Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
Mai döntések — holnapi távlatok lépések a tanácsi önállóság növelésére A 4t, hogy a vállalatok feie- lósségteljesen akarnak élni a megnövekedett önállósággal az előrelátás, a tervszerűség iránti igényük is félreérthetetlenül bizonyítja. Valamikor, r.am is olyan régen a vállalatok vezetőinek figyelme a napi termelési és műszaki gondokon túl legfeljebb az évi tervteljesítésre terjedt. Mi lesz néhány év múlva? — erre már nem gondolhattak komolyan, mivel valójában a központi döntésektől függött a vállalat jövője. Ma viszont ha megkérdezzük: mit. terveznek 1'970-re, aligha találunk igazgatót, akinek ne lenne határozott elképzelése. Azelőtt — néhány kiemelt gyártmánytól eltekintve — nem ismerték a vállalatok a velük kapcsolatos ötesztendőe központi elképzeléseket. Jelenleg már szinte minden vállalatnál az 1975-ig terjedő negyedik ötesztendős terv kialakításán fáradoznak. Nem ritka az sem, hogy már most, az 1985-ig terjedő hosszú távú, 15 esztendős időszak elképzeléseit körvonalazzák. A vállalatoknak ez a jövő iránti kíváncsisága az előrelátás és a tervszerű munka iránti igényből táplálkozik. Csak úgy dönthetnek igazán megbízhatóan, ha pontosan felmérik annak holnapi következményeit, illetve eleve a jövő tennivalóiból indulnak ki mai elhatározásaiknál. Nemrégen hat nagyvállalati igazgatótól megkérdeztük, hogy mit várnak az irányító minisztériumtól? A válaszok őszintén szólva meglepőek. Arra számítottunk ugyanis, hogy majd azt hangsúlyozzák: a minisztérium hagyjon bennünket ezután is önállóan dolgozni, ahogy ezt az első félévben, a reform szellemében tette. Ehelyett nagyon határozottan megfogalmazták az igazgatók a központi tervező és koordináló munka iránti igényüket. „A piaci információ, a vállalatnál készített közép és hosz- szú távú prognózis csak részben teszi lehetővé az ésszerű és gazdaságos d'"léseket — summázta a közös úeményt a hat igazgató e"_ o. — Nem szeretnénk, ha a ■ m derülne ki, nagy veszteségek árán, hogy terveink, elképzeléseink ütköznek más vá 11 al átokéval”. Ilfás szavakkal: a vállalat vezetői szocialista módra képzelik el az önállóságot. Nem csupán elfogadják, hanem igénylik is szocialista államunk irányító-, tervszerű befolyásoló, munkáját, az országos érdekeknek, a központi elhatározásoknak megfelelő orientációt. Hogyan képzelik az irányító szervek a több vállalatot is átfogó ágazat műszaki-gazdasági fejlesztését, beilleszkedését a népgazdaságba? Mit várhat az adott vállalat hoszabb távon az anyag- és alkatrészszállítóktól, a kooperáló partnerektől, és mit várnak tőle felhasználói, vásárlói? Az ország külkereskedelmi érdeke milyen export-, importtevékenységet és döntéseket kíván a vállalatoktól, a különböző külföldi partnerországokat tekintve? Ilyen és hasonló kérdésekre várják a központi szervek válaszát ahhoz, hogy a legésszerűbben alakíthassák a helyi terveket, elképzeléseket, döntéseket. Mindez nem sérti a vállalatok önállóságát és felelősségét. Mert a kormány, vagy a minisztérium közvetlenül nem avatkozik be a vállalatok tevékenységébe. A központi tervekkel, elképzelésekkel, mint a fejlődés fő irányait jelző in-formációkkal számolhat a vállalat. Végrehajtására nem kap kötelező utasítást, bár a gazdasági szabályozás és terelés eszközeivel (hitel, vám, adó stb.) a központi elképzeléseknek megfelelően befolyásolják a helyi elhatározásokat. Mindez persze nem mentesíti a vállalatok vezetőit a kockázat és az önállóságukkal arányos felelősség vállalása alól. A míg a központi tervek és elképzelések a fejlesztés fő irányait vázolják, a vállalati tervek már kellő részletességgel és megbízhatósággal a konkrét döntéseket és elhatározásokat körvonalazzák. Az Időtartamtól függően felsorolják a gyártmánycsoportok és főbb termékek fejlesztésének, gyártásának alakulását, a termelő kapacitások létezését, bővítését, korszerűsítését. i- pi^ci