Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-22 / 300. szám
Szmirnától—Skorpióig 2. Keresd az asszonyt „A tanker Neptun” New Yorkban a Colony bárban iszogatta száraz Martinijét, amikor egy férfi lépett hozzá, közölve „önt letartóztatom”. Onassisról ezután ujjlenyomatot vettek és a bűnügyi nyilvántartó számára le is fényképezték. Amerika 20 millió dollár kártérítést kért tőle. Végül Onassis 7 millió dollár büntetéssel megúszta és a vádat elejtették. összeütközésbe került Peruval is. 1948-ban ugyanis egy bálnavadász-flottát vásárolt, és 1954-ben a perui kormány szabályos hadüzenetet intézett Dnassishoz. öt hajóját perui repülőgépek bombázták, majd ezeket el is kobozta tőle Peru. Ohassist hárommillió dollárra büntették Peruban, — ezt a biztosító társaság kényszerült - kifizetni. A bálnavadászat is megfelelő nyereséggel zárult, majd áz ötvenes évek végén Onassis bálnavadász-flottáját nagy haszonnal eladta a japánoknak. Kapcsolata Rainier monacói herceggel az 50-es évek elején kezdődött. Ekkor hajóinak zászlaját monacóira cserélte ki és a hercegnek jelentős összegeket juttatott a monacói felségjelzésért. Ennek a törpeállamnak ugyanis a nemzetközi egyezmények értelmében a világ egyetlen kikötőjében sem kell vámot fizetnie. Közben Onassis megszerezte annak a társaságnak részvénytöbbletét, amelynek tulajdonában a montecarloi játékkaszinó és a legtöbb montecarloi luxusszálló van. Az üzletfelek kezdetben kitűnően megértették egymást, 1965-ben azonban összekülon- bőztek, 1966-ban a monacói herceg kétszer annyiért kényszerült visszavásárolni részvényeit, mint amennyiért azokat Onassis eredetileg megvette. Csak mellékesen. 1956-ban, Onassis főhadiszállását újból Görögországba teszi át és 2,3 millió dollárért a görög kormánytól megveszi az Olimpic Airway nevű légitársaság részvényeinek 45 százalékát, a többit három nővére nevére Íratja. zásáról értesült, megkísérelte lebeszélni erről a házasságról. A katolikus Kennedy-család bizalmas barátját, Cushing kardinálist is — aki Jackiet és John Kennedyt összeeskette és mindkét Kennedy-fivért eltemette — megkérte, hogy beszéljen Jackie lelkére. A kardinális e beszélgetés során Kennedy gyermekeire — John John-ra és Caroline-ra — az amerikai társadalom kiábrándulására és nem utolsó sorban a katolikus egyház érdekeire hivatkozva próbálta rávenni Jackiet — a pápa nem is adott reverzálist. — elhatározása megtáviratott küldött anyjának: a házasságot nem tudja megakadályozni! A családi történet iróniája, hogy Jacqueline Kennedy 1963- ban Onassis yachtján, a Chiris- tinán sajátos küldetéssel fordult meg. Húga ugyanis beleszeretett Onassis ha és Jackie férjhez akarta adni hozzá. Akkor John F. Kennedy, mint az Egyesült Államok elnöke, arra gyanakodott, hogy Onassis. sógornője révén, szeretné az USA-ban szalonképessé tenni miagát, így feledtetve el azt a tényt, hogy az Onassis mindent elért, amit egy ember pénzzel elérhet. A szédületes üzleti karrier mögött minden egyes siker hátterében azonban felbukkant egy-egy asz- szony. Argentínában egy svéd zongoraművésznő, aki Onassis cigarettáját a művésztársaságban tette szalonképessé, majd amikor a hajók iránt kezd érdeklődni, feleségül veszi Athina Li- vanost, egy gazdag görög hajó- túlájdonos — első levantei konkurensének — lányát. Monaco második hercege már, amikor elválik feleségétől és a „festői” Maria Callas operaénekesnő környezetében tűnik fel. Callast 1958-ban elhódítja a Garda-tó urától, Meneghinitől. Tíz esztendővel később pedig Maria Cal- los örökébe, mint törvényes úrnő, Amerika nagy özvegye: Jackie Kennedy lép. • Miért mondott igent Jacqueline Kennedy? A meggyilkolt elnök hetvenhét éves édesanyja, t— Rose — amikor 1968. májusában menye váratlan elhatároMűszaki ellenőri munkakörbe motorozni tudó műszerészt azonnali belépéssel felvesz a Tolna megyei Moziüzcmi Vállalat Szekszárd, Garay tér 4. Fizetés: megegyezés szerint. (197) változtatására. Ám minden igyekezet sikertelen volt. A kardinális misszióját követő napon ugyanis Jackie Athénbe repült. Anyósa ezt így kommentálta: „A mi családunkban most már minden tragédia lehetséges.” A család utolsó érve Robert Kennedy szenátor elnökjelöltsége volt Bobby nyomban felfogta, hogy Jackienek ez a tervezett házassága politikai álmainak végét jelentheti. Onassisnak ugyanis a mérvadó amerikai közvéleményben olyan rossz a híre, mint egy maffia-vezérnek, Bobby végül, hosszas érvelés után, rávette Athénből hazatért sógornőjét, hogy ne keresztezze a család politikai törekvéseit. Jackie esküvel fogadta, hogy a novemberi elnökválasztásig tervét szigorúan titokban tartja. Alig két héttel később — 1968. június 5-én — Los Ang!eles-ben meggyilkolták Robert Kennedyt és Jackie újra szabadnak érezhette magát. Meglehetősen rövid gyászidő letelte után Jackie az immár egyedül élő Kennedy-fivér, Edward szenátor társaságában Skorpió szigetére utazott, Onassishoz. Edward is a házasság ellen foglalt állást, ám Bobby meggyilkolása Jackie kezébe olyan érvet adott, amely előtt a családnak meg kellett hajolnia: Jackie féltette saját és gyermekeinek életét s mert a Kennedyek az orvgyilkosaktól önmagukat sem tudták megvédeni, ki ; kart kerülni a Kennedy-klan köreiből. Edward az Onassissal való találkozás után Egyesült Államokban ‘törvénytelenül sok millió dollárt keresett. Az utazáshoz ürügyet az szolgáltatott, hogy nem sokkal előbb néhány napos kólában, meghalt Jackie harmadik gyermeke és ezt a fájdalmat akarta — úgymond — az utazással levezetni. Gyermekeit is magával vitte. Amikor azonban Kennedy tudomást szerzett felesége utazásának ^egyéb indítékairól is, megtiltotta további közbenjárását. Az amerikai nagypolitika nem nézhette jó szemmel ezt a házasságot és Jackie kényszerült véget vetni Lee húga románcának, aki később egy lengyel mágnás. Rad- áwill felesége lett. A nagy politika — a nagy Kennedy-család. Jackie aki szerette a fényt és a pompát, újra ezzel találta magát szemben, miközben tőle idegen célok megvalósítására kényszerült: ahogy a „klán” döntött, neki aszerint kellett cselekednie. Hogy 1963-ban Jackie néhány hónappal a dallasi tragédia előtt nemcsak meghalt legkisebb gyermeke iránti bánatát feledni ment Onassis yachtjára. ez a Kennedy-család köreiben csak most vált ismertté. (Folyt, köv.) Hensley néhány ugrással a kocsi mellett termett, s fegyverével arra kényszerítette a vezetőt, hogy letérjen az útról, s megálljon egy tisztáson. Kinyitotta az ajtót és pisztolyának csövét a vezető vékonyába nyomta. — Szállj ki! — parancsolt rá. A vezető — legfeljebb harmincéves fiatalember — szótlanul engedelmeskedett. Kiszállt az egészen új típusú Olds- pobile-ból. Télikabátja alatt igen jól szabott, elsőrendű szövetből készült szürke öltönyt viselt. Közben a másik két fegyenc is odaért. Kinyitották a kocsi hátsó ajtaját, s a karjánál fogva egy minden ízében remegő fiatal nőt vonszoltak ki. Hensley csak akkor tudta meg, hogy a kocsinak még egy utasa van, egy szép, szőke ápolt fiatalasszony. — Vegyék el a pénztárcámat és engedjenek tovább — fkérte őket a férfi. Kezét a tarkóján tartotta annak jeléül, hogy esze ágában sincs ellenállni. — 70 — Kilborne és Strickland kikutatták a zsebeit. Levették róla télikabátját, elvették pénztárcáját, óráját, cigarettáit és öngyújtóját. Hensley a nő kézitáskájához kapott. Lerántotta róla a bundát. A fiatalasszony reszketve állt selyemruhájában a dermesztő hidegben. Hensley vigyorogva végigmérte tetőtől talpig, mire halkan sírni kezdett. — Egészen jóképű! Éppen az én esetem! — mondta a gengszter. — Kérem, hagyjanak bennünket továbbmenni! — kérlelte őket újra a férfi. — Még nem intéztünk el mindent — válaszolta Hensley. Foglyának válla közé nyomta fegyverének csövét. —« Rajta! Lódulj előre! — Mit akarnak még tőlünk? Hiszen mindenünket elvették! — Tévedsz, még nem vettünk el mindent! — mondta Hensley fenyegetően —, majd társaihoz fordult: — Fogjátok közre és induljatok! A nőre majd én vigyázok. A férfi ijedten visszafordult. — A feleségemet hagyják ki a játékból! Az ilyesmiért villamos szék jár! Hensley a revolver agyával a fejére sújtott. — Aki már megjárta Ivy Blufföt, az nem fél attól, hogy megsütik! — mondta. — Ivy Bluff! — sóhajtott fel a fogoly kétségbeesetten. Az esti lapokból értesült a tizenkilenc fegyenc kitöréséről. — Velünk jössz, a mamuskád szintén! — szólt rá Hensley, hogy minden kétséget eloszlasson szándékát illetően. Kilborne és Strickland kérdően néztek rá. — Mit akarsz velük voltaképpen? — Induljatok már! Vissza a kunyhóba! Ketten közrefogták a férfit. Feje erősen vérzett. Hens- — 71 — ley követte őket a nővel. A fiatalasszony magas sarkú cipőt viselt, s gyakran beleragadt a hóba. Hensley ilyenkor mindig oldalbalökte. A nő végül is levetette cipőjét, a kezébe vette és harisnyában taposta a havat. Halkan sirdogált, de egyetlen szót sem ejtett. Férje egyszer-kétszer hátrafordult, és megpróbálta jobb belátásra bírni Hensleyt. — Kérem, hagyjon futni bennünket. Szavamat adom, életemre fogadom, hogy egyetlen szót sem szólok a rendőrségnek, vagy bárkinek arról, ami történt. Tehát emiatt ne legyen gondja... Miben lehetek még a segítségükre? Pénzzel? Szívesen átengedem az autómat... Hensley nem válaszolt. Visszafelé az út jóval hosszabb ideig tartott. A nő képtelen volt lépést tartani velük. Amikor végre a kunyhóhoz értek, először Hensley mászott fel a létrán. Utána a fogoly házaspár, majd Kilborne, és utolsónak Strickland. Hensley kinyitotta az ajtót, és betaszította a két foglyát. A hold éppen csak annyira világította meg a helyiséget, hogy a bennlévők láthatták, nő van közöttük. Egy ideig meglepetten, szinte meghökkenten hallgattak, azután felújjongtak. Gautier megtapogatta a nőt, s az majd eszméletét vesztette. — Kipróbáltad már, Hensley? — Milyen volt? — Ha betűrendben vesszük elő, akkor én vagyok az első! — Akármilyen is, olyan jó nem lehet, mint egy néger nő! — Inkább valami falnivalót hoztatok volna! Hensley csendet intett a kezével. A fogoly védekezőén felesége elé állt. Hensley gyomorszájon vágta, úgy, hogy a fájdalomtól összegörnyedve elterült a padlón. — 72 —
