Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

Párizs (TASZSZ). Párizsban befejezte ülését a szovjet—fran­cia tudományos-műszaki és gaz­dasági együttműködési vegyes- bizottság. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ tudósítója a bizottság társelnökeitől — Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettestől és Debré francia külügyminiszter­től — nyilatkozatot kért az ülés­szak eredményeiről. — Úgy véljük — mondotta a kérdésre válaszolva Vlagyimir Kirillin —, hogy a „nagy bizott­ság” harmadik ülésszakának megtartása új szakaszt jelez a két ország közötti baráti együtt­működés további fejlődésében. A Szovjetunió és Franciaország é kölcsönösen előnyös gazdasági tudományos-műszaki és kulturá Lis kapcsolatok fejlesztéséér száll síkra. Ez pedig kedvezi távlatokat nyit a Szovjetunió és Franciaország politikai együtt­működése előtt is a nemzetköz béke érdekében. Debré külügyminiszter a ma­ga részéről arra mutatott rá, hogy az ülésszak résztvevői egyöntetűen „reménykeltőnek” minősítették a Szovjetunió és Franciaország közötti együttmű­ködésben ez ideig elért eredmé­nyeket. „Sokat ígérő most a „nagybizottság” . ülésszakának befejezése után a további együtt­működés fejlődésének távlata "is. Az ülésszak befejezése alkal­mából Kirillin miniszterelnök- helyettes és Zorin nagykövet kedden fogadást adott Párizsban. A fogadáson francia részről megjelent Michel Debré külügy­miniszter, Robert Galley, a mi­niszterelnök mellé delegált mi­niszter, aki a tudományos kuta­tásokkal, az atom- és űrkutatási ügyekkel foglalkozik, továbbá Franois Perrin atomügyi főbiztos is. A fogadás meleg, baráti lég­körben zajlott le. Párizs, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: A francia kormány a mi­nisztertanács szerda délelőtti ülése után hivatalosan állást foglalt a közel-keleti kérdés­ben. Az állásfoglalást Michel Debré külügyminiszter expozé­ja és De Gaulle tábornok hoz­zászólása alapján Joel Le Theule tájékoztatásügyi állam­titkár hozta nyilvánosságra. Mint a francia kormány rá­mutat, 1967 júniusa előtt Fran­ciaország mindent megtett, hogy elősegítse Izrael állam megszilár­dulását és békés berendezkedését. Ennek szellemében szállított ne­ki olyan fegyvereket, amelyek lehetővé tették, hogy megvédje magát. A helyzet azonban meg­változott attól a pillanattól kezd­ve, hogy Izrael az 1967. júniusi háború előtt Franciaország ismé­telt tanácsaival és figyelmezteté­seivel mérsékletre intette a szem­benálló feleket. Izrael elsőnek támadott, és korábban hozzá nem tartozott nagy terüle­teket elfoglalt. Ennek követ­keztében újabb egymillió mene­kült növelte a palesztínai me­nekültek táborát és további egy­millió arab él a megszállt terü­leteken. Ez a tény elkerülhetetle­nül az arab ellenállási mozgalom megerősödéséhez vezet. A francia kormány a háború első napjaiban teljes tilalmat léptetett életbe a körzetbe irá­nyuló fegyverszállításokra, ké­sőbb ezt a tilalmat kizárólag Iz­rael Mirage—III. vadászgép­megrendeléseire, a támadó fegy­verek szimbólumára tartotta fenn. Továbbra is szállított azon­ban Izraelnek alkatrészeket és más hadianyagokat, különösen helikoptereket. A bejrúti polgári repülőtér el­len intézett támadást azonban, amelyet a Biztonsági Tanács egy­hangúlag elítélt és a világköz­vélemény elutasított, a francia kormány elfogad­hatatlannak és megengedhetet­lennek tartja. Elutasítja azt az álláspontot, amely egyenlőségi jelet kíván tenni egy illegális szervezet ter­rorcselekménye és egy állam re­guláris hadseregének egységei ál­tal francia hadieszközök felhasz­nálásával egy másik állam bé­kés célokat szolgáló polgári re­pülőtere ellen intézett támadása közé. Ez a francia kormányt ar­ra késztette, hogy súlyos intézkedésként elren­delje a teljes tilalmat az Iz­raelbe irányuló katonai szál­lításokra. Ez az álláspont — hangzik a nyi­latkozat — teljesen logikus, mi­vel Franciaország nem akarja a konfliktus kiélezését. Ráadásul EZ TÖRTÉNT Egyre nagyobb feladatok előtt a kozmonauták Népújság 1969. január 9. Az egymást követő kozmosz- beli események ráirányítják a fi­gyelmet az újabb űrrepülésekre felkészülő szovjet kozmonauták­ra. Az egyre bonyolultabb ki­képzésről Nyikolajev űrhajós­ezredes nyilatkozott az Aviacija i Koszmonautyika című folyóirat most megjelent, újévi számában- Mint hangsúlyozza, a nagyobb követelmények folytán a fel­készülési program hosszabb és ■ •szítettebb lesz és a tudomá­nyokba való behatolás mélysége is jelentősen megnőtt. Mindezt indokolja az űrhajó személyze­tre háruló, felelősség. Nyílt tt­ok — hangsúlyozza Nyikolajev, — hogy az űrrepüléssel kapcso- "tban egyelőre még nem lehet abszolu* báajfcanságról beszélni. Ha valahol érvényes a közmon­dás.: „Hétiszer mérj, egyszer vágj”, — akkor az űrrepülésre minden más területnél jobban áll ez. Az utóbbi időben felvetődtek olyan nézetek, hogy az űrrepü­lés első időszakában döntőbb je­lentőséget kaptak a túlnyomás­nak, a súlytalanság állapotának és az űrrepülés más, kellemetlen tényezőjének elviselését biztosító gyakorlatok. Most pedig dominá­lóbb szerephez jut a különleges kiképzés, amelynek programja az űrhajó irányítását, a berendezé­sek kezelését, a nyílt kozmoszba való kijutást, a mentési eszközök felhasználni tudását öleli fel. Nyikolajev szerint nem így ál! a dolog. Az a tény, hogy az első űrrepülők rendkívül intenzív fi­zikai edzéseket végeztek, egyál­talán nem jelenti azt, hogy má­sodrendű lett volna náluk a kü­lönleges kiképzés. Bármely szov­jet űrhajós bármely pillanatban képes az űrhajó irányításának felelősségét magára vállalni. Más­lapra tartozik, hogy erre alig ke­rült sor. Beljajev volt az első, aki kézi irányítással vezérelte le űrhajóját, s mii mindannyian ki­csit irigyeltük őt — jegyzi meg Nyikolájev. A nyilatkozat leiszögezi, hogy az űrhajós nem egyszerűen vég­rehajtója a tudósok utasításai- rak, hanem maga is kísérletező tudományos munkatárs­A békés rendezés alapja csak a Biztonsági Tanács határozata lehet Francia kormánynyilatkozat az izraeli fegyverszállítások tilalmáról Franciaországot Libanonnal ha­gyományos, évszázados baráti kapcsolatok kötik össze. A francia kormány álláspontját azonban a francia sajtóban éle­sen bírálták. Ez a nyilatkozat szerint csak azt mutatja, hogy az országban a tájékoztatási eszkö­zökhöz közelálló körökben erős Izrael befolyása. A nyilatkozat a továbbiakban megismétli, hogy a francia kormány a közel- keleti helyzet tartós, békés rendezésére törekszik, és en­nek alapja szerinte csak a Biztonsági Tanácsban 1967. novemberében egyhangúlag elfogadott határozat lehet. Ez a rendelkezés nem előnytelen Izrael számára sem, mert magá­ban foglalja elismertetését, hatá­rainak biztonságát, a szabad ha­józás jogát és az egyezmény nem­zetközi garanciáját A francia kormány megállapí­totta, hogy a szovjet memoran­dumban ismertetett megoldási ja­vaslat is hasonló irányú, mint a francia álláspont. Végül hangoz­tatta, hogy mindennek a megva­lósításához arra lenne szükség, hogy a négy nagyhatalom egyét- értésre jusson és ennek alapján a Biztonsági Tanács megfelelő határozatokat hozzon saját dön­tésének végrehajtására. Kirillin és Debré a szovjet—francia gazdasági együttműködésről Kormányhatározat a szanálásokról Uj kormányhatározat szabá­lyozza a lakásépítésre kijelölt te­rületeken lebontandó és nem la­kás jellegű létesítmények szaná­lásánál követendő eljárást. Ed­dig a lakásberuházási' költségek­ből kellett fedezni az építési te­rületről eltávolított régi létesít­mények áttelepítésének minden költségét, még azokat a kiadáso­kat is; amelyeket nem az átköl­töztetés tett szükségessé, s az el­avultság vagy korszerűtlenség miatt egyébként is esedékesek lettek volna. A kormányhatáro­zat célja, hogy a lakásépítkezések fokozottabb támogatása érdeké­ben megszüntesse az indokolat­lan szanálási többletkiadásokat. A rendelkezés szerint elsősor­ban azt kell vizsgálni hogy az építési területen lebontandó léte­sítmény helyett szükséges-e má­sutt újat építeni, vagy lehet-e más módon pótolni az épület­ben eddig végzett tevékenységet. Ha vállalati, vagy szövetkezeti részleg és telephely megszünte­tése szükséges, akkor az érintett maga határozza meg, kíván-e újat létesíteni. Az új épület ké­sedelem nélküli megvalósításá­ról az áttelepülőnek kell gondos­kodnia. A tanácsok kötelesek az áttelep ást elrendelő határozatot a terv ?t rendeltetésszerű fel- használásánál négy-öt évvel előbb, az 1971-ig megkezdődő la­kásépítkezések céljára kijelölt te­rületekre vonatkozóan pedig még az idén elküldeni az érintettek­nek. Az áttelepülés miatt szüksé­ges új létesítmény költségei most már megoszlanak a lakásberu­házó és az áttelepülő között. A lakásberuházót nem terhelik azok a kiadások, amelyek az érvényes hatósági előírások, jogszabályok és szerződéses' kötelezettségek miatt már korábban esedékesek voltak és egyébként is az átte­lepülőt érintik. A la!- -beruházó viseli azonban az á .öltöztetés és a bontás költségeit, pénzbeli kártalanítás esetén kifizeti a szanálandó létesítmény értékét, a földrészlet-kezelői jog meg­szerzésének költségeit, vagy ala­csonyabb értékű csereingatlan esetében az értékkülönbözetet. Pénzbeli kártalanításkor a kü- lönbözetet az áttelepülőnek sa­ját fejlesztési alapjából kell fe­deznie, de mód van arra is, hogy kellő fedezet híján bankhitelt kapjon. Az áttelepítést elrendelő tanácsi határozatban elegendő időt kell biztosítani az új létesítmény felépítésére. Meg kell jelölni to­vábbá a kiürített szanálandó lé­tesítmény átadásának határidejét, s ha az áttelepülő saját hibájá­ból késik az átadással, akkor progresszív telekhasználati díj fizetésére kötelezhető. A nem állami tulajdonban levő ingatla­nok tulajdonjogának megszerzése esetén a polgári jogot, illetve a kisajátítással kapcsolatos kárta­lanítási szabályokat kell alkal­mazni. A határozatban, amely 1969. január 1-én lépett érvénybe, a kormány felhívta az illetékes minisztériumok, intézmények, szervek vezetőit, hogy a határo­zat előírásainak érvényre jutta­tása érdekében gondoskodjanak az érintett korábbi jogszabályok módosításáról, vagy egyéb szük­séges rendelkezések kiadásáról. A kormány felszólította a taná­csok végrehajtó bizottságait, hogy mérjék fel a lakásépítke­zésekkel kapcsolatos szanálási igényeket, készítsenek progra­mot az ütemezésről és tájékoz­tassák az érdekelteket a szaná­lási tervekről. (MTI) Több szempontból is Párizs ke­rült szerdán az események kö­zéppontjába. Egyfelől nyilvános­ságra hozták a francia minisz­tertanács szerdai ülésének állása foglalását a közel-keleti kérdés­be» A francia kormány elfogad­hatatlannak és megengedhetetlen­nek tartja a bejrúti polgári re­pülőtér ellen intézett izraeli tá­madást. amelyet a BT is egy­hangúlag elítélt. Másfelől a francia miniszter- tanács ismertette a szovjet—fran­cia együttműködési bizottság, az úgynevezett nagybizottság most véget ért ülésszakának eredmé­nyeit. Fontos új megállapodások születtek a kapcsolatok növelé­sére. a többi között öt év alatt kétszeresére nö­velik a két ország árucsere-for­galmát. Az Izraellel kapcsolatos fran­cia bejelentésnek élénk vissz­hangja van, A francia polgári lapok jelentős része bírálja De Gauille döntését, s azt a bejrúti támadáshoz képest aránytalanul súlyosnak minősíti. A legérdeke­sebb azonban a Le Monde ve­zércikke, amely szerint a dön­tés új szakaszt nyit Franciaor­szág és Izrael kapcsolatainak rom­lásában. A lap szerint Izrael ket­tős tévedésének árát fizeti meg, s azt, hogy éppen Libanont tá­madta meg, amely országot ha­gyományos barátság fűzi Fran­ciaországhoz. A kairói sajtó vezető helyen ismerteti Párizs döntését, üdvözli és jelentősnek minősíti azt. Az A1 Ahram vezércikke párhuzamot I von: amíg Franciaország embargó­val igyekszik véget vetni Iz­rael provokációinak, addig az Egyesült Államok Phanton gépeket szállít Tel Avivnak. Algériában maga Bumedien nyilatkozott, hangoztatva, hogy Franciaországnak ez a pozitív új lépése mindenképpen rendkívül jelentékenyen járul hozzá ahhoz, hogy a közel-keleti kérdés igaz­ságosan megoldást nyerjen. A másik párizsi eseményt in­kább a nyugatnémet sajtó kom­mentálja. általában nyugtalanul. Attól tartanaik, hogy az újabb francia—szovjet közeledés vissza­szoríthatja Bonn politikai befo­lyását Európában. Egyes lapok még azon is aggódtak, hogy Pá­rizs nemcsak Moszkvához köze­ledik, de újabban az Egyesült Államok szidalmazása is meg­szűnt Franciaországban, ugyan­akkor a legközelebbi De Gaulle— Kiesinger találkozóra még mindig nem jutott hely a Irancia előjegyzési naptárban. Ha igaz is, hogy az utóbbi idő­ben De Gaulle mérsékeltebb po­litikát folytat Washingtonnal szemben, talán azért, hogy ud­variasan közeledjék az új elnök­höz, hiszen őmaga Nixont kíván­ta látni a Fehér Házban és nem Humphreyt, ugyanakkor az USA újabb barátságtalan gesztust tett Párizs felé. Éppen most követeli Franciaországtól, hogy fizessem kártérítést azokért az amerikai létesítményekért, amelyek az amerikai csapatok Franciaország­ból való kivonulását követően francia területen maradtak. Meg lehet, — ez a — talán némileg elkésett — washingtoni bosszú Párizs több éve folytatott ön­álló külpolitikájára. De az is le­het. hogy nagyon is friss válasz egy újabb Washingtonból eltérő párizsi lépésre: az Izraellel szemben bejelentett embargóra. Prágából két fontosabb jelen­tés érkezett. Az egyik hangsú­lyozza: a csehszlovák közvéle­mény konszolidációt kíván, már nagyon várta a CSKP legfelső szerveinek állásfoglalását az utóbbi hetekben kialakult izga­tott helyzettel kapcsolatban, amely a szövetségi gyűlés elnöki székének betöltése körül élező­dött ki. A másik a Rudé Právó cikkét ismerteti. A lap leszö­gezi: Nixon kormánya nem jó oldaláról mutatkozik be, ha ép­pen az új elnök hivatalba lépé- -őnek napján kezdődik az ame­rikai hadgyakorlat a csehszlovák határ közelében.

Next

/
Thumbnails
Contents