Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Pecsét nélkül Részlet egy diáklány naplójából Kedves Naplóm, te megértesz engem, nem nevetsz ki, ha butaságot is írok lapjaidra, te megőrződ titkaimat, neked mindent elmondhatok. Te voltál és te leszel a hizal másom. Most egy bizalmas dolgot mondok el tieked. Azt már korábbról tudod, hogy én gimnazista vagyok, a második C-be járok és nagyon szeretem az osztályfőnökömet, akit írjagarrban Katinkának, az órán pedig Horváth tanárnőnek szólítok. a fizetését pedig Horváth Katalin névi-e kapja. Katinkáról lesz szó. Bővebben nem kell bemutatnom, hisz korábban már írtam róla egy-kéi dolgot, még azt is megírtam, hogy aranyszőke haja. kék szeme van. szeretném, ha nekem is olyan lenne. í"s mindig mosolyog. Helyesebben, csak mosolygott, mert az utóbbi hetekben mindig komorabb lett. kevesebbett futkározott velünk a tornaórákon — tudod, ő a tornatanárunk — és a hangja sem volt a régi. Mintha állandóan dühös lett volna, mintha haragudott volna az egész világra. Őszintén megmondom neked, hogy Katinkáról, mi lányok sokat beszélgettünk. Találgattuk: mi bánthatja. A copfos azt mondta: „Biztosan szerelmes!”, a Besúgó pedig: „Lehet! Én láttam egyszer egy fiatalemberrel!” Ilyesmiket mondtak a lányok, és ugyancsak végigmoraj lőttünk, amikor a Bikfic előállt és kijelentette: „Katinka terhes! Megfigyeltétek? Fűzi magát!’” Mindannyian visszaidéztük a tornaórákat és egyre többen felfedezték a képzeletben megidézett Katinkán a fűzőt. — Na. és ha gy.eseke lasz?. Mi van abban? — De. Katinka . — Ugyan, hagyd ezt az ósdi dumát. A tested a tied, annak adod, akit szeretsz. A többi nem fontos. — Az esküvő sem? — Az sem. — Nem hát! De a lényeg ugyanez. A nő felszabadult, maga rendelkezik a szerelmével, a testével, senkinek semmi köze hozzá. — És, ha megszólják? — Fütyülök a megszó 1 ás ra! — jelentette ki Colos, aki illusztrálásként füttyentett egyet. — Az egészben az a lényeg, hogy nekem tetsszen, a többi az smafu. — Egyetértünk! — csapott Colos tenyerébe Bikfic. Elváltunk. „ Néhány nap múlva ismét előkerült a téma. Colos kezdte: — Hallottátok? A Kopasz megint nősül! — Hányadszor? — Negyedszer! — Hűha! — Ez a néhány mondat aztán megint, mint a mellékutcák ahogy a főútvonalra vezetnek, eljuttatott bennünket Katinkához. Nem is csoda, hisz éppen aznap volt megint, tornaóránk és Katinka most is furcsán viselkedett — Láttad, a fűzőjét? — Ühüm! — És...? — Mit és? Ha gyerek lesz, kívánom legyen olyan szép. mint az anyja! — És. ha nincs apja? — Apja mindenkinek van. Legfeljebb nem vállalja. — És, ha Katinka neon szereti a gyerek apját? — Akikor biztosan szerette. És az akkor számít... Katinkát állandóan figyeltük. A fiúk is sejtettek valamit, ők is beszélgettek egymásközt Katinkáról. Egyszer a Talpas azt mondta: biztos információi vannak, hogy Katinkának gyereke lesz, méghozzá egy nős embertől, az illetőnek előreálló fogai vadnak, egyszóval csúf... A fiúk kis híján megverték a Talpast, mert Katinkának ők is szép gyereket kívántak. Mindenki, mindent sejtett. És mindenki, mindenben segítette Katinkát, a fiúk udvariasak voltak vele szemben, sőt a Gergula még azt is felajánlotta, hogyha Katinka rosszul érzi magát, nyugodtan bízza csak rá a fiúkat, ő majd bemutatja nekik a kötelező gyakorlatot. És mindenki csendben volt. Vihar előtti volt a csend. Ma kitört a vihar. Ma tornaóránk volt. Katinka nélkül. Uj tanárt kaptunk. Katinkát elhelyezték! Nekünk csak ennyit mondtak, pedig több volt ez. mint elhelyezés. A kiszivárogott hírek szerint Katinkát a múlt héten behívták a diri irodájába és feltették néki a kérdést: — Feleljen, de őszintén! ön terhes? — Igen! — Sejtettük! És miért nem szólt ? — Mert ez az én dolgom! — De maga lány. vagy nem? — De igen! — És meg akarja szülni a gyereket? — Meg! — Apa nélkül? — Igen! Nem akarom bajba keverni az apját. Nős, gyereke van, felesége van. Én szeretem őt, de a felesége is szereti... __ Igen. igen.,... de, értse meg, h a kitudódik, ha megtudják a gyerekek, mi lesz ebből? — Ismerem a gyerekeket! — Mi is! Éppen ezért nem szülheti meg! Lejáratja az egész tantestületet, nevetségessé teszi a tanári kart. Kopasz is a bizottságban volt Ö is ítélkezett. Most új tornatanárunk lett. A tanári kar ismét kiegészült, holnap lesznek csak eggyel keve sebben. Kopasz tanár úr nősül. A tanácsnál. Bevezetik az anyakönyvbe. Pecsétes írást kap. Komoly, nős ember lesz — a törvény és az emberek előtt. SZALAI JÁNOS BARANYI FERENC: Hó-álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pclyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, és hó esett a tiszta víztükörre. LOVÁSZ PÁL: Epizódok HALOTT BOGÁR AZ ÖSVÉNYEN Lehajtok hozzá, mozdulatlan, hanyatt fekszik, oly emberi: meredt tagokkal fölfelé nyúl, a vég kegyelmét keresi ROMON VIRÁG Kilencvenéves aggot láttam, lényének már csak nyűtt visszája vo’ Szépunokája a lábánál játszott, romon virág csodás hajtása volt EXTERIEUR — INTERIEUR Kint reggeltől esik, nem áll el, hull, hull szüntelen. Ajtónkban a szomszédasszony beszél, nem hallgat el, napom reménytelen Gera Mihály: ORDÍTOZNAK — Miért? — Mert pecsét nélkül is boldog lehet az ember. Ekkor félbeszakadt a vita, mert becsengettek. De az ördög belénkbújt és minden alkalmat kihasználtunk, hogy megfejtsük Katinka titkát. Hazafelé mentünk Colossal, Besúgóval. meg Bikficcel és megint előbuggyant belőlünk a régi téma: lehet-e boldog az ember pecsét nélkül, van-e joga valakinek gyereket szülni, attól, akit szeret, akkor is, ha csak valahol. egy fény védett utcasarkon esküdtek egymásnak örök hűséget? — Ez nem vitás! — állapította meg Colos — Erről beszélnek mindenütt: a rádióban, az iskolában, az újságokban. — Persze, nem így! — vágott közbe Bikfic. Csütörtök van. Csütörtök délután. Ezt meg akarom jegyezni. Csütörtök délután, süt a nap, mint tavasszal szokott, pedig november van. Friss fűtésszag. A hajad levendula illatú. Az arcod jobbról süti a nap, balról árnyékban van. Janus arc. Ezt mind meg akarom jegyezni, mert úgy örülök neked. Már azt hittem, el sem jössz. Ültem az asztalnál és olvastam, amikor egyszerre belémnyilalt, hogy hátha nem is jössz el. Meggondolod magad, vagy közbejön valami vagy mittudom én. Annyi minden törlénhet az emberrel. Már a gondolattól is megijedtem és az ablakhoz menekültem előle. Álltam az ablaknál, a türelmetlenségtől mozdulatlanul és magamban mindenféle babonákkal csalogattalak. CSIBÉSZ Látod azt a foltot az ablakon? Odanyomtam az orrom az üveghez, mint a gyerekek és azt mondogattam magamban: ha az a felhő elmegy a nap elől mire tízig számolok, akkor a következő busszal érkezel. A felhő maradt. Erre azt mondtam, ha két busz érkezik egyszerre, akkor a másodikban ülsz. Mindig csak egy busz jött. Aztán már minden remény nélkül néztem ezt a ronda utcát, amikor csöngettél. Örömömben azt sem tudtam, hogy merre az ajtó. MIT AKARSZ A GYEREKTŐL Ilyen bolond az ember. Ijedtemben mindenre gondoltam, rémeket láttam, balesetet meg ilyesmit, csak az nem jutott az eszembe, hogy gyalog jössz. IDE GYERE Nem tudok betelni veled. Szép vagy ma, nagyon. KipiA Központi Sajtószolgálat 1968-as pályázatán dicséretben részesített növeli». rultál, csillog a szemed. És itt vagy. Végre eljöttél. Ülj már le. Főzzek egy kávét? Vagy innál valamit? Cseresznyét? Töltsék? NE APUKA NE Figyelsz rám? IDE GYERE Azt kérdeztem, töltsek-e? Zavartnak látszol. Légy már kedvesebb, mosolyogj egy kicsit és ■ érezd otthon magad. Nézz körül. Ugye, milyen rend van? Dél óta csak takarítottam. Megnézheted a szekrény tetejét is. Itt minden a te kedvedért ragyog. IDE GYERE Azt mondtam, hogy itt minden a te kedvedért ragyog. Csak te vagy rosszkedvű. SÜKET VAGY Vigyázz, a körmödre ég a cigaretta! Dobd már el. ENGEM NE Mi bajod? Ideges vagy? Történt valami? ENGEM NE ENGEM NE Talán azért, mert feljöttél? AZT MONDTAM IDE GYERE Vagy talán... JAJ APUKA JAJ Értem már. Megfeledkeztem róluk. A szomszédaim. Kicsit vékonyak a falak. HAGYD A GYEREKET Az is áthallatszik. aminek nem kellene. Igyál egy kortyot és ne figyelj oda. JAJ JAJ Később megszokod. Jön egy pillanat, amikor már nem is hallod őket. ENGEDD EL, MERT Ilyen a stílusuk, pedig amúgy aranyos emberek. Az egyik ember ilven. a másik olvrm. MATT) ADOK ÉN NEKED A c*«röm- pölő villamost sem h-mod. Az autóbuszt meg a hajnali szemetest sem, ugye? Ez is csak zaj. Egy zaj a sok közül. Szomszédzaj. Én úgy hívom, hogy szomszédzaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több. Egy jelenség a sok közül. Ebből is tudhatod, hogy nem élsz egyedül, hanem egy közösség tagja vagy. Kicsit hangos a közösség egyik-másik tagja, de- hát istenem, van ilyen. A nagyváros mindig zajos. Te ÖRÜLT Te Végtére is lehetne a közelben kovácsműhely, futball- pálya, vagy sintértelep, vágóhíd. ÁLLAT Ha rájuk jön, nem tudják abbahagyni. Hagyd a fenébe őket. Ne is figyelj rájuk. Rám figyelj. Akarok neked mondani valamit, de csak ha figyelsz rám. így még nem jó. Nézz rám, ne hunyd le a szemed. Azt akartam mondani... JAJ JAJJAJ Na jó, akkor várjuk meg, amíg végeznek, látom nem tudsz másra figyelni csak ezekre. Hamar vége lesz. Most például az apa rugdalja a fiát, aki a földön fet- reng. Az anya pedig toporzékol és vonyít, mint a kutya, ha holdat lát. A múlt héten jött ki a kórházból. Hangján is észrevehe- ted, hogy mi baja volt Igen. Egyszeresük bedilizett. GAZEMBER Most jön a második rész. amikor az asszony tíz körömmel ugrik a férjének a fia védelmében. Mielőtt azonban hozzáérne, a férj úgy vágja szájon, hogy elvágodik. MOST POFÁZZ Ha minden a megszokott rend szerint történik, akkor az asszonyt rugdalja a férj. Addig a fiú a sarokban ül és szipog. Aranyos kölyök, ö a család szemefénye. Amikor kanyarója volt ott virrasztónak az ágya mellett Megható volt látni a karikás szemű szülőket. KIVEL FEKÜDTÉL LE Célhoz ért. TE SZEMÉT Ez a szemét a mostohalánya. Tizennyolc éves és egyre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC Irodalmi szóhasználat. Ez a pedagógia diadala. Valakit mindjárt verni fognak és tud koncentrálni arra, hogy szépen fejezze ki magát. NESZE Mert ő is megkapja a magáét. KIVEL HENTEREGTÉL Ha hiszed, ha nem, ezt a lányt minden héten megvizsgálja az orvos. SEGÍTSÉG Meg ne mozdulj. Mindjárt vége. JAJ SEGÍTSÉG Mondom, hogy maradj nyugton. Ebben a házban hetvenkettőn laknak és valamennyien hallják, amit te. Érted? Valamennyien ülnek a szobájukban és hallgatják. Esznek, isznak, olvasnak imádkoznak és közben hallgatják. GYILKOS Most mit nézel így? FOGD A SZÁD Mit akarsz? TE SZAJHA Hívjak rendőrt? És ha azt mondják, hogy csak vitatkoztak? KUSS Jelentsem fel őket? És ha én keveredek bajba? GYILKOS Pont én jelentsem fel a hetvenkettő közül? KUSS Aztán engem utáljanak, hogy spicli vagyok? És hol vannak a tanúk? TAKARODJ Hát nem érted, az isten verje1 meri, nem érted? Most hová mész? Nem hallod? Miért mész el?
