Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

1919—1949

A muukásifjóság mérföldkövei

Tengernyi kín, megaláztatás, kiszolgáltatottság volt a része azoknak a munkásfiataloknak, akik a monarchia Magyarországában kerültek a munkapadok mellé. Naponta 10—12 órát dolgoztak,' de nem ment ritkaság- számba a 14 órái munkanap sem. A tíz-, tizennégy éves gyerekek kegyetlen kizsákmányolása, erejüket meghaladó nehéz testi munkája ez időszakban szinte általános volt,

szocialista társadalmi rendbe átvihető. .. Ennélfogva nem lehetünk tekintettel a mi osztályérdekeinkkel ellentétes, semminemű tőkés érdekeltségre”. A polgári demokratikus kormányzat, mint számos egyéb más kérdésben is, csak a fontolva halogatásig jutott el. A kizsákmányolt ifjú proletárok gondjait, mint számos egyéb más, súlyos

Az ellenforradalmi reakció megsemmisítette azokat a vívmányokat, amelyeket az ifjúmunkások a Tanácsköztársaságnak köszönhettek. A gyermekes tanoncvédelem helyébe újra a tanoncok és fiatalkorúak kegyetlen kizsákmányolása lépett.

Csak a felszabadulóis biztosította, hogy véglegesen jobb napok következzenek a tanoncok- ra. Az MKP kezdeményezésére megalakult a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom. mely az ipari üzemekben dolgozó fiatalok politikai és érdek- védelmi szervezete lett.

1948 fordulópont

Az idősebb generáció előtt nem ismeretlen a század eleji pékinas sorsa, aki a tanonciskolába érve leül a padba és elalszik, akit az óra végén is csak nehézen lehet felébreszteni. A műhelyben este nyolctól másnap déli kettőig dolgozik, s a mester csak pofonokkal és bottal tudja „ébren tartani’’,

A hírhedt, 1884. évi, a tanon- cok tanviszonyát szabályozó VII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a fiatal már 12 éves korában elszegődhessen inasnak és „kivételes esetben” megengedte a 12 évnél fiatalabbak foglalkoztatását is, persze ez a kivétel gyakori volt. A tcnoncok a hosszéira nyúlt munkanap után esténként és vasárnap jártak tanonciskolába, így még vasárnap sem pihenhettek.

Ma ötven éve, 1919. január 13- án a budapesti utcán sápadt arcú, horpadt mellű, rosszul táplált inasok vonultak végig, zász- laikon e jelszóval: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Követelték az 1884. évi reakciós és embertelen tanonc- törvény eltörlését, s a nappali tanoncol itatás bevezetését. A sápadt arcok kipirulnak, amikor jogos ’ követelésüket hangoztatják.

A január 13-i tanonctüntetésre a polgári demokratikus kormányzatnak is fel kellett figyelnie. Január 21-én a Kereskedelemügyi Minisztériumban tartott tanácskozáson Lékai János az Ifjúmunkások Országos Szövetségének képviselője kijelenti: „A tanonckérdésnek csak olyan megoldásába nyugodhatunk bele, amely a mai tőkés társadalmi rend mielőbb várható nemz-- közi összeomlása után felépülő

társadalmi kérdést csak a Tanácsköztársaság oldotta meg.

Tíz nappal március 21-e után,

rendelet jelenik meg, mely megtiltja a tanoncok bántalmazását, elbocsátását, az esti és vasárnapi, tanoncoktatást, korlátozza a tanoncok munkaidejét, valamint kötelezően előírja, hogy a ta- noncokat tilos házi munkára felhasználni. A Kommunisták Magyarországi Pártjának napilapja, a Vörös Újság így ír: „Mindent, amit teszünk, értetek tesszük, ifjúmunkások”. S a Tanácsköztársaság 133 napja alatt végre emberszámba veszik az ifjúmunkást, gondoskodnak szakmai, szellemi fejlődéséről, pihenéséről.

A Tanácsköztársaságot ugyan megdöntötték, de az ifjúmunkásokban tovább élt gondoskodó, emberséges szelleme.

Az új törvény a párt és a népi demokrácia egyik büszkesége volt. Megteremtette az alapjait annak, hogy az ipari és kereskedelmi szakmunkás-utánpótlás egészségesen fejlődhessen. Arra irányult, hogy az ipari szakmunkásképzést döntő részben a nagyüzemek végezhessék. Bevezette az általános iskola 8 osztályának elvégzésére épülő két-három éves szakmai képzést, biztosította az évi 24 nap fizetéses szabadságot, a díjmentes üzemi étkezést, meghatározta a tanulók országos szintű bérezési rendszerét és a tanműhelyi oktatást. A lekicsinylő, rossz csengésű „tanonc” és „inas” helyett elrendelte az ipari tanuló elnevezést. Az 1949. január 14-én elfogadott törvény- javaslattal megvalósultak azok a törekvések, amelyekért a magyar kommunisták, s az ifjúság legjobbjai három évtizeden keresztül harcoltak.

A ma ifjúmunkásának ez csupán történelem. A modern ipari- tanuló-intézetek és -otthonok, a korszerű képzés, amelyek lehetővé teszik, hogy az ifjúmunkások kiváló képességű szakemberré váljanak, a munkáshatalom vívmánya. Ennek kezdete ötven évre nyúlik vissza, amikor azok a sápadt arcú. meggyötört tekintetű inasok vörös zászlók alatt az utcára mentek tüntetni.

(boros)

a felszabadult Magyarország életében. A proletárdiktatúra győzelmével — pontosan húsz esztendővel ezelőtt — 1949. január

14-én az országgyűlés törvénybe iktatta az iparostanulókról szóló törvényt. Az öreg „Ház” karzatán aligha hallgathattak törvény- javaslatot valaha is olyan figyelemmel, mint az a 300 ifjúmunkás, a Ganzból, a BESZKÁRT- tól és más gyárakból, üzemekből, akiket meghívtak az ország- gyűlés ülésére. A népi demokrácia parlamentje elítélte a fehérterror tanonctörvényét, amely visszaállította a középkori szellemet; újra törvénybe iktatta a tanoncverést. Mit is adhattak mást a darutollasok az ifjúproletároknak azért, hogs/ zászlóikra merték írni 1919. január 13-án: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!”.

A Tolna megyei Népújságba

a lakosság részére

hirdetéseket vesz fel:

Angyal Ferenc,

Tolna. Bajcsy-Zsilinszky u. 3. Telefon: 262.

Stewart végigtapogatta borostás átlát, azután végigjáratta a szemét a toprongyos, vén csirkefogón, aki napok óta nemcsak hogy nem borotválkozott, hanem bizonyára nem is mosakodott.

Mindketten alaposan elütöttek a többi embertől,

Kentucky Sam nem törődött ezzeL A tömeg közé vegyült és áhítattal nézte a Fehér Házat.

— Megbolondultál? —szólt rá Stewart. — Gyerünk innen, minél gyorsabban.

— Ha már itt vagyunk, legalább alaposan megnézném. Úgyis útba esett.

Kelletlenül követte Stewartot.

Egy ideig szótlanul mentek egymás mellett. Stewart haragja lassan elszállt ési habár szüntelenül veszélyben érezte magát a nagyvárosi forgatagban lassanként mégis engedett a bizalmatlansága.'

Hamarosan megváltozott az utca jellege. Vén fák védelmezőén borították lombjukat egyenletes villaszerű lakóházak fölé.

— 118 —

Egy idő múlva szinte minden átmenet nélkül a főváros négernegyedében jártak. Hosszú sorban egyenlő faházak szegélyezték az utat. Valamikor fehérek voltak, de az idők folyamán megbámulták, vagy egészen megfeketedtek. Némelyiknek ablaka deszkával volt beszegelve.

Az egyik faház előtt Kentucky Sam megállt, kinyitotta a kertajtót, előre engedte Stewartot, majd felment a kicsiny verandára és megnyomta a csengőt.

öreg néger nyitott ajtót. Fekete arcát ősz fürtök keretezték. Kopott fekete öltönyt és papi gallért viselt.

Egy pillanatig tátott szájjal, tágra meredt szemmel nézte őket, azután barátságosan kezet szorított az öreg csavargóval.

Kentucky Sam nevetve viszonozta az üdvözlést, azután előtérbe tolta Stewartot, s bemutatta:

— Barátom, segítségre van szüksége.

A néger pap csak akkor vette észre, hogy Sam nincs egyedül. Barátságosan megveregette Stewart vállát, megsimogatta a kutyát, azután kinyitotta a belső helyiségbe vezető ajtót és beinvitálta őket:

— Bizonyára éhesek vagytok.

A lakószobában Stewart elnyúlt egy karosszékben; a kutya a lábához feküdt. Stewart körülnézett a szegényes berendezésen és szeme megakadt egy Coca-Cola falinaptáron, amelyen félmeztelen nők csináltak reklámot a népszerű italnak.

A néger házigazdájuk kiment a konyhába. Stewart bosz- szúsan fordult társához:

— Verd ki a fejedből, ha netán az a szándékod, hogy pappal jobb útra térítesz. A papokat egyébként is ki nem állhatom.

— Ne tarts tőle. Egyébként is nem valami ájtatos pap, mint a mellékelt ábra mutatja — válaszolta Sam a naptárra célozva, és kényelmesen elhelyezkedett egy párnázott székben, amelynek bele kilógott a szakadt huzatból.

— 119 —

A pap néhány pár virslivel és szendviccsel tért vissza. Evés után Stewart hangulata is megváltozott. Állandó feszült ébersége fáradtságának adott helyet.

Kentucky Sam közben a fürdőszobába ment, s miközben 5 a kádban ült, a pap elmondta, hogy azelőtt vándorprédikátor volt és sokat utazott Sammal.

Egy alkalommal kénytelenek voltak leugrani a robogó vonatról. Ö a lábát törte, s csak Samnak köszönheti, hogy nem került a kerekek alá.

Milyen közös kalandjaik voltak még, arról Stewart ínár

nem értesült, mert elnyomta az álom.

Amikor Kentucky Sam k ijött a fürdőszobából a legkevésbé sem hasonlított arra atorzonborz csavargóra, aki a fürdőszobába ment.

Arcát simára borotválta, hosszú haját is megkurtította ollóval, a néger paptól kapott tiszta inget viselte, s valósággal áradt belőle a szappanillat.

Halkan beszélgettek, hogy ne zavarják Stewart álmát

Kentucky Sam elmondta találkozásuk történetét.

— Csavargónak tartottam. John Smithnek nevezte magát — mondta. — De később kiderült, hogy nem ez a neve — az igazit még most sem tudom —, és kiderült az is, hogy nyakában a rendőrség.

— De mi közöd neked hozzá? Miért nem igyekeztél sza.ciuii.i i„,e!

— Segíteni kell mindenkin, akit a rendőrség hajszol. Egyébként is szeretek társaságban utazni.

Amikor már mindent elmondtak egymásnak, ami elbe- -".élni valójuk volt, a pap bekapcsolta a tévékészüléket. Egy filmet adtak, de tízpercenként két percig mosószer, rágógumi, cigaretta stb. reklám szakította meg.

— 120 —