Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
Reklám 69*‘ azon alázatos kérésünket terjesztjük.. £i Jubiláló kérvény K. Balog János: Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság időszakában című könyvében idéz egy kérvényt. Teljes szövege a következő: „Földművelésügyi Miniszter Ur! Alulírott Várong község föld- nélküli és kisbirtokos lakosai azon alázatos kérésünket terjesztjük Miniszter Ur elé, hogy a földosztást legelsősorban is kis községünkben megkezdeni kegyeskedjen. Kérésünket a következő indokokkal támogatjuk: Községünk határa 300 hold, a lélekszám 450 — ebből ötnek van 10 hold földje, a többi egy-két holdas, legtöbb a teljesen földnélküli. Terjeszkedni nem tudunk, mert közel vannak a szomszédos községek, az uradalmak pedig nem parcelláztak, s így fájdalom, hiába dolgoztunk, a csekély munkadíj mellett nyomorogtunk és fiaink kénytelenek voltak kivándorolni. Azért fordulunk most a legnagyobb bizalommal Miniszter Úrhoz, remélve, hogy szomorú sorsunkon a tervezett földosztással nem késik segíteni és a falunkhoz tartozó Kegyes Tanítórend uradalmánál és a szomszéd Szil községben lévő gróf Hunyadi-birtokon még a tavasszal földhöz juttatja kis községünk munkaszerető, szegény lakóit. Kérésünk ismétlése mellett vagyunk a Földművelésügyi Miniszter Urnák alázatos szolgái”: Aláírások: Tancsik István, Kovács Mihály, Tóth István, Kormos Ferenc, Magyar György, Pető József (bíró), Andok János, Sipos István, Takács András, Bantek Ferenc, Frezik András, Takács János, Nagy László, Nagy Lajos. A kérvény dátuma: 1919. januárja, tehát éppen 50 esztendeje... • „Vajon találunk-e valakit a faluban, aki tud valamit erről a kérvényről?”. Útközben ezen tűnődünk. A tanácsházat könnyen megtaláljuk, mert a kövesút pont ide vezet, de itt aztán vége is, csak visszafordulni lehet. Viszont hiába találjuk meg, a hivatalos helyiségek zártak. Nagysokára előkerül valahonnan egy asszony, de ő csak annyit tud, hogy ma nincs hivatalos idő, mert hát Várong nein önálló közigazgatási terület. Előbb láttam már a zárt bolt- és kocsmaajtót, oda hiába is mennek. Talán a tsz... — Ha eltévesztené, arról biztosan észreveszi, hogy gépek állnak az udvarában. A tsz-épületben szerencsém van még az elnököt is otthon találom. — Tancsik József — mutatkozik be. Előszedem a kis, piros fedelű könyvecskét, amelyben a váron- giak egykori kérvényének hiteles másolata található. Felnyitom az 52. oldalnál, a kérvénynél, s megkérdem, hogy tudnak-e valamit róla, ismerik-e az aláírókat, mert velük szeretnék beszélni Az elnök tekintetében nyoma sincs a meglepetésnek. íróasztalához lép, s minden különösebb keresgélés nélkül elővesz belőle egy ugyanolyan könyvet, mint amilyet hoztam magammal. Felnyitja, s elém teszi: — Erre tetszik gondolni? Ha végül is valaki meglepődött, az én voltam. — Hogyne tudnám, hogy miről van szó, amikor a kérvény első aláírója éppen az én édesapám. Sajnos, már nem él, dehát szokott róla beszélni, így tudom. Mondta, hogy kérvényezték a földet, de semmi eredménye sem lett. Egyáltalában, hogyan jutott eszükbe ez a kérvény? — Véletlenül a kezembe került a könyv. Nézegettem. Aztán itt megakadtam... — Na, csak azért kérdem, mert ha sorra járnánk a házakat, nem hinném, hogy sokan tudnának róla. Most ismét én lepődöm meg. Hogyan lehet ezt elfelejteni? — Hja kérem, akik akkor részesei voltak, elfogytak, az én generációm még tud egyet-mást, de ha a papírok nem maradnának meg... — A maguk családja hogyan volt érintve e kérvény ügyben? — A mi családunk is cseléd volt. A nagyapám még írni- olvasni sem tudott, az apám már belekeveredett ebbe a kérvényügybe, mert nagyon kellett volna a föld. Mi se kaptunk, mások se, azaz végül jött az a Nagyatádi-féle földosztás, de nem nagyon mertek belevágni az emberek, mert féltek tőle. Sokan rá is fizettek. Végül kiosztottak egy kis részt, de az még nevében is megmaradt proletárdűlőnek, mert az a néhány hold bizony nem sokat változtatott a falu helyzetén. Mi később adósságra vettünk földet, meg örököltünk is, de a várongi emberek közt mindig nagyon elmosódtak a határok, nem' éreztük, hogy nekünk valamivel is jobb, mint a többinek. Pedig még szerencsénk is volt, nem fulladtunk bele. Egészen 1944-ig együtt aludtunk az adóssággal Egyre ment a várongi kisember sorsa. — A többiek? — Egyetlen egy él az aláírók közül: Kovács Mihály, de már ő is 88 éves. Felkeressük. Bizony nagyon megviselte már az idő, nehezére esik már minden szó. A kérvény azonban még ott van a megmaradt önlékei közt. Meg a csendőr neve, aki a bukás után istentelenül megverte a kérvény két aláíróját. Igen, ilyen korra sok minden kivész az emlékezetből, de vgn, ami örök. BŐD A. FERENC Tanácskozás a kollektív szerződésről Igazgatósági elnökök, szak- szervezeti bizottsági titkárok, és termelési felelősök részvételével tanácskoztak kedden a kollektív szerződések készítéséről. A MÉSZÖV székházában megtartott tanácskozáson arról is döntöttek, hogy a szerződések egyes kérdéseiben milyen álláspontot kell elfoglalni, tehát az egyes rendelkezések egységes értelmezését is kialakították. A Tolna megyei fmsz-ek idén ké; évre szóló kollektív szerződést készítenek. A tanács,r'"'7ás rt-n megkezdték az fmsz-ek a szerződések tervezetének elkészítését. Hírmagyarázónk írja: Tsz gyártja a görgős ekét Először tán tíz évvel ezelőtt találkoztam vele, az ipari vásáron, a találmányok pavilonjában. Nagyon sokan megnézték — különösen a vásár falusi látogatói — és meg is csodálták; ilyet még nem láttak. Hasonlított ugyan a hagyományoshoz, de mégis más volt. Ez a találmány a görgős eke volt. A hagyományos ekéktől abban tért el, hogy a kormánylemez egy részét csonkakúp alakú, gumiköpennyel burkolt görgő helyettesítette. Állítólag a görgős ekének az az előnye a hagyományossal szemben, hogy tökéletesebb talajmunkát végez, jobban por- hanyítja a talajt. A nagyszerű találmányról mindenki azt hihette, hogy hamarosan bevonul a mező- gazdaságba. Ha máshogyan nem, legalább olyan mennyiségben, hogy a mezőgazdasági szakemberek megismerjék; mit tud a Szabó-féle eke különböző talajokon: Szabolcsban, Bácsban, Nógrádban, Tolnában, Zalában, De nem vonult az eke — csupán a megalkotója, egy filmbe, szereplőként. A film címe a „Nehéz emberek”. Jó- szerint az egész ország megismerhette a filmből, hogyan kellett foggal-körömmel megküzdeni igazáért a feltalálónak. A film azonban egyáltalán nem hatotta meg a mezőgazdasági gépgyártás illetékeseit, és rajtuk kívül még jó néhány más illetékest se, mert az országban nem akadt olyan üzem, amely a görgős eke sorozatgyártását vállalta volna. Az elmúlt egy évtized alatt jó néhány eketipust kapott a mezőgazdaság, jó néhány azóta korszerűtlenné vált, elhasználódott szerkezetileg, elavult. erkölcsileg, mert kidérült hogy nem felel meg a követelményeknek. Csak a Szabó-féle görgős ekének nem adtak létjogosultságot, ismétlem, még any- nyira sem, hogy a mezőgazdasági üzemek kipróbálják, véleményt mondjanak róla. Végül is jött az új mechanizmus, amely átértékelt sok, korábbi elvet és gyakorlatot. Például, nagyobb teret kaptak a termelőszövetkezetek a hagyományos gazdálkodástól eltér# tevékenység gyakorlására, még ipari jellegű üzemág működtetésére is. De. hogy jön a görgős eke a termelőszövetkezetek bővülő tevékenységéhez? Úgy, ahogyan kedden este a Tv-híradó néhány filmkockán keresztül bemutatta. A sok vihart kavart ekét a csataszögi Szebb Élet Termelőszövetkezet gyártja, nyolvankét tagot foglalkoztat, ad nekik állandó munkát. A filmkockákat kísérő kommentár megállapította: az eke iránt külföldön is van érdeklődés. Vagy tíz éven keresztül jó néhányszor elhangzott ez a megállapítás: „az eke iránt külföld is érdeklődik”. Ha még. most, ennyi idő után is érdeklődik, akkor nyilván van benne fantázia. És ha van benne fantázia, akkor idestova tíz éven keresztül miért nem kapott „zöld utat” a görgős eke? Ha nem lett volna új mechanizmus, nem akad eev vállalkozó szellemű termelőszövetkezet, akkor valószínű, eltűnik a süllyesztőben, sok, más hasznos találmánnyal egvütt. Esetleg megvásárolta volna valarlyik kü’fK,di cég? Erre is már példa... Egy termelőszövetkezet vállalta a gyártást, a görgős eke tehát évtizedes huzavona o.tán végül is eljut a földökre. BI. w A szellemes plakátok egyike: Somorjay Imre munkája. ..Szívjon időnként friss levegőt” A kereskedelemben és a gazdasági életben növekvő szerephez jut a reklámtevékenység. Ennek jegyében rendezi meg a Magyar Hirdető Vállalat kiállítását a fővárosban, a Technika Házában. A bemutatón a reklámgrafikák mellett bemutatják a hatáskeltést szolgáló kirakati eszközöket, különféle hirdetési és reklámkellékeket. Az érdekes és első ízben megrendezett kiállítás január 27-én zárul. Tervezéstől átadásig hét hónap Ismét bizonyított a tsz-közi építőipari társulás A tamási járás termelőszövetkezeti építőipari társulásának zárszámadásán most végzik az utolsó simításokat: mindenki izgalmasan várja a mutatók alakulását, annál is inkább, mert a tavalyi év rendkívül nehezen indult. Lapunk hasábjain is beszámoltunk tavaly tavasszal a társulás sajátos helyzetéről. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés átmenetileg megzavarta a mezőgazdasági beruházásokat: a tsz-ek bizonytalankodtak, qem tudták, hogy végül is milyen 'fejlesztésre lesz lehetőségük, s a társulás ezt azonnal megérezte, mert nem volt elég megrendelése az év elején. A téli heteket nem tudták kellően felhasználni az előkészületekre, pedig ez idő alatt lehetett volna biztosítani az anyagot, stb. Tavaly korán kitavaszodott, korán lehetett volna kezdeni az építőipari külső munkálatokat is. ám az egész március elment anélkül, hogy nagyobb munkát végeztek volna. Az embereket csak április elsejével tudták munkába állítani. Év közben nagy erőfeszítéssel dolgoztak. sikerült is pótolniok az év eleji kiesés zömét, s év végére elérték a 11 milliós termelési értéket. Ha ezt hozzávetjük az előző, zavartalanabb év 12 milliós termelési értékéhez, feltétlenül jó eredménynek kell elkönyvelni az ideit. A nyereségi arány azonos az előző évivel. Ezúttal is igazolódott, hogy a t/rsulós gyorsabban és olcsóbban képes építkezni, mint más kivitelezők. Szakályban például 114 férőhelyes borjúnevelőt építettek 1 350 000 forintos költséggel. A társulás végezte még az épület tervezési munkálatait is. s a tervezés megkezdésétől a kész létesítmény átadásáig 7 hónap telt el. Pariban 40 férőhelyes ser- tésfiaztatót építettek 1,2 milliós költséggel — hasonló idő alatt. Viszont az is egyre bizonyosabbá válik — amint az a Busa József igazgatóval és Ludvig György műszaki vezetővel folytatott beszélgetésből is kiderüli — hagy a társulás területi kiterjedtsége nem a legszerencsésebb. A társulás technikai feltétele, munkaerőhelyzete nem teszi lehetővé, hogy az egész járás területén vállaljon munkát. Márpedig a tag tsz-ek a járás különböző pontjain vannak. Tagja a társulásnak például a miezlai tsz is, de jellemző, hogy a társulás itt még semmi munkát sem végzett, de nem is igen tudott volna a nagy távolság miatt. A tavalyi év egy részről tehát tovább igazolta ennek a szövetkezeti építkezési társulásnak a lét- jogosultságát, de természetesen felszínre kerültek a különféle ellentmondások is. Népújság Hifii), január 23.
