Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

Képek a miszlai zárszámadásról Számomra a zárszámadó köz­gyűlés mindig élmény. Ilyenkor a gazdasági adatok mellett, vagy éppen azokból számtalan új és izgalmas felismerésre juthat az ember. Olyan felimerésre amely óhatatlanul gondolkodásra, töpren­gésre késztet. A miszlai közös gazdaság évzárása sem volt ez alól kivétel. Január 28-án a köz­ségi művelődési házban tartották, és a mellettem ülő Palóc Ta­másnak az volt a véleménye, hogy mély benyomást gyakorolt rá e barátságos és meghitt lég­kör. (Ű a Kapos—Koppányvöl- gye Területi Tsz Szövetség elnö­ke.) Töprengésre késztető helyzet­nek tekintem, hogy az évi mun­kák megítélése más és más mó­don tükröződik vissza a vezetők­ben, és megint más módon a tagokban. Nem csupán miszlai jelenség ez. A zárszámadások rez­düléseit figyelve más közös gaz­daságban is észrevettem, hogy némelykor lekicsinylő dünnyö- géssel reagálnak a széksorokban helyet foglaló tagok, a vezetőségi beszámoló megállapításaira. Ami­kor most Balassa Tibor tsz-elnök a gazdasági eredmények felsoro­lása után külön-külön névszerint méltatta a szakvezetők helytál­lását, itt-ott sustorgást, halk el­lenkező félmondatokat hallot­tam. A lekicsinylés jele ez. Úgy gondolom, ilyenkor ismerheti fel az ember leginkább, hogy a gazdák egy része a gazdaság mű­ködésének csupán a részleteit látja, s mivel nem rendelkezik az éves eredményeket összehozó küzdelmek összes élményével, a szakvezetők erőfeszítéseit sem mindig értékeli úgy, mint ahogy kellene. A jövőben bizonyára sokat kell majd gondolkodni azon is, hogy az évi munkák összmegítélése egyformán tükröződjék mind a vezetőkben, mind a tagokban. Dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter is elküldte a minisztérium képvi­selőjét a miszlai zárszámadásra. Ennek elsősorban azért örültek, mert eddig az volt a szökés, hogy a felsőbb szervek főleg a fut­tatott tsz-eket tisztelték meg, a gyenge, a közepes gazdaságok 'Zárszámadó közgyűlésein ritkán vettek részt. A minisztérium kül­dötte felállt és keresetlen szavak­kal mondta el a gazdáknak: éle­tében először jár Miszlán és odajövetelkor a határ mostoha arculatát nézve, hinni sem mer­te, hogy a tagok az aszály stb. ellenére tavaly több mint két­ezer forinttal növelték az egy dolgozó tagra jutó átlagrésze­sedést. Tetszett, hogy a minisztériumi ember egyetlen felesleges szót sem mondott. Megtapsolták. Két dolog marad meg ben­Mondatok: Megszűnt a pénzügyi bizonytalanság... Gond nélkül kezdjük az idei gazdálkodást, mert 750 ezret tartalékoltunk... Az új borjúnevelőben egyetlen állat sem hullott el tavaly... ötven sze­mélynek ad munkát a rongyvá­logatás. .. Az idén mintegy lél- millió forint munkabért fogunk az ott dolgozó asszonyoknak ki­fizetni. .. Magyarkesziben az üre­sen álló tojóüzemet közösen akar­juk üzemeltetni a Bábolnai Álla­mi Gazdasággal... Az élet nem­csak ve^ejtékes hétköznapokból áll: 10 alkalommal vittük el tag­jainkat kirándulni... Tizenkét alkalommal vettek részt szakve­zetőink tapasztalatcserén... nem tartósan: a vezetőség szé­pen, érthetően megtartott be­számolójából kiderült, tavaly a miszlai gazdaság a dinnye, a ku­korica és a silókukorica kivéte­lével termelési tervét teljesítette, összességében túlteljesítette. A termelőszövetkezetek a közvéle­ményt ma már kezdik hozzászok­tatni