konjunktúra alakulásán kívül a vállalatok számolnak a népgazdaság lehetőségeivel és a konkrét helyi erőforrásokkal. Az előrelátás, a tervezés alapja: a vállalatok ismerik a konkrét gazdasági szabályozó és terelőeszközöket az 1968—1970-es évekre. Lehet, hogy a vállalati gazdálkodás három évre kialakított feltételei közül egyik-másik nem bizonyul minden tekintetben hibátlannak, a gyakori változtatás, a bizonytalanság ma mégis nagyobb veszély és kár forrása lenne, mint a szabályozás esetleges pontatlansága. A népgazdasági érdek és a tervszerűség érvényesítésének talán leglényegesebb eleme a vállalati érdekek távlati értelmezése Azok a vállalatok, amelyek már kellően „ráéreztek” az új mechanizmusra, a gazdasági élet új lehetőségeire, gyors ütemben rendezkednek be hosszú távú munkára. Termelői és piaci tevékenységükben, árpolitikájuk formálásában a belső szervezetük kialakításában, de különösen a fejlesztésre vonatkozó elhatározásaikban az 1970-es és az utána következő esztendők lehetőségeivel, feladataival is számolnak. Az idén képződő fejlesztési alapjukat a jövő részesedési alapjának tekintik, s úgy ösztönöznek munkára, kockázat- és áldozatvállalásra, hogy dolgozóiknak tett mai ígéreteik teljesítésének biztonsággal meglegyen a holnapi aranyalapja.-s -f Társasházak Szekszárdon Szekszárdon a városi tanácsi házi brigád újabb tíz társasházat épít Az építkezés érdekessége, hogy Szekszárdon ilyen magasan még nem építettek emeletes épületeket. Üj mezőgazdasági szakma: magtisztító betanított munkás (Tudósítónktól.) A mezőgazdaságban is megkezdődött a téli oktatási idény. A korábbi, traktoros-, és más, betanított-, és szakmunkásképző tanfolyamokat ez évben olyan tanfolyam bővíti, amely elsőként indul az országban. A Tolna és Baranya megyei tanácsok és az Országos Vetőmagtermeltető és -Értékesítő Vállalat Dél-dunántúli Alközpontja közös szervezésében, dombóvári székhellyel bentlakásos tanfolyam indul, előreláthatóan 1969. január 7-én. Célja: magtisztító betanított munkások képzése. amelyen mintegy 35—40 termelőszövetkezeti tag vesz részt. A vetőmagtermesztés minőségi követelményeinek fontosságát is hangsúlyozó tanfolyam iránt a termelőszövetkezetekben igen nagy az érdeklődés, ezért az igények kielégítése ezzel az egy tanfolyammal még nem oldható meg. Gadó János, a vállalat osztály- vezetője, és egyben a tanfolyam vezetője szerint a most szervezett tanfolyamokat a következő években tovább bővítik és lehetőséget adnak minden, vetőmagot termelő termelőszövetkezetnek a magtisztító betanított munkások képzésére. Darabáru-fuvarozók tanácskozása Négy megye autóközlekedési szakemberei tanácskoztak tegnap Szekszárdon a közúti darabárufuvarozás kérdéseiről. Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyék darabáru-fuvarozó autóközlekedési főnökségeinek vezetői arról tanácskoztak, hogyan működhetnek együtt, hogyan lehet szélesíteni, terjeszteni a küzúti fuvarozás e jó módszerét Részt vett a szakemberek tanácskozásán a posta vezérigazgatóság, valamint az autóközlekedési tröszt képviselője is. [Népújság 3 A művelődésügyi miniszter intézkedései hatásköri módosításokra A művelődésügyi miniszter rendeletet és utasítást adott ki, amelyekben módosítja egyes művelődésügyi feladatok ellátásának eddigi rendjét, illetőleg egyes feladatköröket megállapító korábbi utasításait. Az egyik miniszteri rendelet az általános iskolai diákotthonok létesítését, megszüntetését (szüneteltetését), átszervezését és felvételi körzetének kijelölését a járási (városi, fővárosi, kerületi) tanács végrehajtó bizottságának feladatává teszi. Egyidejűleg kimondja azt is, hogy diákotthon működésének szüneteltetéséhez és megszüntetéséhez a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának előzetes hozzájárulása szükséges. A miniszteri utasítás mintegy 50 olyan intézkedést tartalmaz, amely nagy mértékben meggyorsítja az