Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

az elmúlt év a bevezetés éve volt. Bevezették ez új mechanizmust és bebizonyosodott, hogy az ó-mechanizmus- hól itt maradt eszközökkel is lehet jó eredményt elérni még az új mechanizmusban. Aztán bevezették az ötnapos munkahetet s kiderült, hogy az ötnapos munkahét alatt sem kell többet dolgozni, mint a hatnapos alatt. A fizetség ugyanannyi, és a nyereség még több is. Az ördög sem érti ezt. A kapitalista országok mintájára nálunk is bevezették a sztriptízt, hogy megkíméljék állampolgárainkat a fárasztó külföldi úttól, no meg a dollár pazarlásától, ami nálunk nagy kincs, hazájában viszont leértékelt valuta. Először csak a fővárosban nyitottak sztriptiz-bárt, persze miután ta­nulmányozták a tömegekre gyakorolt hatását a sztrip ki­lencnek. Ez még akkor történt, amikor meghirdették a ta­karékossági mozgalmat, amikor mindenütt megkezdődött a leépítés és elkezdték elbocsátani a takarítónőket. Az 1968-as évben aztán megszűnt a takarékosság, a főváros után né­hány vidéki városban bevezették a sztriptízt, amelyek közül nem egyet csupán az érdeklődés hiánya miatt becsuktak. Azt mondják, hogy a magyar ember nem volt kíváncsi a hazai meztelenségre, mert annyira rászoktatták arra, hogy a külföldi mindenben jobb. Az idén külföldi mintára bevezették nálunk is, ponto­sabban Pécsett az emeletes autóbuszt. Kísérletként gyártot­ták, kísérletként közlekedtetik Pécsett, mert meg akarnak bizonyosodni arról, hogy nálunk vajon elérhetö-e vele az az eredmény, ami miatt külföldön már rég bevezették. Szekszárdon is gondolkodtak a közlekedés jobbátételén. Saj­nos a kísérletek még nem fejeződték be, így csak az 1969-es évben várható egy olyan autóra szerelhető gólyaláb el­készítése, amely lehetővé teszi, hogy a legesősebb évszak­ban is, ennek segítségével az autósok bemehetnek jármű­veikkel a kertvárosokba. Ezt a módszert még nem vezették be Szekszárdon, vi­szont nálunk is, mint mindenütt, bevezették a szabadabb gazdálkodást, ami egy pár vezetői megfosztott a szabadsá­gától. Ezeket a vezetőket bevezették a börtönbe, ahol külön tantárgyként bevezették a politechnikát. Bár a korábbi években kísérleteztek már á miniszok­nya bevezetésével, de ennek nagy tömegű elterjedése az 1968-as évre maradt. Elterjedt a miniszoknya és ezzel együtt elterjedt a fiatal lányok kö rében egy mozgalom. Ez a nem hajlongás-mozgalom volt. A lányok zászlajukra írták: nem hajolnak meg senki fia előtt, mert ők nem akarják apáik, anyáik örökét tovább folytatni. Ök képtelenek lennének ágy meghajolni valaki előtt, hogy ki ne látsszék a lóláb.. . Rövidült és szűkült a szoknya, viszont hosszabbodott a csizma szára. Némelyik csizmának már olyan hosszú lett a szára, hogy azt a kis helyet is majdnem eltakarta, amit a miniszoknya viselésével szabadon hagytak a leányaink. A szoknya helyét tehát elfoglalta a csizma., mint ahogy mi el­foglaltuk helyünket a. világpiacon. Bővültek a kereskedelmi kapcsolataink. A Szovjetunióból pezsgőt, Angliából whyskit. Hong- Kong bői pedig náthát hoztunk be. Az utóbbit teljesen ingyen kaptuk, csupán a gyógyítását keil saját rezsiben megoldanunk. 1968-ban bevezették a. bundaviselést a labdarúgópályá­kon. Erre kizárólag azért volt szükség, mert nálunk ugye későn, fejeződik be a bajnokság és mégiscsak igazságtalan­ság lett volna, ha a nézők bundában nézik végig a mérkő­zést, a labdarúgók meg egy szál trikóban. Ezért a labda­rúgók is taiprak bundát, amit most az istennek se akarnak levetni, mondván, ha más szakmában megjár a szakszerve­zet szerint is. akkor nekik miért ne járna? Az 1968-as évben sok ember más lett. Más. mini aminek fogadta 1967-ben. Csupán egy emberről tudok, aki megtar­totta a szavát, ez az egy ember is kolléga, Gordon Lomghy Hűl újságíró, Kennedyné, illetve most már Onassisné élet­rajzírója, aki 1967-ben azt mondta egy srűkebb baráti kör­ben: „Fiúk, én 1968-ban férjhez megyek!". S férjhez ment. Persze előbb a klinikán hagyta a férfiasságát. 1968. kutatási eredményekben gazdag év volt. A mi megyénkben felkutatták Varga Imre múltját, az Apollo—S utasai pedig felkutattak több új krátert a Holdon. Kis me­gye, kis ország vagyunk. Nekünk egy sikkasztót legalább olyan nehéz felfedeznünk, mim nekik egy krátert. Jó év volt az elmúlt év. Az év elején úgy tűnt, hogy uagyon hosszú lesz, most, év végén pedig úgy látszik, hogy nagyon is rövid volt. Sok mindent akartunk mi csinálni, sok mindern akartunk -mi bevezetni, de hiába, az év napjai cégesek. Majd az idén. Az idén aztán teljes erővel hozzálátunk és annyi min­dent csinálunk, hogy az egy ekkora helyen, mint amekko­rát a szerkesztő úr adott nekem, el sem fog férni. Mert ne felejtse el a szerkesztő úr, az 1968-as év a be­vezetés éve volt. Majdnem mindent bevezettünk, amit be lehetett, de azért bölcs előrelátással hagytunk valami be- rezetnivalót az 1969-es évre is. A jövő évi bevezetésekhez kívánok én -mindenkinek erőt. egészséget. Tisztelettel: APRÓPÉNZBEN A „nagykönyvben meg van ír­va,” hogy a kislány várjon szé­pen, nyugodtan és íőleg illedel­mesen, míg eljön a „nagy ö” és kezdetét veheti a mérhetetlen boldogság. A „nagy ö” azonban néha késik, olykor pedig valaki a megtévesztésig hasonlít rá, — egyszóval elég nehéz ebben a dologban kiigazodni... * A kislány 17 éves múlt, illet­ve ahogy ő közölte: „nyáron mór mindent szabad". — Most nem szabad? — Nem. Fiatalkorú vagyok. — Ez magát zavarja, vagy másokat? — Apámékon kívül senkit. — Féltik? — Ceak azt nem tudom, mi­től? — Maga szerint érdemes várni arra a bizonyos „nagy ö’--re? — Szerintem nem. Az csak egy romantikus dolog. — De azért férjhez akar men­ni? — Persze. De előbb élni sze­retnék. — Mit ért az élet alatt? — A szórakozást, táncot és még sok mindent. — A szerelmet is? — Az nem szórakozás. — Utána nem élhet? — Nem nagyon. Ha már gye­rek van, meg minden. Felesleges lenne tovább idézni a beszélgetést, sok minden szóba kerül a témával kapcsolatban. Az ártatlanság kérdése is. A kis­lány véleménye egyértelmű: nincs értelme annak, hogy tar­togassa magát. Nem jön zavai'- ba a kérdéstől, s olyan magabiz­tos nyugalommal beszél róla, hogy nem érzem ízléstelennek prüdéria nélküli egyenes vála­szait, ha vitatkozni tudnék is vele. Érdekes az is, amivel in­dokol: én csak maradjak nyug­ton, amíg eljön, a „nagy ö”, mi­közben a „nagy ö” éli világát VANNAK DOLGOK 1. VILÁGSZÉPE Megtörténik, hogy az MTI képes híradójának egy-egy képéi ellopják, egyes helye­ken, a tábláról. Az eltüntetett fénykép persze mindig csinos nőket mutat. Nemrég világszépe tündö­költ a táblákon. Értesülésem szerint Szekszárdon csak egy fiúkollégiumban emelték le a hölgyet, máshol mindenütt megmaradt. Furcsának tűnt. hogy éppen a világ legszebb nője nem kell a gyűjtőknek Valahol meg is jegyeztem. Kapásból megadták a magya­rázatot: „Az a vő nem i szép”. valahol, valaki mással, vagy má­sokkal. Ez egy kicsit igazságta­lan így. Rendes, becsületes lány, jeles tanuló. A viselkedésében sincs semmi kirívó. Nem „kölcsön- tárgy” és nem modernség jel­szóval indokolja felfogását. * Tanítónő. Kis faluban dolgo­zik, autóbusszal legalább fél óra távolságra a legközelebbi na­gyobb településtől. Azt mondja, a faluban mindenkinek megvan róla a véleménye, mert jár hoz­zá egy fiú. Pár hónapja csak és még egyikük sem tudja mi lesz a kapcsolatukból, nem minden szerelem végződik házassággal. Jól érzik magukat egymással, neki kikapcsolódás, szórakozás az az idő, amit vele tölt. Huszonkét éves, csinos és igé­nyei vannak. Nem a nagyképű­ség az ami miatt máshonnan vá­lasztott magának partnert. Vá­rosból jött, itt még nagyon hosz- szú ideig idegen marad, lassan oldódnak fel az őt körülvevő emberek. Társ viszont kell, és egy huszonkét éves lánytól még indokot se nagyon kérdez az ember. A közvélemény sokszor felüle­tesen, felszínesen ítél. A képlet nagyjából ez: jár hozzá egy fiú, gyűrű egyikükön sincs, tehát erkölcstelen dolog az, amit mű­velnek. Pedig megvédhetné a becsüle­tet: „csak annyit kellene tennem, hogy felülök a buszra és elme­gyek néhány kilométerrel odébb. Amit nem tudnak az emberek, az nincs. De én nem csapok be senkit, magamat sem.” A „nagy ö”-re csak mosolyog. „Engem is ilyen szellemben ne­veltek a szüleim. A maguk módján igazuk van. Tizenkilenc éves koromig vártam aíra á bi­zonyos királyfira, aztán megvál­tozott a véleményem. Szerintem ez egy kicsit a múlt öröksége, 2. ELLENŐRZÉS Sok a vita mostanában a t sz-ek belső ellenőrzéséről, szeretnék rendezni a dolgot. Jelenlegi formájában az el­lenőrzés nem sokat ér. Nem elég a hozzáértő, mert egy­szerű tagok végzik, nem pe­dig számviteli szakemberek. Mulatságos esetet mondott el az egyik termelőszövetke­zeti elnök. Ellenőrző bizott­ságuk egy alkalommal azt is megvizsgálta, mire fordítják a reprezentációs keretet. Jegy­zőkönyvben kifogásolták a bizottsági tagok, hogy nincs feltüntetve a jegyzéken, kik itták meg a konyakot. 8. MI AZ ÉRDEKES? Vízilabda-mérkőzést közve- ót a külföldi televízió. Régen ’áttnnk vízilabdázókat, érdek­avult erkölcsi felfogás. Őszintén szólva megalázónak is érzem, hogy akkor, amikor mindenből ugyanúgy kivesszük a részünket mint a férfiak, kezes bárányként várjuk, míg valaki kegyeskedik házassággal jutalmazni jó ma- gaviseletünket... Persze az el­lenkező végletet ugyanígy meg­alázónak érzem. Mindenki éljen úgy, hogy önmaga előtt legyen becsülete.., * — Mit tart a szerelemről? A szőke, vékony termetű kis­lány nem válaszol azonnal. —• Nagy hülyeség, ha azt mon­dom, hogy nem tudom? Mert azt hiszem én sokszor voltam sze­relmes, de egyáltalán szerelem ez? Lehet, hogy csak szimpátia, és mi szerelemnek mondjuk. Nem tudom, de ha mindkettőnek jó így, szerintem semmi kivetnivaló nlnos benne. — Azt mondja sokszor volt szerelmes. Mit jelent ez? — Hát ha úgy érti. együtt já­runk, szórakozunk, táncolunk. — Többet nem? — Van, amikor többet is. Ál­talában. — Nemi kapcsolat nélkül nincs szerelem? — Ez hozzátartozik. Legalább­is a legtöbb lánynak ez a véle­ménye. Engem például nagyon kiröhögtek, amikor egy társaság­ban voltunk, és megmondtam, hogy én még nem voltam sen­kivel. És nem fiúk röhögtek ki. a barátnőim. * Még egyszer hangsúlyozni sze­retném, hogy beszélgetőpartne­reim a szó általánosan vett ér­telmében rendes emberek. Nem azokat kérdeztem, akik „hivatás­nak” tekintik a szerelmet, vagy a legjobb úton vannak afelé. Megvallom, nehéz ítéletet mondani. És nem tudom, bell-e ítéletet mondani? D. KÓNYA JÓZSEF lődéssel figyeljük a kép­ernyőt. A társaság legfiata­labb tagja, 10 éves fiú föl­húzza az orrát. Ez érdekes ? Mi van ebben érdekes? Hát, hogy úszva kell küzdeni a labdáért, úszva kapura lőni, stb. — Tiszta unalom.! Az ér­dekes lenne — mondja a gye­rek— ha valaki megfulladna a pályán. 4. MUNKAMEGOSZTÁS Ünnep előtt rengeteg a há­zi dolog. Az asszonyok nya­kig vannak a különféle mun­kákkal. Egy fiatalasszony fel­sóhajt: ilyenkor nem bán­nám, ha többnejűség volna. Az egyik feleség mosna, a másik elvégezné a nagytaka­rítást. a harmadik főzne... (g. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents