Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
1 A köztársaság elnököt választ 1918 november 16-án kiál- tolták ki a köztársaságot, de a köztársaság elnökét egyidejűleg nem választották meg. Mindenki természetesnek vette, hogy a kormányfő, Károlyi Mihály, egyszersmind betölti az államfő szerepét is. A helyzetnek ez a kétértelműsége 1919 januárjában veszélyes bonyodalmakhoz vezetett. Az történt ugyanis, hogy a haladás ellen szervezkedő és mind agresszívebben fellépő ellenforradalom a köztársasági kormány lemondásának lehetőségét idézte fel. Ez esetben se kormányelnök, se köztársasági elnök nem lett volna, s bekövetkezik a teljes törvényen kívüli állapot. Ez a helyzet tette szükségessé, hogy Károlyi Mihályt 1919. január 11-én . ideiglenes köztársasági elnökké válassza a Nemzeti Bizottság Végrehajtó Bizottsága. Milyen fejlemények előzték meg ezt az aktust? 1918. novemberében a vidéki ,,parasztforradalomv, decemberben a katonatüntetések és különösen január első hetétől a gyárfoglaló munkásmozgalmak rendkívüli erővel jelezték, hogy a köztársasági kormány képtelen konszolidálni a politikai és gazdasági helyzetet Károlyi ugyanis tiszteletre méltó következetességgel igyekezett megteremteni a konszolidáció alapjául szolgáló nemzeti egységet, ezt azonban a nagytőke és a nagybirtok önzése és szabotázsa megakadályozta. Az ipari tőke még az objektív nehézségeken túl ia fékezte a termelés újjászervezését, a földbirtokosság hallani sem akart a földreform végrehajtásáról, alattomos jobboldali szervezkedés bontakozott ki a parasztmozgalmak letörésére, a munkáskövete- léeek teljesülésének megakadályozására, a katonatanács likvidálására. Sőt. Nagy Vince belügyminiszter attól sem riadt visz- sza, hogy utasítást adjon Szamuely Tibor meggyilkolására, Salgótarjánban pedig sortüzet zúdítottak a bányászokra. \ KMP ébersége azonban leleplezte Festetics hadügyminiszter jobboldali puccskísérletét, mozgósította a munkástömegeket a reakciós készülődés ellen, s a szociáldemokrata baloldal maga is megkongatta a vészharangot az ellenforradalom céljainak megakadályozására. Az SZDP-ben előbb pártválasztmányi, majd munkástanácsi ülést tartott. 1919. január 8-án 15 órás tanácskozás keretében vitatta meg a helyzetet. Garami javaslatát (kilépni a kormányból) elvetette, Garbai javaslatát (tiszta szociáldemokrata kormányt alakítani) csekély szótöbbséggel megszavazta ugyan, de végül Kunfi közvetítő javaslatát fogadta el: bentmaradni a kormányban, de követelni a belügyi és a hadügyi tárcát. Károlyi és Jászi elfogadta ezt a megoldást, a Lovászy vezette Károlyi-párti jobboldal azonban (mint a Károlyi-párton belüli többség) élesen tiltakozott. Huzavona kezdődött. Létrejött a kompromisszum: Károlyi lesz a köztársasági elnök. Berinkey Dénes az új kormányfő, s az SZDP négy tárcát kap. Böhm: hadügy. Garami: kereskedelmi, Kunfi: közoktatásügyi és Peidl népjóléti miniszter lett. A fontos belügyi tárca Nagy Vince kezében maradt. A januári nagy politikai válság ezzel egyelőre megoldódott. De az igazi megoldás az, amelyet a KMP képviselt, eltolódott március végére, pontosabban 1919. március 21-re, a proletárdiktatúra kikiáltásé • napjára F. M. F el fedeztem Cseresnyést 2. Miből élnek a cseresnyés! emberek? Párínapi