Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
Pártját elhagyó kommunista ? Űj fogalom a pártmunkában a törlés. Alkalmazására nagyon ritkán kerül sor. Az MSZMP IX. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat II. fejezetének 6. pontjában az alábbiak olvashatók a párttagság megszűnéséről: „A párttag a pártból kiléphet, ha az adott időpontban fegyelmi eljárás nem folyik ellene”. Pártfegyelmit még sosem kapott. Trittmann Imre, a bonyhádi Petőfi Tsz pártszervezetének alapító tagja, azon kevesek közé tartozik, aki ezt az utat, a kilépést választotta. A szocializmus robogó vonatát húzó masináról leszállt egy ember, aki gyorsnak találta a tempót. Nem tekinti magát egyszerű útitársnak, mégis kiszállt a húzó-erőből. Ismerősei közül ma is sokan kommunistának tartják, pedig már sem szervezetileg, sem cselekvőleg nem tartozik a párthoz. Másokra,bízza a cselekvést. Egy szólaltait nyilatkozat Előttem az ellentmondásos, kér- désekre késztető levél. Idézek & kérelmet tartalmazó nyilatkozatból. „Bejelentem a pártnak, hogy kilépek. Egyúttal kijelentem, hogy a pártból történő kilépésem nem' jelenti elveim megváltozását. Nézeteim továbbra is az MSZMP irányát fogják követni. Kilépésem indoka, mivel én már ötvenhat éves elmúltam, nehezedem a pártmunka elvégzését. Ezért úgy határoztam, hogy pihenni kívánok. Kilépek, de kommunista maradok. A párt mindenkor számíthat rám. Elvtársi üdvözlettel: Trittmann Imre”. Eddig a furcsa, kétségtelenül meghökkentő levél. Hiányérzetei vannak a nyilatkozat olvasójának. Rejtélyes. Hiányzik belőle, hogy a levélíró kivel és hogyan gondolja követni az MSZMP irányát. Zavar az is, hogy a párton kívüli kommunista fogalmát többnyire a nagy családon kívül tevékenykedő, oda be sem került, jól képzett, kommunista mentalitású emberekre alkalmazzuk. De hova számítható az, aki kilépett? Meg- hasonlott talán? Leveléből mindezek nem tűnnek ki. Döntése még kevésbé érthető, ha a levélíró, Trittmann Imre életútját nézzük. Korábban végig- küzdötte a tsz- és a pártalapítás rendkívüli nehézségeit az ozora és a bonyhádi termelőszövetkezetben. Dicséretére válik, jól sikerül gyermekeinek nevelése. Egyik fi; ma községi párttitkár, családját leányait is kommunistának nevelte. Mi történhetett, hogy mindezek ellenére, mint írja, így határozott. Nekik aeai engedném Modem bútorokkal otthonosan berendezett, jól megépített, új, sátortetős családi házában keresem meg Trittmann Imrét, a Bonyhádi Petőfi Tsz jól kereső takarmányo- sát. Éppen családi körben találom, felesége és menyecske lánya is részt vesznek a beszélgetésben. Bennük erős szövetségest nyer, az érthetetlen tett okaira választ kereső idegen. — Mi hiába veszekedtünk vele, hogy miért tette ezt. Ozorán ötvenhatban is helyt tudott állni, — pedig zaklatták —, most meg kerek-perec kijelenti, hogy ő kilép — mondja rezignálton a gyászruhás Trittmanné. — Mi csak utólag, és akkor tudtuk meg, hogy így döntött a papa, amikor hívatták a pártbizottságra. Képzelheti, mennyi vitánk volt vele. Hiába mondtuk, — akkor még időben —, hogy vonja vissza. Ö ugyan nem teszi, — felelte — mondja bosszankodva az asszonylány, Marikának szólítják. — Hogy érti azt, hogy kilépése ellenére kommunista marad? — kérdezem Trittmann Imrétől. — Vallom és hirdetem én az elveket továbbra is. Az én szellemem kommunista maradt. Jobban számíthatnak rám, mint arra, aki nem ismeri, vagy nem fogadja el az elvet — Ez érthető és hihető, de a többit nem lehet elfogadni. Mondja meg őszintén — most már lezárult — döntésének mi a valódi és teljes oka? — Nincs más, mint amit írtam. Higgye el, én pihenni akarok. A termelőszövetkezetben reggel négykor kezdek, terhes nekem már az esti gyűlésekre járni. Nagyon megviselt huszonöt éves fiam halálos autóbalesete. Nem, nincs nézeteltérés senkivel Igazságosak, helyesek a párthatározatok, engemet itt mindenki i megbecsül. Hogyan tájékozódom^- Olvasom a sajtót, és majd meg- t kérdezem, hogy tudjam, mi voll a a gyűléseken. Énrám ezentúl i< ;, éppen úgy számíthatnak, mint ed- dig. Az érdemesebbjét még t- pártba lépésre is beagitálom. — Hát ez kissé furcsa lenn Nem gondolja? 1 Visszakérdez. j — Miért? Ötödmagammad ala pítottuk a szövetkezet pártszerve ~ zetét, most meg már negyven kö j rül van a létszám. Gondoltam folytassák most a fiatalok, mer én a gyerekeimet úgy neveltem 5 ahogy kommunistához illett t — Mondták nekem, hogy Tritl- mann elvtárs sokallotta a havi ki lencven forintos tagdíjat, Van’ ebben igazság? > — Kifizettem én rendesen ; keresetem után járó részt, me] i lehet nézni a könyvemet, benn vannak a bélyegek. Ilyen okot n< keressenek. Lassabban forog má a kerék. Gondoltam, nélkülem i ■ erős a párt, ott vannak a fiatalok ; — ismétli vitára késztető érveit — Ahhoz mit szólna, ha mos a gyerekei is apjuk példáját kö vetnék? — Az egészen más. Tiltakoznék Nekik aztán azt meg nem engedném. Vitatkoznék velük a végtelenségig. De ők nem is akarnál azt megtenni. Én meg úgy vagyok ha egyszer kimondtam, hát ígj marad. Már töröltek a párttagok közül, de én hűséges maradok a2 elveimhez — mondja nagyon határozottan. Pártjából kilépett kommunista? Fából vaskarika. Milyen kár, hogy, így történt... Helye biztosan nem marad üresen, újabb tenniakaró emberek lépnek át a nyomán. Folytassák mások, de nélküle. Élt a kilépés jogával, amit a járási párt-végrehajtó bizottság a mérlegelést követően elfogadott. Trittmann Imrét saját kérésére törölték a párttagok közül. Azt mondja, nem hagyta el a vörös zászlót. Győzelemre mások vigyék? SOMI BENJAMINNÉ jegyzet Az ipari üzemekkel egyenlő színvonalon éhány hónappal ezelőtt rész* ÍV letesen foglalkoztunk a mell gy© termelőszöv erezeteinek munkásvédelmi helyzetével. Tényként — sajnos az az általános megállapítás, hogy növekedett az üzemi balesetek száma. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy a balesetek oka nem elsősorban a gépesítés fokozásával függ össze, hanem azzal a közömbösséggel, ahogyan egyik-másik szövetkezetben vezetők, tagok a munkásvédelmi intézkedéseket fogadják, kezelik. A termelőszövetkezeti tagság életének, testi épségének, egészségének fokozott védelmét szolgálja a január elsejével életb^ lépett új munkásvédelmi rendelet. A rendelet kimondja: „A termelőszövetkezetekben alkalmazni kell az általános, valamint a mezőgazdasági és — a termelő tevékenységnek megfelelő — szakmai balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok előírásait”. A rendelet a feladatok között határozza meg, hogy a termelőszövetkezetekben a munkával összefüggő veszélyeket, műszaki feltételek megjavításával, a munka helyes megszervezésével kell kiküszöbölni: a munkagépek, munkaeszközök előírt biztonsági felszerelések* kel való ellátását, az előírt védőruhák, védőeszközök juttatását. Munkabeosztás, vagy a munkakör megváltoztatása esetén a munkahelyi vezetőnek minden tagot elméleti és gyakorlati balesetelhárítási oktatásban kell részesíteni. A biztonsági és elsősegélynyújtó felszerelések állapotát szükség szerint, de legalább félévenként biztonsági szemlén kell ellenőrizni. A balesetelhárítással összefüggő szakfeladatok végrehajtására a vezetőségnek megfelelő ismeretekkel rendelkező biztonsági megbízottat kell kijelölnie. Mindezeken felül egészségvédelmi és biztonságtechnikai vizsgát kell tenni a termeflő- szövetkezet elnökének és a megfelelő területeken dolgozó üzemi vezetőknek. Korábban az ellenőrző szerv»ek részéről gyakori kifogás volt, hogy sok termelőszövetkezetben nem volt megfelelő a balesetek nyilvántartása és bejelentései Az űj ron'ilBlillllllillllEllllimillllllllllIlllllllllli delkezés meghatározza, hogy be* jelentés, nyilvántartás és kivizsgálás szempontjából milyen baleset minősül üzemi balesetnek, meghatározza az azzal kapcsolatos eljárást. A felügyeletről, az ellenőrzésről a rendelet aként intézkedik, hogy az illetékes járási tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztá lya köteles a termelőszövetkeizetek balesetelhárítási helyzetét rendszeresen megvizsgálni, az új létesítményeket, a szövetkezet által gyártott gépeket, berendezéseket üzembe helyezés, illetve forgalmazás előtt munkavédelmi szempontból felülvizsgálni. A balesetdlhárí- tásra vonatkozó jogszabályok, óvórendszabályok végrehajtását a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők útján a Szakszervezetek Országos Tanácsa is ellenőrzi. A munkavédelmi felügyelő felhívása alapján a termelőszövetkezet köteles a megállapított hiányosságot a kitűzött határidőig megszüntetni. Ha a gép, berendezés, üzem működtetése, növényvédő szer használata életveszéllyel jár, a járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője a határozat azonnali végrehajthatóságát is kimondhatja. Ha a hiányosság közvetlen életveszéllyel fenyeget, a veszélyes gép, berendezés működését, növényvédő szer használatát a szakszervezeti munkavédelmi felügyelő is felfüggesztheti« A termefőszövetkeze&iSek munkavédelmi intézkedési tervet, illetve szövetkezeti munkavé delmi szabályzatot kell kidolgozni, A szövetkezeti munka- védelmi szabályzatban kell részletesen szabályozni az óvó-rendszabályok alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket, a tagok számára biztosítandó egyéni védőeszközök, védőruházat, védőóselellátást, a munkavédelmi ol$tatást, a szükséges orvosi vizsgálatok rendjét, a munkavédelmi előírásokat. A rendelet lényegében üzemi színvonalra emeli a szövetkezetek munkavédelmét, meghatározza azokat a tennivalókat, amelyeken keresztül javítani lehet a termelőszövetkezetek nem éppen megnyugtató balesetvédelmi helyzetén Blllllllllllli Ilii üli Hí Ili Ilii Süli Iliiül? p,Hiába írja az újság“ Meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy az új esztendő legelején sokkal több szakcsi tsz- tag lenne most kénytelen gondolkodni a kibontakozás lehetősegein és sokkal több gazda tűnődne a saját felelősségén akkor, ha a megyei tanács vb nem adott volna tavaly ősszel a tsz-nek egyetlen fillért sem. Tudom, hogy a szakcsiak a pokolba kívánnak, de le kell írni: miféle szövetkezet az, ahol egy szélhámos súlyos tízezreket vesz ki a közös kasszából nádvásárlásra, s több száz tag közül senkinek sem tűnt fel, hogy nád nincs? Úgy vélem, ez a legsúlyosabb örökség, ez a közöny, amit az új vezetés Szakcsan kapott. A termelőszövetkezet párttitkára úgy véli, a tagok irodistaellenesek, sokallják a fizetést, amit a „bentiek” kapnak. Tudom én. hogy a parasztemberek egy része az irodai munkát még ma sem tartja munkának, és éppen a termelőszövetkezetekben, és most a közelmúltban épp a szakcsi tsz-ben tanultam meg azt is, hogy ma már többnyire az adminisztráció hibája ha a tagok nem tekintik munkának azt, amit az adminisztráció csinál. A tsz-adminisztráciő roppant fontos, ha a szövetkezeti gazdák összességét szolgálja, de roppant káros, ha hatalommá növi ki magát és dirigál, más szóval, ha politikai tényezőnek játssza meg magát, holott ehhez sem joga, sem köze. Hallgatom a párttitkárt, és az az érzésem, nemcsak irodistaellenesség van, akadhat itt más is. 3. A vezetők gondterheltek. A tagok egy része gyanakvó, egy másik része közömbös, de hogy ki mit gondol, az többnyire titok. Létezik egy kis számú mag néhány tag személyében, ők nyíltan támogatják az új vezetést, de éppen velük szemben nyilvánul meg legtöbb gyanakvás, hogy most funkciót akarnak. Viszont nem biztos, hogy kárára lenne a tsz-nek, ha kapnának funkciót.. Néhány ember végeredményben úgy érzi, eljött végre az ő ideje. De a szövetkezeti gazdáknak éppen most kellene végre gazdaként viselkedni, és teljes felelősséggel dönteni, hogy ki mire méltó, milyen tisztségre alkalmas, avagy milyenre nem. Azzal a benyomással jöttem el Szakosról, hogy a kibontakozás nehéznek ígérkezik. Sajnos az új vezetők kimondottan egyedül érzik magukat. Pillanatnyilag így van. Reméljük, ez az állapot nem tart sokáig. Az udvar végében téli öltözékben, füles sapkában, csizmában férfiak foglalatoskodnak. Látják a kocsinkat, azt is, hogy kiszállunk, de elfordulnak. Érzem, sejtem, miért. Közöny? Inkább önvédelem talán. Elegük van már a látogatókból és torkig lehetnek a kérdésekkel. Minden összekeveredik bennem, még ahhoz sincs erőm, hogy köszönjek. Kinek, az udvarnak? De mivel magyarázzam ezt a közönynek álcázott önvédelmet? Ki ellen, mi ellen védekeznek, hisz a becsületes ember mellett ott a járás, ott a megye, ott vannak a törvényeink, a rend, ott van minden. A tisztességnek még soha nem volt oly magas az árfolyama, mint a mi társadalmunkban. Ezt hangoztatja Bessenyei Zoltán, a közös gazdaság elnöke is. De én kinek mondjam, az udvaron sorakozó, hólepte gépeknek, teherautóknak? Az emberek félrenéznek, jelzik, jobb az idegent nem venni észre. Bizonyára bennük is minden összekeveredett, hisz ebben a községben tavaly négy olyan ember bukott le, akire a falu felnézett, vagy akire fel kellett néznie. Egyik a művelődési ház pénzéhez nyúlt hozzá, a másiknak a fogyasztási szövetkezetben. volt leltárhiánya, a harmadik a termelőszövetkezetet sikkasztotta el a negyedik asszisztálása mellett Ezek az emberek Szakes szivéből a törődést, az alig pislákoló érdeklődést rabolták el. Az utcán egy bársonynadrágos idős szövetkezeti gazda sepri a havat — Csinálja bátyám? — Csinálom. — Mi újság erre maguk felé? — Megjött a tél. — Meg. — mondom. — Dehát most van az ideje — mondja a bársonynadrágos és elfordul. Ennyi az összes újság. Neki az a dolga, hogy tisztára seperje a járdát. De jól tudjuk-e, hogy mi a mi dolgunk? Mit csodálkozzam én még ezek után, hogy a vezetők arca gondterhelt? Mit akadjak fel azon, ha a párttitkár azt mondja: alakítjuk a helyzetet de még nincs tisztázva, hogyan tovább. Tavaly nyáron kiment ellenőrizni az aratást. Valaki a tagok közül megszólította: — Te még itthon vagy? Itt az új esztendő és Szalm-“' nagyon magányosnak létem i — Szp. — I soroaautaK, Dar jött egy tartálykocsi. De hideg van, fogy az olaj. Itt a hidegfront és végül is Szek- szárdon több mint kétezer olajkályhát tartanak üzemben-,. Egy hónappal ezelőtt azt írtuk, hogy bajok vannak a szekszárdi fűtőolaj-ellátással. Dicséretes módon az ÁFOR kaposvári kirendeltségéről azonnal érdeklődtek: ki adta az újságnak az információt. Persze, azért intézkedés is történt. Pontosabbá tették a szállítást™ A helyzet azonban lényegében nem változott Mit kellene itt, ilyen helyzetben tenni? Ügy érezzük, nem volna ildomos kioktatni az ÄFOR szakembereit arról, hogyan kell egy huszonötezres lakosú várost ellátni gázolajjal. Mi a javaslataink mellett — melyeket a múltkor tettünk —■ (a szuperbenzines kutat átállítani gázolajra stb.) most is kitartunk. Megtoldjuk még talán annyival, hogy az ÁFOR rendelkezik olyan tartálykocsikkal, amelyek mérőszerkezettel vannak ellátva (motorversenyeken látni ilyen kocsikat meg a BNV-n), s e kocsikat kellene Szekszárdra irányítani, így a hét végi csúcsforgalmat tudnák enyhíteni... De volna még más megoldás is: hosz- szabb időn át nyitva tartani az állomás mellett lévő kirendeltséget, és a fogyasztók egy részét — megfelelő propagandával — oda kellene irányítani... Nekünk nem feladatunk a legjobb módszert kitalálni, azt bevezetni. Hiába mondják a sorba álló fogyasztók hogy az újságcikkre oda sem figyelnek... A méltatlankodó fogyasztókat meg kell lyugtatni: elegendő olajjal... És végül: A város ellátásáért a ;anács kereskedelmi osztályán is "'■"at tehetnének. Vajon őket is iába figyelmezteti a közvélemény angján a Tolna megyei Népújság? Tegnap délután 14 óra harminckét perckor 46 személy 118 húszliteres marmonkannával, nyolc személy nagy tartályokkal, három tehergépkocsi és egy autóbusz állt sorba gázolajért. A se«1 végén a dunaszentgyörgyi tsz kiskocsija állt: két üres olajos hordóval. Az itt felsorolt fogyasztók kiszolgálása révén a tartálynak több mint felét elvitték. Este is
