Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 5. szám

Intézkedett az illetékes

Várjuk az eredményt!

Még valamikor karácsony tájékán azt a tájékoztatást kaptuk és adtuk olvasóinknak, hogy húsellátásunk kiállja az igények próbáját Az informátor a legilletékesebb, a Népbolt Vállalat áruosztálya volt. Az olvasók egynémelyike vásárlóként mást tanúsított, mert hiszen akkor már javában folyt az egyeseknek hopp, másoknak kopp „játék”. Az egyesek már akkor 15

—20—25 kilogrammonként vásárolták a húst, hogy így pótolják a házi disznóöléskor kívánatos meny- nyiséget. Ám, nem csupán megvásárolták a házikolbász- készítők a húst, hanem várakozó tömeg ide, várakozó tömeg oda, rendre le is darál- tatták. Sokan távoztak hús nélkül előbb azért, mert türelmüket vesztették; másodszor azért, mert már nem volt áru.

Mondottuk akkor, közvetlenül a karácsonyt követően, hogy az eset sajnálatos, többé bizonyára nem fordul elő, mert kereskedelmünk figyeli mesebb lesz a kisfogyasztókhoz. Nem hagyja hús nélkül a háziasszonyokat a kolbásztöltők kedvéért. Tévedni, emberi dolog, mert ismét csak jövé- nek a kolbászcsinálók s változatlanul nem törődtek azzal, hogy az ünnepi asztalokra több helyen nem jut sertéshús, — miattuk.

Jóllehet hosszú idő óta kapjuk és adjuk azt a tájékoztatást, hogy húsellátásunk ki tudja elégíteni az igényeket,

az elmúlt hét szombatján mégis előfordulhatott, hogy a háztartási szükségletre vásárolni szándékozókat az a fölirat fogadta, hogy HŰS NINCS! Hogy kinek a nagyobb dicsőségére, azt nem nehéz kitalálni.

Érdeklődésünkre most azt a választ kaptuk a már említett illetékestől, hogy megszüntetik a káros hatású „népijáték” terjedését, az üzletek nem szolgálnak ki nagy tételekben senkit, mert húsellátásunkban az évkezdés zavarokat hozott. 1968. december 31-ig bezáróan korlátlan mennyiségben kaphattunk volna mindenféle húsárut, ám nem tudtuk felhasználni a rendelkezésünkre álló keretet. 1969. első hetében a húsipari csökkentette a leszállított húsáru mennyiségét, érthető tehát — bár egyáltalán nem indokolt hogy ez a meny- nyiség nem bírta már a háztartások igényének próbáját a nagy tételekben vásárlók miatt.

Az illetékesek a kapott jelzések miatt intézkedésre szánták magukat. Arra nevezetesen. hogy amíg húsellátásunk helyre nem áll, felfvnnesztik a nagy tételű kiszolaálást. a há- ziassznnMoknnk nem kell majd egyenlőtlen harcot vívniok a vasárvnrti húsért a házikolbász(junvinfknl

Üdvözöljük a tiltó rendelkezést, emiúttal „bejelentjük, hány szemmel tartjuk a rendelkezés szigorú betartását.

— li —

Ma kezdődik a műszaki rajztan folyam Szekszárdon

Ma — január 8-án, szerdán — este 18 órai kezdettel indul e Tolna megyei TIT műszaki szakosztálya által megrendezésre kerülő műszaki rajztanfolyam hat hónapig tartó első évfolyama a szekszárdi MŰM. ipari szakmunkásképző iskola hármashídi 12 számú termében, A tanfolyam iránti érdeklődésre jellemző, hogy 46-an jelentkeztek eddig, ezért lehetséges, hogy két csoportot indítanak. í

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételt hirdet Komló és környékén

végzendő

víz- és fűtésszerelési munkáihoz önálló

vezető szeretői

valamint szekszárdi központban

épületgépész

technikusi

MUNKAKÖRÖKBE.

Fizetés megegyezés szerint. 1969. évben 44 órás munkahét minden szombat szabad. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. irodaház.

(27)

1969 január 1-től

a PIÉRT DEKORÁCIÓS CIKKEIT

miskolci kaposvári veszprémi debreceni és szegedi lerakatunk is orgalomba hozza.

Mozgalmi, karfadísz és farsangi cikkek továbbra is csak a 6. sz. lerakatunkból szerezhetők be!) (68)

— Hallhatnánk néhány példát erre?

— A kommunális adó bevezetésével ez évben ugyan a fejlesztési alap mintegy 400 ezer forinttal emelkedett. De ez az összeg nem elegendő, hogy a lakosság igényeit kielégíthessük, illetve a község arculatát lényegesen megváltoztassuk.

— Tovább folytatjuk például a járdásítást, amelyből még mintegy 10 kilométer vár megépítésre. S ezzel is a községi utak egyik oldalán biztosíthatjuk a sármentes közlekedést. Tovább sorolhatnám mé,g a többi problémákat is. De inkább terveinkről szólnék végül néhány szót, amelyek valósak. mert felsőbb szerveink segítsége és a magunk hozzájárulása lépésről lépésre megoldják.

— A magunk erejét taglalva: a lakosság anyagi hozzájárulása elérte a legmagasabb, 300 forintos szintet. Lehetőségünk van a társadalmi munka növelésére is. Házilagos brigádunk költségvetési üzemmé fejlesztése újabb erőforrásokat szabadít fel.

— Ha ehhez járul — mondotta befejezésül Bregovics Mihály — a felsőbb szervek elmúlt két év alatt tapasztalt fokozottabb segítsége is, sikerül a követelményeknek megfelelően községünket fejleszteni, arculatát megváltoztatni;

(SZ—K)

amelyre már lehetett és kellett terveket készíteni. De éppen az elmondott nagy lemaradás miatt mindig lemaradtunk az igényektől.

— A község nagy kiterjedését figyelembe véve a nagyon nélkülözött járdásítást igyekeztünk megoldani. Idáig mintegy 16 kilométer hosszan építettünk járdát. Az újtelep és a mellékutcák villamosítása is több mint félmillió forintba került.

— Csak az elismerés hangján szólhatunk arról az erőfeszítésről, amelyet a lakosság fejtett ki a község fejlesztése érdekében. A Sió jobb partján elkészült tör- pevízmű-hálózathoz a községi tanács 200 ezer, a lakosság havonként 500—500 forinttal járult hozzá. Ezenkívül a lakosság mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkát is védett.

— Most már minden rendbejön?

— Eddigi erőfeszítéseink még nem tettek jelentős változást a község arculatára. Mindig egy lépéssel lemaradtunk az igények mögött. Komolyabb fejlődés az 1366-os esztendőben kezdődött községünkben. Az ipar fejlesztésével nagyobb segítséget kaptunk. Ez a továbbiakban is elengedhetetlen számunkra, mert csak így tudjuk követni a felmerülő követeim ényeket.

Nyugdíjazás előtt

a páifai tsz-hen

Harminchétén készülődnek

Rövidesen jelentősen megnövekszik Pálfán a postás munkája. A közeljövőben havonta rendszeresen 37 időé parasztember otthonába kopog majd be a kézbesítő, hogy átadja a címzettnek a közösben végzett munka alapján jól megérdemelt nyugdíjat. Első alkalom, hogy a páifai Egyetértés Tsz-ben ilyen sokan mennek nyugdíjba. Hát ezt is megérték...

Akik nem félnek a nyugdíjazástól

Két alapító ísz-tag otthonába kopogtatunk be, hogy érdeklődjünk közérzetükről, milyen érzéssel várják a nyugdíjazást.

Törődött ember benyomását kelti Plekk János, nem csoda, közelebb jár a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Erős dohányos, beszélgetés közben egyik cigarettát a másik után szívja. Felesége a mosógépet hagyja ott néhány percre, neki is van véleménye...

— Én hat holddal léptem be 1959-ben a tsz-be. A faluban az első termelők között voltam, kihoztam én akkoriban holdanként 18—20 mázsa búzát is. A közösben aztán még akkor tavasszal előkészítettük az őszieket, ekéz- tünk, műtrágyáztunk, szeptembertől pedig mindenki ütemesen, sorjában végezte a munkát, építettük a közöst. Szerencsésen megállapodtam az Egyetértés-ben. Mint a szitarosta a magot, kilenc éves korom óta úgy dobált az élet. Az idén nyugdíjas leszek.

— Gondolt-e tíz évvel ezelőtt arra, hogy megéri a nyugdíjat?

— Félve mentünk a szövetkezetbe. megrettenve indultunk. Ez még távolinak tűnt. Akkor még nagyon bizonytalan volt, hogy leszünk-e még nyugdíjasok. Most töltöttem be a hatvanhetedik évet Sok éven át kinn voltam a tsz-tanyán, ötszáz munkaegységet is szereztem évente, de aa idén csak 310 lesz.

Felesége ennyit mond:

— Az én emberem ott olyan pontosan kezdett mindig, mint a vasutas. Nemcsak a vonat indul pontosan, a jószág sem várhat.

— Mit terveznek a nyugdíjas napokra?

— JcÁ jön a biztos nyugdíj, de én továbbra is dolgozni akarok,

ameddig tudok. Nem az igényünk nagy, hanem a három kisunokát segítem, ha engedi az erőm. Voltam az irodán, kérdeztem, dolgozhatok-e, ha nyugdíjas leszek. Megnyugtatott az elnökünk — Jó- asi kiváló ember, jó kötélidegzete van, de a sokféle emberhez kell is — lesz rá lehetőségem.

Végh János „gyalogmunkás” otthona a következő állomásunk. Míg felesége tollat fosztogat az asztal mellett, János bácsi két fuvar között ledőlt kissé a he- verőre. Most zsörtölődik az asz- szonnyal, minek az a tollfosztás. De amikor felesége a három leányunoka „stafirungjáról” szól, elhallgat.

— Nagyon várja-e már a nyugdíjazást, János bácsi?

Szavajárása a kedvesem, minden mondatában elhangzik.

— Sok volt ám kedvesem a havi 23 kötelező munkanap! Előbb is jöhetett volna a nyugdíj. ,

— Későn kezdték.

— Úgy van kedvesem. Márciusban töltöm be a 65. életévemet, éppen akkor leszek tízesztendős szövetkezeti tag. Ha korábban kezdjük a szövetkezetei... De akkoriban még bizonytalannak láttuk a jövőt, nem tudtuk, hogy, g mint lesz.

Nagy terveik nincsenek, de elvégezték számításaikat. Felkészültek, tervezgetnek.

— Másom nincs, leszerződtem,

leadom a tehenet és az árából rendbe hozatom a ház hátulját. 1 Megélünk mi a nyugdíjból, és a kiegészítésbőL Szerencsém, hogy egészséges vagyok, el tudok jár- i ni még dolgozni. De nem megyek ám mindennap — mondja hamis- • kás mosollyal. i

Gondoltak a holnapokra

Ezekben á napokban sok idős szövetkezeti tag érdeklődik Lakos József elvtórstól, a tsz elnökétől, „hogy is lesz hát ezután?”. Mindenkinek türelmesen elmagyarázza a nyugdíjazás mikéntjét. felkészülten válaszol a nekik oly fontos részletkérdésekre.

— Kicsordult a könnye Mészöly Józsi bácsinak — mezőőrünk — amikor ezt mondta: „Nyugdíjba megyek, de én nem tehetek róla, hogy megöregedtem” — idézi Lakos elvtárs az örömmel-keserűséggel vegyített szavakat.

Megmutatja, lapozgatjuk a szövetkezet rövid történetét bemutató, képekkel illusztrált albumot.

— Első közös vagyonunk a juhállomány volt. Most a juhászunk, Falb Gyuri is nyugdíjba megy. Itt van Fazekas István bácsi, a tejeskocsisunk, aki télen- ayáron, köznap-vasámap mindig öt órakor kelt, kilenc karácsonykor hordta a tejet. Sok-sok becsületes, fáradhatatlan szorgalmú idős polgárember kerül most tőlünk nyugdíjba. A 13 első nyugdíjassal együtt kereken ötven tsz- nyugdíjas lesz már a községben.

— Tudnak-e majd munkát adni annak, aki bírja?

— Senkit nem fosztunk meg a munkalehetőségtől. Gondoltunk rájuk már korábban, szépen kiépült a tsz-ben a melléküzemági tevékenység. Munkaalkalmat biztosít a 40 holdnyi cirok. Ott 40— 50 ember is kötheti a seprüt. A lohánnyal az asszonyok foglalatoskodhatnak. A vesszőtermesztés a /ékakötéshez ad nyersanyagot, a Eűrészelésnél és a két pálinkafőzőében is tudunk kereseti lehetőséget biztosítani.

— Hányán jelentkeztek eddig közülük munkára?

— A többség. Mindenki nem tudja vállalni. Van néhány betegünk. Eddig 25—30 nyugdíjba menő tsz-tag jelentette be igényét. Segítünk munkával és segéllyel, gabonával és fuvarral.

— Na és az utánpótlás? Gon- lolok a fiatalokra...

— Nincs baj az utánpótlással, '■lines olyan vezetőségi ülésünk, ihol ne lennének jelentkezők fia- alok és középkorúak. — Előveszi i különös gonddal kezelt belénési íyilatkozatokat. Megszámoljuk. \ pénteki ülésen kereken tiz feltételi kérelem dolgában döntenek t páifai Egyetértés Tsz-ben.

Alapító tagiaik meanyu "tatásává, nem gyöngül a közös. Nyugodt SregKégnek néznek elébe a páifai sz új nyugdíjasai.

SOMI BENJAMINNÉ

Egy lépéssel lemaradtunk

Közösen sikerül Simontornya képét megváltoztatni

„Simontornya község elmaradott helyzetével, kommunális problémáival kellene már foglalkozni...” — írták a községből közvélemény-kutatásunkra. Beszélgettünk mindezekről a tanács elnökével, Bregovics Mihállyal.

— Simontornya község — mondotta elöljáróban Bregovics Mihály — a járás többi községéhez hasonlóan 1873-ig csak mezőgazdasági jellegű volt. Ekkor hozta létre egy részvénytársaság a községben a bőrgyárat, amely jelentős változást hozott. Ezzel a község ’gazdálkodása félig mező- gazdasági, félig ipari jellegűvé vált. Gyakorlatilag azonban ez nem jelentett előrehaladást. A nagy területen, szétszórtan elterülő község végeredményben kommunális, szociális szempontból falusias ellátottságú maradt.

— E nehézségekhez járult még, hogy a községben a második világháború idején szinte valamennyi épület, közintézmény olyan mérvű károkat szenvedett, hogy ma két évtized múltán is vannak olyan épületek, amelyeken a háborús károk még láthatók.

— Ilyen előzmények után, hogyan. folytatódott a munka?

— Nem kpnnyen. Ezt az örökséget vette át az 1950-ben megalakult tanács, s az első években bizony anyagi fedezet hiányában nerc sok változást tudott tenni. A községfejlesztési alap létrehozásával teremtődött meg az a bázis,