ahhoz, hogy a tervek tel­jesítése ne tartozzék a rendkí­vüli dolgok közé. Más szóval ha csak_ nincs valami pokoli rossz időjárás, akkor a tervteliesítés legyen egyszerű hétköznapi ese­mény. Ez ugyanis, nem több, mint minimum. Balassa Tibor elnök mégis meghökkentette hall­gatóit, azzal hökkentette meg, hogy ebben a tsz-ben a 207 tag­ból csak 28 a negyven év alatti, a többiek mind idős és öreg emberek. Mióta ezt tudom, Misz- la jelkép bennem, az elnvűhe- tetlen paraszti szorgalom jelké­pe. Miszla az erős és kitartó öregemberek faluja. Délben a vezetőség ebédjén megkérdezem a szomszédomtól, a községi ta­nács vb-elnökétől, hogy megtart­ják-e az öregek napját? ..Nem, néhánv év óta elmarad” — mondja az elnök. Á miszlai kö­zös gazdaságban 207 tagból 121 hatvanesztendős elmúlt. És a tsz több mint kétezer forinttal nö­veli,« tavalv az egy dolgozó tag­ra jutó átlagrészesedést. Furcsa érzés ülni egy tsz zár­számadó közgyűlésén, ahol fele annyi az egv dolgozó tagra jutó átlagrészesedés, mint a leg job­bakban. Különös dolog haliani, hogy a felszólalók elégedettek. Igen. de észre kell venni, hogy csupán a múlthoz képest azok. Nyolc év óta ez a legeredmé­nyesebb zárszámadás. A jelent a tagok a mögöttük lévő nagyon gyenge évzárásokkal hasonlítják össze, és ehhez képest elégedettek. Meg másért is. Miszla határa soha nem volt adakozó a dol­gozó parasztokhoz. Most a válto­zás szelei fújnak. Benne érezni az emberek hangiában a bizakodást: ha a tsz eddig jutott, akkor el kell jutnia még magasabbra. A felszólalók bíztatják az elnököt, az idén nyomjuk meg még job­ban a gombot. Az ellenőrző bizottság elnöke megtette jelentését, de utána is­mét szót kért: „Ma sem adják ingyen azt a kenyeret, de most százszor jobb” — mondja. Szom­szédom hozzám hajol. „Nem színészi szavakat mond, hanem igazat. Fél évvel ezelőtt is erről beszélgettünk” — súgja. Az el­lenőrző bizottság elnökét ezek után megtapsolják. Azt is látom, néhányan komoran ülnek, a tetszésnyilvánítástól tartózkod­nak. Dehogy boldog itt minden ember. Eszembe jut, hogy a ve­zetőségi beszámoló szerint a dol­gozó tagok közül mindössze 21 személy keresett 20 ezer forinton felül. A tagok jelentős hánya­dának mindössze hat-nyolc- tízezer forint a közösből szár­mazó tavalyi jövedelme, ök, nem csoda, hogy még nem tap­solnak, de nem is beszélnek, hallgatnak. „El kell utasítani azt, hogy egyesek szerint a paraszt tejben vajban, fürdik, hogy las­san már az istállóban is zongora áll” — mondja az elnök. • Hoffmann János a megyei pártbizottság üdvözletét tolmá­csolva egy 18 évvel ezelőtti gyű­lés élményét is felidézte. Emlé­kezetből sorolta a régi harcosok neveit, azokét, akik a népháía- lom első szilárd támaszai voltak Miszlán. Én meg kedvetlenül, res- tellkedve hallottam, hogy körüüöt- tem egy-egy régi harcos nevének említésekor gúnyosan nevetnek. Ennyire lejáratták volna magu­kat az úttörők, a kezdők, vagy annyira nincs bennünk tisztelet azokkal szemben, akik hibájuk ellenére mégiscsak nekünk ta­posták az akkor még járatlan utat? Ami most van. az akkor kezdődött és azoknak is a vete­ránok kezdték, akik tizennyolc évvel ezelőtt még nagyon más nótát fújtak. Ma könnyű okosnak lenni, de miért nehéz hálásnak lenni? Mélyen megrázott az a felis­merés, hogy a szövetkezeti gaz­dák számára holtig tartó élmény 'marad a gép. A felszólalásoknak még mindig az a beszéd állott a középpontjában, hogy milyen nagy dolog géppel szántani, gép­pel aratni, lassan már minden nehéz mezei munkát géppel vé­geznek. Holtig tartó élmény, de már csak azoknak, akik valami­kor 20—30—40 nyarat átkaszáltak. Szép volt a miszlai zárszám­adó közgyűlés és gazdag is volt, mert gondolkodásra, töprengésre késztetett. SZEKULITY PÉTER FOTO: BOGNÁR Három hete írtunk róla: Szek- szárd városban a közeljövőben várható, hogy egyre többet vál­tozik a közúti közlekedés rend­je... B jóslatunk bevált: egy he­te lezárták, a járművek parko­lása. megállása elől a karzósor előtti úttestet, és naponta több tucat ember fizet az eljáró rend­őrnek 20—100 forintig terjedő helyszíni bírságot. A megbünte­tett járművezetők is rutinosan közlekedtek... A KRESZ mó­dosításáról épp a napokban je­lent meg a fővárosi közúti bal­eset-elhárítási tanács, információ­ja, amely szerint is sok a baleset, az emberek védelme is indokolja a KRESZ módosítását, Nem eny­hítésre, szigorításra várhatunk, hisz a járművekkel okozott bal­esetek száma vészesen nő. A Magyar Rendőr e heti szá- mában Pelbárt Jenő rendőr al­ezredes, térképpel, grafikonokkal ábrázolt cikkében értékeli a műit évi közlekedést. Érdemes ebből a tanulságos értékelésből néhány megállapításra emlékeztetni, vele megismertetni a Tolna megyei járművezetőket is. A személyi sérüléses balesetek száma az or­szágban 1968-ban 20 538 volt, 1967-ben 17 417 volt. Kell ezt a tényt kommentálni? Vagy még beszédesebben: az elmúlt év so­rán a személyi sérülése« és a sze­mélyi sérülés nélküli balesetele számát mérlegelve ez a kép: na­ponta átlagosan 113 baleset tör­tént az ország területén. Mint mindenben, úgy a közle­kedési balesetek vonatkozásában is a statisztika hű képet ád, il­letve mód van a rangsorolásra. A megyék rangsorolására. Tolna megyében a személyi sérüléses balesetek száma egy év alatt óriásit nőtt. 1967-ben Tolna me­gyében 335, 1968-ban pedig 468 személyi sérüléses baleset tör­tént, a növekedés 39,7 százalékos. Ilyen növekedés egyetlen megyét kivéve (Nógrádban a növekedés 61,4 százalék) sehol az országban nem figyelhető meg. Baranyában 5,8. Somogybán 23,3, Bácsban 19,1. Fejérben 8,4 százalékos a szemé­lyi sérüléses balesetek számának növekedése. Tolna az országban a második. Dicstelen hely, elgon­dolkodtató, és tettekre késztető... A múlt évi személyi sérüléses balesetek 73,8 százaléka a jármű­vezetők hibájából következett be... Olyan hibákat követtek el, amely következményeként jóvá­tehetetlen károkat, sérüléseket okoztak. A leggyakrabban csak egy kicsit sértették meg á KRESZ-t, talán egy kicsit job­ban mint a szekszárdi tilosban parkírozó járművezetők. — pálkovács — 1968-ban: 39,7 százalékkal nőtt a közúti balesetek száma Tolna megye a mámáik A MÉSZÖV Igazgatóságának ülése Szerdán ülést tartott a MÉSZÖV Igazgatósága. Az ülés napirend­jein a tervezési irányelvek szere­peltek. A tavaly már alkalmazott irányelvek alapjában véve nem változtak. Minden ímsz önállóan tervez, nincs központilag meg­adott és kötelező érvényű terv­szám stb. Viszont az új gazda­sági mechanizmus első évi gya­korlata felszínre hozott néhány olyan problémát, ellentmondást, amit meg kell oldani. A MÉSZÖV természetesen nem kapcsolódik bele közvetlenül az £misz-i ter­vek kialakításába, viszont meg­változott feladatköréből kiindul­va segítséget kíván adni olyan dolgokban, amelyek viszont sok tekintetben meghaladják egy-egy fmsz lehetőségeit. A MÉSZÖV például széles körben vizsgálta az áruforgalom alakulását befo­lyásoló új gyakorlati jelensége­ket. A MÉSZÖV bővíti az infor­mációját, s máris megfigyelt szá­mos olyan jelenséget, amelyek nagyon hasznosaik lehetnek az fmsz-i tervek kialakításához. Felmérték, hogy általánosságban milyen igémmövekedés és csök­kenés várható. Az egész megyére kidolgozott mutatók ugyancsak nagyon hasznosak lehetnek. Hírmagyarázónk írja: A termelőszövetkezetek kezében a falu tejellátása Nemrég számoltunk be néhány soros hírben arról, hogy január elsejével az utolsó 15 tejgyűjtő, is átvették a termelőszövetkeze­tek, ezzel a Tolna megyei Tej­ipari Vállalat körzetében össze­sen 109 tejgyűjtő került a közös gazdaságok tulajdonába, kezelé­sébe. A kölesdi termelőszövetke­zet 12, a bonyhádi 4, az apar- hanti három tejgyűjtőt üzemel­tet. Ez a folyamat már két évvel ezelőtt megkezdődött a megyé­ben. A termelőszövetkezeteket elsősorban nem az anyagi haszon vezette, hanem az az elgondo­lás, hogy nagyobb részt vállal­nak a falu tejellátásában. Koráb­ban a gyakorlat az volt, hogy a tejipar a feldolgozó telepeire be­szállította a felvásárolt tejet, majd pedig visszaszállította egy-egy fa­luba az ellátáshoz szükséges mennyiséget. A termelőszövetkezetek eme tö­rekvését központi intézkedések is segítették, különböző módsze­rekkel serkentették a közös gaz­daságokat, hogy a központi ter­mékforgalmazás tehermentesítésié­vel magasabb színvonalra emel­jék a helyi tej- és tejtermék- ellátást. Az intézkedések közé ‘artozik, hogy a tejgyűjtők r meltetése esetén a szövetkezetek í n- háztáji gazdaságokból f elvás rolt tej után is megkapják a li- 'erenkénti negyven fillér nagy­üzemi felárat. Azonkívül a szÖ- I etkezetek két lehetőség közül álaszthattak: a szarvasmarha- j cnyésztési program keretében '"apott, 70 százalékos ártámoga- I fással élve vehettek át a tej­gyűjtőt, — tehát a könyv sze­rinti nettó érték 30 százalékát kel­lett megtéríteuiök a tejipari vál­lalatnak, de arra is mód nyílt, hogy — bérleti szerződés kereté­ben — bérbe vegyék. Amennyi­ben a termelőszövetkezet elvállal­ta a helyi ellátást, ismét két ér­tékesítési forma között választ­hatott: saját számlára történő ér­tékesítés esetén — a vonatkozó rendelkezések értelmében — a közvetlenül a fogyasztóknak el­adott tej után 20 százalék, a ke­reskedelem részére átadott tej után 29 százalék árkiegészítést kaphatott. Viszont, ha a korábbi rendszerben — a tejipari vállalat­tal kötött bizományi szerződés alapján — értékesíti a tejet, ak­kor a tejipar kifizeti a felvásár­lási árat, továbbá a fogyasztók­nak közvetlenül eladott tej liter­jéért 47 fillért, a kereskedelem­nek átadott tejért pedig 29 fil­lért. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy mindenképpen hasznos volt a termelőszövetke­zetek ,fokí>zottabb részvétele a tejellátásban. A háztáji gazdasá­gokból azóta jó\ral több tejet vá­sárolnak fel, és a falusi fogyasz­tásban is közel húsz százalékos növekedés tapasztalható a ko­rábbihoz képest. A tejgyűjtők át­vétele a tejipari vállalat számára is hasznot jelentett: eddig egy- egy községben több száz terme­lővel volt kapcsolatban, most csak egy üzletfele van — a ter­melőszövetkezet. BI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents