Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

Kinek hasisnál ? A legutóbbi, — iá tudja hánya­dik — szeptember 24-én kelt vizs­gálati anyagban a következő ol­vasható: „A termelőszövetkezetet anyagi kár nem érte”. Ezzel a terjedelmes irománnyal sem zá­rult le a dunaföldvári Virágzó Termelőszövetkezetben közel egy esztendeje zajló huzavona. Az erőket megosztó, áldatlan tu­sakodás hatásáról az alábbiakat mondják: — A Virágzóban megoszlik a párttagság, megbomlott az egység, hiányzik az elvtársi légkör. Két éve nem volt tagfelvétel a párt- szervezetben. — A konfliktusok következté­ben személyeskedéssé fajult a vi­ta — A kívülálló tsz-tagok szur­kolnak, hogy ki fog győzni. Cso­da-e, ha ilyen a hatás? Itt már az is elhangzott: „Még mindig itt vagy? Ajánlom, tűnj el, mert nem állok jót magamért”. Dióhéjban Megoszlanak a vélemények, hol kezdődött? Többek között azzal indult, hogy Ferenczi János, a termelőszövetkezet íóállattenyész- tő-brigádvezetője tavaly október­ben lemondott tisztségéről. Eh­hez- kapcsolódik az a tsz-ben be­vett szokás, hogy a szövetkezet építkező tagjain úgy segítettek, különböző építőanyagokat, ön­költségi áron juttattak tagjaik­nak. így volt ez a tisztség nél­küli egyszerű tagoknál és a ve­zetőknél egyaránt. Idén január­ban aztán — miután a főállatte­nyésztői állást pályázati felhívás útján betöltötték — Jaczkó Gyula, a tsz főagronómusa kivizsgálást kért a szövetkezet vezetőségétől. Indokolt azzal, már beszélik a községben, hogy ellene Ferenczi János bejelentést tett a járásnál, miszerint a főagronómus fát, deszkát, meszet kért és kapott térítés nélkül a szövetkezettől. A Virágzó Tsz vezetőségi ülésén je­lölt ki egy társadalmi bizottságot a kivizsgálásra. A vádakat nem látták igazoltnak, megállapít Uák, hogy a főagronómus — mint má­sok — megfizette a közösségnek az építőanyagok ellenértékét A bizonylati fegyelem megsértése, az utólagos utalványozás is meg­állapítást nyert, de a tekintély aláásása és a bizonylati fegyelem- sértésben való részesség miatt Ferenczi Jánost, a volt főállatte­nyésztőt írásbeli figyelmeztetés­ben részesítették. Ezt a büntetést gadható el. Egyik fejezetben azt állapítják meg a járásiak, hogy nem károsult a tsz, a másikban pedig olyan sértő kitételeket ír­nak le, aminek alapján bűnvádi eljárást kellene ellenünk indítani, — mondja Jendrolovics Ferenc, a Virágzó Tsz elnöke, mutatva a szeptember 24-i keltezésű vizsgá­lati anyagot. — Elnök elvtárs szerint mi a megoldás? — Mielőbb és hivatalosan le kell zárni. Szabálytalanság tör­tént ugyan az utólagos, másnapi utalványozásnál (ezt Ferenczi Já­nos is elismeri), de nincs tör­vénytelenség és nem károsodott a közösség. Hét éven át Ferenczi elvtárssal együtt fáradoztunk a szövetkezet megszilárdítása érde­kében. Szerzett érdemeket. Ka­pacitálta is a vezetőség, hogy gondolja meg, lépjen vissza a le­mondással. Hivatkozott arra, hogy beteg a felesége, nem lép vissza. Felajánlottuk neki a trak- torosbrígád vezetését, de nem fo­gadta el. Se Ferenczi elvtársat, se mást nem szabad lebunkózni a történtek ellenére sem. Végezze mindenki normálisan a dolgát — mondja a szövetkezet elnöke. Legutóbb új párttitkárt válasz­tottak a termelőszövetkezetben, öt. Vámos János elvtársat keres­sük, aki gazdag mozgalmi ta­pasztalatairól közismert. — Már nagyon össze kellene hívnunk a párttaggvűlést, de csak odázzuk, mert mit is mondjunk a kommunistáknak erről a lezárat­lan ügyről... — Többen azt mondták, hogy felfújták az ügyet, sok a hűhó semmiért. Igaz ez? Mi a vélemé­nye erről a titkár elvtársnak? — Van benne valami. A szö­vetkezet pártszervezetének kezé­ből a járásiak kivették az ügyet, így felsőbb szintre került. Tiszte­lem. becsülöm a Ferenczi elvtár­sat. de érthetetlennek tartom cse­lekedeteit. Szorgalmas, dolgos család, de a Ferenczi elvtárs sé­relmének okait én a hatalmi té­nyezők megszűnésében látom. — Milyen megoldást lát a szö­vetkezet párttitkára? — Adja meg mindenki első­sorban önmagának a választ/ vá­laszt kell adnia a miértekre. Be­leértem a járást és az itteni elv­társakat is. Természetesen össze, kell hívni a párttaggyűlést és a járás ott ossza ki, hogy ki mit érdemel. Tőlem egyesek „fejre állítást” vártak, mások éppen et­— a községi pártbizottság titkára, a szövetkezeti elnök, a tsz-párt- titkár — erényeit, fogyatékossá­gait egyaránt. A jó kiállású Ferenczi János nyíltsága imponáló, de felfogása többször is vitára késztet. Lemondásának okául nem az asszony betegségét jelöli meg, ha­nem mást mond: — összekaptunk, megmondtam nekik, köztük nem maradok. No­vember derekán visszavontam ugyan a lemondásomat, de nem fogadták el, mert december 10-én már jött a főiskolás főállatte­nyésztő. — Hogyan keletkezett a konf­liktus? — A főagronómus (az volt a bajom, hogy vele korábban na­gyon is jóban voltunk), az akkori párttikár, az elnök utalványozás nélkül vitette el a meszet és a cserepet. — Nem maga utalványozta? — De. Nagy marhaságot csinál­tam, hogy utána mégiscsak utal­ványoztam, aláírtam. Ez volt a tsz-ben a gyakorlat. — Kétségtelenül van joga és lehetősége bejelentést tenni. De nem gondolt arra, hogy szólni kel­lene a tsz ellenőrző bizottsága elnökének? — Minek? Az ellenőrző bizott­ság elnöke sógora a tsz elnökhe­lyettesének. Mostanára már az egész vezetőséggel szembenállók. — Akikkel korábban, jó pár éven át együtt dolgozott. Nem? — így van. De jöttek a tanult emberek, nekem meg csak hat elemim van, és a vezetőség arra nem méltatott egy év óta, hogy szóba álljon velem. Szabad egy vezetőnek csalni? — ? — Biztosan csaltak, csak nem tudtam rájuk bizonyítani. — Érdeklődöm, hogy Ferenczi elvtárs miben látja a megoldást? — Mint a Toldi mondta: Egyi- kőnknek buknia kell. Szerintem másként nem megy. — Kire. kikre gondol? — A főagronómus, meg az el­nök. A régi párttitkár olyan volt, mint a sakktáblán a figura. A mostaniról még nem beszélhetek, mert korai lenne. Én meneküljek az enyémből? Nem teszem, ma­radok. — Nem gondolja, hogy szélső­séges és türelmetlen? A vádakat bizonyítani • kell... a fellebbezés után a járási tanács is helyben hagyta, majd az emlí­tett szeptember 24-1 vizsgálati je­lentésében visszavonta. Újabb so­rozatos vizsgálatok kezdődtek, melyek során már a szövetkezet elnöke, akkori párttitkára, a fő­könyvelő és a raktáros is a „vád­lottak” között szerepelt. Az éd- dig pár száz órát igénylő kivizs­gálások és tanácskozások mai ál­lása szerint sincs nyugvóponton az ügy. „ Választ kell adni a miértekre” — Nem tudom meddig kell még csinálni ezt. Éppen Fe­renczi elvtárs utalványozta a fő­agronómus építési anyagát, főál­lattenyésztői minőségében. Ez a terjedelmes írás pedig ellentmon­dásos, minden részlete nem fo­tói féltek, Megmondtam .és hang­súlyozom, hogy én egyéni érdekek miatt senki kedvéért nem kezde­ményezek a közösségben felfordu­lást. Bűncselekmény nem történt, de morálisan sokat ártott és ma is árt ez az ügy — feleli Vámos János párttitkár, miután szóba hozza az elbizakodottság, az indo­kolatlan és túlzott felemelés ká­rosságának gondolatát. „Egyikőnknek buknia kell“ Mit mond a másik fél, mi a vé­leménye Ferenczi Jánosnak a tör­téntekről? Miközben kint a ma­jorban várom, hogy a fogatos visszatérjen a szalmahordásból, gondolatiján összegezem a hal­lottakat. Tudom, hogy dolgos, munkaszerető ember, sokat tett a szövetkezet megerősítése érdeké­ben és kiváló dolgozó oklevelek birtokosa. Hárman is elmondták — Hibás vagyok tudom én azt, de ők sokkal jobban azok. Ne­kem se kellett volna két ízben is összetépnem az utasítást tartal­mazó cédulákat. Tudom, hogy a kirohanások helyett nekem is al­kalmazkodnom kellett volna. De én már lejjebb nem eshetek — mondja meglehetősen . haragosan, és neheztel amiatt, hogy a járás még mindig nem csinál semmit, vége lehetne az ügynek. Végül aztán ő is elképzelhető­nek tartja, hogy a tsz párttitkára közvetítsen a széthúzás ellen. El­ismeri a párttitkár képzettségét, politikai jártasságát. • Mi nem vállalkozunk az igaz­ságot osztó bíró szerepére. írá­sunkban csak felvillantottuk a dunaföldvári Virágzó Tsz-ben uralkodó, nyugtalanító jelensége­ket. Komplikáltsága ellenére mi­előbb dönteni kell az ügyben, mert a hosszas huzavonának a közösség vallja kárát. A Sárköz—Völgységi Vízi­társulat, Bonyhád, Somo­gyi u. 1, Tel.: 19. FELVESZ KUBIKOSOKAT, KOTRÓMESTEREKET, NE- HÉZGÉPK EZELÖKET SZEKSZÁRDI MUNKA­HELYRE. (41) Három-négy hónapos időtar­tamra bérszámfejtői munkakörbe jegftő munkaerőt azonnali belépéssel felveszünk. Cím: Cipész KTSZ Szekszárd. Kö\csey u. 4. (50) Egyetlen egy kérdésben egyez­nek meg az áldatlan vita közép­pontjában állók: mielőbb be kell fejezni a sorozatos kivizsgálást, mert az idő önmagától nem ren­dezd a konfliktusokat. SOMI BENJAMINNÉ Népújság 3 1961 december 5. # Megkövetem az OTP-t egkövetem az OTP iile- ” kékeseit, bár jobban szerettem volna, ha erre nem kerül sor. Én tut Írtam, hogy Simon- tornyán készruhát ii adnak részletre. Nos, ez így nem igaz. A ruhát készpénzért adják, de a hozzá való pénzt rész­letre, méghozzá az OTP-fiók­nál. Ez pedig a szakemberek véleménye szerint nem egy és ugyanaz. Szerintem ugyanaz, de ez most nem lényeges, sót az sem lényeges, hogy az egé­szet a simontornyai ruházati bolt vezetője is így értelmezi és ezért írta ki a kirakatba: „November 15-től részletvásár­lás." Ez a kiírás bevonzza az embereket a boltba, akik ter­mészetesen megkérdezik a boltvezetőtől: „Mit lehet rész­letre vásárolni?”, mire a bolt­vezető így felel: „Mindent, csak...” — és ekkor elma­gyarázza a dolgot. Semmi az egész. Itt van egy személyi hitelt kérő lap, ezt kitölti, le­bélyegezteti a vállalatával, be­megy vele az OTP-fiókhoz, amely itt van majdnem szem­ben a bolttal, amelynek kira­katában ott a részletvásárlást hirdető tábla, ott kap három-, vagy ötezer forintot, és azon vásárolhat nálunk azt, amit altar. Többen már vásároltak is így. A ruhát készpénzért, a kész­pénzt pedig részletre, mert a hiteligénylő nem köteles meg­mondani, hogy mire kell neki a személyi kölcsön. Tehát így lesz ruha réas- letre, helyesebben, hogy me­gint bele ne essek a szakmai hibaba, így lesz készpénzért ruha, amelyhez a készpénzt részletre adták. Mert ruhát nem lehet rész­letre adni. Nincs a részletre adható cik­kek között. A hűtőszekrény ezek között van. Pedig a hűtőszekrényekkel nincsenek tele a leértékelt áruk boltjai, ruhaneművel pe­dig igen. Meg aztán mit kezd egy olyan ember, akinek ru­hára lenne szüksége