Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

25 éve történt Edmurtd Veesenmayer 1943. de­cember 10-i jelentéséből: „Nem utolsó sorban a magyar emberanyag nyújt lehetőséget, segítség és sok irányú tehermen­tesítés szempontjából. Sajnálatos volna; ha az angoloknak azt az alapelvét, hogy helyettük mások dolgozzanak, harcoljanak és vé- rezzenek, nem alkalmaznánk legnagyobb mértékben Magyar- országgal szemben. Minden pa­raszt, munkás, vagy katona. akinek bevetése bennünket te­hermentesít, erősíti a biroda­lomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző ' magyar a mi véráldozatunkat csökkenti, erősíti tartalékainkat a további hadviseléshez és segít abban, hogy erőinket megőrizzük a há­ború utáni nagy feladatok meg­oldására. A reális napi politika ezen feladata végrehajtásának előfeltétele a jelenlegi kormány leváltása; pótlására a nemzeti ellenzékkel német irányítás alatt álló kormány alakítandó”. (94/106 873—910 szám, a német külügyminisztérium anyagából. Közli: A „Wilhelmstrasse és Ma­gyarország” e. dokumentum- kötet). Megjegyzés: Hitler és környeze­tének bizalma Mussolini meg­buktatása után megrendült szö­vetségeseiben. A háború ked­vezőtlen alakulása folytán fel­tételezték, hogy más országok is az elszakadás mellett dönte­nek. Arról tudtak, hogy Kál- lay miniszterelnök és kormá­nya Nyugat felé tapogatózik. A valódi helyzet felmérésére 1943. nyarán Edmund Veesen- inayer német diplomatát küld­ték Magyarországra. Ö a kül­ügyi államtitkárnak részletes jelentést tett, ebből idéztük a fentieket, Megjegyzendő, hogy Veesenmayer megállapításaival és javaslataival a náci külügy­minisztériumban egyetértettek, ő ezzel a jövő embere lett. Amikor Horthy és kísérete az emlékezetes klessheimi tárgya­lásról vonatával hazaindult, az ország német megszállása gya­korlatilag megtörtént. A vo­naton Jagow követ, Hitlerek eddigi hivatalos képviselője be­jelentette a kormányzónak, hogy visszahívták és bemutat­ták utódját, Veesenmayert, aki már mint birodalmi megbízott, vagyis helytartó foglalta el he­lyét a követség budai palotá­jában. Gondolkodásmódjára jellemzésül ismertettük a fenti idézetet. 50 éve történt Károlyi Mihály miniszterelnök 1918. líovember 30-i beszédéből: „Meg kell értetni a közvélemény­nyel, hogy a felelősség azért, hogy Magyarország a mai hely­zetbe jutott, nem a mai kor­mányt terheli, hanem egyesegye- dül az elmúlt rendszert. Fel kell vetnünk és napirenden kell tar­tanunk a háború megindításával kapcsolatai felelősség kérdését. A mai nyomorúságért azok fe­lelősek, akik ezt az ötödfél éves háborút az utolsó csepp vérig, az utolsó kilogramm zsírig és az utolsó darab csizmatalpig foly­tatók. Nyilvánosságra kell hoz­ni a megbukott rendszernek egész bűnlajstromát”. (Pesti Hírlap, 1918. november 30-i szám). Megjegyzés: Károlyi Mihály a háborús felelősség kérdését nem akkor vetette fel először, amikor a háborút már elvesz­tette a nagybirtokos kormány, hanem sokkal korábban, és bátran szólt erről akkor, ami­kor ezzel saját magát hozta veszélybe. 