ügyintézést, mivel több területen növeli az intézmények vezetőinek hatáskörét. így az illetékesek közvetlenül ott intézkedhetnek, ahol az érdekeltek laknak, dolgoznak. Egy további — most hatályba lépett utasítás a megyei, megyei jogú városi, járási és járási jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságai művelődésügyi szakigazgatási szerveinek feladataival, hatáskörével és szervezeti felépítésük elveivel foglalkozik. Jegyzet: Nem történik semmi Azt mondja Genszler Péter, a szakadáti községi tanács vb-tit- kára, hogy náluk egészen jók az állapotok. Nem lopnak, nem verekednek, és sok pénzük van az embereknek takarékban. Október 1. óta egyetlen szabálysértési eljárást sem kellett indítani Szakadáton. A tanács dolgozói büszkék erre, mert úgy tudják, a tamási járásban legfeljebb egy község van még Szakadáton kívül, ahol ilyen kivételesen jók az emberek. Mindössze 648-an élnek a faluban és kétmillió forint a községi takarékbetét-állomány. A tanács- titkár megjegyzi: „Nyugodtan m'erem állítani, legalább félmillió forint van még- a szalmazsákban is”. Az elmondottaknál is nagyobb bizonyíték arra, hogy az egész falu anyagi viszonyai jók: egy sokgyerekes családon sem látszik meg a család rendkívüli létszáma. Dinka Mihályék huszonegyen lennének, ha mind a tizenkilenc gyerek otthon volna. Az asszony első házasságából nyolc gyermek született, a férfi négyet vitt a közös családba és az együttélés óta hét gyermekük született. A tanácstitkár elmondása szerint megfelelő anyagi körülmények között élnek Dinkáék és a gyerekek is rendesen vannak öltöztetve. Egyedül abban szenvednek hiányt, hogy nehezebb az iskolai munkájuk, a tanulásuk, mert a szülők nem tudnak velük eleget foglalkozni. Szakadát látszólag világtól elzárt kis falu. ahol olyan szürke az élet, hogy nem történik semmi. A tanácstitkárral folytatott beszélgetésünk is azzal kezdődött egyébként, Szakadáton semmi nem történik. Jelenleg például disznót vágnak, de más esemény nincs. Lehet, hogy nincs. Dolgoznak. Ez is valami. G. J. Villáminterjú Egy hónappal az év vége előtt Már csak mindössze egyetlen hónap van hátra az 1968- as esztendőből, amelynek minden kétséget kizáróan legnagyobb jelentőségét az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése jelentette. Egy évvel ezelőtt, ugyanebben az időpontban készítettünk tnllám- interjút a szekszárdi bőrdíszmű igazgatójával az év utolsó hónapjának feladatairól, az év végi hajráról. Most ismét felkerestük a szekszárdi bőrdíszmű igazgatóját, Göttlinger Józsefet, megismételve egy évvel korábban feltett kérdéseinket. — Ebben az évben nem beszélhetünk év végi hajráról, mivel termelésünk ütemterv szerint történt egész évben. Igaz, tavaly a szabadságolási ütemterv be nem tartása okozta elsősorban az év végi hajrát. Most e tekintetben is minden a legnagyobb rendben van'. — Milyen feladatok várnak az üzemre az év utolsó hónapjában? — A tervek szerint ebber a hónapban közel 45 ezer táskát készítünk exportra, míg 28 ezer kerékpárnyerget és J mintegy 15 ezer kerékpár- j szerszámtáskát hazai megren- j delésre. Itt jegyzem meg, hogy \ a 45 ezer táska már 1969. évi j exportra készül. — Biztosított-e az anyagellátás ? — Az év titolsó hónapjának tervfeladataihoz egy-kéi kisebb jelentőségű anyagtól eltekintve minden biztosított. Éppen ezért úgy gondoljuk, a kitűzött célt elérjük. — És 1969? — Ami a jövő évet illeti, í nyugodtak lehetünk, hiszen az első félévi megrendelések már specifikusan is rendelkezésünkre állnak, de már a második félévi megrendeléseket is megkaptuk, igaz most még csak globálisan. Mint mostani beszélgetésünkből kitűnik, az üzem lényegesen kedvezőbb körülmények között fejezi be az 1968- as évet, illetve kezdi el az új 1969-es esztendőt. S mindez elsősorban az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségek helyes és jó alkalmazásának l tudható be. (szigetvári) j 1968. december 4.
