Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
Vau-e. *eheí-e nagyobb érdekeltség ? villamos energia Magyarországnak ■aasüáfc*,’.. Több éves, nagyszabású munka befejezése után december 29-éa érkezett meg Magyarországra a szovjet áram, azon a 100 kilovoltos távvezetéken, amely hazánkat Munkácson keresztül összeköti a Szovjetunió villamosenergia-háiózatával. Képűnkön: utolsó ellenőrzések az új szovjet—magyar villamos távvezeték üzembe helyezése előtt. Használton nadrágféket mert olcsó, jó és megbízható! A íiadrágfék egyik legősibb eszköze a nem kívánt sebesség, esetleg karambol, elkerülésének! Ne dobja el nadrágfékjét, hasznát veheti, ha, a város új lakótelepeinek. valamelyikén lakik! Ilyen, és ehhez, hasonló reklámszövegeket gyártok napok óta, de semmi reményem arra, hogy fölfigyelnek kolosszális értékeire. Persze, így sem haszontalan a reklámköltészet prózaibb művelése, me/rt amíg a korcsolyapályához hasonló járdán és úttesten közlekedem, bohókás fékező mozdulatokat téve, hogy ne én próbáljam ki először a propagált nadrágféket addig szépen beérek a munkahelyemre. Táskarádió nélkül is jól szórakozva, illetve egy percig sem unatkozva. Megjegyzem, csinálhatnék én .propagandát a korcsolyának is, de még elszabaduló képzeletein sem. bírja elviselni például a tisztes korú nagymamák esését és kelését a „pályán”, amit ifjabb éveikben még télen is utcaként ismerteik. Ami azt illeti, a nadrágfékes. megoldások sem nekik valók. Ha, igazságos akarok lenni, ezt a velünk született „eszközt” azoknak ajánlom, akik elmulasztják gazda mivoltukból eredő kötelességüket és nem gondoskodnak a lakótelepek járdáinak és gyalogos-átkelőhelyeinek Éeszórásáról. Ajánlanám egyébiránt még szíves ráadásul az esetleges kéz-lábtörések kezelési költségeinek kirovását, sőt, a fájdalomdíj kifizetését annak, aki elég optimista, ilyenre igényt tartani.., De nem folytatom. Van egy illetékesünk, Városgazdálkodás a neve. Vajon szereti-e a város- gazdálkodás, ha sokat emlegetjük? Mert emlegetjük, amikor szertelenkedő balettmozdulatokkal vitorlázunk a jeges úttesten, amikor használni kényszerülünk az ősi nadrágféket, amikor tapogatjuk kék-zöld nyomait a városi gyalogosközlekedésnek. Szabálysértést követ el az a háztulajdonos, amelyik fittyet hányva a rendelkezésekre, nem tartja rendben utcafrontját, télen nem takarítja cl a havat, nem szórja föl háza előtt a járdát. Évente nem tudom, hány bírságolásra kerül sor körükben. \ város gazdái megvárják, amíg 1 íz- és lábtörött szekszárdiak :ícra vonul — jogosan — panaszra? El kellene ezt dönteni, már csak azért is, hogy tudjam, van-e értelme a bevezetésként közreadott reklámköltészetnek! — li — Á tsz neve: Egyetértés.. — Mérleghiány a tsz-hen — 3 millió a takarékban ]Vf őst az új gazdasági mechai.T.1. njzmus kapcsán különösen előtérbe került az anyagi érdekeltség. Nem is véletlenül. Néha azonban úgy érzi az ember, hogy ott is feszegetik, ahol voltaképpen túlzás erről beszélni. Mondjuk ki nyíltan: divatos szólamnak veszik ezt az egyébként. nagyon fontos, elvet, s unos- untalan hangoztatják. Az fmsz-i mozgalomban figyeltem meg hasonlót. Alig múlik el népesebb értekezlet, hogy valamilyen formában fel ne vetődne: fokozni kell a tagsági érdekeltséget. Többnyire pontosan megjelölik, hogy az anyagi érdekeltségre gondolnak, s akik csak érdekeltségről beszélnek, ugyancsak erre gondolnak. Tolna megyében az fmsz-ek és a hozzájuk tartozó szakszövetkezetek taglétszáma körülbelül 100 000, ennek zöme fmsz-i tag, részjegyet váltott, s ezek anyagi érdekeltségéről van szó. Az ilyen jayaslat, kívánság az első pillanatban nagyon is reálisnak tűnik, az elvet hivatalos fórumon nem is igen vitatják, inkább helyeselték, hangsúlyozva, hogy valóban meg kelj keresni az anyagi érdekeltség fokozásának a módját. De amikor * az ember jobban belegondol, alaposabban elemezgeti, kiderül, hogy az egész fából vaskarika, nem létező mézesmadzagot ráncigái mindenki. A hagyományos érdekeltségi forma a nyereség-visszatérítés. Ez a részjegyen alapszik: az fmsz-ek tiszta nyereségük egy meghatározott részét visszafizetik a tagoknak az fmsz-i boltokban vásárolt, áru összértéke arányában. '' Az így kiosztásra kerülő pénz bár megyei viszonylatban meg- > lehetősen nagy, a sok ezer tagra elosztva viszont nagyon csekély. Nem szabad lebecsülni az ilyen összegeket, mert az ingyen kapott pénz mindig érték — bármekkora is az, mindenkinek jól jön. Viszont az tény, hogy ez a részesedés nem testesíthet meg olyan tagsági-tulajdonosi viszonyt, mint amilyen mondjuk a tsz-tagok esetében kialakulhatott. Ha valamivel egyáltalában növelni lehetne a tagsági érdekeltséget, akkor elsősorban ez jöhetne számításba. Csakhogy mindjárt felvetődik a következő kérdés: mi indokolná, hogy a visszatérítési alapot többszörösére felemeljék. Ha csak megduplázzák, még mindig olyan csekély a tagoknak visszatérített összeg, hogy az ugyanúgy nem jelent számottevő tagsági-tulajdonosi viszonyt, mint a jelenlegi állapot. Ennek tehát nem lenne jelentősége. Á nagy összegű visszatérítést eredményező változást pedig semmi sem indokolná. A tagok ugyan részjegygyei hozzájárultak az fmsz megalakulásához, de a részjegyek összege az összforgalomhoz képest szinte teljesen elenyésző, alig számít gazdasági tényezőnek. A gazdálkodáshoz szükséges pénzt a bank, az állam bocsátja rendelkezésre, márpedig a nyereség az összforgalomból, a gazdálkodásból származik. Semmi sem indokolná, hogy egy csoportnak kiosszák annak a nyéreségtö- megnelq a számottevő részét, ami végeredményben nem egy csoport, hanem az állam pénzének a forgalmazásából jött. A visszatérítés nagymérvű növelését tehát el kell vetni, mint a közvetlen érdekeltség számottevő fokozásának módját. £ okán úgy érvelnek, hogy a szolgáltatások terén, sőt, még az üzleti elárusitásnál is adódik bőséges alkalom előny biztosítására. Megkérdeztem az egyik fmsz-i vezetőt, hogy ők hogyan képzelik el az olyan sokat hangoztatott anyagi érdekeltség fokozását. Elsorolta, hogy kölcsönzések esetén más tarifa alkalmazását tervezik a tagok és mást a nem tagok esetében — a tagok javára. A nem tagnak csak akkor adnak kölcsön valamit, ha a tagoknak nem kell. A boltokban is megkülönböztetést alkalmaznak egyes keresett cikkeknél. Ha listát készítenénk az ilyen lehetőségekről, esetleg elég magas sorszámig juthatnánk el, formailag egész kedvező helyzetet reprezentálhatnánk. Csakhogy ezekről sem nehéz beigazolni, hogy a lényegen nem sokat változtatnak, legfeljebb ön- áltatásra jók. A kölcsönzési díjak általában alacsonyak (az most más kérdés, hogy a kölcsönző így sem fizet rá), következésképpen a kétféle tarifa közt nem lehet olyan különbség, hogy azon keresztül bárki is különösebb tagsági érdekeltséget érezhetne. Még a sok kicsi sokra megy elv alapján sem. A vásárlási megkülönböztetés pedig a lehető legrosszabb fogás lenne propagandisztikus szempontból. Nagyon sok törzs- vásárlót sértene, s mivel itt-ott már konkurrencia is létezik, jelentős vásárlótömeg pártolna át a konkurrenciához. A másik oldalon tehát többet vesztene az fmsz, mint nyerne. A boltokban különben is pénz-áru viszonylat uralkodik, semmiképpen sem ie- het ezt átváltoztatni tagsági viszonnyá. Az fmsz-ek létezésük óta a terület szerinti egész lakosság ellátásának igényével léptek fel, illetve vállalták azt. Amikor még létezett a területi elv, az fmsz-i területre azért nem engedtek más szervet, mert az fmsz az egész lakossággal törődött, nem tett különbséget vásárló és vásárló közt. Ez meg is rögződött mint állapot, függetlenül attól, hogy a területi elvet felszámolták. Most semmiképpen sem lenne tisztességes, ha akármilyen tagsági elvből kiindulva megkülönböztetnék a vásárlókat. Arról nem is beszélve, hogy az a vásárló, aki 20 000 forintot hagy az üzletben, többet lendít, mint aki csak kétezret, még akkor is, ha az illető tag. Egyébként a SZÖVOSZ VI. kongresszusa is az egész lakosság ellátásával kapcsolatos felelősségről beszélt, nem pedig a megkülönböztetésről. SÍT ülönösen az új szervezeti szabályzat kidolgozása közben vetődik fel e kérdés élesen. Valahogyan más az elv, mint a gyakorlat. Erőteljesebben hangoztatjuk a kelleténél a tömegszervezeti jelleg anyagi oldalát, s gyakran nem létező valamivel áltatjuk magunkat. Pe- <jig jobb lenne, ha erről őszintén, nyíltan beszélnénk. BODA FERENC h AZ ELNÖK GONDTERHELT, t az arcán látszik, hogy fáradt is. !, De lehetne-e más bárki is, ha- sok minden nem úgy sikerül,- ahogyan elképzelte? v — A tavasszal, amikor meg- s választottak, tudtam, hogy nehéz helyzet elé állok, de nem gon- s doltam. hogy ennyire nehéz lesz. A szövetkezet 1967-ben mér- j leghiányos volt, de az lesz ezúttal is. Egy szövetkezet gazdálko- j. dúsának az eredménye sokban _ függ az elnök, és a szűkebb kö- , rű vezetőiség képességeitől — de j csupán ez kevés akkor, ha a tag- t ság csak tőlük vár csodát. Paradox összehasonlítás: a futballpá- lyán küzdő 11 játékosnak szárnyakat adhat a szurkolók buzdítása, viszont a termelőszövetkezetben nem vezet eredményre még a legihangosabb szurkolás sem. Az elnök, és a mostani vezetőség nehéz örökséget vett át az elődöktől, akik szívesen hangoztatják: Mi együtt örülünk, együtt sírunk a tagsággal. Miután a tagságnak semmi oka nem volt az örömre, a velük együtt sírást már nem vállalták. — Úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy talán egy negyed lépéssel azért előbbre jutottunk, bár ez is inkább a jövő évet segíti. Tavasszal hétszáz hold szántani va- • lónk volt — most még mintegy száz hold hiányzik ahhoz, hogy • teljes egészében elvégezzük az őszi mélyszántást. Nagyon szé- ■ pen mutat küencszáz holdas bú- zavetásünk. Jól sikerült a szőlő- ; termésünk is: több, mint ezer 1 mázsa szőlőt adtunk el, és van 1 ötszáz hektó borunk, amelyet a TÁSZI segítségével szeretnénk 1 értékesíteni. Az ő utasításai sze- i rint kezeljük, február végén lesz i a minősítés, ás utána állapítják < meg az árat. Úgy számítunk, : hogy ha sikerül az üzlet, a bor- c ból