Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

További sikereket! Magyar államférfiak üdvözlő távirata a sikeres szovjet űrkísérletek alkalmából Kádár János, az MSZMP KB el­ső titkára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke és Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, táviratban üdvözölte L. I. Brezs- nyevet, az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárát, N. V. Podgornijt. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökét, és A. N. Koszi­gint, a Szovjetunió minisztertaná­csa elnökét, a Szojuz 4. és a Szo­juz 5. nagyszerű kísérletsorozatá­nak sikeres befejezése alkalmá­ból: „a magyar nép — a világ bé­keszerető népeivel együtt csodá­lattal tekint a szovjet tudomány és technika új nagy eredményeire, a szovjet emberek hősies teljesít­ményére. Baráti üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a bátor űrhajósoknak, V. A. Satalovnak, B. V. Volinovnak, A. Sz. Jelisze- jevnek. J.: V. Hrunovnak, és csa­ládtagjaiknak, az űrhajók és az űrállomás kiváló alkotóinak, az egész testvéri szovjet népnek” — hangzik a távirat, amely további kiemelkedő eredményeket kíván. Francia tanácsadók Libanonban Charles Hélou libanoni elnök szombaton tanácskozott Karami miniszterelnök újonnan megalakí­tott kormányának öt tagjával, akik nem hajlandók elfoglalni posztjukat. Miután előzőleg két jobboldali miniszter már benyúj­totta lemondását, az újabb meg- hasonlás a kormány tétét fenye­geti. A 16 kijelölt miniszter közül pénteken csupán 7 kezdte meg munkáját. Amennyiben az 5 mi­niszter is távozik, az UPI szerint Karaminak nem lesz más válasz­tása, mint hogy feloszlassa kabi­netjét. Az amerikai hírügynökség sze­rint kormányforrások cáfolták a MENA jelentését, amely szerint Libanonban behívták a tartaléko­sokat. A Reuter párizsi- jelentése sze­rint három francia katonatisztet jelöltek lei arra, hogy tanulmá­nyozzák Libanon védelmi helyze­tét a bejrúti repülőtér elleni tá­madás után előállott helyzetben. A France Soir szerint Franciaor­szág tanácsadókat küld a libanoni hadsereghez, és lehetséges, hogy a francia földközi-tengeri flotta udvariassági látogatást tesz Liba­nonban. A Reuter szerint nem le­nét megtudni, hogy a három tiszt már elindult-e. Azt azonban Pá­rizsban hangoztatják, hogy nincs ^zó katonai tanácsadó csoportról. A SZOVJET ÜRNÉGYES BRAVÚRJA Három hete, hogy az amerikai űrhajósok befejezték karácsonyi Hold körüli utazásukat, most pe­dig a nagyszerű szovjet űrnégyes — Vlagyimir Satalov, Borisz Voli- nov, Alekszej Jeliszejev és Jevge- nyij Hrunov — nevétől visszhang­zik a világ. A Szojuz 4 és Szojuz 5 űrkísérlet jelentőségéről máris rengeteg tudományos kommentár látott napvilágot, amelyek azon­ban még távolról sem tárták fő! mindazokat a lehetőségeket, ame­lyeket a két, emberekkel haladó űrhajó összekapcsolása és az je­lentett, hogy egyszerre két űrhajós is tartózkodott űrhajón kívül a világűrben, sőt átszállt egyik űr­hajóból a másikba. Amerikai tu­dományos körök megítélése, sze­rint a . Szovjetunió módszeresen halad előre űrkutatási programja végrehajtásában. A kommentárok megállapítják, hogy e program ál­lomása lehet a Holdra szállás, de a mesterséges, űrállomás létreho­zása arra enged következtetni, hogy' a szovjet tudósok már más bolygók felé indítandó, lakott űr­hajókat is terveznek. S bár a vi­lágűrkutatásban nem lehet kife­jezetten versenyről beszélni, két­ségtelen hogy' a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok, kö- • zött van ilyen vetélkedés. Nos. ez­zel kapcsolatban az űrkutatás egyik legismertebb szakértője, Sir Bernard Lowell, az angliai Jodrell Bank csillagászati megfigyelőállo­más igazgatója megállapította, a két szovjet űrhajó összekapcsolá­sa arra mutat, hogy a Szovjetunió az orbitális pályán keringő űrbe­rendezések összeszerelésének tech­nikájában négy évvel megelőzte az Egyesült Államokat. PÁRIZSBAN MEGKEZDŐDTEK A TÁRGYALÁSOK A világűrben elért sikerek mel­lett az elmúlt hét megnövelte az emberiség reménységét az egyik legégetőbb és legfájóbb földi probléma, a vietnami háború meg­szüntetésének lehetőségére. Meg­oldódott az immár hetvenhét nap­ja tartó és sokszor már komikus­nak ható „asztalvita” a párizsi béketárgyalásokon. Ez a hét végre meghozta a megegyezést a Viet­nammal és az amerikai tárgyaló­felek között a béketárgyalások ügyrendjében. Az asztal formáját illetően olyan megoldást találtak, amely minden fél számára kielé­gítő. Nyilvánvaló, hogy' az úgyne­vezett „asztalvita" mögött az ame­rikai, de különösen a saigoni fél­nek az a kísérlete húzódott, hogy a tárgyalásokat szabotálja, és ne kelljen elismernie a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot. Ez a helyzet most megváltozott. Saigon — ha fogcsikorgatva is — kénytelen egyenrangú tárgyaló­partnernek tekinteni a DNFF-et. Kétségtelenül fő szerepet játsza­nak ebben a politikai, s nem utol­só sorban a harctéri realitások. Máskülönben nem lehetne meg­magyarázni azt a tényt, hogy az Nasszer üzenete Nixonhoz A francia javaslat az érdeklődés középpontjában Nasszer egyiptomi elnök a kö­zelmúltban üzenetet intézett Nixonhoz, a hétfőn hivatalba lépő új amerikai elnökhöz. Az üzenet fontos kezdeményezést jelent a közel-keleti válságban és megnyit­ja a kaput Kairó és Washington eszmecseréje előtt egy politikai rendezés érdekében. Az egyiptomi államfő az A1 Ah- ram szerinti üzenetében leszögez­te. hogy amennyiben az Egyesült Államok igazságos politikát foly­tatna a Közel-Keleten, ez teljesen megváltoztatná a helyzetet ebben a körzetben. Az arabok nem köve-' telik az Egyesült Államoktól, hogy őket támogassa, egyszerűen igaz­ságos magatartást sürgetnek, sem többet, sem kevesebbet. Az A1 Ahram utal arra, hogy Nasszer üzenete Scranton legutób­bi kairói látogatását követi. A lá­togatás és az üzenet olyan kezde­ményezéseket jelentenek, amelyek konkrét eredményekre vezethet­nek a közel-keleti válságban — ír­ja a kairói lap. Ugyanakkor az A1 Ahram fon­tosnak minősíti a pénteken beje­lentett francia diplomáciai kezde­ményezést is. A francia javaslat, világszerte nagy érdeklődést keltett. Washing­tonban az amerikai külügyminisz­térium szóvivője kijelentette: az Egyesült Államok megfelelő fi­gyelemmel tanulmányozza a fran­cia indítványt. Londonban a kormányszóvivő ugyancsak azt közölte, hogy az an­gol kormány tanulmányozza a francia javaslatot. Az ENSZ-ben a francia javaslat azért is nagy érdeklődést keltett, mivel előírja, hogy a négyes ta­nácskozást az ENSZ főtitkárával való kapcsolatban kell megvalósí­tani. Az ENSZ-megfigyelők sze­rint ez arra utal, hogy a Jarring- misszió fontos helyen szerepel majd a tárgyalásokon, ha azok létrejönnek. Elutasították Garrison kérését Egy washingtoni bíróság ismét megtiltotta, hogy az Egyesült Ál­lamok archívuma kiadja Garrison New Orleans-i államügyésznek John F. Kennedy boncolási jegy­zőkönyvét. Walter Hickel bíró ki­jelentette, csak akkor kötelezi az archívumot' a jegyzőkönyvek és egyéb dokumentumok kiadására, há Garrison „hitelt érdemlően bi­zonyítja 'hogy azok perdöntő fon­tosságúak” a Clay Shaw elleni bűnper tárgyalásán és egyúttal bi­zonyítja, hogy jogos kétségei van­nak a Warren-bizottság jelentésé­vel szemben. Nyolc év után Holnap iktatják be hivatalába Nixont Hétfőn ünnepélyes keretek kö­zött iktatják be hivatalába Ri­chard Milhouse Nixont, az Egye­sült Államok új elnökét. Nixon lesz a 37. elnök, bár személy sze­rint csak a 36. — a múlt század­ban a demokrata párti Cleveland két alkalommal került a Fehér Házba, különböző időpontban. Az 56 éves Nixon nyolc év óta az első republikánus elnök lesz Amerikában. A beiktatási ünnepségre hét­főn délben, magyarországi idő­számítás szerint este 18 órakor kerül sor, a hagyományoknak megfelelően az amerikai törvény- hozás épülete, a Capitol előtt. Nixon Earl Warren főbíró kezébe teszi le a hivatali esküt. Hétfőn délelőtt Nixon és csa­ládja megválasztott alélnökével, Spiro T. Agnew volt marylandi kormjányzóval együtt rövid láto­gatást tesz a Fehér Házban a tá­vozó elnöknél, Lyndon B. John- sonnál. A régi és az új elnök a Fehér Házból együtt teszi meg az utat a kongresszus épületéhez, ahol előbb a törvényhozás két házának vezetőivel találkoznak, majd az épület előtt felállított díszemelvényen foglalnak helyet. Nixon Johnson jelenlétében teszi le a hivatali esküt, előtte az al- elnököt esketik fel. Az új elnök ezután részt vesz a kongresszusi vezetők által adott villásreggelin, majd visszatér a Fehér Házhoz, ahol megszemléli a beiktatás tiszteletére rendezett katonai és polgári díszfelvonulást. Este Wa­shingtonban bált rendeznek az új elnök és a meghívott vendégek tiszteletére. A távozó elnök, Johnson közeli barátja és volt hadügyminisztere, Clark Clifford házában villásreg­gelin búcsúzik el kormánya tag­jaitól. A beiktatási ünnepségen hang­zik majd el az új elnök első hi­vatalos beszéde, amelyben kije­löli kormányának programját. A beiktatási ünnepségekre mintegy 100 ezer vendéget várnak az amerikai fővárosba. Az amerikai békemozgalom a beiktatást megelőző napon tünte­tést rendez a vietnami háború ellen Washingtonban, hogy a hi­vatalba lépő elnököt figyelmez­tesse, első kötelessége a vietnami háború felszámolása. első négyoldalú tárgyalásra Pá­rizsban éppen két nappal a John­son kormányzat távozása és a Nixon adminisztráció hivatalba lépése előtt került sor. A párizsi tárgyalások folytatá­sától, illetve a négyes tárgyalások megkezdésétől nem lehet azt vár­ni, hogy a megbeszélések most már zavartalanok lesznek és rövid időn belül eljuthatunk a vietnami békéhez. Hosszú és kemény tár­gyalásokra számíthatunk, de jog­gal remélhető, hogy a realitások kedvezően befolyásolják az ese­mények menetét és elvezetnek az annyira várt megnyugtató rende­zéshez. JOHNSON BÜCSÜJA A világpolitikára egyébként az elmúlt héten sok tekintetben rá­nyomta bélyegét az amerikai el­nökváltozás. A lelépő Johnson el­nök elbúcsúzott a kongresszustól. Zárójelentésében természetesen igyekezett kormányzatának éveit kedvező színben feltüntetni. A gazdasági helyzetet elemezve azonban kénytelen volt elismer­ni. hogy Amerikában inflációs ve­szély van, a vietnami háború kö­vetkeztében a gazdaságra súlyos terhek nehezednek, az ország nem­zetközi fizetési mérlege kiegyen­súlyozatlan és még sok millió amerikai él nyomorban. Nyugati politikai szemleírók szerint a hétfőn hivatalba lépő Nixon-kormányzat magatartásától nem kis részben függ a közel-ke­leti válság alakulása. A helyzet egyik jellemvonása, hogy Liba­nonban tovább tart a kormány- válság, a pártok közötti ellentéte­ket Karaminak, a kijelölt minisz­terelnöknek egyelőre nem sikerült áthidalnia. NIXON ÉS A KÖZEL-KELET Rusk amerikai külügyminiszter ezen a héten válaszolt a Szovjet­uniónak a közel-keleti béke meg­teremtését célzó javaslatára. A válasz — elodázó. Rusk nyilván­valóan arra törekedett, hogy az érdemi tárgyalások fonalát utód­jának, Rogersnak adja át. Ugyan­csak nagy figyelmet keltett az a francia javaslat, amely szerint a négy nagyhatalom ENSZ-képvise- lői üljenek össze előtárgyalásra a közel-keleti válság megoldásának elősegítésére. Vannak jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy Izrael a jövőben esetleg kevésbé lesz merev az elfoglalt területek kér­désében. Abba Eban külügymi­niszter egy televíziós interjúban legalábbis azt állította, hogy az izraeli kormány tagjainak többsé­ge híve annak, hogy a béke érde­kében feladjanak elfoglalt terüle­teket. Az arab közvélemény azon­ban, tapasztalatai alapján, nem bízik Izrael e szándékaiban. Az A1 Ahram című kairói lap például így ír: „Izrael politikája továbbra is arra irányul, hogy rákénysze­rítse a „békét” az arabokra — folytassa a területi expanziót, mindezt pedig a megrémítés és a terror eszközeivel érje el.1 Tel Aviv magatartását megerősítette az, hogy az Egyesült Államok po­litikájából ösztönzést meríthetett” — állapítja meg az egyiptomi lap. FAJI VITÁK LONDONBAN Szerdán befejeződött London­ban a brit nemzetközösség érte­kezlete. A nemzetközösségi kor­mányfők tanácskozása arra mu­tat, hogy Britannia ma már egyre kevésbé jelent összetartó erőt volt gyarmatai számára. Különösen megmutatkozott ez a rhodesiai vi­tánál. amely szinte összebékíthe- tetlen ellentétre utalt a nemzet­közösség néhány fehér tagja és a színesbőrű afrikai, ázsiai és nyu­gat-indiai többség között, A vita megmutatta, hogy a brit minisz­terelnök továbbra sem hajlandó erélyesen fellépni a fajüldöző Smith törvénytelen telepes kor­mányával szemben. Ugyancsak a faji kérdés okozott választóvona­lat a kormányfők között a színes- bőrűek angliai bevándorlása és állampolgársága kérdésében. Az egykori brit világbirodalom utód­jaként létrejött nemzetközösség ma már — egyes gazdasági jelle­gű együttműködésen kívül — mint politikai szerv, nem sokat jelent, s egyetérthetünk azokkal a lapvé­leményekkel, amelyek a szerveze­tet a legjobb esetben hasznos vita­fórumnak tekintik. Egy hét a világpolitikában

Next

/
Thumbnails
Contents