Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-28 / 303. szám
Visszhang Ünnep előtti Visszhang-rovatunk egyik válaszával továbbra is vitatkozunk. Megszoktuk már, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága lelkiismeretesen figyelemmel.-.kíséri- a lapunkban megjelent olyan írásokat, amelyek • &- vasutasok életéről, munkájáról szólnak. A MÁV igazgatósága megfelelő intézkedéseket foga- m&tosit egy-egy írásunk után. Bátaszéken igen, Szekszárdion talán Aa Adalékok egy mai magyar falu megismeréséhez című cikksorozatunkban megállapítottuk, hogy ,.milyen kevés gond fordít tátik mind Szekszárdon. anind Bátaszéken a restik forgalomhoz illő átalakítására”. írásunkra Szabó József, az Utasellátó Vállalat üzemgazdasági igazgatója válaszolt: Bát asz ékkel kapcsolatban: Bátaszék állomáson 3L970—‘7l-ften megkezdik a rekonstrukciós munkát, ezr ael egyldőben tudják csak az utasellátó üzemét is korszerűsíteni, a kcxr követelményeinek megfelelően átalakítani. A vállalat elkészítette tervét, s ezt egyeztették a MÁV Pécsi Igazgatóságán ás. Eszerint a jelenlegi oktatóteremmel bővítik majd a kónszerű- sítés során a vendéglőt. Az állomási épületben lévő fodrászüzlet helyén pedig korszerű laskteréskedelmi pavilont építenek, Szeközárdon: az üzemegység korszerűsítésére a jelenlegi helyen nincs lehetőség. Az utasellátó már évekkel ezelőtt m'egkezdte tárgyalásait a szekszárdi oöntés-resti korszerűsítése ügyében. Az utazóközönség ellátására sokat tettek, hisz az autóbusz-pályaudvaron korszerű pavilont állítottak fel. Az állo- m.ásíi probléma megoldására azonban csak az az út látszik járhatónak, amely saerint új, önálló épületet készítenek. A vázlattervek egy ilyen jellegű létesítményre . már elkészültek, az angedélyezésá. eljárás Colyamatbán van. a probléma Az irodaházak árnyékában című írásunkra az Állami Gazdaságok Tolna megyei Főosztályának területi igazgatója, Nagy János válaszolt. A főosztály válasza cikkünk felvetésével kapcsolatban, a megyei gazdaságokról általában, kevésbé a hőgyészi gazdaság tabódi üzemegységének problémáiról, áz itt foganatosított intézkedésről szól. A válaszból megtudjuk, hogy a lakás-, szociális és kulturális beruházások megvalósítása 1961—65 között kizárólag központi, Í966—67-ben központi és saját, 1968-ban pedig csak saját forrásokból történtek. Az e célra rendelkezésre álló keret 5,3-^-6,9 százalékot biztosított az összes beruházási keretből az . említett időszakban. Idézzük a levél fontosabb részét: „Az 1969. évi — az előző évekhez viszonyítva — össz.-volumefié- bea is alacsonyabb fejlesztésre felhasználható, saját forrósból kellett biztosítani, a korábbi években kpzpontá forrásból beindított minden termelő jellegű beruházás állami támogatással nem fedezett részét, továbbá az 1967. évben felveit beruházási hitelek folyó évben esedékes törlesztését. Ezek a körülmények megnehezítették' áz ; új berúházáeok beindítását. Előnyösebb a gazdaságok helyzete viszont abból a szempontból, hogy forrásaik felhasználásáról idén önállóan dönthettek. Egyes gazdaságaink megfelelően éltek is a lehetőségekkel és a vezetők — az üzemi demokrácia elveinek érvényesülése mellett — dolgozóik szociális helyzetének kérdéseivel is foglalkoztak. Ezek az elvek afconban nem érvényesültek minden egyes gazdaságban, hanem egyes helyeken a termelési érdekei;: mögött háttérbe szorultak. Áz 1969. és 1970. évi állóeszköz-fejlesztési, gazdasági tervinf ormáéi ók ezen a területen is javulást mutatnak. A Iíőgyéfizi Állami Gazdaság tabódi dolgozóinak lakáshelyzetével foglalkozó cikk során helyesebb lett Kerülgetve lényegét fűíca !Sü3rctf á'gffidaeSg fei}tó ■egfezcre fe® SstfeA’désekre is és nemcsak elszigetelten a tabódi helyzetet elemezni. 1967—63. között szociális, kulturális jellegű -beruházásokra. felújításokra és karbantartásokra a gazdaság rendelkezésére álló összes építési, beruházási források 6 százalékát, építési felújítási források 36 százalékát és a karbantartási források 24 százalékát fordították. Az eltelt időszakban 46 lakás épült, illetőleg’ került felújításra. A felsorolt adatokból látható, hogy a gazdaság vezetői évről évre foglalkoztak a dolgozók szociális körülményeinek javításával. Vita tárgyává legfeljebb azt lehetne tenni, hogy a területi felhasználás nem volt teljesen megfelelő. Az elkövetkezendő évek során a szociális és kulturális- célra előirányzott összegekből a gazdaságnak ezért arányosan többet kell a tabódi dolgozók lakáskörülményeinek rendezésére fordítania. 1967. évben indult be az állami gazdasági dolgozók kedvezményes lakóház-építési akciója. Ebben az évben 60 lakás felépítésére kaptak keretet a megyei gazdaságok. Á keretszám terhére 53 lakás épült fel, 7. lakás telek hiányában nem valósulhatott ‘ meg. 1968. évben a lakásakció lényegesen kedvezőtlenebb képet mutat. A biztosított 60-as keretszámból csak 44 fog megvalósulni. Az elmaradást folyó évben már nemcsak a telek biztosítássá területén mutatkozó problémák okozzák, hanem az is, hogy néhány gazdaság nem vesz részt ebben az akcióban. A keretigénylés ilyen nagymértékű csökkenése nem indokolt, mert egyes gazdaságokban (pb SzelaszÁrd). az idén is sokan jelentkeztek — különösen a régi dolgozók közül — akiknek kérelmét,. — véleményem szerint nem teljefjen elfogadható anyagi okokból —, elutasították”. Miután cikkünk a tabódi i ehetetlen állapotokat tette szóvá, nyilvánvaló, hogy állításainkat most is fenntartjuk, amely így összegezhető: sürgősen rendezni kell a tabódi munkások lakásának ügyét. Hibázott a kalauz — felelősségre vonják Az állomásfőnök és a hatáskör című masszánkban elmondottuk, hogy a pusítaszabolcsi vonat- személyzet rossz munkája miatt a bátaszéki állomás főnöke nem tudott kellően intézkedni, miután erre nincs felhatalmazása. írásunkra dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetője válaszolt. Idézőik leveléből: „A szolgálatban volt jegyvizsgáló köteles lett volna a tanulók részére kijelölt kocsit ilyen feliratú táblával megjelölni. Ezt azonban elmulasztotta. Ezért szállt oda fel ön is és utastársai. A jegyvizsgáló mulasztását tetézte azzal, hogy valamennyinket a kocsiból kiszállította. A hanyag, munkájukat rosszul végző dolgozóinkat a szolgálati vezetőjük útján felelősségre vonjuk. Ha idegen igazgatóság létszámába tartóénak, úgy mulasztásukat közöljük az illetékes igazgatósággal és kérjük felelősségre vonásukat. Értesítését köszönettel vettem, mert abban egy, utazóközönség által jogosan sérelmezett mulasztásra hívta fel a figyelmünket. A történteket egyidejűleg a budapesti Igazgatóság tudomására hoztam- és kérem a mulasztó jegyvizsgáló felelősségre vonását”. A kis címletű bélyegek elfogyása után ®gyik olvasónk kérdése nyomán a 12—3S1 rovatunkban választ kerestünk arra, hogy miért nem lehet nagy címletű bélyegeket vásárolni, miért kell írisz filléres .bélyegekkel teleragasztani a leveleket-? Rovatunk által felvetett kérdésre Kántor Sándor, a Pécsi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese, üzemviteli vezető válaszolt. íme, ez a helyzet a bélyegekkel kapcsolatban: „A postai díjszabás változásával kapcsolatban egyes kis címletű bélyegekből nagy készlet vált feleslegessé. Népgazdasági érdek megkívánja, hogy e készletek is felhasználásra kerüljenek: Ezért a küldeményeknél ezeket a bélyegeket a tarifális díj kiegészítésére fel kell használni. Ennek érdekében fel is függesztették azt a szabályzati rendelkezést, hogy a dijakat lehetőleg egy bélyeggel kell leróni. Az illetékesek tudtak előre a díjszabás változásáról, gondoskodtak is megfelelő mennyiségű egyforintos postabélyegről, azonban a fenti okok miau az azokkal történő, kellő mértékű ellátás csak fokozatosan a kiscímletűek fogyásával arányosan — fog megtörténni”. építő szak-, szerelő, és segédipari szakmunkásokat, betanított munkásokat, kubikosokat, férfi és női segédmu nkásokat. Munka télen is biztosítva. Bérezés teljesítmény szerint! Munkásszállást, étkezést, térítés ellenében biztosítunk. ;j -r • i ■ ' ‘ Hazautazási költséghozzájárulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget — jegy ellenében — visszatérítjük. FEJÉR MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT. Székesfehérvár. ' dy Endre út 13. (9) Felvételre keres TMK munkakörbe villanyszerelőt, lakatost hegesztővizsgával, vízvezetékszerelőt hegesztővizsgával, valamint félműszakos fűtőt. Jelentkezés: Szekszárd, Körzeti Sütőipari Vállalatnál, Szekszárd, Rákóczi u. 10. (198) Hirdessen a Tolna megyei NÉPÚJSÁGBAN! Népújság 4 1968. december 28. Miközben az öreg tovább beszélt, a szerelvény elindult, és a kerekek egyhangú kattogása álamba ringatta Stewartot, Amikor felébredt, ismét állt a vonat Kinyitotta az ajtót és kitekintett. Az eső már elállt, kinn már világos volt. Az esőáztatta vörös talaj erősen párolgóit. Az állomásépületről leolvasta a helyiség nevét: Clupeper. Soha még nem hallotta ezit a helységnevet? Sejtelme szerint Virginiába ért a vonat Az állomásépület órája azt mutatta, hogy hét óra múlt öt perccel. Most már bizonyára megindult a hajsza, mindenfelé keresik őt és társait, mert hat órakor a nappali váltás lépett szolgálatba Ivy BÍuffben... Az öreg még mindig békésen horkolt, Stewart becsukta a fülke ajtaját. Zsebébe nyúlt, kitapogatta a kilenc dollárt. Nagy kedve volt leszállói, s az állomáson meginni egy csésze forró kávét, de lemondott róla. Túl nagy volt a kockázat. — TO—i Kihúzott egy cigarettát a gyűrött csomagból, gyulát gyújtott, de hirtelen huzat támadt, a gyufa kialudt. Stewert hátrafordult, hogy lássa, mi okozta a léghuzatot. Két vasutas állt a nyitott ajtóban. Áz egyiknek jókora vasrúd volt a kezében. A kutya felugrott, és bőszen megugatta őket. Stewart ösztönösen a takaró felé nyúlt, amely alatt a géppisztoly volt, de kezét a takarón hagyta. Mág ráérek lőni — gonlolta. — Részeg bagázs! — kiáltott rájuk az egyik vasutas — és karon ragadta Stewartot. Kentucky Sam utoljára még egy nagyot horitolt, aztán kidörzsölte szeméből az álmot. — Halló! — üdvözölte barátságosan a vasutasokat. — Igazi csavargók! — kiáltott fel a vasutas. — Ki hinné, hogy még mindig vannak csavargók?! Gyerünk lefelé! Stewárt lehajolt takaróba burkolt géppisztolyáért, s leugrott a vagonról. Kentucky Sam is lassan lekászálódott. A kutya csaholva ugrált körülöttük. Stewartnak egy pillanatig az járt az eszében, hogy egyszerűen lepuffantja a két vasutast, de meggondolta magát. Az ismeretlen vidéken aligha van esélye szökésre. Kentűcky Samnak sem állt be a szája. Szüntelenül beszélt a két vasutashoz. Stewart is igyekezett átvenni öreg társának modorát, és minél gondtalanabbul viselkedni. A vasutasok az állomásfőnöki irodába vezették Stet. Lábuk között a kutya is bebújt az irodába. A vasrudas telefonon felhívta a seriffet. — Két potyautast szedtem le a vonatról. — Igen, vérbeli csavargók. Miért én? Hiszen ez a te dolgod. — Szó sem lehet róla, neked kell értük jönnöd. — Rendben van, de igyekezz, hogy minél előbb ideérj. Stewart a szeme sarkából körülkémlelt a helyiségben. Nagy megkönnyebbülésre megállapította, hogy két kijárata van. — 80 — Kentucky Sam az asztalra tette batyuját, és a whiskys üveget, leült, s ügyes kézzel cigarettát sodort. Rendíthetetlen nyugalma lassan Stewartra is áterjedt. Negyedórával később megérkezett a seriff. Bőrzubbonyt viselt, mellén fényesen csillogott a tisztségét jelző csillag, Széles övén régi típusú pisztoly himbálózott a tokjában. — Induljatok! — mordult rá a két fogolyra. Kentucky Sam megemelte kalapját, és széles ívben meglobogtatta a seriff előtt. — Jó reggelt, seriff! A seriff morgott valamit, s .jelt adott a két csavargónak. hogy induljanak előre. A kutya vidáman ugrándozva követte őket. Alig háromszáz métert mentek az irodáig. A seriff betaszította őket. leakasztotta övéről a pisztolyt és íróasztalához ült Kentucky Sam levett kalappal állt az íróasztal előtt, de nem minden méltóság nélkül. Stewart a háttérben maradt. A kutya a kályha közelébe üftt és vakarózott. — Éppen ti hiányoztatok! — zúgolódott a seriff. —Már kora reggel dolgot adtok az embernek! Tetőtől talpig végigmérte az öreget. — Mi a neved? — kérdezte. — Kentucky Sam — válaszolta olyan hangsúllyal, mintha ezt a nevet a seriffnek is ismernie kellene. — A teljes neved érdekel. — Sam Fletcher Pomatzki. Van-e valamilyen igazoló iratod, hajtási jogosítványod, vagy olyasvalami? — Hogyan képzel ilyesmit! Egy csavargónak nincs autója! — Szóval nem tudod igazolni kilétedet? — Tőlem már húsz éve senki sem kért igazolványt. Kentucky Samot az egész országban ismerik. A seriff vállat vont, és másik foglyához fordult. — Hát te 3d vagy? — John Smith. — 81 —
