Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

A csund sem egyforma. Más az éjszakai utca, az otthonok csönd­je és máé a kórházak kórter­meié, amit gyakorta tör meg a panaszos sóhajtozás, a fájdalom jajszava. — Nővér! Nővérke drága! Nem tudok megfordulni! — Nővérke kedves! Valami fájdalomcsillapítót! — Nővérke, aranyom nem tu­dok ^aludni. Félek. Maradjon itt egy kicsikét! A beteg, akár fiatal, akár öreg, olyan hittel és bizalommal hív­ja ágyához az ápolónőt, ahogy a nagyon kicsiny gyermek az édesanyját. Szól a csengő és a nővérke jön. Meghallgatja a hí­vót, e hivatása szerint megtesz mindent, hogy a beteg, akit az éjszaka leple alatt könnyebben környékez meg a félelem, éle­sebben a fájdalom, megnyugod­jék. Felelős hivatalában, az ápo­lásban az orvos utasításainak megfelelően jár el. S ha oly so­kan hagyják el a kórházat gyó­gyultan. altkor abban az ő mun­kája, fáradozása, áldozatkészsége is benne van. Fonák dolog, de a gyógyult ember már nem fűzi a megszólí­táshoz a drága, a kedves, az ara­nyom jelzőket. Úgy fest a do­log, hogy a bajban segítséget re­mélőn gyöngédek is tudunk len­ni, ágyhoz kötötten mélyebben érezzük át a mellénk állított embertárs munkájának rangját, becsületét. Ezért pengenek más hangok az ápolónőről kint a már, vagy még egészségesek között. — Az a baj, hogy némelyek foglalkozásként űzik és nem hi­vatásként az ápolónői munkát. — Ápolónő? Tudja maga mi­lyen rossz hírük van az ápoló­nőknek? Én nem adnám a lá­nyomat ! — Hivatástudat? Ugyan kérem' A fentiekkel a közhangulat szenvedélyes túlzásait akartam érzékeltetni, mert bennük nem nehéz tetten érni az igazságta­lanságot. Megyei kórházunk jól funkcionál, hírneve országosan sem szorul a sereghajtók, közé- Sőt! Az pedig a józan paraszti ész számára is világos, hogy a gyógyító munka eredményes­sége nem csupán a gyógyintéz- mény fölszereltségétől, főorvosi, orvosi karától függ, nagyon is függ az egészségügyi középkáde­rek, így az ápolónők munkájától! A gyógyítás, a betegellátás ered­Kinek foglalkozás, kinek hivatás ? Beszélgetés több tételben az ápolónők munkájáról ményei pedig nem arra valla­nak, hogy ápolónőink zöme nem látja el maximális jószándékkal, igyekezettel föladatát. © Ezt igazolja az a beszélgetés is, amelynek során módomban állt gondolatokat, véleményt cserélni néhány idős és fiatal ápolónő­vel, műtősnővel. Nevükre nem hivatkozom, ők kérték, hogy ma­radhassanak olyan névtelenek, mint amilyen névtelenül munká­jukat végzik. Mindjárt az elején a legfájóbb pontról, arról, mit gondol miért olyan nagy a fluktuáció, a jö­vés-menés ápolónői vonalon? A válasz átgondolt, egyben gondolkodásra késztető. — Nem vagyok fiatalságellenes jóllehet sok kisnővér szememre veti, hogy el vagyok maradva egy brosúrával, amikor úgy ér­zem, figyelmeztetni kell a lobogó haj, vagy a túlminisített mini miatt. Én úgy látom, fiatal ápo­lónőink túlnyomó többsége igyek­vő, becsülettel akar és tud helyt­állni. De ahogy más intézmé­nyeknél, vagy akár üzemeknél vannak olyanok, akik pillanat­nyi munkába állásukat csak át­menetnek tekintik, nálunk ie megállapodnak olyanok, akiket nem a hivatás szólít a pályára, hanem az, hogy valamiből meg kell élni, amíg valami jobbat, könnyebbet nem találnak. Na­gyon szorgalmas újságolvasó nem vagyok, de annyit tudok azért, hogy a fluktuáció nemcsak az egészségügy problémája. Azt is, hogy jobbára a harminc éven aluliak kultiválják a szerencse­próbálgatást. Sokan mondanak majd ellent, nekem az a véle­ményem. hogy a mi fiatalságunk igenis el van kényeztetve. Már otthon sokkal többet kapnak a gyerekeink, mint mi kaphattunk, s ez az alaphelyzet társadalmi méretekre kivetítve, az igényeket illetően is marad. Rövid idő nem elég e probléma tisztázására. Annyit mondhatok, hogy tőlünk azok menekülnek, akik inkább munkavállalók, mint hivatásvál­lalók. — Tőlük hangzik el legtöbb­ször az a mondat: „ha nem tet­szik én föl is mondhatok!” Itt álljunk csak meg! A kór­háznak gondjai vannak a betöl­tetlen ápolónői státuszok miatt. Mint hallottuk, februárban húsz­egynéhány állás betöltése válik aktuálissá. Eddig mindössze né­gyen jelentkeztek a pályázati föl­hívásra. — Igen. Sajnos így van. Nem elég vonzó a pálya. Vagy... a kórház középkádergondjait elmé­lyítette például a gyermekgondo­zási segély bevezetése. Sajátosan női hivatásról van szó, gyakorlói azonban feleségek, anyák is. Sőt, emberek, akiket a betegségek ugyanúgy megtalálnak, mint má­sokat. Namármost. A szükséges­nél kevesebben választják az ápolónői hivatást, ez már ön­magában eredményezhet hiányt., amit a másik kettő csak fokoz. Viszont, feladatainkat el kell látni. Tehát azokra, akik van­nak, több hárul. Nem vitatom, előfordulhat, hogy a /feezítettség miatt egyesek kedvüket vesztik, mások ingerültekké válnak, az is előfordulhat, hogy ezt a feszült­séget a beteg észreveszi. Node, ha annyi más területén az élet­nek méltányolni tudjuk, hogy emberek vagyunk és nem ég-föld között libegő szentek, akkor a belátás kétoldalúan kötelez! — Egyik vezető nővérünk nem­rég kilenc álló napon át ügye­letben volt. Kérdezem én, ha olyanról lenne szó, aki csak fog­lalkozást űz, nem ' ' volna-e már a második napon a Munka Törvénykönyvére. — Mást mondok! Vannak nő­véreink. akik miután megszerez­ték az ápolónői, oklevelet és már dolgoznak, azok munka mellett gimnáziumi tanulmányokat foly­tatnak. Fiatalok. Nyilván helyük­re találtak. Kérdésre kérdést. Milyen segít­séget kapnak a pályakezdők hi­vatásuk gyakorlásához? A válaszokból az derül ki. hogy a segítségleénv körül baj van. Nem kevés idősebb pályatárs elfeledve, hogy maga is volt az elméletet a gyakorlattal nehezen összeegyeztetni tudó kezdő, a kérdezősködésre hamar feleli rá, hogy „miért nem tanultad meg?!” Szakmai féltékenység? Olyasféle De ez sem általános. Az általá­nosabb az, hogy a szakmában már korosak szívesen adnak ta­nácsot, fölvilágosítást, vezetik a fiatalabbak kezét, ha erre ese­tenként szükség adódik, ha ezt igénylik a fiatalok. Anyagi problémát takar, hogy hiány van ápolónőkben? — Távolról sem! A kórház ve­zetői megkeresték annak lehető­ségét, hogy a pályakezdő közép­káderek reálisabb alapfizetéssel induljanak el életútjukon, sőt, kidolgoztak egy olyan prémium- rendszert, ami a célfeladatok tel­jesítése esetén 200—250 forinttal emeli az alapot. Ismét a zöm. örül ennek és vállalja a céljuta­lomért a több és jobb munkát. Viszont itt is jelentkezik egy kis hányad, amelyik azt mondja: „Kettőszázért törjem magam? Mit kapok azért, még egy jobb pulóvert sem!" — Nemrég egyik osztályunk­ról egv 23 éves műtősnő, két ok­levéllel a tarsolyában Budapest­re ment. A fizetése elérte a két­ezret. Amikor kérdeztem, miért hagy itt bennünket, ott mennyi­vel lesz jobb. azt felelte, hogy nem elégíti ki Szekszárd, szőra- lm- '-"r. © Hallottuk, hogy hatvanegyné- hány személyes nővérszállásu­kon nincs mostanában „teltház”, noha szállás, étkezés fejében a nővéreknek átlagosan 250—300 forintot kell fizetniök. — Valóban, sokan mennek ki albérletbe, aztán panaszként fel­róják a magas albérleti díjakat. Mi.ért mennek? Mert nem ked­vükre való a- szállás rendje, fe­gyelme. Mások azért válnak meg a szállástól, mere tanulnak, az osztálytársait összeköltöznek ide­iglenesen. — Szórakozási lehetőség? Tele­vízió. van klubunk, igaz. nem va­lami dús programmal, de van. Könyvtár szintén rendelkezésre áll. De ami a házon kívüli szó­rakozást illeti, erről sokan le­mondanak inkább. Az ok? Valamikor elkezdődött, hogy a kórház ápolónőinek jó- hímevét kikezdte egy-két mél­tatlanul viselkedő társuk. Itt sin­csenek többen a könnyűerköl- csűek, mint más pályákon, mun­kahelyeken. De egy réteg meg­ítélésében gyakorta a kirívó ma- gatartásúak adják a közvéle­ménynek az indítékot a súlyos ítéletre, elmarasztalásra. Kedvetlenül és röstellkedve vallja két .fiatal nővér, hogy a maguk részéről inkább vállalják a begubózást, mint azt, hogy ot­rombaságoknak tegyék ki magu­kat. pedig szeretnek táncolni, jó lenne háborítatlanul szórakozni. Ha van menekülés, és kétség­kívül van. akkor azért van töb­bek között, mert ápolónőnek len­ni csak a beteg ' 'ya mellett je­lent rangot. Valóban, a közvéle­mény kevés dologban olyan mér­tékvesztett, mint. az egészségügy középfrontján állók emberi, er­kölcsi megítélésében. Okok és oko­zatok között eltéphetetlen az ösz- szefüggés. Igaza van annak a nő­vérnek, aki azt mondta: „nem elég erre egy egész nap sem. Olyan összetett probléma a mi létszámhiányunk, a vándorlás, hogy még a közhangulat ilyen, vagy amolyan megnyilvánulásai is szerepet játszanak benne”. — Mit gondolnak, lehet-e gyö­keresen változtatni a helyzeten rövid időn belül? Szinte egybehangzóan vélik, hogy nem. Lassú munka apró eredményei hozhatnak csak ked­vező változást, ás ami lényeges, fokozatosan. A kórháznak mun­kahelyként továbbra is mindent el kell követnie, hogy az itt dol­gozók közérzete jó legyen. A munkájukhoz hivatástudatta! közelítők száma nem csökken. sőt, növekszik. Ezekre tekintsen ~ ! '■- ”'mény, ha ítéletalkotásra van szükség, vagy mód. a helyt­állók példáját nézze és ne a je­lentéktelen kisebbséget! Bár sok egyéb is elhangzott a beszélgetés során, a végső summázatot készségesen fogadjuk el; s ezt emlékezetünkbe vésve, ne rostellkedjünk, ha nemcsak a kórházi ágyon nevezzük az ápoló­nőt kedvesnek! LÁSZLÓ IBOLYA FÓKUSZ 1111111111111111111111111 Szemelvények külföldi újságokból MILLIOMOSOK A SIRATÓFALNÁL Nemrég Jeruzsálemben újra ta­lálkoztak a világ cionista millio­mosai.. Itt volt Franciaországból Edmond Rotschild báró, Angliából Seaf lord és még sok kevésbé rangos de nem kevésbé hatalmai bankár és gyáros az Egyesül' Államokból, Kanadából, Latin- Amerikából és Dél-Afrikából. Va­lamennyien évek óta fektetnek be tokét a cionizmus kalandor vál­lalkozásaiba. A világközvélemény eléggé jól tájékozott a cionisták- céljairól, tervedről és katonai provokáció­iról, s az arabellenes agresszió igazolására törekvő izraeli politi­kusok kulisszák mögötti manőve­reiről. Kevésbé ismert a cioniz­mus gazdasági és pénzügyi bázisa. Az imperialista propaganda, fő­ként a ,,hatnapos háború” után, széltében-hosszában terjesztette Izrael közel-keleti .különleges missziójának” legendáját, s han­gosan reklámozta az állítólagos . gazdasági és katonai csodát”, amellyé az . izraeli kísérlet*’ vál­tozott. E ,,csoda” titka azonban nem az ,,ígéret földjén’’ — úgy­mond —• szerencsésen testet öltött cionista eszmék csodatevő ereje hanem az ,,aranyborjú” hatalma, azoknak a dollármilliárdoknak a hatalma, amelyeket az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és más országok cionistái Izraelben be­fektettek. Sámuel Halperin. az amerikai cionizmus szakértője a cionizmus vallási és ideológiai oldalát me ­lőzve a következő ..gyakorlati” meghatározást adja erről a moz­galomról: • ;.A cionista — olyan ember, aki egy másiktől elveszi a pénzt, hogy Izraelben átadja a harmadiknak.” Á háború után Je­ruzsálemben tartott .,milloimos- korigresszusok” éppen a .cioniz­musnak erre az árnyékban ma­radt oldalára vetettek fényt, s feltárták az úgynevezett „izraeli csoda” titkát. Pinhasz Szapir volt izraeli pénz­ügyminiszter. a ^hatnapos- háború” befejezése • után néhány héttel megtartott jeruzstáiemi .milliomos­kongresszuson” nyíltan beismerte, hogy 1949. és 1966. között több mint 7 milliárd dollárt tett ki az Izraelnek kiutalt segélyek, okmá­nyok, hitelek stb. összege. George Corme -véleménye szerint azon­ban, aki az izraeli pénzügyi po­litika tekintélyes - szakértője, ez az összeg nem foglalja magában a magánszemélyek és a cionista szervezetek nem -hivatalos ado­mányait. Corme „Izrael pénz­ügyei” című könyvében, amelyet nemrég adott ki a bejrúti Palesz­tina Kutató Intézet, igen érdekes adatokat közölt ezekről a jelentős bevételekről. Mint kiderül, a nemzetközi, főleg amerikai cio­nista szervezetek 1,5 milliárd dol­lárt adtak. Az Egyesült Államok kormánya 315 millió dollár össze­gű adományban részesítette Iz­raelt. Az NSZK 1 875 000 000 dol­lárt fizetett kárpótlásként. Az Iz­raelnek nyújtott hitelek és a gaz­daságába befektetett magántőke összege 2,5 milliárd dollárt tesz ki. Magánszemélyek 835 millió dollárt utaltak át Izraelbe. Ilyenformán ..Isten választottal”, "hogy a cionisták nevezik magu­kat. nem „égi mannából”, hanem az imperialista monopóliumok bő­kezű adományaiból élnek. (Pravda) HOGYAN AKADÁLYOZTÁK MEG AZ OROSZOK A TEHERANI „HÁROM NAGY" MEGGYILKOLÁSÁRA IRÁNYULÓ NÁCI ÖSSZEESKÜVÉST? Viktor Jegorov ,,A ,Heureka’ el­leni összeesküvés” című Moszkvá­ban megjelent, figyelemre méltó könyvében leírja, hogy az oroszok miként szivárogtak be a német titkosszolgálatba, ami végül is, a második világháború idején meg­mentette Churchill. Roosevelt és Sztálin életét. A szovjet titkos- szolgálat sikeréről szóló beszámoló előszava biztosítja az olvasókat arról, hogy a történet tényleges eseményeken és történelmi ténye­ken alapszik. Az előszó azonban hozzáfűzi, hogy á résztvevők nevét és néhány velük kapcsolatos adatot „bizonyos okokból” megváltoztattak, Ameny- nyibsn a történet alapvető tényei igazaknak bizonyulnak — és ezt a Komszomolszkaj a Pravdában megjelent recenzióban elismételték — úgy e könyv egy rést fog be­tölteni ezen időszak történetében. Képtelen voltam megállapítani a szerző igazi kilétét mert a Jego­rov név nem szerepel az írószö­vetség névjegyzékében. Elképzel­hető hogy a könyv önéletrajzi regény, de valószínűleg a K. G. B. (Komityet Goszudarsztvennij Be- zopasznoszíyi) archívumának anya­gából állították össze, miután most olyan nagy jelentőséget tulajdo­nítanak ezen szovjet állami szerv­nek és nagy érdeklődést tanú­sítanak iránta. 1943 novemberének egyik napián Canaris admirális, a német ka­tonai hírszerzés feje magához rendelte Walter Schultz őrnagyot, a katonai hírszerzés keleti osz- ;ályának munkatársát, hogy nála találkozzék Schellenberg gróffal, a Harmadik Birodalom biztonsági főnökével. Meg akarták indítani a , hosszú ugrás” nevű akciót, a náci" titkos- szolgálat legmerészebb vállalkozá­sát. amelynek során a szigorúan titkos teheráni értekezleten meg akarták gyilkolni Sztálint, Chur- chillt és Rooseveltet. hogy ezáltal a javukra billentsék a háború menetét. Schultz, őrnagy, miután kocsit kért, hogy elmenjen a felettesei­vel folytatandó rejtélyes megbe­szélésre. tölteti pisztolyt tett a zsebébe. Miért kellett e jó kap­csolatokkal rendelkező fiatalem­bernek félnie a váratlan berende­léstől? Hitler egyik barátjának — aki anyagilag támogatta a nácik ha­talomra jutását, volt az unoka­öccse, és jól ismerték a Nemzeti Szocialista Pártban levő olyan je­lentős személyek, mint Alfred Ro­senberg Rudolf Hess és Otto Strasser. Menyasszonya egy ma­gas rangú német külügyminiszté- riumi tisztviselő lánya volt. és maga Schellenberg gróf vitte be őt az Abwehrbe (elhárító szolgá­lat). Óvatosságának az volt az oka, hogy e csinos német tiszt, akit a Himmler által személy szerint megtervezett döntő vállalkozásra akartak elküldeni, valójában Ilja Szvetlov. a szovjet titkos hírszerző szolgálat ügynöke volt. Kim Philby története és egy magas rangú francia hírszerző tiszt által tavasszal felfedett azon tény, miszerint egy szovjet ügynököt juttattak be Igen magas helyre De Gaulle tábornok közvetlen környezetébe és így a franciák egyetlen titka sem maradt érin­tetlen, már bebizonyította az oro- f zoknak azt a képességét, hogy a legmagasabb szinten is be tud­nak hatolni a nyugati kormá­nyokba, (The Times) REFORMOK A KÍNAI KÖZOKTATÁSBAN A közoktatási reform — a kul­turális forradalom szerzőinek hi­vatalos nyilatkozatai szerint — a kulturális forradalom egyik alap­vető célkitűzése. Eddig azonban csak többé-ke- vésbé ákalános követelések hang­zottak el arról, hogy meg kell rö­vidíteni a tanulási időt. össze kell kapcsolni az. oktatást a gyakorlat­tal és meg kell dönteni az okta­tásban a „burzsoá tekintélyeket”. Jelenleg ezeket az alapelveket a falusi iskolákban már meg is va­lósítják. Egyelőre nincsenek még országos érvényű utasítások ame­lyek az egész falusi iskolarend­szerre érvényesek lennének. (Egvébként a közoktatásügyi mi­nisztérium 1966. óta nem műkö­dik.) Az iskolák legfontosabb fel­adata, hogv átitassák a gyermeke­ket a Mao elnök eszméinek való engedelmesség érzésével. „Az iskolákat Mao Ce-tung ta­nításainak vörös osztályaivá kell átalakítanunk, hogy gyermekeink és unokáink híven kövessék Mao elnököt, Mao Ce-tung tanításait és Mao elnök forradalmi irányvona­lát” — írja a Renmin Ribao. A másik alapvető követelmény hogy a gyerekeket falun kicsi ko­ruktól kezdve bevonják a terme­lésbe és megtanítsák a mezőgazda­sági munkára. A fő tantárgy természetesen: Mao Ce-tung tanításai. .Régeb­ben — írja büszkén az egyik új­ság — az első óra az iskolában mindennap kínai nyelv, vagy számtan volt, de most már min­dennap Mao Ce-tung műveinek tanulmányozásával kezdik a taní­tást.” A hagyományos tantárgyak ok­tatásáról nagyon keveset írnak. Ismeretes azonban például, hogy az egyik iskolában a tanterv a2 első évre a falusi vidékeken a leg­gyakrabban használt néhány kínai írásjel írásának és olvasásának megtanulását irányozta elő. a má­sodik évre a golyós számológép használatát, a harmadik évben pe­dig a mezőgazdasági könyvelés alapjait tanulják meg a gyere­kek. Feltehető, hogy ezzel véget is ér a tananyag. Annál Is inkább mivel a falusi iskolákban öt évre szállították le a tanítási időt, cmely korábban hat év volt. (Trybuna Lutfv)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents