Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

Megkezdődött Clay Shaw New Orleans-i üzletember bírósági tárgyalása. Mint ismeretes, Gar­rison ügyész az állítja, hogy a vádlott részt vett a John Kennedy elnök meggyilkolására irányu­ló összeesküvésben. Képünkön: Shaw (balodalt) védői társaságában megérkezik a bíróság épüle­te elé. Irány: az integráció V. A. modern kor szintjén Két évtized alatt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — amint azt sorozatunk korábbi négy részében igyekeztünk doku­mentálni — beváltotta az 1949 januárjában hozzáfűzött reménye­ket. Olyan tekintélyes és haté­kony nemzetközi szervezet lett, amely előrelendítette a tagálla­mok gazdasági fejlődését, s ezen keresztül a szocializmus érdeké­ben befolyásolta a két világrend- szer versenyét. A KGST a szocialista orszá­gok összefogását, a gazdálko­dás mind szélesebb területé­re terjesztette ki, a közös munka egyszerű formáit fo­kozatosan fejlettebb for­mákkal gazdagította, elősegí­tette a két- és többoldalú együttműködés kibontakozá­sát, a máról a holnapra, a távlati lehetőségekre, a ter­vek. a kutatások összehango­lására emelte a szoros kap­csolatokra törekvő baráti országok tekintetét. S mindezt úgy végezte el, hogy rtem vált kormányok feletti szervezetté, maradéktalanul meg­őrizte szocialista jellegét. Utján sok nehézséggel, objektív és szubjektív forrásokból táplálkozó akadályokkal találkozott, előnyei sokszor nem domborodtak ki úgy. ahqgy azt a szakemberek gárdája és a közvélemény várta, de a problémák végső soron nem állták és nem állják útját az összefogásnak. így fogalmazhatnánk meg a KGST húszéves tevékenységének bizonyítványát, hozzátéve: maga­sabb ' osztályba léphet. Ezt indo­kolják az igények, a szükségle­tek, a lehetőségek is. Uj igényeket támaszt a szocia­lista fejlődés. Mind több termelő­berendezésre és közszükségleti cikkre van szükség, több nyers­anyagot igényelnek a gyárak. Ma már nem kielégítők azok az együttműködési formák, amelyek tegnap meg talán friss erővel hatottak. A technikai forradalom, amely­nek üteme évről évre gyor­sul szükségessé teszi az erő­feszítések koncentrálását és Összefogását a tudományos és kutatómunkák maximális hatékonysága érdekében. A KGST -orr ->ban -ez utób­bi években kibontakozott gaz­dasági reformok jelentős hatást gyakoroltak és gyakorolnak a nemzetközi együttműködés for­máira, módszereire, a tervek ko­ordinálására. Ez is megköveteli a KGST-n belüli kapcsolatok kor­szerűsítését Ma, a 20. évfordulón a tagál­lamok — értékelve a múltat, for­málva a jelent — a KGST jövő- jén gondolkodnak. Az említett indokok ösztönzik őket erre. S rhinthogy a követelmények azzal a szakasszal függnek össze, amelybe a KGST-tagállamok gazdasága napjainkban elérkezett, a további megoldásokat is a modern kor szintjén kell keres­ni és megvalósítani. Az ilyen irányú törekvések közös célja pedig a KGST-országok gazdasá­gi integrációjának létrehozása. AZ INTEGRÁCIÓ — VILÁGJELENSÉG Az integrációs tendenciák je­lenleg, ilyen vagy olyan formá­ban az egész világon megnyil­vánulnak. Keresik az integrálás lehetőségeit — rendszerint fej­lett tókés országgal — a gazda­ságilag gyengén fejlett tőkés ál­lamok, példa rá a közép-amerikai országok kapcsolata az Egyesült Államokkal. Találkozhatunk a fejlett országok integrációjával (Európai Gazdasági Közösség) a fejlődő országok integrációjával (a kelet-afrikai országok közös piaca). Mindezektől gyökerében különbözne a szocialista országok új típusú integrációja, elsősorban abban, hogy a teljes egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök és se­gítségnyújtás, a tervszerűség és a stabilitás elveire épül. A tag­államok gazdaságának közeledé­sét segíti elő. Az integráció nem jelent lemondást az ország szuve­renitásáról. Problémái a KGST keretében oldódnak majd meg, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy bi­zonyos kérdések e szerveze­ten kívül, de annak elveivel összhangban rendeződnek. Az integráció nem vezet majd el­különüléshez a világ nem szo­cialista részétől. A szocialista integráció felé vezető úton fontos tennivaló a népgazdasági tervek koordinálá­sa, megfelelő gazdaságpolitika' egyeztetés alapján. A figyelmet a legfontosabb, közös érdekű kér­désekre kell fordítani, ezek sorá­ban is a nyersanyagellátásra. Elengedhetetlen az ipari terme­lés széles körű szakosítása és kooperációja. Nagyobb erőfeszí­tések szükségesek a műszaki­tudományos együttműködés fej­lesztésére. Mindez fokozatosan együtt jár majd a pénzügyi együttműködés kiszélesítésével. Erről szólva, a legtöbbször a valuta átválthatósága kerül elő­térbe. Ez valóban reményteljes eszköz, amely elősegítheti a ke­reskedelmi forgalom növelését, a műszaki fejlődést, s jobban ösz­tönzi az ipart a piac új szükség­letének figyelembevételére. Erre ösztönözne a világpiachoz iga­zodó árak kialakítása is. A szakemberek elképzeléseiből így áll össze a tervezett integ­ráció mozaikképe. Nagy, de elkerülhetetlen ma­gaslatok előtt áll a KGST, úgy hívják: a modern kor szintje. Ahhoz, hogy 1970 után túllás­sunk rajta, már most kell kez­deni az előkészületeket. A tag­államok többsége készen áll az integráció magaslatainak meg­hódítására, egyetért az „expe­díció” célkitűzéseivel. így válik a KGST 20. évfordulója újabb fejlődési szakasz kiindulópontjá­vá. Bár a problémák minden bi­zonnyal hallatnak még maguk­ról, bizakodva nézhetünk a kö­vetkező évtizedek elé. Pálos Tamás — Vége — Gyakorlattal, képesített köny­velői oklevéllel rendelkező, gépírni tudó. adminisztrációban jártas munkaerőt azonnal felve­szünk. Jelentkezéseket írásban a Tolna megyei Lapkiadó Vál­lalat, Szekszárd Béla tér 1. címre kérjük leadni. , m. r?un^cai^® után kocsijába ült, és újra Petrosba haj- „ tott. A helység elején egy drugstore fényreklámja arra em­lékeztette, hogy aznap még nem evett. Mire Lexingtonéktól visszatért letelt a déli szünet, s ebéd nélkül maradt Megállt a drugstore előtt, bement a pulthoz állt,’ sonkás szendvicset és kávét kért. — Mi az Andy, ma is felkeresed a kicsit? — kérdezte a vendéglős. — Csak az apját akarom látni. Mr. Lexington beteg. ~ Beteg? Kacagnom kell! Olyan részeg, akár egy matróz, aki most tért vissza hosszú tengeri útról. ~~ Ostobaság! Mr. Lexington nem iszik szeszes italt. Legfeljebb egy pohárka Martinit, étkezés előtt. — Csak annyit mondok, kár, hogy nem láttad, hogyan tamolygott be. Azt hittem, menten elvágódik. — Csak azért, mert beteg. A betegség legyengítette. . — Mondhatom, szép kis beteg az, akiről három lépés­nyire megérezni a whiskyszagot. — Whiskyt? — 148 — Bizony. Akár a márkát is megmondhatnám, olyan finom az orrom. — Es mit mondott Mr. Lexington? Nagyon zárkózott volt. Össze-vissza vásárolt min­dent. Húsz doboz vagdalt húst, négy kanna benzint, tíz ke­nyeret és töméntelen cigarettát. Megkérdeztem, expedícióra készül-e, mire durván rámmordult. Azt mondta, csomagol­jam be a holmit, majd holnap kifizeti. Andy bekapta a szendvicset, a forró kávét otthagyta, egy dollárt dobott a pultra, és köszönés nélkül kirohant. Egyre rejtélyesebbnek, titokzatosabbnak látta az esetet. Eszébe jutott, amit egyszer a Saturday Everning Post című lapban olvasott: egészen normális emberek máról holnapra mértéktelenül inni kezdenek, minden kézzelfog­ható ok nélkül. Ezúttal nem hajtott egészen Lexingtonék házáig, hanem már a szomszédos ház mögött leállította kocsiját. Sötét volt, decemberben korán besötétedik. A házhoz osont, de nem láthatott be, a redőnyök le voltak eresztve. Megkerülte a házat a hátsó ajtóra szorí­totta a fülét. Beszélgetést hallott, de árva szót sem értett. Annyit kivett, hogy több férfi beszélget. Már-már megnyomta a csengőgombot, de hirtelen meg­gondolta magát. A ház végéhez ment nesztelenül, oda, ahová a konyhaablak nyílik. Hirtelen felfigyelt. Egészen tisztán hallotta, hogy egy leány sír valahol. Judy! A zokogás lentről hallats zott, a pincéből a szellőztető nyí­lást elzáró rács alól. Ö éppen a rácson állt. Lehajolt és halkan leszólt: — Judy! A sírás megszakadt. — Judy, az istenért, mi történt veled?! — Szabadíts ki, Andy! Kérlek, szabadíts ki inneni — 149 — Tompán hallatszott a leány esdeklő hangja, mintha mély kútból jönne. Hilton megértette a kétségbeesett hang­ról, hogy Judy veszélyben van. Megragadta a rácsot, hogy fölemelje, de az nem engedett. Megrázta, hogy meglazítsa, mindhiába. Hasra feküdt a földön, és halkan leszólt: — Judy, hol vagy? — A pincében. — Miért nem mész fel á konyhába? — Ne kérdezd, Andy, ne kérdezd! Szabadíts ki innen! — Légy türelemmel egy pillanatig. Szerszámért megyek a kocsimhoz. A kocsiemelőért ment. Beakasztotta a rácsba, és óva­tosan csavarni kezdte a hajtókart. Egy pillanatnyi ellen­állás után a rács engedett. Néhány méterrel távolabbra vitte a gyepre, azután visszament a szellőztető nyíláshoz, lefe­küdt a földre, és lenyújtotta a karját. — Eléred a kezem, Judy? — Nem látok. Vaksötét van idelenn. Hilton elővette öngyújtóját. A huzattól kialudt a láng. Másodszorra sikerült. A láng nyugtalanul imbolygott, de nem aludt ki. Alulról zajt hallott, mintha Judy egy széket tett volna a nyílás alá. Nem láthatott le, de most már közelebbről, tisztán hallotta a lány hangját. — Nem érem el a kezedet! Mélyen lehajolt, amennyire csak képes volt. Bal ke­zével a nyílás szélébe kapaszkodott, jobbkezét az öngyújtó­val mélyen lenyújtotta. Közben az öngyújtó kialudt. Nagy nehezen újra sikerült meggyújtania. Még egyszer a nyílásba hajolt, és újra hallotta Judy kétségbeesett hangját' — Szabadíts ki, Andy! — Nyúlj fel! — Még mindig nem érem el a kezedet! II Kennedy-gyilkosság árnyékában

Next

/
Thumbnails
Contents