Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-10 / 7. szám
Miért ritka...? Beszélgetés a dombóvári járás JSEB-elnökével Hivatalának ajtaján üres a névtábla kerete. Csupán a szomszédos szobák ajtajain olvasható az ottdolgozók neve Borsi Sándorné nem tette ki névtábláját, az általa vezetett járási népi ellenőrzési bizottság ajtajára. Érkezésünk perceiben éppen telefonál. Mint hallható, vitás ügyeik elintézéséhez, építkező szomszédok kérnek tőle tanácsot. Töviről-hegyire elmagyarázza, mit tesznek lehetővé és mit tiltanak. a rendszabályok. Beszélgetésünk idején négy alkalommal hívják telefonhoz. Azt mondja, ma még csöndes napjuk van, hiszen tegnap délelőtt tizenketten jártak náluk. Ritka, mint a fehér holló a női vezető. Egy a kevesek közül Borsi Sándorné, a dombóvári járás népi ellenőrzési bizottságának elnöke. Beszélgetésünk célja, hogy a „gyakorló női vezetőtől” kapjunk választ, miért vannak olyan kevesen vezető poszton a nők, mi a titka a helytállásnak, mely tényezők nehezítik és könnyítik dolgukat Először sorra vesszük, hány nő tölt be a járásban vezető tisztséget. Öten vannak, itt még valamivel jobb a kép. mint másutt — Már az is nagy eredmény, hogy egyre több a nő a „másod- hegedűsök” között. Van egy tsz- főkönyvelő, egy-két üzemi és középvezetők. Népi ellenőreink között a törzsgárdában mintegy harminc kvalifikált asszony és leány található — mondja Borsi Sándorné. — Hogy került Ide a népi ellenőrzéshez és miként fogadták? — Én a nőmozgalom neveltje vagyok, 1949-ben szekszárdi városi nőtitkár lettem. Ebbe a tisztségbe, a népi ellenőrzéshez három éve neveztek ki, előtte az FJK elnökhelyettese voltam. Úgy tudom, hogy akkor országos viszonylatban én voltam a harmadik nő vezető poszton, a népi ellenőrzésnél. Azokban a napokban megkérdezték tőlem a KNEB-től jött elvtársak, hogy kezdem, milyen elképzeléseim vannak, aztán közölték, egy férfinak meg tudják mondani, hogy mitől óvakodjék, de mit mondjanak egy nőnek? Azt feleltem, — kissé kajánkodva — induljanak ki talán abból, hogy a nő is ember. Komolyra fordítva a szót, mondtam nekik: először a szememet és a fülemet nyitom ki, majd utána a számat, amikor indokolt. Szőrmentén lépésenként, de mindig előre tekintve cselekszem, gondoltam, talán így lehet ,a legbiztosabban leküzdeni a bizalmatlanságot. — Munka közben milyen epizódok tükrözték az előítéletet? — Többször felismerhettem, bár többnyire a későbbiek során. Egyik gépész másoknak szólván, így „hízelgett”. „Rendes ember ez a Borsiné, pedig nő”. Nemegy alkalommal később is szóvá tették: „Érdekes, meglepő, hogy nő létére ennyire tájékozott”. (A férfinél nem érdekes, nála furcsállják?) Egy ízben Pál-telepre térdig érő sárban mentem ki, mert mjkor megígértem, nem ismerhettem a meteorológia előrejelzését. Meglepődtek, nem számítottak arra, hogy az időjárás ellenére állom szavamat — idéz néhány megkülönböztető furcsaságot. — Kevesebben vannak ma a női tisztségviselők, mint korábban. Miben látja ennek okait? Akad olyan is, aki képes lenne, mégsem vállalja ... — Nőtársaimnál reklamálnám a nagyobb akaraterőt. Keveset szoktak beszélni a nő belső igénytelenségéről. Széles körben hat még a régi, mely meghatározza a szemléletet; legyen férjem, és így biztosított anyagi bázisom. Más fontossági sorrendet ajánlanék, munkájában felkészültsége terén fejlődjön elsősorban a nő. Láttam olyan asszonyokat, akik az otthoni munka rabjává válva, valójában ilyesmi miatt pende- rültek ki. Mi egymásnak nagyon sokat tudunk segíteni, de néha gátol a kicsinyes irigység is. Persze az előbbiek csak részben adnak választ az elzárkózásra. Ma is nagyon visszatart, hogy a nőnek sokkal kisebb bizalmat előlegeznek, alkalmasságát sokszorosan és állandóan bizonyítania kell. — Mi a véleménye a közéleti tevékenység és a magánélet egyeztetéséről? Igaz-e, hogy fel kell áldozni a magánéletet? — Kényes, komplikált és ösz- szetett kérdés. Vitázom a feláldozás teóriájával. Röviden azt mondhatom, annak sem kell feláldoznia magánéletét, akinek van családja. Kilenc és fél éven át férjes asszony voltam, kicsiny fiam várt otthon, tanultam, dolgoztam, mégpedig akkoriban nőmozgalmi instruktorként jártam az országot — tapasztalataim alapján is merem az előbbit állítani. Kevesebb ugyan a női vezetők szabad ideje, de a tervszerűbb, ésszerűbb beosztással ellensúlyozható, hogy a közéleti tevékenység a család rovására menjen. Mire utalok? Gondolja Végig a családanya, mit kell megosztania, mi a halaszthatatlan, milyes strukturális változtatásokkal könnyíthet a helyzetén. Természetesen nélkülözhetetlen a férj megértése, fontos, hogy a munkát és a gondokat is megosszák. Mi akkoriban hetenként egyszer színházba is jártunk. Az egyedülálló asszony számoljon a helyzetével, ne kergessen illúziókat. Szóvá tenném, mi az, hogy magánélet? Én nem választanám el teljesen a munkától. Van, aki úgy értelmezi, hogy elmegy az étterembe és ezt mondja utána: „Jól kimulattam magámat”. Felfogásom szerint én átértékelem a szó régi tartalmát, sutba vágom az illuzórikus „operett életet”. Úgy rendezzük a magánéletet, hogy az hozzon felfrissülést, művelődést, a szabad idő együttes eltöltése adjon valami többletet. — Véleménye szerint mi kell ahhoz, hogy a női vezető meg tudjon felelni a követelményeknek? Mi könnyít, hogy jó vezető lehessen? — Én csak tehetséges kísérletező vagyok — hárítja el nevetve a második kérdésben rejlő elismerést. — Az állandó tanulás, az örökös fejlődés elsődleges. A női vezető őrizze meg a tárgyilagosságát, ne hallgasson csupán az „áldott jó szívére”. Se innen, se túl ne értékeljen senkit a vezető, ha nő, akkor meg különösen vigyázzon erre Az elkeseredés, a kudarcok elkerülése ellen, a szívósság mellett nagyon fontosnak tartanám, hogy minden vezető tanuljon filozófiát és pszichológiát. Hasznát veszi. Törekedjen jobbra, kezdeményezzen, de mindig reálisan. Ez nálunk nőknél azért is fontos, mert sokan eleve feltételezik a logikátlanságot, következetlenséget és a felszínességet. Sokszor van is ennek a vádnak alapja, éppen ezért még nehezebb az ellenkezőjét bizonyítani. Könnyebbség? Hajlam a rugalmasságra, nagyanyáink alkalmazkodó készségének kifinomult aspektusából. A hetedik érzék. Mit bir el valaki? Miként lehet vele elfogadtatni, hogy testhez álló feladatot kanion, amihez kedve és belső indíttatása van. Az egyéni többlet hozzáadása, az önfegyelem, a türelem, minden vezetőre kötelező érvénnyel bír — fejezi be válaszait Borsi Sándorné, járási NEB-elnök. — Köszönöm a tapasztalatokból leszűrt, közhasznú gondolatokat. SOMI BENJAMINNÉ = Az értekezletet megnyitom! Felkérem Igaz kollégát, tartsa meg referátumát arról, mitévők legyünk mi, a bűnüldözés és megtorlás, nevelés szervei a 2169- es év küszöbín, az alaposan megvé tózott körülmények között? — Tiszteit koUégák — bírósági, ügyészségi, ügyvédi, rendőri testvéreim —, az egyik szemünk sir, a másik nevet — kezdte nagy várakozással beharangozott beszédét Igaz, bírósági elnök. — Az egyik szemünk nevet — folytatta illő pátosszal, — mert elmondhatjuk büszkén, nálunk a bűnözés — mint olyan, zu- zámmen — megszűnt. Termeink itt állnak kihasznál" tianiil. Megpróbáltunk néhányat kiadni lakásnak kl- bnak. raktárnak, még üz'et- nek is, hiába, —i A másik szemünk viszont sir — íe‘te hozzá igen-igen eikeseredErfekezlei ve —, s elsősorban saját magunkért. Évek óta semmittevésre vagyunk kárhoztatva. De helyünkön kell maradnunk! A gépesítéssel lecsökkent munkaidő korszakában az emberek életelemévé vált a mun- ka. A legkisebb munka- alkalom megszerzése is véres verejték árán, szinte a lehetetlenséggel határos. (Zajos helyeslés: úgy van, úgy van! Ez tűrhetetlen! — közbekiáltások). — Márpedig, ha nincsenek ügyek, nincs munka és csak a kár- bozatos semmi tev^s marad osztályrészünk. Ha c*ak munkának nem nevezzük a fizetés fe1- ,Tevését és elköltését. mi is dolgozni aka- nk! (Le1 kés éljenzés!). — Érdekv */,e’mi szerünk — folytatta az előadó —, hosszú kutatás árán megoldást talált a mi nagy problémánkra! (Hal:jak, halljuk —r közbekiáltások). — Ha már gyakorlatban nem történnek bűntények, — elhatároztuk, — Ki mit tud?-aíapon, elvileg létrehozunk bűntényeket. Ezzjel kettős célt érünk el. — Egyrészt a beadott tanulmányokat nyomozószerveink annak rendje és módja szerint intézik, ügyészségünknek átadják, mi pedig letárgyaljuk, ítéletet hozunk. Javaslom, hogy a legkomplikáltabb eseteket benyújtó pályázók illő jutalomban részesüljenek: egykét, esetleg több napra is dolgozhassanak tényleges termelői munkában. A főnyeremény legyen mondjuk az ország !akoscága élelmi- szer-öllátásának biztosítását végrehajtó vállalat egy évi vezetése. — Másrészt — emelte fel hangját az előadó, a nagy ováció közepette —, ezzel a módszerrel millió és millió munkanélküliségre kárhoztatott felebarátunk foglalkoztatását tudjuk megoldani. S a cseké’y munka, valamint a bő tanulási, műve'ödési és szórakozási lehetőségek mellett egy-egy másfajta kikapcsolódási alkalmat teremtünk. Az utolsó szavak már tapsviharba fulladtak. Magam is, mint a nagy jel »ntőségű értekezleten részt vevő riporté4*, szintén vertem a tenyeremet. . . Míg a felségem oldalba nem lökött: mit hadonászol itt, mint egy félőrült? Mondtam, hogy ne egyél annyit, mert megárt. így ébredtem fel két évszázaddal eloreugrott álmomból, 1969. január elsején. (i—e) jegyzet Csak a cím változott A közelmúlt néhány évben a megye mezőgazdaságában olyan irányban is történtek változások, hogy jó néhány termelőszövetkezet — a tagság közös akaratából — kimondotta egyesülését. Vagy hasonló adottságú gazdaságok egyesítették erőiket, vagy a gyengébb csatlakozott az erősebbhez. Végeredményben minden egyesülésnek közös célja volt: koncentrálni az erőket emberi és anyagi vonatkozásban. A távlati célok érdekében nagyobb összegeket fordíthatnak egy-egy nagyobb beruházásra, a termelés növelésének jobban megfelelő munkaszervezetet alakíthatnak ki — egyszóval, Decsen, Zombán és másutt már számos előnyt tudnak felmutatni, újabb eredményeket produkálni. Az állami gazdaságoknál éveken keresztül más volt a helyzet. Azokban már korábban végbement hasonló folyamat, így alakultak ki olyan mezőgazdasági nagyüzemek, mint a dalmandi, a hőgyészi, a Szekszárdi Állami Gazdaság. Talán ezért okozott most bizonyos meglepetést, hogy az év elejével egyesült „két szomszédvár", a kanacsi és a biritói gazdaság, Paksi Állami Gazdaság néven. Az egyesülés tulajdonképpen befejező aktusa volt egy, már évekkel előbb megindult természetes folyamatnak. A két gazdaság hasonló természeti adottságok között gazdálkodott, hasonló eredményekkel termelési profiljuk is csak néhány részletében tért el. A növénytermelés és az állat- tenyésztés mellett az elmúlt években mindkét gazdaság komoly erőket fordított a szőlőtelepítésre, a paksi borvidék hagyományainak modern keretek közötti ápolására, folytatására. Csak annyi a különbség, hogy Kanacs elsősorban csemege-, Biritó pedig borszőlőt telepített. Kanacs igen intenzív gyümölcstermelést folytatott, Biritó tekintélyes területen termelt kertészeti termékeket, zöldségféléket, de ugyanak kor mindkét gazdaság jelentős területen foglalkozott illóolaj-tartalmú növényekkel. A két gazdaság közös érdekei már egy évvel ezelőtt találkoztak, amikor — ebbe a Hőgyészi Állami Gazdaság is betársult — létrehozták a borászati társulást, bortermésük palackozására, értékesítésére. Az elsődleges szándékoz volt, hogy biztosítsák a paksi tájjellegű borok régi hírét és minőségét, évente mintegy 2500 hektó hordós, és mintegy három- negyedmillió palack bor forgalmazásával. Erről a társulásról most úgy is beszélhetnénk, hogy előkészítője, bevezetője volt az egyesítésnek. A közelmúlt napokban a ,miniszteri jóváhagyás hivatalos, befejezett ténnyé nyilvánította az egyesítést, de a nehéz feladatok még ezután következnek. Ki kell alakítani a megfelelő szakvezetői gárdát, megválasztani a párt- és a szakszervezeti vezető szerveket. Ezen túl pedig végleges formába önteni az idei gazdasági tervet, egyeztetni, összehangolni a orábban még külön-külön megütött értékesítési szerződéseket. Lényegében tehát csak a cím. változott, az új gazdaság neve hivatalosan: Paksi Állami Gazdaság, a központja Biritó. Létrejött egy közel tizenhatezer holdas állami mezőgazdasági nagyüzem, amely több, mint nyolcszáz holdon szőlőt termel. Az sem lényegtelen, hogy közel kétszáz vagon marha- és sertéshúst, és közel hárommillió liter tejet ad a népgazdaságnak. Vagy még többet __ K anacs és Biritó végeredményben azt igazolja, hogy két, már kellően kialakult termelési profillal rendelkező nagyüzem egye- siíláséhpn is van fantázia. De ezt elsősorban a következő évek eredményei fogják igazolni. BI. Népújság *) 19fí!) január 10. Születésnap mwiw x r tunmt w-w.v.w..»™<ww«<v.v.:.:to', ....• v»w;-x*'»:«w*s*i ( MTI-fotó — Király Krisztina felvétele)
