Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-07 / 4. szám
Egy községi vezető nyilatkozatot A lelkesedésről, az érvényesülésről, a tehetségkutatásról A harmincas évekbe* a népi bók ösztönzésére bontakozott ki a tehetségkutató mozgalom, amelynek vázlatosan fogalmazva az volt a célja, hogy megtalálja, felkutassa a magyar falvakban kallódó tehetséges, ag Tár proletár fiatalokat. A fel- szabadulás után, főleg a fordulat évét követő időszakban még- inkább, sőt, teljes egészében megnyíltak az érvényesülés kapui, ahogy mondani szokás, az egyetemekre, a főiskolákra, szinte lasszóval fogták a jó eszű, falusi parasztfiatalokat. Aki akart, tanulhatott, képezhette magát. Van egy nemzedék, amelynek jeles képviselői a 40-es évek végén, az ötvenes évek, elején emelkedtek ki a nép sűrűjéből, s ma, a magyar közéletben, a gazdasági és tudományos életben jelentős befolyásoló tényezők. De mit figyelhetünk meg napjainkban? Erről beszélgetünk Fábián Gyulával, a kurdi községi tanács vb-titkárával. — Emlékszik rá, titkár elv- társ, hogyan volt az ötvenes évek elején? — Óh, hogyne. Magam is ifjúsági vezetőként munkálkodtam a községben, s elmondhatom, maradéktalanul lelkesedtünk. Nem ismertük a fáradtságot, napról napra felfrissültünk a mozgalomban, és ha kellett, éjjel-nappal dolgoztunk a közért. — Némi nosztalgiával emlegetjük ezt az időt. Úgy véli talán, hogy az akkor volt lelkesedés elmúlt, megszűnt? — Azt, ami volt, még egyszer visszahozni nem lehet. Nem tudom hogyan fogalmazzak. Egy bizonyos. Most a fiatalokban az akkori lelkesedést nehezen tudom felfedezni, de nem tudom, hogy egyáltalán szükség van-e még az akkori lelkesedésre. Most, hogy beszélgetünk, eszembe jut a község egyik ifjúsági vezetője, aki a megélhetésre hivatkozva, lemondott. Nincs ideje társadalmi munkát végezni. — Talán az ennek az oka, hogy a lehetőségek is megváltoztak. Arra gondolok, titkár elvtárs, hogy egy ambiciózus, tehetséges fiatalember napjainkban nem tud oly könnyen érvényesülni, mint ahogy annak idején nekünk sikerült. Minket egyszerűen kiemeltek. — Az esélyek, a lehetőségek most is adva vannak. — De szerintem leszűkültek. Nincs olyan érzése, titkár elv- társ, hogy manapság már fennáll annak a veszélye, hogy a falusi tehetségek egy része elkallódik? — Sajnos, van ilyen érzésem. Tavaly, itt a községben 13 társammal érettségire készültünk. A matematika volt az egyik legnehezebb tantárgy. Kihelyezett osztályról lévén szó, tanárunk fél év alatt mindössze ötször tudott velünk foglalkozni, úgy gondoltuk tehát, hogy helyben kell segítőtársat keresni, olyan embert, aki nagyon jól érti a matematikát és korrepetál velünk. Egy érettségizett kislány, Bazsonyi Irén lett a tanítómesterünk. Megmondom őszintén, nagyon elcsodálkoztam, hogy ez a kislány kimagasló tudásával érettségi után nem mehetett nyomban az egyetemre. Nem lehetetlen, hogy egy kiváló matematikus veszett el benne. Most, a termelőszövetkezet ösztöndíjasa, úgy tudom, felsőfokú mezőgazdasági technikumon tanul. Végeredményben nem kallódott el, de csak nagy nehézségek árán jutott tovább. — Feltétlenül elgondolkoztató, amit mond, annál is inkább, mert eddig többnyire az elmúlt években arról beszéltünk, hogy a fiatalok szabadulni akarnak falujuktól, de az ritkán került szóba, hogy feljebb kerülnek-e azok, akiknek mindenképpen feljebb kellene kerülniök. — Nézze, ez most sokkal nehezebb, mint, négy, vagy öt esztendővel ezelőtt. Nőttek a követelmények is, és egy szövetkezeti gazda gyermeke, a magas mércére való tekintettel, hátrányosabb helyzetben van, mint az értelmiségi szülő gyermeke. Újabban ezt az ellentmondást én magam is érzem, vagy látom. Van a szomszédunkban egy kislány, nyiladozó zenei tehetséggel. Csak nagy nehézségek árán sikerült neki tovább jutnia, egy esztendővel az érettségi után. Schüszler Máriának hívják. A középiskolába kerüléssel nincs bai. De utána nyomban megkezdődnek a problémák. éppen az előbb említett előnyösebb és hátrányosabb helyzet miatt. Tavaly megfigyeltük: a szülő bízott abban, hogy az általános iskolát kitűnő eredménnyel végzett gyermeke a középiskolában is megállja a helyét. Sajnos a kitűnő rendű tanulók egy része már az első félévben közepessel, vagy közepes alatt jött vissza. — És tehetnek ez ellen valamit, titkár elvtárs? — Tizenöit éve vagyok ezen a poszton. Figyelem a lehetőségeket. Túl sokat nem tehetünk. Annak ellenére, hogy látjuk, ma már nem „ugranak ki“ olyan nagy számban a tehetséges falusi fiatalok, mint néhány évvel ezelőtt — Hányán jutnak el ebből a községből évente az egyetemekre, a főiskolákra? Van erről a tanácsnak valamilyen át- tekmtéseS — Pontos adatokkal nem rendelkezünk. Kizárólag a helyi ismeretekre alapozom azt a kijelentésemet, hogy Kurdról évente kettőnél több fiatal nem kerül főiskolára, vagy egyetemre. — Sok ez, vagy kevés? — Előfordulhat, hogy sok, de az is lehetséges, hogy kevés. Erre a tehetség a mérce, az adott korosztály összetétele. Ezzel együtt nem vagyok benne biztos, hogy az igazán tehetséges fiatalok nem kallódnak-e el. De nyomban hozzáteszem, hogy végeredményben bármennyire prózai most a megfogalmazásom, a szükségletek orvosból. mérnökből, összességében szellemi emberekből, adottak. Ebből következik, más községi vezetőknek is lehet olyan érzése, hogy most egy kitűnő matematikus, akiből esetleg tudós is lehetett volna, — elkallódik. Kurd nem nagy község, ennek ellenére az elmúlt években sok tehetséges fiatalember jutott tovább. Van még atomfizikusunk is. De hogy egy-két év óta nehezebb, az egyetemekre, a főiskolákra bejutni, az tény. . — Titkár elvtárs, országos szinten is foglalkoznak ezzel a problémával, egyszerűen fogalmazva azzal, hogy ne következzék be a konzerválódás, ne történjék meg az, hogy aki paraszt, annak a fia is csak paraszt lehet, aki értelmiségi, annak a fiából is csak értelmiségi lehet. — Ilyen veszélyt én ma még nem látok. A nehézségeket látom, de ezek valószínűleg általánosak, de a konzerválódás veszélyét nem látom. — Titkár elvtárs, Kurdon az elmúlt években előfordult már, hogy értelmiségi foglalkozású családok gyermekéből szakmunkás, fizikai dolgozó lett? — Nem tudok róla. — Köszönjük a beszélgetést, titkár élvtárs. SZ. P. A kulturális beruházások rendjéről Egységes elveikre épül az eddiginél gördülékenyebbé válik a kulturális beruházások rendje a művelődési miniszter most megjelent utasítása alapján. Ésszerűen enyhül a beruházások régebben oly szigorú jóváhagyási rendje. Korábban kötelező volt a hárommillió forint érték fölötti beruházási programot beterjeszteni az Országos Tervhivatalhoz. Most új kategóriát jelent az egyedi nagy beruházások csoportja, ide a 100 millió forintnál nagyobb összegű építkezések tartoznak. s csak ezeket kell a kormány elé terjeszteni jóváhagyásra. A 100 millió forint alatti beruházásokat az illetékes felügyeleti szerv hagyja jóvá. önállóság és felelősség — e két tényező érvényesül mind jobban a beruházási gyakorlatban Its: egy-egy beruházás mikéntjéről többnyire azok döntenek, akik a tervezett létesítményt majd használni fogják. A jogszabály kapcsán a Művelődésügyi Minisztériumban elmondták. hogy 1969-ben 444 millió forintót biztosítottak a művelődésügyi tárca beruházásaira központi keretből. Az összegből tekintélyes hányad jut fontos új létesítményekre, s már megkezdett beruházások befejezésére. A többi között elkészül a debreceni Kossuth' Lajos Tudományegyetem kémiai tömbje, a budapesti Műszaki Egyetemen a villamosmérnöki kar 2-es épülete s befejeződik a tanreaktor építése. (MTI) Szövetkezeti együttesek vetélkedője Kapuváron Vasárnap a Ráha-köz fővárosában, Kapuvárott rendezték meg az országos döntőbe jutott három megye: Pest, Somogy és Győr- Sopron általános fogyasztási- és értékesítő szövetkezeti együtteseinek, népművészeinek vétélke- dőjét. A zsűriben, amelynek elnöke 'Ádám Jenő professzor volt, olyan neves szakemberek foglaltak helyet, mint például Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográfus. A zsűri egyelőre nem hozott döntést, mivel január 12-én a döntőbe jutott másik három megye Salgótarjánban megrendezett vetélkedőjét is meghallgatja, s csak ezután ítéli majd oda a legjobbakat illető jutalmakat. 20000 olajkályha ebben az évben Évek óta készülnek az olajkályhák Szekszárdon a Vasipari Vállalatnál. Tavaly 17 046 készült, az idei tervük 20 000 körül van. Első képünk a hegesztőműhelybe« készült. ♦' Gyűlnek az alkatrészek az összeszerelés előtt. A szalag végén utolsó fázisként felkerülnek a zománcozott borítók. Foto: Bakó Jenó
