik legnagyobb partizánalakult fel- derítő-parancsnoka lett. Ott tudta meg, hogy a Szovjetunió Hőse. Még sok ragyogó akciót, merész rajtaütést hajtott végre. A híres felderítő ma egy területi autóközlekedési igazgatóság vezetője. Kék Volgájával gyakran tűnik fel az utakon, ahol oly sűrűn bukkant fel egykor Opel- kocsiján. a legkülönbözőbb német rendfokozatokkal. (KASSAI FERENC fordítása) — Vége — MOZAIKOK Atomok futószalagon A Szovjetunióban jelenleg több mint 130 radioaktív izotópot, több mint 900 radioaktív izotóppal jelzett vegyületet állítanak elő. Az izotópelosztási program keretében immár 15 éve működnek a Szovjetunióban olyan elektromágneses berendezések, amelyek segítségével előállíthatók a természetben előforduló elemek túlnyomó részének szilárd izotópjai. Az izotópelőállítási módszerek kidolgozásával kapcsolatos intenzív kutatások lehetővé tették több mint 40 különféle izotóp rendszeres előállításának a megszervezését ciklotron berendezéseken is. A közelmúltban félipari kísérletet végeztek még egy elem — a technécium — izotópja kiválasztásának kromatográfiai módszerével. Rendkívül jó vezetőképessége és más fontos tulajdonságai miatt igen jó távlatok nyílnak a technécium előtt. Évente kb. hetvenezer „atomcsomagot” szállítanak a legkülönbözőbb címekre. A jelzett atomok eladása mellett megszervezték a szilárd izotópok állami alapját. A Szovjetunió most 17 országnak szállít izotópokat, jelzett ve- gyületeket és más radioaktív anyagokat, különösen a KGST tagországokba. A Szovjetunió mint az izotópok nagybani exportálója, 1968-ban —, 1965-höz viszonyítva, 400 százalékkal növelte izotópexportját. A hciTi patika lojn.alwiLúása Az otthon őrzött gyógyszerek sú- lyos veszélyekkel járnak: megroro- lanak, a fioláról leesik » címke, elfelejtik, mire lehet használni. Az NSZK-ban évente legalább 6000 gyermek szenved mérgezést az otthon tárolt gyógyszerektől. Az NSZK-beli gyógyszerészek ezért november hónapra „A házi patika lomtalanítása” néven mozgalmat indítottak: felszólítják a lakosságot, vigyék a gyógyszertárakba az otthon őrzött gyógyszereket, ahonnan azokat néhány nap múlva visszakapják. A gyógyszeres dobozokat háromféle címkével ellátva adják vissza: „Felhasználható — az orvos rendelése szerint” ; — „Már nem használható! Megsemmisítendő”; „Nagyhatású gyógyszer — csak orvosi tanács szerint szedhető”. A turbómozdony és a vasúti közlekedés A vasúti közlekedés történetében olyan jelentőségű eseményre kerül sor rövidesen, mint amilyen a villanymozdony beállítása volt a gőzmozdonyok helyére. Uj vonat fog közlekedni Kanadában Montreal és Toronto között, amely a 335 mérföldes utat az eddigi 5 óra helyett 4 óra alatt teszi meg. Az új vonat, a Rapido, a leggyorsabb vonat az észak-amerikai kontinensen s gázturbina motorral működik. A gázturbina motor működési elve ugyanaz, mint a repülőgépek hajtására már eddig is használt motoroké. Nagy előnye, hogy felgyorsulása és sebessége azonos a villanymozdonyéval, viszont nincs szükség a villamosvezeték építésével járó nagyösszegű befektetésre. Maga a motor olyan könnyű, hogy a szó szoros értelmében vett mozdonyra nincs is szükség, elhelyezhető a személykocsik padlózata alatt. Egy új város A Káspi-tenger partján új város épül, terveit Alma-Ata-i építészek készítették el. A városban a lakóházak egy részét úgy helyezték el, hogy falaik védelmet nyújtanak a homokviharok és forró szelek ellen. A Novij Uzenynek elnevezett új város körül szélvédő erdősávokat telepítettek olyan fákból, amelyek jól bírják a szárazságot és a sós talajt. Ezeket a fákat a félszigeten lévő csemetekertekben nevelték fel. Minden háztömb számára un. „zöld sátrat” létesítenek, hogy így biztosítsák a kellemes mikroklímát. Ä szökőkutakba és úszómedencékbe csővezetéken át tengervizet vezetnek. Ezen a vidéken nyáron ritkán esik az eső, s a nappali hőmérséklet heteken át plusz 40 fok körül van. Ezért a több err eletes lakóházak falait vastag kagylós mészkőből építik, mely kiváló hőszigetelő. A lakások radiátoraiban nyáron hideg, télen pedig forró víz kering. A tervek szerint a városnak 60 ezer lakosa lesz. Érátültetés a szívinfarktus ellen Egy zürichi orvostanár 1000 operált páciensen szerzett tapasztalatai alapján megállapította, hogy az átültetett ér elláthatja vérrel az infarktustól fenyegetett szivet. A sebész csatornát fúr az elmeszesedett szívizomhoz, és ide helyezi a mell-artéria egyik levágott ágát. Ebben az ér zsákutcában csakhamar új éredény-össze- köttetések keletkeznek a vénákkal, amelyek a véráram lefolyását szabályozzák. A páciensek 80 százaléka az operáció után lényegesen jobban érezte magát. most vásároljon mongol női bőrkabátot. Kapható a Bizományi áruházban ÁRA: 1400,— FT. (254.) — Európában nincsenek Puerto Rico-iak — mondta —, s elgondolkodva törülgette szemüvegét, majd kezet nyújtott vendégének — Josef Perlmutter a nevem. Stewart habozva fogadta el a felé nyújtott kezet. — John Smith — mutatkozott be. — Örülök, hogy megismerhettem. Mr. Smith. — mondta Perlmutter és lakószobájába vezette a gengsztert. — Tessék helyet foglalni, helyezze kényelembe magát. Stewart meglepődve nézett körül a szépen berendezett, tiszta, barátságos szobában. — Szép lakása van — mondta elismerően. — Sohasem hittem volna, hogy ezekben az ütött-kopott házakban ilyen szépen laknak az emberek. — Ez a városrész nem mindig volt olyan, amilyen most — magyarázta Perlmutter. — Húsz évvel ezelőtt, amikor átjöttem Európából, erre is drágák voltak a lakások. Csupa rendes ember lakott is, főleg zsidók. Nyoma sem volt bűnözésnek, prostitúciónak. — Talán ma sem volna másként, ha az egyik háztulajdonos nem fogadott volna be néhány Puerto Rico-it. Azok magukkal hozták a rendetlenséget, piszkot, lármát. A régi lakók lassanként elköltöztek, s a háztulajdonosok, ha nem — 214 — akarták, hogy a lakások üresen álljanak, kénytelenek voltak Puerto Rico-iakat befogadni. Egyre nagyobb számban jöttele, és most már alig lakik más ezekben az utcákban. — Értsen meg, Mr. Smith, nincs semmi kifogásom a színes bőrűek ellen, hiszen New Yorknak azelőtt is voltak néger lakosai, de azok mások, mint a Puerto Rico-iak. Ezek nem hajlandók dolgozni Megelégszenek a munkanélküli se-' géllyel, s egész nap az utcán csavarognak. — A hatóságok nem mernek erélyesen fellépni ellenük, hiszen amerikai állampolgárok, és szavazataikkal eldönthetik a választásokat... — Miért nem költözik el innen? — kérdezte Stewart Perlmutter rezignáltan legyintett. — Túl öreg vagyok ahhoz, hogy új életet kezdjek. Már húsz évvel ezelőtt is nehezemre esett — Nincsenek hozzátartozói? — Az enyémek közül senki sem élte túl a háborút. Egykor népes családomnak én vagyok az egyetlen élő tagja. Az öreg az előszobába ment, és felvette felöltőjét — Bizonyára éhes. Sajnos, semmim sincs itthon, — Miattam ne fárassza magát. — Amúgy is be kell vásárolnom. Maradjon nyugodtan itt, legkésőbb negyed óra múlva itt leszek. Mire Perlmutter visszaérkezett Stewart elszunnyadt a jó melegben, de az ajtónyitásra rögtön felébredt — Egy szép szelet húst hoztam egyenesen magának. Én nem eszek húst, de maga amerikai, és bizonyára jobban szereti, mint a konzervbabot Kiment a konyhába, elkészítette a húst, azután asztalt terített. Stewart mohón megette a jókora sült hússzeletet, évek óta az elsőt. Perlmutter közben a kutyát is megetette. Miután befejezték az étkezést, így szólt az öreg: — Sajnálom, Mr. Smith, de nem maradhat itt tovább. — 215 — Nem akartam mindjárt megmondani, hogy ne vegyem el az étvágyát. Azt akartam, hogy nyugodtan egyen. — Az imént, amikor visszatértem az üzletből, láttam, hogy Puerto Rico-iak állták el a pincebejáratot. Némileg értek spanyolul, s hallottam, hogy egy emberről és egy kutyáról beszélnek. Úgy látszik, valaki látta, hogy maga a kutyával együtt a pincébe'menekült. Most lesben állnak a kapunál és az udvarban is vannak néhányan. Ismerem ezeket a suhancokat. Hamarosan elvesztik a türelmüket, és ellenünk fordulnak, e ház lakói ellen. — Tudják, hogy magánál vagyok? — Még nem tudják, de hamarosan kiderítik. És akkor az egész ház, minden lakó megsínyli. Ebben a házban csak hozzám hasonló öreg emberek laknak. Elég nehéz a sorsuk amúgy is. Tekintettel kell lennünk rájuk. — Mi közöm másokhoz? A saját életem és biztonságom fontosabb, mint másoké. — Nagyon szívesen segítek magán, Mr. Smith, de nem a többi lakó rovására. Már arra is gondoltam, hogy értesítem a rendőrséget, de ennek nincs sok értelme. Valószínűleg nem is avatkoznak bele, ha pedig mégis idejönne néhány rendőr, a Puerto Rico-iak előbb-utóbb a ház lakóin állnak bosszút. — Magának nem lesz nehéz eltűnni a szemük elől és megszabadulni tőlük, de én és a többi lakó kénytelenek vagyunk tovább itt élni közöttük. — Csak nem dob ki egyszerűen? — Az isten szerelmére, hogyan tételez fel rólam ilyesmit. Nem mehet ki a kapun, sem az udvaron keresztül, a hátsó kijáraton. A tetőn kell távoznia. — Fogadok, hogy már ott is lesben állnak. — Majd megnézem — mondta Perlmutter. Néhány perc múlva visszatért. — Fent szabad az út. Ennek a háznak a tetejéről könnyen átjuthat a másik háztetőre. Kérem, siessen, amíg nem késő. Induljon már...! — 216 —