lesz négy-ötszázezer forint r tisz<- bevételünk — mondja az \ . elnök. s — Sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy a munkaerőhelyzet miatt nem. erőltethetjük a belterjes gazdálkodást, elsősorban olyan növényeket kell termelnünk, amelyek kevés kézi munkát igényelnek. Nagyon gyengén állunk kézi erővel. Bár most is itt van néhány ^tagfelvételi kérelem, köztük olyanoké, akik már korábban is tagjai voltak a szövetkezetnek. Ha az anyagi oldalát nézem, ajánlani kell a felvételt. Ha az erkölcsi oldalát? Akkor nem vállalták a nehézségeket a többivel együtt, most pedig jönnének vissza, amikor egy kicsit rendeződnek a dolgok? A leltározó bizottságok, tagjainak kellett megmozgatni a felmérendő terménykészletet, mert nem volt segítő, a tagok közül. A BESZÉLGETÉS KÖZBEN bejön két traktoros, egy idősebb, egy fiatalabb. Munkaruhát, védőruhát kérnek, és párnát az ülésre, mert „ilyenkor már hideg a csupasz vas ülés”. Indulatosak ők is, indulatossá válik az elnök is. Előkeresi a vezetőségi ülés határozatát a munkaruha, a védőruha használatáról, a kihordás idejéről. — Ülőpárna? Most gondolnak rá amikor már maholnap nem lesz kinti munka? A fiatalabb traktoros: „Én még a vattaruhát sem kaptam. meg. Ha nem adnak, inkább leszállók a gépről”. Az elnök: „Akkor nem is ül vissza többet.” Amikor sértődötten kivonulnak, az elnök kiadja az utasítást; ha van a raktáron megfelelő méretű va.ttaruha, ki kell adni. Felesleges indulatok. Tulajdonképpen mindent az elnöknek kell intézni? Hiszen rajta kívül még vannak arra hivatott vezetők. És a traktorosoknak is csak az év végén kell a meleg ruhára gondolni? Mintha őket csak a maguk dolga ’rd bibié. De hogyan vállalnak rísz az egész közös- ég gondjaiból? i A korábbi evekben gyakran ■ előfordult, hogy a tényleges mun- i kateljerftménynél jóval többet i számoltak el. Harminc hold szán- . tás helyet ötven holdat,.. A falutól tán két kilométerre levő pusztán feltűnően fogy a ‘ góréból a kukorica. A lopást még nem tudták senkire rábizonyítani. A rendőrség csak a megfelelő bizonyítékok alapján indíthatja meg az eljárást. Ki legyen az, aki éjjeleken keresztül lesbe áll hogy a bizonyítékot; megszerezze? — A mérleghiányt némi ügyeskedéssel csökkenteni lehetne, de minek? Csak. önmagunkat csapnánk be... Úgy kell gazdálkodnunk, hogy a valóságos termelési eredményekkel szüntessük meg a mérleghiányt. A kedvezőtlen gazdálkodási eredmények miatt nagyon sok ellentmondás feszül a szövetkezetben, bár a neve Egyetértés. Különös ellentmondás: a szövetkezet tavaly mérleghiányos volt, az idén is az lesz, a község viszont — az OTP nyilvántartása szerint „takarékos község”. A lakosság betétállománya több. mint hárommillió forint. Különös ellentmondás, még akkor is, ha számba vesszük az élj árókat mert nyilván a hárommillióban az 6 forintjaik is ott vannak. A KÖZSÉG ADOTTSÁGAI nem rosszabbak, mint másutt bárhol a megyében. Csak arról van szó. hogy az előző években valamit elrontottak: az akkori vezetők és a tagság is. Vezetőket aíkár min'd- i évben lehet választani, de a tagság — személy szerint — ugyanaz marad. A pozitív változásnak már vaunak biztató jelei. Hogy a jelek valósággá váljanak, eredményhez vezessenek, a tagságnak önrna- gát is felül kell vizsgálnia, és irtaimat szavazni a vezetőknek A választott névnek rrcfffole lóén ., Al
