Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

Pártját elhagyó kommunista ? Űj fogalom a pártmunkában a törlés. Alkalmazására nagyon rit­kán kerül sor. Az MSZMP IX. kongresszusán elfogadott szerve­zeti szabályzat II. fejezetének 6. pontjában az alábbiak olvashatók a párttagság megszűnéséről: „A párttag a pártból kiléphet, ha az adott időpontban fegyelmi eljárás nem folyik ellene”. Pártfegyelmit még sosem ka­pott. Trittmann Imre, a bonyhádi Petőfi Tsz pártszervezetének ala­pító tagja, azon kevesek közé tar­tozik, aki ezt az utat, a kilépést választotta. A szocializmus robo­gó vonatát húzó masináról leszállt egy ember, aki gyorsnak találta a tempót. Nem tekinti magát egy­szerű útitársnak, mégis kiszállt a húzó-erőből. Ismerősei közül ma is sokan kommunistának tartják, pedig már sem szervezetileg, sem cselekvőleg nem tartozik a párt­hoz. Másokra,bízza a cselekvést. Egy szólaltait nyilatkozat Előttem az ellentmondásos, kér- désekre késztető levél. Idézek & kérelmet tartalmazó nyilatkozat­ból. „Bejelentem a pártnak, hogy ki­lépek. Egyúttal kijelentem, hogy a pártból történő kilépésem nem' jelenti elveim megváltozását. Né­zeteim továbbra is az MSZMP irányát fogják követni. Kilépésem indoka, mivel én már ötvenhat éves elmúltam, nehezedem a párt­munka elvégzését. Ezért úgy ha­tároztam, hogy pihenni kívánok. Kilépek, de kommunista maradok. A párt mindenkor számíthat rám. Elvtársi üdvözlettel: Trittmann Imre”. Eddig a furcsa, kétségtele­nül meghökkentő levél. Hiányér­zetei vannak a nyilatkozat olva­sójának. Rejtélyes. Hiányzik belőle, hogy a levélíró kivel és hogyan gondol­ja követni az MSZMP irányát. Zavar az is, hogy a párton kívüli kommunista fogalmát többnyire a nagy családon kívül tevékenyke­dő, oda be sem került, jól kép­zett, kommunista mentalitású em­berekre alkalmazzuk. De hova számítható az, aki kilépett? Meg- hasonlott talán? Leveléből mind­ezek nem tűnnek ki. Döntése még kevésbé érthető, ha a levélíró, Trittmann Imre életútját nézzük. Korábban végig- küzdötte a tsz- és a pártalapítás rendkívüli nehézségeit az ozora és a bonyhádi termelőszövetkezet­ben. Dicséretére válik, jól sikerül gyermekeinek nevelése. Egyik fi; ma községi párttitkár, családját leányait is kommunistának nevel­te. Mi történhetett, hogy mind­ezek ellenére, mint írja, így ha­tározott. Nekik aeai engedném Modem bútorokkal otthonosan berendezett, jól megépített, új, sá­tortetős családi házában keresem meg Trittmann Imrét, a Bonyhádi Petőfi Tsz jól kereső takarmányo- sát. Éppen családi körben találom, felesége és menyecske lánya is részt vesznek a beszélgetés­ben. Bennük erős szövetségest nyer, az érthetetlen tett okaira vá­laszt kereső idegen. — Mi hiába veszekedtünk vele, hogy miért tette ezt. Ozorán öt­venhatban is helyt tudott állni, — pedig zaklatták —, most meg kerek-perec kijelenti, hogy ő ki­lép — mondja rezignálton a gyászruhás Trittmanné. — Mi csak utólag, és akkor tud­tuk meg, hogy így döntött a papa, amikor hívatták a pártbizottság­ra. Képzelheti, mennyi vitánk volt vele. Hiába mondtuk, — akkor még időben —, hogy vonja vissza. Ö ugyan nem teszi, — felelte — mondja bosszankodva az asszony­lány, Marikának szólítják. — Hogy érti azt, hogy kilépése ellenére kommunista marad? — kérdezem Trittmann Imrétől. — Vallom és hirdetem én az elveket továbbra is. Az én szelle­mem kommunista maradt. Job­ban számíthatnak rám, mint arra, aki nem ismeri, vagy nem fogad­ja el az elvet — Ez érthető és hihető, de a többit nem lehet elfogadni. Mond­ja meg őszintén — most már le­zárult — döntésének mi a valódi és teljes oka? — Nincs más, mint amit írtam. Higgye el, én pihenni akarok. A termelőszövetkezetben reggel négykor kezdek, terhes nekem már az esti gyűlésekre járni. Na­gyon megviselt huszonöt éves fiam halálos autóbalesete. Nem, nincs nézeteltérés senkivel Igazságosak, helyesek a párthatá­rozatok, engemet itt mindenki i megbecsül. Hogyan tájékozódom^- Olvasom a sajtót, és majd meg- t kérdezem, hogy tudjam, mi voll a a gyűléseken. Énrám ezentúl i< ;, éppen úgy számíthatnak, mint ed­- dig. Az érdemesebbjét még t- pártba lépésre is beagitálom. — Hát ez kissé furcsa lenn Nem gondolja? 1 Visszakérdez. j — Miért? Ötödmagammad ala pítottuk a szövetkezet pártszerve ~ zetét, most meg már negyven kö j rül van a létszám. Gondoltam folytassák most a fiatalok, mer én a gyerekeimet úgy neveltem 5 ahogy kommunistához illett t — Mondták nekem, hogy Tritl- mann elvtárs sokallotta a havi ki lencven forintos tagdíjat, Van­’ ebben igazság? > — Kifizettem én rendesen ; keresetem után járó részt, me] i lehet nézni a könyvemet, benn vannak a bélyegek. Ilyen okot n< keressenek. Lassabban forog má a kerék. Gondoltam, nélkülem i ■ erős a párt, ott vannak a fiatalok ; — ismétli vitára késztető érveit — Ahhoz mit szólna, ha mos a gyerekei is apjuk példáját kö vetnék? — Az egészen más. Tiltakoznék Nekik aztán azt meg nem enged­ném. Vitatkoznék velük a végte­lenségig. De ők nem is akarnál azt megtenni. Én meg úgy vagyok ha egyszer kimondtam, hát ígj marad. Már töröltek a párttagok közül, de én hűséges maradok a2 elveimhez — mondja nagyon ha­tározottan. Pártjából kilépett kommunista? Fából vaskarika. Milyen kár, hogy, így történt... Helye biztosan nem marad üresen, újabb tenniakaró emberek lépnek át a nyomán. Folytassák mások, de nélküle. Élt a kilépés jogával, amit a já­rási párt-végrehajtó bizottság a mérlegelést követően elfogadott. Trittmann Imrét saját kérésére törölték a párttagok közül. Azt mondja, nem hagyta el a vörös zászlót. Győzelemre mások vi­gyék? SOMI BENJAMINNÉ jegyzet Az ipari üzemekkel egyenlő színvonalon éhány hónappal ezelőtt rész* ÍV letesen foglalkoztunk a me­ll gy© termelőszöv erezeteinek munkásvédelmi helyzetével. Tényként — sajnos az az általános megállapítás, hogy növekedett az üzemi balesetek száma. A vizsgála­tok azt állapították meg, hogy a balesetek oka nem elsősorban a gépesítés fokozásával függ össze, hanem azzal a közömbösséggel, ahogyan egyik-másik szövetkezet­ben vezetők, tagok a munkásvé­delmi intézkedéseket fogadják, ke­zelik. A termelőszövetkezeti tagság éle­tének, testi épségének, egészségé­nek fokozott védelmét szolgálja a január elsejével életb^ lépett új munkásvédelmi rendelet. A rende­let kimondja: „A termelőszövetke­zetekben alkalmazni kell az általá­nos, valamint a mezőgazdasági és — a termelő tevékenységnek meg­felelő — szakmai balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok elő­írásait”. A rendelet a feladatok között ha­tározza meg, hogy a termelőszö­vetkezetekben a munkával összefüg­gő veszélyeket, műszaki feltételek megjavításával, a munka helyes megszervezésével kell kiküszöböl­ni: a munkagépek, munkaeszkö­zök előírt biztonsági felszerelések* kel való ellátását, az előírt védő­ruhák, védőeszközök juttatását. Munkabeosztás, vagy a munkakör megváltoztatása esetén a munka­helyi vezetőnek minden tagot el­méleti és gyakorlati balesetelhárí­tási oktatásban kell részesíteni. A biztonsági és elsősegélynyújtó fel­szerelések állapotát szükség sze­rint, de legalább félévenként biz­tonsági szemlén kell ellenőrizni. A balesetelhárítással összefüggő szakfeladatok végrehajtására a ve­zetőségnek megfelelő ismeretekkel rendelkező biztonsági megbízottat kell kijelölnie. Mindezeken felül egészségvédelmi és biztonságtech­nikai vizsgát kell tenni a termeflő- szövetkezet elnökének és a meg­felelő területeken dolgozó üzemi vezetőknek. Korábban az ellenőrző szerv»ek részéről gyakori kifogás volt, hogy sok termelőszövetkezetben nem volt megfelelő a balesetek nyilván­tartása és bejelentései Az űj ron­'ilBlillllllillllEllllimillllllllllIlllllllllli delkezés meghatározza, hogy be* jelentés, nyilvántartás és kivizs­gálás szempontjából milyen baleset minősül üzemi balesetnek, megha­tározza az azzal kapcsolatos eljá­rást. A felügyeletről, az ellenőrzésről a rendelet aként intézkedik, hogy az illetékes járási tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztá lya köteles a termelőszövetkeizetek balesetelhárítási helyzetét rendsze­resen megvizsgálni, az új létesít­ményeket, a szövetkezet által gyártott gépeket, berendezéseket üzembe helyezés, illetve forgalma­zás előtt munkavédelmi szempont­ból felülvizsgálni. A balesetdlhárí- tásra vonatkozó jogszabályok, óvó­rendszabályok végrehajtását a szakszervezeti munkavédelmi fel­ügyelők útján a Szakszervezetek Országos Tanácsa is ellenőrzi. A munkavédelmi felügyelő felhívása alapján a termelőszövetkezet köte­les a megállapított hiányosságot a kitűzött határidőig megszüntetni. Ha a gép, berendezés, üzem mű­ködtetése, növényvédő szer haszná­lata életveszéllyel jár, a járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője a határozat azon­nali végrehajthatóságát is ki­mondhatja. Ha a hiányosság köz­vetlen életveszéllyel fenyeget, a veszélyes gép, berendezés működé­sét, növényvédő szer használatát a szakszervezeti munkavédelmi fel­ügyelő is felfüggesztheti« A termefőszövetkeze&iSek mun­kavédelmi intézkedési tervet, illetve szövetkezeti munkavé delmi szabályzatot kell ki­dolgozni, A szövetkezeti munka- védelmi szabályzatban kell részle­tesen szabályozni az óvó-rendsza­bályok alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket, a tagok számára biz­tosítandó egyéni védőeszközök, vé­dőruházat, védőóselellátást, a mun­kavédelmi ol$tatást, a szükséges orvosi vizsgálatok rendjét, a mun­kavédelmi előírásokat. A rendelet lényegében üzemi színvonalra emeli a szövetkezetek munkavédelmét, meghatározza azo­kat a tennivalókat, amelyeken ke­resztül javítani lehet a termelőszö­vetkezetek nem éppen megnyugtató balesetvédelmi helyzetén Blllllllllllli Ilii üli Hí Ili Ilii Süli Iliiül? p,Hiába írja az újság“ Meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy az új esztendő legelején sokkal több szakcsi tsz- tag lenne most kénytelen gondol­kodni a kibontakozás lehetősege­in és sokkal több gazda tűnődne a saját felelősségén akkor, ha a megyei tanács vb nem adott vol­na tavaly ősszel a tsz-nek egyet­len fillért sem. Tudom, hogy a szakcsiak a pokolba kívánnak, de le kell írni: miféle szövetkezet az, ahol egy szélhámos súlyos tíz­ezreket vesz ki a közös kasszából nádvásárlásra, s több száz tag közül senkinek sem tűnt fel, hogy nád nincs? Úgy vélem, ez a legsúlyosabb örökség, ez a közöny, amit az új vezetés Szakcsan kapott. A termelőszövetkezet párttitká­ra úgy véli, a tagok irodista­ellenesek, sokallják a fizetést, amit a „bentiek” kapnak. Tudom én. hogy a parasztemberek egy része az irodai munkát még ma sem tartja munkának, és éppen a termelőszövetkezetekben, és most a közelmúltban épp a szakcsi tsz-ben tanultam meg azt is, hogy ma már többnyire az adminisztráció hibája ha a tagok nem tekintik munkának azt, amit az adminisztráció csinál. A tsz-adminisztráciő roppant fontos, ha a szövetkezeti gazdák összességét szolgálja, de roppant káros, ha hatalommá növi ki ma­gát és dirigál, más szóval, ha po­litikai tényezőnek játssza meg magát, holott ehhez sem joga, sem köze. Hallgatom a párttit­kárt, és az az érzésem, nemcsak irodistaellenesség van, akadhat itt más is. 3. A vezetők gondterheltek. A tagok egy része gyanakvó, egy másik része közömbös, de hogy ki mit gondol, az többnyire ti­tok. Létezik egy kis számú mag néhány tag személyében, ők nyíltan támogatják az új vezetést, de éppen velük szemben nyilvá­nul meg legtöbb gyanakvás, hogy most funkciót akarnak. Vi­szont nem biztos, hogy kárára lenne a tsz-nek, ha kapnának funkciót.. Néhány ember vég­eredményben úgy érzi, eljött végre az ő ideje. De a szövetkezeti gaz­dáknak éppen most kellene vég­re gazdaként viselkedni, és teljes felelősséggel dönteni, hogy ki mi­re méltó, milyen tisztségre al­kalmas, avagy milyenre nem. Azzal a benyomással jöttem el Szakosról, hogy a kibontakozás nehéznek ígérkezik. Sajnos az új vezetők kimondottan egyedül érzik magukat. Pillanatnyilag így van. Reméljük, ez az állapot nem tart sokáig. Az udvar vé­gében téli öltözékben, füles sap­kában, csizmában férfiak fogla­latoskodnak. Látják a kocsinkat, azt is, hogy kiszállunk, de elfor­dulnak. Érzem, sejtem, miért. Közöny? Inkább önvédelem ta­lán. Elegük van már a látoga­tókból és torkig lehetnek a kér­désekkel. Minden összekeveredik bennem, még ahhoz sincs erőm, hogy köszönjek. Kinek, az ud­varnak? De mivel magyarázzam ezt a közönynek álcázott önvé­delmet? Ki ellen, mi ellen vé­dekeznek, hisz a becsületes em­ber mellett ott a járás, ott a megye, ott vannak a törvényeink, a rend, ott van minden. A tisz­tességnek még soha nem volt oly magas az árfolyama, mint a mi társadalmunkban. Ezt hangoztat­ja Bessenyei Zoltán, a közös gaz­daság elnöke is. De én kinek mondjam, az ud­varon sorakozó, hólepte gépek­nek, teherautóknak? Az embe­rek félrenéznek, jelzik, jobb az idegent nem venni észre. Bizo­nyára bennük is minden össze­keveredett, hisz ebben a község­ben tavaly négy olyan ember bu­kott le, akire a falu felnézett, vagy akire fel kellett néznie. Egyik a művelődési ház pénzé­hez nyúlt hozzá, a másiknak a fogyasztási szövetkezetben. volt leltárhiánya, a harmadik a ter­melőszövetkezetet sikkasztotta el a negyedik asszisztálása mellett Ezek az emberek Szakes szi­véből a törődést, az alig pislá­koló érdeklődést rabolták el. Az utcán egy bársonynadrágos idős szövetkezeti gazda sepri a havat — Csinálja bátyám? — Csinálom. — Mi újság erre maguk felé? — Megjött a tél. — Meg. — mondom. — Dehát most van az ideje — mondja a bársonynadrágos és el­fordul. Ennyi az összes újság. Neki az a dolga, hogy tisztára seperje a járdát. De jól tudjuk-e, hogy mi a mi dolgunk? Mit csodálkozzam én még ezek után, hogy a vezetők arca gond­terhelt? Mit akadjak fel azon, ha a párttitkár azt mondja: alakít­juk a helyzetet de még nincs tisztázva, hogyan tovább. Tavaly nyáron kiment ellen­őrizni az aratást. Valaki a tagok közül megszólította: — Te még itthon vagy? Itt az új esztendő és Szalm-“' nagyon magányosnak létem i — Szp. — I soroaautaK, Dar jött egy tartály­kocsi. De hideg van, fogy az olaj. Itt a hidegfront és végül is Szek- szárdon több mint kétezer olaj­kályhát tartanak üzemben-,. Egy hónappal ezelőtt azt írtuk, hogy bajok vannak a szekszárdi fűtőolaj-ellátással. Dicséretes mó­don az ÁFOR kaposvári kiren­deltségéről azonnal érdeklődtek: ki adta az újságnak az informá­ciót. Persze, azért intézkedés is történt. Pontosabbá tették a szál­lítást™ A helyzet azonban lénye­gében nem változott Mit kellene itt, ilyen helyzetben tenni? Ügy érezzük, nem volna ildomos kioktatni az ÄFOR szak­embereit arról, hogyan kell egy huszonötezres lakosú várost ellát­ni gázolajjal. Mi a javaslataink mellett — melyeket a múltkor tettünk —■ (a szuperbenzines ku­tat átállítani gázolajra stb.) most is kitartunk. Megtoldjuk még ta­lán annyival, hogy az ÁFOR ren­delkezik olyan tartálykocsikkal, amelyek mérőszerkezettel vannak ellátva (motorversenyeken látni ilyen kocsikat meg a BNV-n), s e kocsikat kellene Szekszárdra irányítani, így a hét végi csúcsfor­galmat tudnák enyhíteni... De vol­na még más megoldás is: hosz- szabb időn át nyitva tartani az állomás mellett lévő kirendeltsé­get, és a fogyasztók egy részét — megfelelő propagandával — oda kellene irányítani... Nekünk nem feladatunk a leg­jobb módszert kitalálni, azt be­vezetni. Hiába mondják a sorba álló fogyasztók hogy az újságcikk­re oda sem figyelnek... A méltat­lankodó fogyasztókat meg kell lyugtatni: elegendő olajjal... És végül: A város ellátásáért a ;anács kereskedelmi osztályán is "'■"at tehetnének. Vajon őket is iába figyelmezteti a közvélemény angján a Tolna megyei Népúj­ság? Tegnap délután 14 óra harminc­két perckor 46 személy 118 húsz­literes marmonkannával, nyolc személy nagy tartályokkal, há­rom tehergépkocsi és egy autó­busz állt sorba gázolajért. A se«1 végén a dunaszentgyörgyi tsz kis­kocsija állt: két üres olajos hor­dóval. Az itt felsorolt fogyasztók kiszolgálása révén a tartálynak több mint felét elvitték. Este is

Next

/
Thumbnails
Contents