előkészítő Szekszárdim Arany Béláéknak, a puszta pedagógusainak „mellékese” kitesz egy harmadik fizetést. Külön pénz, mondhatná fájdalomdíj azért, mert nincs vasút, nincs autóbusz, nincs kövesút, aztán túlórák, úttörővezetés, minden. Az asszony, aki levelezőiként végezte eil a főiskolát, hihetetlenül sokat vállal. De nem erőn felül. Színielőadásoikat Is rendez minien télen 1963. óta. hogy ideiterültek. Sőt külön felnőtt és külön iskolai előadásokat tartanak. Mindezek mellett Aranyné még könyvtáros. Sokat dolgoznak tehát, nar gyón is megérdemlik a plusz pénzt. Arany Béla kitűnően ért a motorokhoz, valamikor hajógépész volt. Cseresnyésen többnyire ő javítja a motorkerékpárokat Szenvedélyből. Nem fogad el pénzt. Azt mondja, legalább hatvan motorkerékpár»található a pusztán, körülbelül 20 televízió és minden háznál rádió. A tv- készülék itt nagyon sok, hiszen a kilencven család közül legfeljebb 40-nél vezették be eddig a villanyt, szóval minden második család vett tv-t. A gyerekeket kimondottan jól öltöztetik. A felső tagozat tanulóit időnként már fékezni kell, ne divatozzanak annyira. Italra is sokat költenek a cse- resnyésidk. Szegény család, mégis mindössze egy-kettő akad, azok is csupán azért szenvednek hiányt. mert nem tudnak bánni a pénzzel. A fő kereseti forrás hosszú ideig a háztáji gazdaság vottt. Sem az állami gazdaságban, sem a tsz-ben nem keresték annyit az utóbbi évekig átlagosan, mint amennyit a háztájiból bevettek. Nagyon sok a sződő és a jószág is, főként a sertés meg a hízd bika. Mostanában a szarvasmarha már lényegesen kevesebb, tehenet mindössze 27-et tartottak 1968- ban. Az arány, megváltozott a közösből származó jövedelem javára attól kezdve, hogy egyesült a cseresnyés! szövetkezet a paksi Ezüstkalász Tsz-szel. Meggyorsult a fejlődés, ezt maguk a tagok is elismerik. Másrészt pedig a háztáji jószágállomány kisebb csordákat. illetve falkákat tesz ki. Az egyik brigádvezető, Feil Ferenc, aid ugyan nem Cseresnyésen lakik, de ugyanúgy gondolkodik és gazdálkodik, mint az itteniek, eképpen beszéli: — A tsz-ezervezés után azt mondtam: amíg egy marhafarok lesz, az én istállómban lesz. Aztán már öt éve nem tartok tehenet. Disznót, nem mondom, elég sokat. Évente átlag 30 ezer forintom bejön sertéstenyésztésből és hizlalásból. A cseresnyési brigádvezető, Kovács András Pakson épített házat, de nem költözött oda. A gyerekeké lesz. Külön a lelkemre kötötte, írjam meg, hogy ő Cseresnyést nem hagyja ott, egyelőre semmiképpen. Vele együtt az utóbbi három évben hét család épített vagy vett házat a járási székhelyen. Nem nagy szám, ha meggondoljuk, hogy villany (nem lehet eleget beszélni erről) még nagyos sok háznál nincs a pusztán. Többen állítják: ha bevezetnék a villanyt minden házhoz, nem mennének el innen az emberek. A brigádvezető úgy tudja, az idén újabb 18 család kap villanyt A cseresnyésiek szeretik ezt a „rettenetesen szétszórt” települést, valószínűleg legjobban azért, mert szeretik becsülik egymást. Majdnem mindenki rokon* így vagy úgy. A legtöbb ember Led- necziki. Lacza, illetve Mukli nevű. Más név elég ritka. De még a keresztnevek is összetartják őket. Az összes névnapot rheg- ünneplik. Egy-egy névnapi ösz- szejövetel kisebb lakodalomnak is beillik, hasonlóan a disznótorhoz. Tulajdonképpen érthető. Legyünk őszinték, a tél itt nagyon nehéz időszak. Még akkor is, ha sok háznál lehet televíziót nézni, ha minden évben rendeznek színielőadást és minden házhoz jár újság. (Egy kocsideréknyi újságot hord a fájós lábbal is fáradhatatlan, derék postás, Németh István). Az egyetlen telefont lezárták, amióta nincs önálló termelőszövetkezet. Egy idős ember tartja magánál a szoba kulcsát és őt Mások vétke miatt? 