hűtőszek­rénnyel, amit részletre kaphat. Vagy televízióval. Vagy rá­dióval ... Gondol egy nagyot és azt mondja: kell nekem ötezer fo­rint személyi hitel, ezt meg­kapja részletre. Ha elfogy a személyi hitelkeret, akkor kér nyolcezer forint mezőgazdasá­gi hitelt, azt mondja, disznót akar venni. Megkapja a nyolcezret, a disznót nem ve­szi meg, mert az egészet csak azért mondta, hogy pénzt kap­jon, és, hogy vesz-e disznót, azt nem ellenőrzik. Tehát kap pénzt részletre és vesz magá­nak ruhát, vagy mást, ami nincs a részletvásárlási cikk­listán. Magyarul, kijátsszák a rész­letvásárlási cikklistákat. Persze előfordulnak más esetek is. 1/ an, aki olyan televíziót ' vesz részletre, amilyent nem lehet részletre venni, vi­szont a hitelvásárlási lapra rá lehet írni azt a típust, amelyik részletre megy. Vagy két rádió is kitesz egy tv-t. Furfangos dolog ez a rész­let, A simontornyai boltos pél­dául azt mondja: a ruhát is lehetne részletre adni, sokkal többet vinnének belőle, úgyis értékesítési problémákkal küz­denek, ezért is találta ki ezt az egész részletvásárlási trük­köt. Bevált. Ily módon eladott jó néhány ezer forint értékű ruhát ere­deti áron, az állam a pénze után kamatot kap, a divatja­múlt árut pedig nem kell le­értékelni, negyven-ötven. szá­zalékkal olcsóbban eladni, nem kell raktározni... Látszatra a boltosnak van igaza. De csak látszatra. A hiteleknek ugyanis jelen­leg megvan a sajátságos fel­adata. Az egyiknek az, hogy a cikklistában szereplő árukra adják, a másiknak, a szemé­lyinek az, hogy erre, arra használják, a harmadiknak az. hogy disznót vegyenek rajta. De, a disznóból ruha lesz, vagy ha a ruhát úgy adják készpénzért, hogy a ruhára va­ló pénzt az OTP adja mit sem sejtve, személyi kölcsön címen, akkor már baj van. Azt hiszem, hogy akik e cikket olvassák, mindannyian tudnának egy-két olyan tippet mondani, amilyennel kölcsön­höz lehet jutni. Ez nem nehéz feladat. Ennél sokkal nehezebb el­érni azt, hogy trükkök nélkül adjanak pénzt arra, története­sen ruhavásárlásra, amihez trükkel úgyis megszerzik a pénzt az emberek, még ha a ru­ha nincs is a részletvásárlásra adható cikkek listáján. Megszerzik hozzá a pénzt részletre. • És ez már nem ugyanaz. A szakemberek szerint. Szerintem semmi különbség nincs a kettő között. Elismerem, hogy a szak- embereknek van iga­zuk. Az én logikám rossz. Mert az én logikám szerint ebből az következne, hogy a ruhát is lehetne részletre adni, ha igy jobban vennék, ha így nem kellene annyi ruhát le­árazva forgalomba hozni, ha így jobban járna a kereskede­lem, az állam, a vásárló ... De ez nem megy. Legalábbis egy­előre. Remélem egyszer majd el­jön az idő, amikor arra is ad­nak részletvásárlási kedvez­ményt, amit a vásárlók szíve­sen megvennének és amiből állandóan szezon végi kiárusí­tást kell rendezni most. Ismételten megkövetem az OTP-t. Így a nyilvánosság előtt ismételten kijelentem: erről az egész simontornyai akcióról az OTP vezetői sem­mit sem tudnak, ők senkit ar­ra nem biztattak, hogy így vásároljanak ruhát. Az emberek maguk jöttek rá erre az egészre. Azt gondolták, hogy ők is jól járnak így, meg mindenki jól jár .., Több ember vásárolt már így ruhát. A bolt is eladott így több embernek ruhát. Az OTP is több embernek adott személyi kölcsönt meg­felelő kamat mellett, mit sem tudva erről az egészről... Valaki mégis rosszul járt. Hogy ki. azt nem tudom. Ha valaki tudja: kérem írja meg. SZALAI JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents