Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Thiery Árpád:

Levél vonalas füzetlapon

A gazdaság igazgatóját — miután az udvaron szokása szerint végignézte a reggeli munkakészülődést, a napi jelentéseik alapján adott egy-két tanácsot az agro- nómusoknak, majd a terepjárón végiglátogatta a fontosabb munkahelyeket — az íróasztalán a márvány tintatartóhoz támasztva egy kék színű boríték várta. Meglepődve forgatta a borítékot'. „Hogy kerül ez ide, hisz este tizenegy után mentem haza, akkor még nem volt itt, a postát pedig csak dél felé szokták meghozni a faluból?” A borítékon nem volt postabélyegző. A halastavak felől Zivatar készülődött. Az iroda előtt a bukszusok közt időnként meg-megbillentek a kerti díszgömbök, az épület ereszén egy meglazult bádoglemezt makacsul zörgetett a szél. „Még ma szólok, hogy szögelje meg valaki”, — határozott az igazgató, aztán a világossághoz lépett, és felbontotta a borítékot. A vonalas füzetlapon rendetlenül kanyarogtak a tintabetűk.

„Én. Becze Gáspár takarmá- nyós, a mai napon felmondom a munkahelyemet. A felmondási idő után más munkára szeretnék menni: Kérem az Igazgató Elvtársat, hogy távozásomat engedélyezze. Elvtársi tisztelettel, Becze Gáspár állattenyésztő.”

Az igazgató a papírt visszatette a borítékba. A kis rézlóra pillantott, mely az öreg irodaszekrény polcáról kényeskedve nyújtotta ki a nyakát. Mi üthetett ebbe a Becze Gáspárba? — tűnődött az igazgató az arcát babrálva, s maga előtt látta Becze Gáspár tagbaszakadt, nehéz alakját, amelyhez mértein a szerszámok játékszerű semmiségek voltak, zordul villanó sötét pillantását, s a fontoskodó mozdulatot, amellyel ki szokott lépni az istállóból, ha vendégeket vitt hozzá. Becze Gáspár székely telepes volt. A háború utolsó hónapjaiban egy végeláthatatlan szekérkaravánnal vetődött erre a környékre. A karavánból néhá- nyan itt maradtak, a többiek továbbmentek. Az igazgató emlékezett egy-két éjszakára a nehéz időkből, amikor heteken át el se mozdult a pestissel fertőzött sertéstelepről. Az emberek kétségbeesve jártak-keltek a gazdaságban, s az arcukra volt írva, hogy semmiben sem bíznak már. Akkor egy éjszaka a csüggedt, virrasztó csendből megszólalt mellette Becze Gáspár cigarettától összemart hangja.

— Az újért meg kell fizetni a tandíjat, igazgató elvtárs — mondta. — Csak az a fontos, hogy ha már belefogott, mindhalálig higgyen benne.

Még egyszer elolvasta a felmondólevelet. Nem talált magyarázatot. A keresetére' nem lehet panasza, töprengett, a brigádvezetője pedig földije, soha egy hangos szó nem volt közöttük. Vajon mi bánthatja ezt az embert? Csaknem haragos betűkkel; ráírta a levélre: „Nem engedé-s lyezem!” Rögtön ki akarta adni: az adminisztrátor lánynak, de: meggondolta magát. A levelet: zsebretette. :

Másnap az irodaépület hosszú,: ablaktalan folyosóján, amelynek;, csak a két végén világított be a- fény, megpillantotta Becze Gás-: pár feleségét. A fehér arcú, lapos" asszony, amikor észrevette az^ igazgatót, gyorsan be akart lépni: a könyvelésbe, de az igazgató; utánaszólt.

— Jöjjön csak be hozzám egy;

percre! :

Az asszony zavartan lépegetett az igazgató után. Úgy sejtette: valami szörnyű perc vár most rá, ' ami tulajdonképpen nem is az övé, az ura helyett igazságtalanul neki jutott. „Amit nem mond-í hatok meg, azt nem fogom megmondani” — biztatta magát s a száját makacsul összeszorította, mintha ezzel is növelni akarta volna magában az elhatározás súlyát. Az öreg rugók megnyik- kantak alatta, amikor az irodában leereszkedett a kerevetre.

— Az ura felmondott — mondta az igazgató.

Az asszony felemelte a kezét, s kissé előre is tartotta.

— Tudok róla, de én semmit se tehetek.

— Dehát, mi történt maguknál?

— Kérdezze meg tőle az igazgató elvtárs.

— Pedig én nem engedem el az urát.

— Nem engedi el?

— Szükség van rá a gazdaságban.

— Az biztos — helyeselt az asszony.

— Nem tetszik neki a tehenészet? — kérdezte az igazgató.

— Nem a munkával van baja.

— Hanem?

Az asszony az igazgatóra pillantott. Hirtelen elvörösödött, mintha tettenérték volna.

— Ö jobban el tudná ezt mondani.

— Mondja el maga!

— Én? — bizonytalanodott el az asszony.

— Mondja csak!

— Megmondhatom. A vasárnapok nem tetszenek neki.

— A vasárnapok? — csodálkozott az igazgató. — Mi baja van a vasárnapokkal?

— Az, hogyha az uram vasárnap nem öltözhet fél, nem mehet le a vendéglőbe, és nem több, de legalább egy pohár sört meg nem ihat, akkor vége. Ha ez nincs, akkor egész héten ideges, nem találja a helyét. A brigádvezető ugyanis hónapok óta minden vasárnap munkára rendeli. Azt mondja neki: Gáspár, te már nem vagy fiatal! Neked úgyis mindegy... Nem fiatal? Valóban, de egy ötvenéves embernek is vasárnap a vasárnap.

—t Szóval a vasárnapok miatt akar elmenni a gazdaságból?

— Látni kellene őt vasárnap pirkadatkor, igazgató elvtárs! — mondta az asszony. — Az én uram életúnt még nem volt soha, de rossz ránézni, amikor készülődik. És még rosszabb, amikor este megjön. Egyébként nagyon szereti a gazdaságot.

— Szereti... — bólintott az igazgató. Fürkészve nézett az asszonyra, mintha azt szerette volna tudni, mennyi volt ebből az asszonyi túlzás.

— Elengedi?

— Nem én, Becze Gáspárné.

Az asszony felállt. A szája furcsán elmozdult, mintha mondani akart volna valamit, de nem szólt

Az igazgató kedvenc tája a völgy hosszában elterülő halastó- rendszer volt Ha bántotta valami, vagy szeretett volna jól kigondolni valamit — körüljárta a vizet. Aznap estefelé kigyalogolt a tóhoz. Egy ideig a halőrrel beszélgetett mindenféle dolgokról, aztán beszállt a ladikba, és még sötétedéskor is a vizen evezge- tett. Azt gondolta: „Mondhatnám most, hogy én pedig két éve nem voltam szabadságon. Negyvenöt éves vagyok, és a vasárnap is csak egy olyan munkanap nekem, mint a többi. De ezt nem mondhatom nekik. Sokszor féltem, hogy elfáradnak aa emberek, hisz nagy dolgokba kezdtünk. Esetleg lesz. aki nem látja a célt, csak a napi fáradtságot érzi...”

Vasárnap délelőtt egy darabig az új telepítésű gyümölcsösben nézelődött, aztán legyalogolt a faluba. A fehér kőtemplom körül nézelődött, köszöntgetett, mintha keresett volna valakit. Végül benyitott szemben a vendéglőbe. A befüstözött söntésben Becze Gáspár könyökölt a pult bádogján. Zavartan köszönt, s elhúzta korsóját az útból. Fekete ruhája, kissé feszült rajta, mintha kinőtte volna.

Az igazgató is kért egy korsó sört Becze Gáspárra pillantott, és megemelte az italt Becze Gáspár nyaka izzadni kezdett, és úgy gondolta: lehet, hogy vörösödik is. Megitták a sört. Egy felperdült szélű biztosítási plakát alatt többen kártyáztak. Közülük valaki megcsörgette a pénzét.

— Egy rundó rumot! — szólt át a vendéglősnek.

A misének is vége volt, néhá- nyan áttörteitek a templomból. A söntéspult előtt jókedvűen dobogtak lábukkal, mintha egy hosszú téli útról érkeztek volna meg a kályhameleg szobába.

— Jön felfelé a telepre? — kérdezte az igazgató.

— Mehetek — mondta Becze Gáspár, és megint izzadni kezdett.

Fent jártak már a dombon, ahol hajdan a rossz emlékű cselédlakások sorakoztak, amikor Becze Gáspár megszólalt.

— Milyen embernek tart most engem? — kérdezte.

Az igazgató nem szólt. Mentek egy darabig.

— Mondja meg, hogy milyen embernek tart engem? — makacs- kodott Becze Gáspár. — Megírtam azt a felmondást. Biztos, megvan a véleménye. Nem?

Az igazgató megállt. Néhány szál szőke haja vidámán hajladozott a fején.

— Láthatja! — mondta derű sen. S elindult tovább.

IjOVÁSZ PÁL:

SEPTICHON

<— „A hallgatás tornya” költőjének (Részletek)

A GYERMEK SZÜLETÉSE

Időtlenségben ringott, nyílt a tájék, tűz-jég ágyban vajúdott az anya, tej-vér-arcú, napszárnyú magzata az űrhöz nőtt köldökzsinóron szállt még.

Bolygóföld-Sághegy aljában a háznép szép reményfa-bölcsővel várta a gyermek jöttét. A Rába kanyara magzatvízként áradt; s a nyíló ágyék

kelyhében a szemfénypár megjelent: —

Kalliope most Mária nevet kapott, s emlőjére vont újszülöttje

szívében a Mindenség üteme

— mint gyöngykagylóban tenger éneke — megzendült s szállt, hullt viola-körökbe

AZ ELSŐ KALAND

Eggyé pántolt iker-magban a kettőség hatalma hasadást őriz, egységet kerít — sár-fény fia a mélység tereit

elhagyja már, vágya a Lent és Fent hídjára csalja.

Csillagfolyó örvényében Holdvár aranybástyája — a vár ura. most indul, közelít, csápszemű más-lény, jaj, ha megkerít, másvilágarcú foglyát jégláng-kastélyába zárja.

Keserű ízű itt a szeretet:

kit eddig lent, földtáji szív nevelt,

a holdkirály cukros mohája sírásra fakasztja

Kicsiny rab könnye jégpadlóra hull, a mennyszekér némán fut, s messze, túl a másik partról visszasír a bíbic-csibe hangja.

AZ ÜR ARANYTÖMBJÉN

Ég rózsáin fénypillangók hintáznak, sár szürkül lent a virágltelyheken; kit fölfelé kemény gerendák zárnak, a Völgyi lét annak vak, színtelen.

Mélységbe ás le a tűzszomjas lélek, hiszi: céljához arra visz az út, a sötétség fekete kőzetének áttört alján a napfényre kijut.

... Sugárparipán fölbukkant, a gyerme1 álomvértben, fején virágsisak, megáll győztesként az Ür aranytömbjér

s szétröppentve a négy gyémántnyilat, nézdel, kacag: lyukas gömbjét a Földnek már táncoltatja odalent az örvény ,

EPILÓGUS

Hová már holtan ér a földi szárnyú gondolat,

örök áram forrásai között,

az Egy-Világ ilJesztéke fölött

talált a fényporos bolyongó nyughelyét.

Itt torpant meg vele a lángküllős sárkányfogat.

Lantjáért nyúlt; a mélység odalent hangszerének bezárult öble lett, s rengő húrt rá a magasság kötött.

Dalolni kezdett; tűztengert árasztott éneke mosolyra gyűlt a Mindenség szeme: hangjára lelt a világszerelem —

S alant zuhant az Anyaföld, bölcsős emlékez •<. nyomán esengő emberhang vonag ott. versedet',;

— nincsen remény, nincs irgalom, nincs lenti kegyelem.

lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIItlllllllllllllllltmiCtMIIIIKtlllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllll

Parafa bútor

Kopott ingű, viharkabátos ember magyaráz a szomszédjának Szekszárdon, a játékbolt kirakata előtt:

— Nézd azt a kis géppuskát! Drága, de megveszem a gyereknek. Egyszer van karácsony ...

Topog, összedörzsöli vaskos ökleit. Szélfújta arcában ragyog a szeme. Állok mellette, és ahogy nézem, lassan párás lesz a kirakat üvege. Eltűnik a sok drága játék, s az üres térben ott fénylik egy bababútor. A legszebb ajándék, amit valaha kaptam ...

1948. december. Műhellyé alakult egyszobás lakásunk, apám, már otthon is dolgozott,

hogy időre elkészüljön a megrendelt cipőkkel. Terjengett a ragasztó édeskés, a parafa ful- lasztó szaga. Kopog a kalapács, apám fiityörészik, anyám a konyhában sirdogál.

— Két nap, és itt a karácsony! Még fenyőfánk sincs! — sóhajtja.

— Reginám, ne búsulj! Biztosan elkészülök!

— De mikor? Mi lesz, ha bezárnak az üzletek?

Elnémul a füttyszó, csak egy hang nem szűnik:

— Kipp ... Kopp . . . Kipp . . . Kopp...

Éjfélig hallom, forgolódom az ágyban. Félálomban úgy érzem, a félkész cipők, szöges

fejükkel, parafabélésükkel, megannyi szörnyeteg. Rosszabbak a hétfejű sárkánynál, mert nem fogynak,, hiába irtja őket a kalapács, hiába szalad a talpon ügyesen a suszterkés, lenyisszantva a felesleges bőrt.

— Kipp . . . Kopp . . . Kipp . . . Kopp.. .

Reggel látom, hogy reszket apám kezében az aprószeg, és nem merem hangosan megkérdezni, hogy ma éjszaka is dolgozik-e?

Nem kérdezek, csak odatelepszem a régimódi toaletttükör két alsó fiókja mellé amelyet babaszobának rendezhettem be. Színes vízfestékkel padlót és kockás konyhaköveket pingáltam, ablakokat festettem, függönyt szögeltem. Apa zseblámpájából kiszedtem a pici körtét és begyömöszöltem a fa egyik résébe, hogy világítson. Csalódottan láttam, hogy ott nem ég. Kedves volt ez a birodalom, csak a bútor hiányzott. ígérték, hogy majd karácsonykor. A bánat megrémített és kimondtam:

— Apu, mi lesz a bútorommal? Megígértétek . . .

— Meglesz!

Másnap egész éjjel kopogott a kalapács.

És este a fenyőfa alatt ott díszlett a komplett bababútoi. kézzel faragva, parafából. Parányi fotelok, formás heverő, szekrény, asztal, vasszög-lába- kon.

Apám kalapácsa öt éve neműit el örökre, és a húsz év előtti parafabútor ma is minden karácsonykor idézi emlékét.

M. I.

iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[miiiimi,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiil{lii,iiiilmiiiii)liiiiiliiiimiiiiiiimiiiiiijiHiiiiifii)iium,ilmilii,i,i

miimiMuiHtüKniiKinü.’nun.HuBiihriiiiitiUHiiiimiiiiiiimmiiiii