6069-en nem adták meg az elsőbbséget — 40 millió forintot fizetett ki Árvák, rokkantak, károsultak sokasága — mások felelőtlenségéből, vagy esetleg „csak” hanyagságából, figyelmetlenségéből, öt esztendő alatt — 1963. és 1967. között — 35 ezer esetben okoztak kárt gépjárművezetők embertársaiknak! Mindez a következőképpen oszlik meg az eredendő okok szempontjából: 14 553-an gondatlanul, 3885-en szabálytalanul, 1125-en ittasan, 1943-an a megengedettnél gyorsabban hajtottak, 6069-en pedig nem adták meg az elsőbbséget... Napjaink szomorú „matematikai” jelensége, hogy világszerte gyorsabban növekszik a balesetek, karambolok száma, mint a gépjárműveké. Hazánkban alig néhány esztendőre tekinthet vissza a tömeges autózás. De még a rutinos vezetőkben is alig- alig alakult ki a megfelelő készség a nagy forgalomhoz — évente pedig több ezren Icapnak „friss" jogosítványt. Így aztán nem csoda, hogy csupán 1968-ban az Állami Biztosító 40 millió forintot fizetett ki a gépjárműszavatossági biztosítás alapján az ügyfelei által másoknak okozott károk megtérítésére! Ez az összeg több mint egynegyede a kötelező gépjárműbiztosítás tíz esztendeje alatt kifizetett 150 milliós kártérítésnek. Jóllehet, a kártérítési összeg ilyen mérvű emelkedésének okai között más tényezők is szerepelnek. A széles körű tájékoztatás alapján egyre többen tudják, hogy mit jelent a sérültek, kárt szenvedettek számára a biztosítási védelem, s igényeikkel van hova fordulniuk. Másik jelentős dolog: az életszínvonal emelkedése, a magasabb bérek nyújtotta jövedelem. Tehát a kártalanításhoz nagyobb összeg szükséges, s ha valaki súlyosan megrokkan, élete végéig esetleg több ezer forintos járadékot is kaphat. A kártérítés viszont nem függhet a vétkes gépjárművezető, vagy motoros anyagi helyzetétől — helyettük fizet az Állami Biztosító. A ködös, síkos, jeges utak miatt „csúcsforgalom" van az Állami Biztosító gépjárműkár-ren- dezési részlegénél. Törvényes kötelezettségének tesz eleget a Biztosító, amikor igyekszik pontosan, lelkiismeretesen és gyorsan megtéríteni a károkat. Éppen ezért minden gépjármű-tulajdonosnak elsőrendű érdeke, hogy mielőbb befizesse az esedékes hitelező szavatossági biztosítási díját, s lehetőleg 1969. januárjában, mert akkor még pótlékmentesen fogadják el. A múlt évben életbe lépett állami vagyon biztosi f fi <i alapján a vállalatok is köthetnek — c -'kertes?" -’>1) jármű szavatossági biztosítást. vagy meg lehet találni, ha sürgős ügyben kellene telefonálni, vagy nem. Inkább nem. És emelgethetik a lábukat, ha jól behavazik. Kilométereket kell megtenni a boltig (az árut a tejeskocsi hordja -de. Paksról visz- saafelé jövet). Mesélik Aranyék, milyen különös, szorongó érzéssel kezdődött pedagógusi munkájuk öt évvel ezelőtt. Télen kerültek Cseresnyésbe. Várják a gyerekeket, de nem jön senki. Nagy hó esett éjjel. Arany Béla betelefonált (akkor még lehetett) a járási tanácshoz: mi lesz itt, mit lehet tenni? A válasz: feküdj le, komám! De hamarosan megérkezteik a gyerekek. A tsz-kocsisai tusikóval húzattak nekik járható utat háztól házig. „Befogtak” egy nagy tuskóha (hóeke nem volt) és azzal túrták szét a havat. GEMENCI JÓZSEF Következik: Hogyan élnek a cseresnyési emberek? Január 10-én, pénteken délelőtt Szekszárdon, a megyei párt- székház nagytermében dr. Zsar>- nóczay Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, a Társadalmi Szemle szerkesztője tartott előadást, „Népgazdaságunk 1968. évi fejlődése és a gazdasági reform. Az 1869-es étf főbb gazdasági feladatai” cín>mel. A megyei pártbizottságot István József osztályvezető képviselte. Az előadáson az egész megye területéről mintegy másfél százan vettek részt. Ott voltak a január—februári pártnapok felkért előadói, a járások és a város vezető propagandistái. A pártnapi előkészítő előadás után a vezető propagandisták rövid megbeszélést tartottak, ahol az előadáson hallottak hasznosításának; továbbadásának módszereit tárgyalták meg. Visszhang Első nagy segítség a sajtó nyilvánossága Évek óta figyelemmel kísérem azt a kérdést, mi az oka annak, hogy jó eszű gyerekek előbb- utóbb lemaradnak az iskolában, nem tudnak továbbtanulni. P sajtóban megjelenő, ilyen irányú cikkek rendszerint megállapítják magát a tényt, mint legutóbb a Tolna megyei Népújságban olvashattuk egy községi vezető nyilatkozatát „a lelkesedésről, az érvényesülésről, a tehetségkutatásról”. Hadd mutassak rá néhány olyan dologra, ami szerintem e lemaradások oka. Első ok: a cikkben is említett magas mérce. De ez a mérceemelés nem a középiskolában kezdődik, hanem az általános iskolában, jóformán az első, de mindenképpen már a második osztályban. Tessék belelapozni a másodikos számolás-mérés könyvbe és megnézni, hogy milyen gyors egymásutánban következnek a méter—liter—kilogramm-, majd pedig az óra—perc-számítások. A másodikos nyelvtankönyv körülbelül 300 szó helyesírását akarja elsajátíttatni. Mindez nem fér bele csupán az iskolai, délelőtti tanításba, ezért a szokottnál több teher nehezedik az otthoni tanulásra, házi feladatok készítésére. Jellemző a helyzetre az a — különben jóindulatú — tény, hogy az alsó négy osztály anyagához körülbelül 200 oldalas segédkönyvet szerkesztettek a szülők számára. Kik tudnak erről? Kik olvassák el ezt? Legfeljebb az értelmiségi szülők. Kik maradnak le? A fizikai dolgozó szülők gyermekei. Ha ez a lemaradás nem látszik meg mindjárt az illető gyermek ellenőrzőkönyvecskéjében, akkor sokszor inkább a pedagógus jóindulata, mint az elvégzett teljesítmény az oka. De ha szigorúan ragaszkodik a tantervi előírásokhoz, akkor bizony már az alsó osztályokban közepes, vagy még rosszabb jegyeket szerez a gyermek — önhibáján kívül. Természetes, hogy a lusta, vagy hanyag tanulók méltán kapnak rossz jegyet, nekik meg kell változniok ahhoz, hogy jobb eredményt érjenek el. A nehézségek még fokozódnak a magasabb osztályokban. Közismerten nehéz az ötödik, de hetedik és nyolcadik osztályban is vannak nehéz tárgyak és olyan házi feladatok, amelyek kérdés- feltevése bonyolult, vagy nehezen érthető, gyakorlatlan, vagy iskolába régebben járt szülő nem tud segíteni ezeknek megoldásában. Mivel az a tény, hogy valaki nem végzi el az általános iskola nyolc osztályát, egyúttal kizárja őt az ipari iskolai tanulásból is és egyáltalán minden tovább tanulásból — ismét .segítő szándékból — többször előfordul, bog” olyanokat is átengednek, akik nem felelnek meg a tantervi követelményeknek. Innen adódik a» a helyzet, hogy nyolc általános? végzettek sokszor nagyon rossz Ulagot érnek el, nemcsak a ma asabb mércéjű középiskolákban, a.iem szakmunkásképző iskolákban is (számtanban, helyesírás ban). Még így is évenként több mint 14 000 tanuló úgy marad ki az iskolából, hogy nem végzi el a nyolc általánost. Ismétlem: a lusta, vagy hanyag tanulónak nem lehet semmilyen indokkal sem jobb jegyet adni, ezeknek meg kell változniok. De bizonyos, hogy az évi 14 000 kimaradó közül sok tovább tanulhatott volna, ha nem lettek volna túl nagyok a kezdeti akadályok. Mit tehetünk? Az első és legfontosabb, amit az elfoglalt szülők tehetnek és meg is kell, hogy tegyenek, ha gyermekük nem járhat napközibe, vagy tanulószobára, az, hogy keresnek valakit az idősebb, jó tanuló leányok, vagy fiúk közül, aki rendszeresen foglalkozik a kisebb, vagy nagyobb tanulóval. Állapodjanak meg a szülők valami rendszeres havi díjazásban, ez nagyobb segítség, mint az, hogy magának a gyereknek ígérnek, vagy adnak pénzt egy-egy jó osztályzat elérése esetén. A segítés nem azt jelenti, hogy megcsinálják helyette a leckét, hanem azt, hogy ügyelnek rá és kisegítik, ha valahol elakad az önálló megoldásban. A másik teendő társadalmi feladat, lassabban vihető keresztül, de nem elhanyagolható. Ez pedig a mai tanterv és tananyag átrendezése. Ennek részletezése nem ide tartozik — ha bárkit komolyan érdekel, készséggel mutatok be több elgondolást, ami megvalósítható lenne, s egyik-másik már meg is valósult az ország egyik, vagy másik részén —, de el kell érni, hogy az alsófokú követelmények olyanok legyenek, aminek a legszélesebb népréteg gyermekei is eleget tudnak tenni. Tudom, hogy sokan a küszöbön álló tudományos, technikai forradalomra és nemzetközi összehasonlításokra való tekintettel a mai anyagot is túl könnyűnek, túl levegősnek találják. Nekünk azonban számolnunk kell a hazai viszonyokkal, a települési formákból és a körzetesítésből adódó nehézségekkel és a dolgozó szülők helyzetével. Itt nem várhatunk kizárólag a hivatásos pedagógusok ilyen irányú jelzéseire, őket kötik az előírások és útmutatások, s valaki megvádolhatná őket, hogy saját munkájukon akarnak könnyíteni —, mindenesetre az is indokolt lenne. De ez közös ügyünk, társadalmi feladat, szülőké, közösségi vezetőké és mindazoké, akik felelősséget éreznek a saját hibájukon kívül elkallódó gyermekek irápt, amilyenek most bizony a sta iisztika szerint is évenként több ezren vannak. Első nagy segítség ebben a sajtó nyilvánossága, az ilyen cikkek és hozzászólások közlése, az érdeklődés felkeltése. De itt nem ubad megállni, ez csak az első pés, a neheze még hátra van. inéi többen tesszük magunkévá, >nál könnyebben és annál ha- arabb oldódik meg ez a bo- v el uh, sokrétű, de halasz.tha- ntlan feladat. Dobó László Alsónyék Ötven éve történt
