Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
az elmúlt év a bevezetés éve volt. Bevezették ez új mechanizmust és bebizonyosodott, hogy az ó-mechanizmus- hól itt maradt eszközökkel is lehet jó eredményt elérni még az új mechanizmusban. Aztán bevezették az ötnapos munkahetet s kiderült, hogy az ötnapos munkahét alatt sem kell többet dolgozni, mint a hatnapos alatt. A fizetség ugyanannyi, és a nyereség még több is. Az ördög sem érti ezt. A kapitalista országok mintájára nálunk is bevezették a sztriptízt, hogy megkíméljék állampolgárainkat a fárasztó külföldi úttól, no meg a dollár pazarlásától, ami nálunk nagy kincs, hazájában viszont leértékelt valuta. Először csak a fővárosban nyitottak sztriptiz-bárt, persze miután tanulmányozták a tömegekre gyakorolt hatását a sztrip kilencnek. Ez még akkor történt, amikor meghirdették a takarékossági mozgalmat, amikor mindenütt megkezdődött a leépítés és elkezdték elbocsátani a takarítónőket. Az 1968-as évben aztán megszűnt a takarékosság, a főváros után néhány vidéki városban bevezették a sztriptízt, amelyek közül nem egyet csupán az érdeklődés hiánya miatt becsuktak. Azt mondják, hogy a magyar ember nem volt kíváncsi a hazai meztelenségre, mert annyira rászoktatták arra, hogy a külföldi mindenben jobb. Az idén külföldi mintára bevezették nálunk is, pontosabban Pécsett az emeletes autóbuszt. Kísérletként gyártották, kísérletként közlekedtetik Pécsett, mert meg akarnak bizonyosodni arról, hogy nálunk vajon elérhetö-e vele az az eredmény, ami miatt külföldön már rég bevezették. Szekszárdon is gondolkodtak a közlekedés jobbátételén. Sajnos a kísérletek még nem fejeződték be, így csak az 1969-es évben várható egy olyan autóra szerelhető gólyaláb elkészítése, amely lehetővé teszi, hogy a legesősebb évszakban is, ennek segítségével az autósok bemehetnek járműveikkel a kertvárosokba. Ezt a módszert még nem vezették be Szekszárdon, viszont nálunk is, mint mindenütt, bevezették a szabadabb gazdálkodást, ami egy pár vezetői megfosztott a szabadságától. Ezeket a vezetőket bevezették a börtönbe, ahol külön tantárgyként bevezették a politechnikát. Bár a korábbi években kísérleteztek már á miniszoknya bevezetésével, de ennek nagy tömegű elterjedése az 1968-as évre maradt. Elterjedt a miniszoknya és ezzel együtt elterjedt a fiatal lányok kö rében egy mozgalom. Ez a nem hajlongás-mozgalom volt. A lányok zászlajukra írták: nem hajolnak meg senki fia előtt, mert ők nem akarják apáik, anyáik örökét tovább folytatni. Ök képtelenek lennének ágy meghajolni valaki előtt, hogy ki ne látsszék a lóláb.. . Rövidült és szűkült a szoknya, viszont hosszabbodott a csizma szára. Némelyik csizmának már olyan hosszú lett a szára, hogy azt a kis helyet is majdnem eltakarta, amit a miniszoknya viselésével szabadon hagytak a leányaink. A szoknya helyét tehát elfoglalta a csizma., mint ahogy mi elfoglaltuk helyünket a. világpiacon. Bővültek a kereskedelmi kapcsolataink. A Szovjetunióból pezsgőt, Angliából whyskit. Hong- Kong bői pedig náthát hoztunk be. Az utóbbit teljesen ingyen kaptuk, csupán a gyógyítását keil saját rezsiben megoldanunk. 1968-ban bevezették a. bundaviselést a labdarúgópályákon. Erre kizárólag azért volt szükség, mert nálunk ugye későn, fejeződik be a bajnokság és mégiscsak igazságtalanság lett volna, ha a nézők bundában nézik végig a mérkőzést, a labdarúgók meg egy szál trikóban. Ezért a labdarúgók is taiprak bundát, amit most az istennek se akarnak levetni, mondván, ha más szakmában megjár a szakszervezet szerint is. akkor nekik miért ne járna? Az 1968-as évben sok ember más lett. Más. mini aminek fogadta 1967-ben. Csupán egy emberről tudok, aki megtartotta a szavát, ez az egy ember is kolléga, Gordon Lomghy Hűl újságíró, Kennedyné, illetve most már Onassisné életrajzírója, aki 1967-ben azt mondta egy srűkebb baráti körben: „Fiúk, én 1968-ban férjhez megyek!". S férjhez ment. Persze előbb a klinikán hagyta a férfiasságát. 1968. kutatási eredményekben gazdag év volt. A mi megyénkben felkutatták Varga Imre múltját, az Apollo—S utasai pedig felkutattak több új krátert a Holdon. Kis megye, kis ország vagyunk. Nekünk egy sikkasztót legalább olyan nehéz felfedeznünk, mim nekik egy krátert. Jó év volt az elmúlt év. Az év elején úgy tűnt, hogy uagyon hosszú lesz, most, év végén pedig úgy látszik, hogy nagyon is rövid volt. Sok mindent akartunk mi csinálni, sok mindern akartunk -mi bevezetni, de hiába, az év napjai cégesek. Majd az idén. Az idén aztán teljes erővel hozzálátunk és annyi mindent csinálunk, hogy az egy ekkora helyen, mint amekkorát a szerkesztő úr adott nekem, el sem fog férni. Mert ne felejtse el a szerkesztő úr, az 1968-as év a bevezetés éve volt. Majdnem mindent bevezettünk, amit be lehetett, de azért bölcs előrelátással hagytunk valami be- rezetnivalót az 1969-es évre is. A jövő évi bevezetésekhez kívánok én -mindenkinek erőt. egészséget. Tisztelettel: APRÓPÉNZBEN A „nagykönyvben meg van írva,” hogy a kislány várjon szépen, nyugodtan és íőleg illedelmesen, míg eljön a „nagy ö” és kezdetét veheti a mérhetetlen boldogság. A „nagy ö” azonban néha késik, olykor pedig valaki a megtévesztésig hasonlít rá, — egyszóval elég nehéz ebben a dologban kiigazodni... * A kislány 17 éves múlt, illetve ahogy ő közölte: „nyáron mór mindent szabad". — Most nem szabad? — Nem. Fiatalkorú vagyok. — Ez magát zavarja, vagy másokat? — Apámékon kívül senkit. — Féltik? — Ceak azt nem tudom, mitől? — Maga szerint érdemes várni arra a bizonyos „nagy ö’--re? — Szerintem nem. Az csak egy romantikus dolog. — De azért férjhez akar menni? — Persze. De előbb élni szeretnék. — Mit ért az élet alatt? — A szórakozást, táncot és még sok mindent. — A szerelmet is? — Az nem szórakozás. — Utána nem élhet? — Nem nagyon. Ha már gyerek van, meg minden. Felesleges lenne tovább idézni a beszélgetést, sok minden szóba kerül a témával kapcsolatban. Az ártatlanság kérdése is. A kislány véleménye egyértelmű: nincs értelme annak, hogy tartogassa magát. Nem jön zavai'- ba a kérdéstől, s olyan magabiztos nyugalommal beszél róla, hogy nem érzem ízléstelennek prüdéria nélküli egyenes válaszait, ha vitatkozni tudnék is vele. Érdekes az is, amivel indokol: én csak maradjak nyugton, amíg eljön, a „nagy ö”, miközben a „nagy ö” éli világát VANNAK DOLGOK 1. VILÁGSZÉPE Megtörténik, hogy az MTI képes híradójának egy-egy képéi ellopják, egyes helyeken, a tábláról. Az eltüntetett fénykép persze mindig csinos nőket mutat. Nemrég világszépe tündökölt a táblákon. Értesülésem szerint Szekszárdon csak egy fiúkollégiumban emelték le a hölgyet, máshol mindenütt megmaradt. Furcsának tűnt. hogy éppen a világ legszebb nője nem kell a gyűjtőknek Valahol meg is jegyeztem. Kapásból megadták a magyarázatot: „Az a vő nem i szép”. valahol, valaki mással, vagy másokkal. Ez egy kicsit igazságtalan így. Rendes, becsületes lány, jeles tanuló. A viselkedésében sincs semmi kirívó. Nem „kölcsön- tárgy” és nem modernség jelszóval indokolja felfogását. * Tanítónő. Kis faluban dolgozik, autóbusszal legalább fél óra távolságra a legközelebbi nagyobb településtől. Azt mondja, a faluban mindenkinek megvan róla a véleménye, mert jár hozzá egy fiú. Pár hónapja csak és még egyikük sem tudja mi lesz a kapcsolatukból, nem minden szerelem végződik házassággal. Jól érzik magukat egymással, neki kikapcsolódás, szórakozás az az idő, amit vele tölt. Huszonkét éves, csinos és igényei vannak. Nem a nagyképűség az ami miatt máshonnan választott magának partnert. Városból jött, itt még nagyon hosz- szú ideig idegen marad, lassan oldódnak fel az őt körülvevő emberek. Társ viszont kell, és egy huszonkét éves lánytól még indokot se nagyon kérdez az ember. A közvélemény sokszor felületesen, felszínesen ítél. A képlet nagyjából ez: jár hozzá egy fiú, gyűrű egyikükön sincs, tehát erkölcstelen dolog az, amit művelnek. Pedig megvédhetné a becsületet: „csak annyit kellene tennem, hogy felülök a buszra és elmegyek néhány kilométerrel odébb. Amit nem tudnak az emberek, az nincs. De én nem csapok be senkit, magamat sem.” A „nagy ö”-re csak mosolyog. „Engem is ilyen szellemben neveltek a szüleim. A maguk módján igazuk van. Tizenkilenc éves koromig vártam aíra á bizonyos királyfira, aztán megváltozott a véleményem. Szerintem ez egy kicsit a múlt öröksége, 2. ELLENŐRZÉS Sok a vita mostanában a t sz-ek belső ellenőrzéséről, szeretnék rendezni a dolgot. Jelenlegi formájában az ellenőrzés nem sokat ér. Nem elég a hozzáértő, mert egyszerű tagok végzik, nem pedig számviteli szakemberek. Mulatságos esetet mondott el az egyik termelőszövetkezeti elnök. Ellenőrző bizottságuk egy alkalommal azt is megvizsgálta, mire fordítják a reprezentációs keretet. Jegyzőkönyvben kifogásolták a bizottsági tagok, hogy nincs feltüntetve a jegyzéken, kik itták meg a konyakot. 8. MI AZ ÉRDEKES? Vízilabda-mérkőzést közve- ót a külföldi televízió. Régen ’áttnnk vízilabdázókat, érdekavult erkölcsi felfogás. Őszintén szólva megalázónak is érzem, hogy akkor, amikor mindenből ugyanúgy kivesszük a részünket mint a férfiak, kezes bárányként várjuk, míg valaki kegyeskedik házassággal jutalmazni jó ma- gaviseletünket... Persze az ellenkező végletet ugyanígy megalázónak érzem. Mindenki éljen úgy, hogy önmaga előtt legyen becsülete.., * — Mit tart a szerelemről? A szőke, vékony termetű kislány nem válaszol azonnal. —• Nagy hülyeség, ha azt mondom, hogy nem tudom? Mert azt hiszem én sokszor voltam szerelmes, de egyáltalán szerelem ez? Lehet, hogy csak szimpátia, és mi szerelemnek mondjuk. Nem tudom, de ha mindkettőnek jó így, szerintem semmi kivetnivaló nlnos benne. — Azt mondja sokszor volt szerelmes. Mit jelent ez? — Hát ha úgy érti. együtt járunk, szórakozunk, táncolunk. — Többet nem? — Van, amikor többet is. Általában. — Nemi kapcsolat nélkül nincs szerelem? — Ez hozzátartozik. Legalábbis a legtöbb lánynak ez a véleménye. Engem például nagyon kiröhögtek, amikor egy társaságban voltunk, és megmondtam, hogy én még nem voltam senkivel. És nem fiúk röhögtek ki. a barátnőim. * Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy beszélgetőpartnereim a szó általánosan vett értelmében rendes emberek. Nem azokat kérdeztem, akik „hivatásnak” tekintik a szerelmet, vagy a legjobb úton vannak afelé. Megvallom, nehéz ítéletet mondani. És nem tudom, bell-e ítéletet mondani? D. KÓNYA JÓZSEF lődéssel figyeljük a képernyőt. A társaság legfiatalabb tagja, 10 éves fiú fölhúzza az orrát. Ez érdekes ? Mi van ebben érdekes? Hát, hogy úszva kell küzdeni a labdáért, úszva kapura lőni, stb. — Tiszta unalom.! Az érdekes lenne — mondja a gyerek— ha valaki megfulladna a pályán. 4. MUNKAMEGOSZTÁS Ünnep előtt rengeteg a házi dolog. Az asszonyok nyakig vannak a különféle munkákkal. Egy fiatalasszony felsóhajt: ilyenkor nem bánnám, ha többnejűség volna. Az egyik feleség mosna, a másik elvégezné a nagytakarítást. a harmadik főzne... (g. j.)
