Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-22 / 17. szám
HOLT SZEZON------- ' 7 0 000 köbméter hordalék — 4,5 millió köbméter víz — Rendezik a Séd medrét — Háztáji kerteket mérnek ki Hol tartunk a rekonstrukcióval? Sok minden ismert, számos részeredményről lapunk hasábjain is beszámoltunk már a szekszárdi szőlővidék rekonstrukcióját illetően. Az új gazdasági mechanizmus első éve után azonban nem árt égy összegezés, annál is inkább, mert a gazdálkodás űj rendje néhány alapvető problémát új módon vetett fel, s az eredeti elképzelések, tervek egy részét módosítani kell az új tapasztalatoknak megfelelően. Erről beszélgettünk Kaposi Istvánnal, a városi tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetőjével. — A rekonstrukció szorosan összefügg a város hordalék- és csapadékvíz-elöntés elleni védelmével. Az egész komplexumnak van tehát egy mezőgazdasági és egy városrendezési, fejlesztési oldala, amint arról gyakran esik szó. A feladatokai is e kettősség jegyében szabták meg. Hol tartunk tulajdonképpen a rekonstrxikcióval ? — Azzal kezdeném, hogy e kettősség hangsúlyozása' elkerülhetetlen, mert egyik a másikból fakad, egyik a másikat feltételezi. önmagában egyiket sem lehet megoldani, csak a másikkal együtt. Ami nagyon lényeges, a finanszírozási oldal is ezen alapszik. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Kiss Andor szakirányításával ennek megfelelően készítette el a beruházási programot. A program alapján tavaly meg is kezdődtek a különféle munkálatok, s azok az idén folytatódnak. A beruházási programból érdemes idézni a következő részt: „Szekszárd várost a rendszeres hordalék- és vízelöntés eilen véglegesen és gazdaságosan csak a belterülettel összefüggő vízgyűjtők talajvédelmének helyes megszervezésével óvhatjuk meg. A vízgyűjtők talajvédelmi berendezésének viszont előfeltétele az üzemi és birtokviszonyok célszerű és megnyugtató rendezése. A város belterületét, valamint egyéb mélyen fekvő területeit évenként mintegy 70 000 köbméter hordalék és 4,5 millió köbméter elfolyó víz rongálja. Ez határozza meg a város védelmének alapproblémáját. A városra zúduló víz- és hordaléktömeg a még ma is értékes, de- rohamosan pusztuló mezőgazdasági területekről — a szekszárdi történelmi borvidékről — származik. Ez határozza meg a probléma üzemi, üzemszervezési és tágabb érelemben vett közgazdasági vonatkozásait.” — Jó lenne, ha ezúttal inkább a szőlőkultúrával kapcsolatos vonatkozásokat részleteznénk. — Itt a kiindulási pontunk az, hogy a háború előtt mintegy 3500 holdnyi jól termő szőlőből állt a. szekszárdi szőlővidék. Jelenleg az állami gazdasági területtel, új telepítéssel, mindennel együtt nem éri el a 2400 holdat, ráadásul a magáncsok területének a zöme olyan állapotban van, hogy azt már nem gazdaságos megművelni, s küszöbönáll a teljes kipusztulás. Mindez jórészt annak a mérhetetlenül nagy eróziós pusztításnak a következménye, amit a beruházási program készítői is kimutattak. Az okok közül persze nem szabad kifelejteni a helytelen gazdaságpolitikát és más tényezőket sem, mert a visszaesés tulajdonképpen több tényező együttes következménye. Ebből kiindulva most a rekonstrukciónak, az újratelepítésnek .sem csak egy feltétele van —• az erózió elleni küzdelem —, hanem több is, és ezeket most egymással párhuzamosan kívánjuk megteremteni. — Milyen konkrét intézkedésekről beszélhetünk? — A Tóth-völgyben vízlevezető csatorna és út épült, illetve épül. Egy részét már át is adták rendeltetésének. A Baranya- völgyben folynak a nagyüzemi telepítés előkészületei, s ezzel párhuzamosan a csapadékvízelvezetési munkálatok. A Séd- meder rendezése is megkezdődött. Telepítési előkészületek nemcsak a Baranya-völgyben, hanem másutt is folynak. Az állami gazdasági beruházásokról — módszerekről — most nem beszélek. azok már a korábbi évekhez fűződnek és elég közismertek. Ide kapcsolódnak a különböző földrendezési intézkedések is. Az állami gazdaság közel ezer holdnyi területet átadott a tsz-eknek, illetve a tanácsnak. Ezek ügyanis nagyüzemi betelepítésre nem alkalmasak, de más módon, a tulajdonviszonyok módosításával hasznosíthatók. Ezzel és az ehhez kapcsolódó úiabb földcserékkel a tsz-ek megfelelő területhez jutottak, de a megfelelő háztáji keretek Is megteremthetők. Le tudjuk bonyolítani az úgynevezett mentesítéseket, és az igényeknek megfelelő 400 öles háztáji kerteket is fokozatosan tudjuk osztani. A különféle szervezeti, tulajdonjogi intézkedésekkel korrigálni tudjuk az egykori gazdaságpolitikai hibákat: ’ megterem thetjuk perspektivikusan a biztonságos termelés alapjait. A nagyüzemi gazdaságok sorra nyilatkoztak, hogy belátható időn belül milyen fejlesztést terveznek, s mindenekelőtt ennek a feltételeit teremtettük meg. De ebből egyben uyz is következik, hogy végre tudjuk, hogy melyek^ azok a területek, amelyek a nagyüzemek számára nem jöhetnek számításba, s amelyeket szervezett háztáji módszerekkel kell hasznosítanunk. — Az új gazdasági mechanizmus egyes rendelkezései hogyan érintették a szekszárdi szőlővidék rekonstrukcióját? — A programban rögzítettek egy részét most módosítanunk kell az új gazgdasági irányzatnak megfelelően, mert nem mindennel lehet előre számolni. Az eredeti felmérések szerint viszonylag gyors ütemű telepítésre alapoztuk a programot. Azzal számoltunk, hogy a nagyüzemi gazdaságok egyszerre nagy területeket telepítenek majd be. De az új hitelpolitika csak mérsékeltebb telepítési ütemet tesz lehetővé. A tsz-ek nem köthetik le az erőforrásaikat teljes egészében a szőlővel. Az értékesítési kilátások is bizonyos mérsékletre intenek. Ilyen tekintetben tehát ütem-mérséklést eredményezett a gazdálkodás új rendje. A helyi erőforrások feltárásának azonban szinte korlátlan lehetőségeit teremtette meg. Megszületett az új földtörvény, s ennek alapján a nagyüzemi művelésre nem alkalmas területeket a törvények értelmében háztáji keretek közt hasznosíthatjuk. Már 120 igénylőnek adtunk háztáji kertet, folyamatban van 270 igénylő kielégítése, és közben állandóan érkeznek az újabb jelentkezések. Az új földtörvény tette lehetővé a tulajdonjogi rendezést, s em nék a jelentősége, kihatása szinte felbecsülhetetlen. Éneikül úgyszólván egy területen sem tudnánk előrébb lépni — fejezte be nyilatkozatát Kaposi István. BODA FERENC Hírmagyarázónk írja A termelőszövetkezetek egy üttműkö (léséről Az újságolvasó az utóbbi időben gyakran találkozik a mező- gazdaságra. vonatkoztatva az „együttműködés”, a „közös vállalkozás”, a „kooperáció’' stb. kifejezésekkel. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke újévi tv- és rádióinterjújában szintén beszélt a termelőszövetkezeti közös vállalkozásokról, méltatta azok jelentőségét és biztatta a közös gazdaságokat, hogy ezen a területen bátrabban használják ki az együttműködésben rejlő nagy- nagy lehetőségeket. Az űj gazdasági mechanizmus gyakorlatban való alkalmazása hozta előtérbe az együttműködésnek ezt a már régebben ismert formáját. Egyszerűen fogalmazva, arról van szó, hogy egy-egy nagyszabású, feltétlenül üzletet jelentő, kitűnő piacot ígérő gazdasági program megvalósítását egy-egy tsz anyagi okok miatt képtelen tető alá hozni. Kézenfekvőnek látszik tehát a megoldás, hogy több közös gazdaság egyesítse erőit, s ez nem kizárólag az anyagi, a szellemi erők koncentrálására is vonatkozhat. Az együttműködés igen változatos és valójában hihetetlenül sokféle lehet. A Kapos—Koppány Völgye Területi Tsz szövetséget alkotó tsz- ek például éppen ezekben a napokban foglalkoznak két igen hasznosnak és gyümölcsözőnek ígérkező együttműködéssel. Folyik az előkészítő munka, hogy 16 közös gazdaság együttműködésével még az idén megalakítsanak egy juhtenvésztő közös vállalkozást. S a dolognak itt az az érdekessége, hogy a juhtenyésztő együttműködéshez a szellemi tőkét a Kaposvári Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum adná. Ha sikerül a juhtenyésztő együttműködést megalakítani, a 16 résztvevő tsa bizonyos területeken például a pecsenyebárány exportálás terén komoly' befolyásoló tényező lehet. Feltétlenül figyelmet érdemet a másik együttműködés is, az, amely a termelőszövetkezetek belső ellenőrzésére vonatkozik. Napjainkban sokan vitatják a tsz-ek belső ellenőrzésének jelenlegi rendjét, pontosabban annak erkölcsi, ‘ szakmai megbízhatóságát. Elég általános az a vélemény, hogy ez a kérdés nincs még megnyugtatóan megoldva, A területi tsz-szövetség javaslatára most a tamási és a dombóvári járás közös gazdaságai egy ellenőri csoport létrehozásának a gondolatával foglalkoznak. Ez az ellenőri csoport a területi tsz-szövetség mellett működne, s végeredményben a termelőszövetkezetek együttműkö, désének ez is egyik formája lenne. Az ellenőri csoport tagjait természetesen az érdekelt, az együttműködésben részt vevő tsz- ek fizetnék és a közös gazdaságok érdekeinek megfelelően bíznák meg a szakembereket munkával. Az együttműködés lehetőségei tehát szinte korlátlanok. Számítani lehet rá, hogy 1969-ben a variációk sokaságával találkozunk majd. Már helyi együttműködésről is hallottunk; az egyik Tolna megyei termelőszövetkezetben ugyanis a szövetkezeti gazdák társulni akarnak olyképpen, hogy pénzt kölcsönöznek termelőszövetkezetüknek egy üzem felépítésére. Sz. P. Villáminterjú Módosították az újítások díjazását Az elmúlt évben sokan és sok helyütt vitatták és ezzel párhuzamosan javasolták az újítási rendelet módosítását. Most az elhangzott javaslatok, észrevételek alapján . módosították az újítás díjazását. Az új rendeletről beszélgettünk Egyed Dezsővel, az SZMT köz- gazdasági bizottságának munkatársával, aki egyébként részt vett január 9-én a SZOT által e témakörben rendezett országos vitán. — Mi fette szükségessé a módosítást? — Az elmúlt évben csökkent a benyújtott újítások száma, s ez arra engedett következtetni, hogy ennek oka elsősorban az új újítási rendeletben keresendő. És ez volt a véleménye az újítással foglalkozó vállalati, üzemi dolgozóknak is. ' — Milyen lényeges módosításokat tartalmaz az új rendelet? — Eddig a 30 ezer forinton aluli újítások díjazását az adott kategória nyereségéből fedeztek, holott az újítás az egész vállalat, tehát mindhárom kategória nyereségét növeli. Így végeredmenyben az újítási díj, az újító kategóriájának anyagi érdekeltségét rontotta. Lényeges változás az is, hogy a közlekedési, a kereskedelmi és a mezőgazdasági vállalatoknál eddig az érvényes bérszínvonal megállapításakor nem vették figyelembe a megelőző időszakban kifizetett újítási díjak átlagát. Így mindhárom ágazat hátrányba került. Most. a. Munkaügyi Minisztérium módosította korábbi rendeletét, s így az 1969—TO-es évek bázis-bér- színvonalához már hozzászámítják az 1966—66. évi újítási díjak átlagát. Éz azonban legfeljebb a bértömeg fél százalékát jelentheti.. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy az újítási díjak egy részét bérköltségből fedezzék. — Mikortól lép életbe a módosítás? — A rendelkezés .1968. január 1-től visszamenőleges hatállyal lép életbe. — Mi várható az elkövetkezendő időben, figyelembe véve a módosítás kedvező visszhangját? — Mindenekelőtt azt várjuk, bogy feloldódjék as eddigi tapasztalt feszültség, s ennek mintegy természetes velejárójaként emelkedjen a benyújtott újítási javaslatok száma. Erre enged következtetni az újítással foglalkozó szakemberek első és igen kedvező véleménye is. (szigetvári) A Dombóvári Járási Építőipari Ktsz felvételre keres építésztechnikust, építőmestert, vagy művezetőt, építésvezető beosztásba, valamint vegyésztechnikust, művezetői beosztásba. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a személyzeti előadónál levél útján, vagy személyesen. Dombóvár, Hunyadi u. 20. (169) *3 Népújság 5 1969. január 22.