1917. június 24-én ezt mondta: „Felelősség terheli a múlt kormányt á háborúért, felelősség terheli a múlt kor­mányt a háború viteléért... Ha meg akarják büntetni azt a rendszert, amely annyi át­kot hozott erre a népre, tart­sanak össze és velünk együtt vigyék diadalra azt a zászlót, melyre a független, demokra­tikus új Magyarországot írtuk fel". Ez utóbbi beszéd Félegy­házán hangzott el és másnap a képviselőházban is nagy port vert fel. 1918. október 16-án, amikor már tudta az egész ország, hogy az oktalan há­ború a Monarchia sírját ásta meg, Károlyi igazának tudatá­ban már egészen pontosan fo­galmaz a képviselőházban: „Önöket a vádlottak padjára fogják ültetni. És ha a vádlot­tak padján lesznek, ne higyjék, hogy felmentő ítéletet fognak a nemzettől kapni”. A kor­mánynak és a Tisza-párt veze­tőinek szemébe kiáltotta ezt Károlyi és nem tévedett. A forradalom egyik első halottja volt Tisza, a háborút vállaló miniszterelnök. Később a fiatal köztársaság törvényt hozott — a magyar történelemben elő­ször, — a háboríts bűnösök fe­lelősségre vonására. 100 éve történt Báró Augusz Antal levele a szekszárdi bíróhoz: „Tekintetes Sánta István Ur­nák, Szegzárd Mezővárossá Bírá- jának! Buda, 4 fbr. 868. Tisztelt Barátom. Szívem méljé- ből üdvözlöm Barátomat Szeg­zárd MVároisának díszes bírói állásában és hazafiúi örömmel adok hálát az .Istennek közönsé­günk ebből eredeti üdvéért, mert biztosítva látjuk ezen fordulattal ész, erény, erély, polgári buzgó- ság és igyekezettel, mélyek ba­rátom személyiségében egyesül­nek közönségünk szellemi és anyagi haladását. Szemeim előtt lebegnek mosta­ni fejlődésből eredatt céljaink, mellyeket hasonlóképpen elér­hetni hiszek mezővárosunk kor­mányzata alatt: 1. Reálgymná- sium, Z Gemenci lovaspálya, 3. Töltések Tolnától Báláig, 4. Volt hűbéri viszonyaink rendezése. Ez olly gyönyörű programm, minővel eddig egy bíró sem di­csekedhetett, de a gondviselés meg is választotta az egyénisé­geit, mélly nagy jövőnek meg­felel. Sbben bízunk!. .. „Fogadja nagyrabecsülésem nyi­latkozatát és szerencsekí vánato- mat. Híve, barátja, szolgája: Augusz”. (Augusz, család levéltára). Megjegyzés: Báró Augusz Antal, korábban 1848-ig a megye at ispánja, különös egyéniség volt. A reformkorszakban az élen haladt. 1848. szeptemberében már a császárt támogatta a szabadságharcosokkal szemben, ezért kitüntetést, báróságot ka­pott. Az abszolutizmus alatt megyefőnök és a helytartóság vezetője. Személyének értéke­lése éppen ezért még vitás. Egy viszont kétségtelen: A magyar zenei élet egyik leg­nagyobb úttörője volt. Liszthez mély barátság fűzte, három­szor látta őt Szekszárdon ven­dégül. Ugyanilyen lelkesen fog­lalkozott Szekszárd problé­máival. Igen sok jótékonyság; intézményt szervezett, vezetett és mint ebből a levélből is látjuk, törődött és segítette a megyeszékhely fejlődését. Ter­vei előremutatóak voltak és a. politikai szereplés sötét foltjai ellenére benne nagy műveltsé­gű és haladó szellemű embert kell lássunk. Régen történt Bonyhád mezőváros hirdetési könyvéből, 1850. január 11-ről: ',,790. Felsőbb helyről érkezett rendelet folytán a birodalmi csendőrség testület ellen több ke­rületben ellenszegülések tapasz­taltattak, mihez képest köteles­ségül tétetik a közönségek bírói­nak, hogy erről a lakosságot fel­világosítsák: miszerint azon tes­tület ellen erőszakoskodással len- tosítósára van rendelve — s azok, akik ezen rendőrségi tesr tület ellen erőszakcskolsssal len­nének, — a legnagyobb büntetés terhe alá vonandó/.". „488. Trerjcsényi Karoly hon­véd, pesti születési, 34 éves r. cath. nőtlen, Gróf Lamberg meg­gyilkolásakor egy aranykereszt és érdem je1 ellopásával vádlott egyén kebelszer te kerestetni ren­deltetik”. „17. sz. a. Felsőbb rendelet nyomán a kaszáknak, s vala­mennyi .ilyennemű, könnyen fegy­verré átváltozó vasszereknek Ma­gyar országra bé és innen ki vi­telére nézve a tilalom megsziin- tettetett, — mely közhírré tenni való”. „27. Figyelmeztetnek az elöl­járók, ha honvédeket eltitkolni merészelnének, — ily esetben olyannak helyet, saját, lakosságá­ból állítani szíttatnak, a bíró szoros felet alá vonatik a köte­lező büntetésen kívül”. „784. A kát. kerületi parancs­nokságtól 3512 sz. jegyzett rí - delet nyomán felet terhe mel­lett kötelez telnek a bírák: hogy minden volt honvédet és tisz­tet (a Komárom várból szabadul­takat is ideértve), kivéve azo­kat, kik. hibájuk iránt bizony- ságíevelet nyertek a katonai szol­gálat teljesítésére nézve, figye­lemmel kísérjék, s további uta­sításig honn tartózkodtassáív. Fi­gyelmeztetvén egyszersmind az elöljárók, hogy az esetben, ha a körökben lévő honvédeket a ren­delt. időre nem állítanák 5 , fel nem jelentenék ée e miatt a ka­tonai kar hatalom leszen .köreik­be végrehajtásul kiküldendő és ezzel okozott költségeket egye­nesen azon községek riselendik”. (Bonyhád község levéltára, Hir­detési jegyzőkönyv 1843—1851). Megjegyzés: Az itt közölt: hirde­tések, rendeletek a Bach- korszak idejére vetnek fényt. A császár és környezete a csendőrséggel, a falusi veze­tők: bírók és elöljárók meg­félemlítésével próbálták a vesz­tes szabadságharc bujkáló hon­védéit öszefogni. Közismert, hogy esek az intézkedések nem sok sikerre vezettek ugyan, de földönfutóvá tették a nép azt a. részét, amely a legtöbbet szenvedett 1848—9-ben. DR. PUSKAS ATTILA fllllll tlllHIIMIIIIIIIIIIIIHIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUlUUHUUlU' imimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiitmtimiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiimmiimitiimiimiiiiiiimiiiiiimmimm­Szemelvények külföldi újságokból SZTÁLIN A HÁBORÚ KITÖRÉSÉNEK NAPJÁN A „Znamja” című moszkvai íolyóirat folytatásokban közli A. Csakovszkij neves szovjet író „Blokád” című regényét. A regény már megjelent két folytatása közvetlenül a háború előtt és annak kitörésekor ját­szódó eseményekkel foglalkozik. Az első részben a szerző meg­próbálja emberi mivoltukban megmutatni a fasiszta Német­ország vezetőit, többek között Hitlert, megkísérli lélektanilag .feltárni cselekvésük rugóit. E fe­jezet legérdekesebb részei 1940. őszére vonatkoznak, amikor Mo­lotov, szovjet külügyi népbiztos Berlinbe érkezik, hogy tárgyaljon a német vezetőkkel. Hitler és környezete, legfőképpen pedig Eibbentrop külügyminiszter min­dent megtesz, hogy országuk ere­jének fitogtatásával lenyűgöző hatást gyakoroljanak a szovjet népbiztosra, erkölcsileg legyőz­zék. Ez azonban nem sikerül. Molotov ,,észre sem veszi” pró­bálkozásaikat, méltóságteljesen, saját országa erejének és igazá­nak tudatában tárgyal. Különösen érdekes a regény második része, bemutatja Sztá­lint, a háború kitörésének nap­ján. Itt Csakovszkij megpróbál­ja érzékeltetni Sztálin bonyolult lényének ellentmondásait, meg­magyarázni azt, ami akkor is, azóta is foglalkoztatta a szovjet — és nemcsak a szovjet — em­berek millióit: hogyan történhe­tett, hogy a fasizmus elleni há­ború, amelyre a Szovjetunió évek óta számított, és amelyre annyi áldozattal készült, mégis várat­lanul érte az országot? „Szombaton, 1941. június 2l-én éjjel fél háromkor Sztálin alud­ni tért. . . (Fél órával később nyu­govóra tért a ház őrségének a parancsnoka is. Négy óra tízkor telefoncsengetés ébresztette fel, a Vöpös Hadsereg vezérkari főnöke telefonhoz kérte Sztálint. . .) Néhány perc telt el, mielőtt Sztálin felvette a kagylót. — Itt Sztálin — mondta halkan. — Sztálin elvtáns — hangzott, a vezérkari főnök hangja —, a hon­védelmi népbiztos megbízásából telefonálok. A németek bombáz­zák városainkat. . . Elhallgatott. Sztálin is hallga­tott Csak a dohányosokra jel­lemző, nehéz, rekedtes lélegzése hallatszott. — Hol van a népbiztos? — kér­dezte végül Sztálin, s a tábor­noknak a vonal túlsó végién úgy tűnt, hogy a kérdést csak azért tette fel, hogy megállítsa, feltar- lóztamn. elhúzza az időt. —VCS-n beszél a kijevi hely­őrséggel — válaszolt sietve a ve­zérkari főnök. (Znamja) FEHÉR ZSOLDOSOK HARCOLNAK BIAFRÁÉRT Rolf Steiner 38 éves. Pálya­futása tipikus azokra a férfiakra, akik még ma is, mint zsoldosok szállnak harcba idegen urak ér­cekében. Mint Hitler-ifjú a Raj­ra-vidéken az amerikaiak ellen harcolt. Majd beállt az idegen- ’ égióba és Indokínába küldték. Francia katonai feljegyzések sze­rint az ázsiai dzsungelben kétszer is degradálták: Őrmesterből egy­szerű lövész lett. A Dien Bien Phu-i erődben az enfant terrible oly súlyosan sebesült, hogy egyik tüdejét elvesztette. Ezután öt év Algéria következik, mindazzal, ami ehhez tartozik: vadászat az FLN-lázadókra a kabilok földjén és az 1961. évi nagy puccs után az O.AS terronszervezet söpredé­kében. Steiner Párizsban élt, amikor a múlt évben Biafrában új mű­ködési területet szimatolt. Chuk- vvuemeka Odumegwu Ojukwu sze­paratista alezredes a volt légio­nistát és OAS-embert technikai tanácsadónak szerződtette. Stei­ner gyors karriert csinált. Szá­zadparancsnokká és végül a ne­gyedik kommandó-brigád pa­rancsnokává nevezték ki. Stedner hónapokig operált fe­kete kommandó-katonáival az el­lenséges vonalak mögött. Után­pótlási oszlopokat, csapatokat tá­madott meg, és végül olyan ered­ményesen működött, hogy a kor­mánycsapatok előnyomulása las­súbbá vált, sőt végül meg js állt. v „Steinemek zsu zsuja (szeren­cséje) van” — mondták a katonák, akik vakon követték. „Ha elfog­lalják városainkat” — mondja ő maga, „akkor a bozótba me­gyünk. Ott hónapokig tarthatjuk magunkat, sőt talán néhány évig is. Persze, ha elég fegyvert ka­punk. . Ettől a gondtól Steiner és társai pillanatnyilag meg­szabadultak. Az éhező lakosság számára élelmet hozó Vörös­kereszt-repülőgépek mellett min­den éjjel jelzés nélküli repülő­gépek érkeznek, tele fegyverrel, TMafra részére. Steiner zsoldos kollégái Európa különböző hadseregeiből szár­maznak. Taffy őrnagy 34 éves vallon, a hírhedt katangai ötödik fcommandó veteránja. A biafraiak seat hiszik, hogy nem fogja a go- ’"ö. Néhánv héttel ezelőtt gép- ie-gy versor oza t érte távcsövét amikor éppen a láthatárt vizs­gálta. Taffy még karcolást sem kapott. Paddi kapitány ir, 54 évéből 2Z-t Afrikában töltött. Steiner főmechanikusa és azt mondják róla, hogy még egy töltényhüvelyből is tud fegyvert kovácsolni. Armand kapitány francia ejtőernyős, algériai múlt­tal. Kopasz és a szövetségi csa­patok körözőlistáján „fehér fe­jj!” néven szerepel. Alec kapi­tány angol ejtőernyős., csak gép­fegyverrel és gyorstüzelő pus­kával fekszik le az ágyba. „Más­képp meztelennek érzem magam” — mondja, amikor bajtársai szá­nakozva mosolyognak rajta. (Frankfurter Rundschau) EGYÉVES FRISS KENYÉR Angliában két éven belül piac­ra dobnak olyan kenyeret, amely a sütés után körülbelül egy évig friss marad. Ezt azzal a módszer­rel érik majd el, hogy a kenyér­gyárakban és sütödékben a ke­nyeret sütés után fagyasztják. A British Oxygen Company a Londonban rendezett 6. éleJme- xésipari, feldolgozási,, csomagolási ós gépészeti kiállításon bejelen­tette a fagyasztott kenyér be­lez elését a kereskedelembe. A fagyasztás folyékony nitrogénnel történik. A kiállításon a vállalat három hónappal ezelőtt sütött kenyeret mutatott be. „Együttműködve a lisztfeldolgozó és sütőipari ku­tató .szövetséggel, olyan folyama­tot dolgoztunk ki, amellyel egy perc alatt megfagyaszt.iuk a ke­nyeret” — mondotta dr. Harold Davidge, a vállalat élelmiszer­feldolgozási részlegének fő vegyé­sze. „A fagyasztásnál nem lehet megkülönböztetni az újfajta eljá­rással kezelt kenyeret a frissen sült cipótól”. Az új eljárás ki­dolgozását tavaly fejezték be és 'dlágszerte szabadalmaztatják. Be­ható előkészítő munkálatok foly amelyek az újfajta kenyér ke- 2 reskedelmi forgalmazásához szűk- « ség esek. 5j „Amennyiben elfogadják a fa- “ gyasztott kenyér gondolatát, ak- — kor ehhez szükséges lesz egész S gyári. folyamatok bevezetése, 1 E mert a részleges alkalmazás túl 2 költséges lenne” — mondotta Z Trevor Hollowel, aki az új el- j-jj járás kereskedelmi forgalmazá- E ,sát készíti elő. E (Financial Times, London) 2 KENYERET a VILÁGNAK A tudósok és a közéleti sze- jj-j mélységek szerte a világon szé- — leskörűen tárgyalják ma az em- 2 oeriség élelmiszer-ellátásának prob- Lémáját, amely napjainkban az 5j egyik legégetőbb kérdés. E Az éhség és a hiányos táplál- 2 koz ás ellen folytatott harcot elő- « szőr 1963. júniusában, az első élei- -E mezési világkongresszuson ha- E lározták meg, élelmezési világ- 2 problémaként. Noha az emberi- 2 ség jelentős része azelőtt is hiá- -j­nyosan táplálkozott, jelenleg az E éhezés és a hiányos táplálkozás 2 példátlan méreteket öltött. A FAO, 2 az ENSZ élelmezési és mezőgaz- “ ciasági szervezete H. konferenciá- E ján, 1967. novemberében megálLa- 2 pították, hogy a világ élőimé- 2 zést helyzete újabb kritikus sza- 2 kaszába lép. Az élelmiszer-terme- E lés növekedése eHenérc . a még E annyian nem éheztek a Földön, 2 mint ma. 2 Az élelmezési világproblémát S napirendjére tűzte az UNCTAD. E 1963. február—márciusában meg- 2 tartott delhi ülésszaka is. Ezen 2 az ülésszakon megerősítették. ~ hogy az emberiség fele ma hiá- E nyosan táplálkozik, s a legtöbb 2 fejlődő országban az élelmiszer- 2 termelés növekedési üteme las- 2 súbb a szükségletek növekedési jjj üteménél. Az éhség és a hiányos E táplálkozás ugyan fejlett tőkés 2 iKzágokban is előfordul, mind- 2 rmellett az élelmezés alapvetően — fejlődő országok problémája E BTKT (Moszkva) “ • ak olyan- gépek gyártására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents