Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

Szmirnától—Skorpióig Egy romantikus szerelem története? i. Ötödik éve teszik fel az embe­rek a világ minden részén a kérdést: — Kik ölték meg 1963. november 22-én Dallasban J. F. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét? A dallasi merénylet után fél évtizeddel, 1968. június 5-én, né­hány perccel éjfél után, a kali- fornai előválasztás győztesét, Ro­bert Kennedyt — a tragikus sor­sú elnök szenátor öccsét — a Los Angeles-i Ambassador szál­lóban, fivéréhez hasonló sors érte. A két Kennedy-fivér halott. Igazi gyilkosaik ismeretlenek, — akárcsak az 1968. április 3-án, Memphisben megölt, Nobel-díjas Martin Luther King gyilkosai... — Én néhány hónappal Bob Kennedy halála után, szinte John Kennedy tragédiájának ötödik évfordulóján, a meggyilkolt el­nök özvegye, Jacqueline Kennedy — az amerikaiak piedesztálra ál­lított Nagy özvegye —, végleg eldobta a gyászfátyolt és igent mondott az „olaj-Neptunnak”, a 62 éves Arisztoteles Sokrates Onassisnak. A házasság híre vá­ratlanul érintette az amerikai közvéleményt és a világot. „Egy illúzió halála” — kommentálták Jackie elhatározását a nyugati magazinok és a tekintélyes He­rald Tribune így vélekedett: „Ez a ragyogó Kennedy-család, az el­múlt években oly közel került a »királyi család« fogalmához, amennyire ez Amerikában egyál­talán lehetséges. Az elnök öz­vegye és gyermekei valósággal »a nemzet tulajdonai« lettek és egyedülálló helyet foglaltak el az amerikai nép szívében.” A megvásárolt özvegy A kérdés így merült fel az emberekben: miért kellett az el­nök özvegyének leszállni a már­tír asszony szobrának talapzatá­ról, és ha már újra férjhez ment, miért éppen egy nem egé­szen „szalonképes múltú, levan- tei milliomosnak” mondott Igent? A találgatások egész sora kö­vette a Skorpió-szigeti nászt. Ál­talában azon a korkülönbségen akadtak meg a legtöbben, amely a 62 esztendős hajómágnást a 39 éves szép özvegytől elválaszt­ja. Ebben az esetben sem lehe­tett a kor akadály, hiszen a böl­csek szerint: a fiatal nő és az öreg férfi szembeállítása csak a korban éretlen korosztályok sa­játja. így is van, hiszen ha va­laki nálunk a napilapok házas­sági hirdetéseit böngészi, láthat­ja, hogy a 20—25 évnyi korkü­lönbség ma már egyre kevésbé akadály. Irodalmi példát is hoz­hatunk: a húszéves Ady Jókai késő nászát Laborfalvy Rózával, a közvéleménnyel szemben vers­ben védte meg. „Miért bántjátok a csodás öreget?” — kérdezte a húszéves ifjú a múlt század vé­gén, pedig Jókai akkor már 80, Róza pedig alig 28 éves volt. Ke­leten van egy mondás :\ „Férfi és nő között az igazi kor-arányt úgy kell meghatározni, hogy a nő a férfi kora felének meg hét évesnek kell, hogy legyen.” Ha ezt számoljuk, Jackienek 38 évesnek kellene lennie, ő viszont már 39, s mint azt Onassis az esküvő napján érdeklődő újság­íróknak megjegyezte: az évezre­des bölcsesség alapján nem ő öreg, hanem új felesége idősebb egy évvel nála. Mielőtt bármiféle következte­tést, vagy ítéletet vonnánk le a Skorpió-szigeti nászról, lássuk Onassis múltját. Onassis húsz­esztendős fia, Alexander, az es­küvői menetre várakozó újság­íróknak gúnyosan jegyezte meg: „Én mondom önöknek, ez egy szatír. De azt hiszem, most az egyszer igazából megszerette ezt az asszonyt!” Dohányból — dollár Onassis mindent megvásárolt magának, amire az életben szük­sége van. Most megvette a világ leghíresebb özvegyét, hogy Skor­pió „királynőjévé” tegye. Becslé­sek szerint Onassis vagyona je­lenleg ■ közel egymilliárd dollár, pontosabban 800 millió és egy­milliárd között mozog. Élete a kisázsiai Szmirnában kezdődött, ahol 1906-ban született és 16 éves volt, amikor az első világhábo­rús görög megszállás után szülő­városát a törökök visszafoglal­ták és az ott élő görög kisebbség soraiban tömegmészárlást ren­deztek. Onassis apját, aki do­hánykereskedő volt, letartóztat­ták és bebörtönözték. A család többi tagja, a nagymamával együtt elmenekült, Onassis vi­szont háziszolga lett a várost megszálló török csapatok pa­rancsnokánál, saját szülői házá­ban. Ismerte apja titkos széfjét és onnan ötezer török fontot vett ki. Ezzel a pénzzel kimen­tette apját börtönéből és At­hénbe menekítette. A fiú itt összekülönbözött apjával, és két­százötven dollárral a zsebében elindult Dél-Amerikába. Közben Olaszországban kiszállt a hajó­ról és hónapokig egy özvegy szállodás nőnél vállalt munkát, hogy a már fogytán lévő útikölt­ségét kiegészítse. Argentínába ér­kezve Buenos-Airesben egy te­lefontársaság alkalmazottjaként először telefonszerelő, majd te­lefonközpontos lett. 1923-ban ér­tesítette apját, hogy a keleti do-< hánynak Argentínában jó piaca lenne. Apja öt százalékos pro­vízióval bevette az üzletbe, amely olyan jól sikerült, hogy egy esztendő múltán Onassis már függetleníthette magát és két exkluzív cigaretta megte­remtésével az előkelő társaság keleti cigarettaszállítója lett. Huszonöt éves, amikor már egy­millió dollárja van. Kezdettől fogva vonzódott a zenéhez. Gyermekkorában még Szmirnában megtanult görögül, törökül, nagyanyja hatására an­golul!. olaszul, majd! később fran­ciául és Argentinéban spanyo­lul. Hazárd élet Hamarosan megkapta az argen­tin állampolgárságot, majd ami­kor Görögország a Levanteből menekült görögöknek állampolgár­ságot adott, apja révén megsze­rezte a görög állampolgárságot is. Családjának köszönheti, hogy első üzleti sikerei után kinevez­ték Buenos-Aires-i görög konzul­nak. Ekkor kezdett érdeklődni a hajózás iránt. 1932-ben a gaz­dasága világválság idején Onas­sis Kanadába ment és kitűnő üz­leti érzékkel hat teherszállító ha­jót vásárolt, hihetetlenül olcsó áron; darabját húszezer dollárért, holott a hajók eredeti ára két­millió dollár volt. Onassisnak ezt a húzását sokan hazárdjátéknak tartották, még saját családja is. Onassis később — életrajzírója szerint — erre azt válaszolta, hogy addigi egész élete hazárd­játéknak számít, mert csak az nyer, aki mer. A 30-as évek kö­zepén. amikor a közelgő háború új konjuktúrát indított el, Onassis bővíteni kezdte flottáját. Felfedezte, hogy a legjobb üzlet az olajszállítás. 1938-ban vásárol­ta első tankhajóját, a 15 500 ton­nás Aristont. Az üzlet várakozá­son felül bevált, annyira, hogy 1939-ben már három nagy tank­hajó futott Onassis zászlaja alatt. Amikor kitört a második világ­háború, 15 tagú flottájának egy részét csak a görög szigetek kö­zötti hajózásra használhatta, má­sik részét pedig felajánlotta a szövetségeseknek. így kedvezmé­nyes biztosítási feltételek mellett magas hadiszállítási díjak elle­nében a háború óriási nyeresé­get hozott Onassisnak. Ennék kö­szönhető, hogy 1945-ben a Beth­lehem Steel hajógyártól 34 mil­lió dollárért hat új, 28 000 ton­nás tankhajót rendelt, majd részt vett néhány amerikai tár­saság megalapításában, amelyek cégére alatt az Egyesült Álla­moktól 20 millió dollárért 23 „felesleges” hajót megvett. Ezért, mert Onassis nem volt amerikai ál­lampolgár és az amerikai had­sereg csak amerikai állampolgár­nak adhatta volna el ezeket a hajókat, 1953-ban az Egyesült Államokban csalás vádjával per­be fogták. Az USA legfelsőbb vád­hatósága 1954 február 5-én le­tartóztatta. Szamos Rudolf Értesítjük kedves vevőinket, hogy pécsi, mohácsi, siklósi, szigetvári, szekszárdi, dombóvári és tamási fiókunknál 1968. december 27-, 28-, 29-, 30-án év végi leltározást tartunk. E napokon az árukiadás szünetel. Baranya—Tolna megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat Pécs, Kossuth L. u. 21. (102) — Helikopterek. Nem halljátok a zúgásukat? — Bennünket keresnek? Hát mit gondolsz, miért keringenek itt?! Behúzták az ajtót, úgyhogy csak tenyérnyi szélesen ma- r , ,.,nyi*va .és kikémleltek. Hamarosan megpillantották a helikoptereket: négy gép körözött az erdő fölött. Rövid­del később eltűntek a távolban kéklő hegyek irányában. — Miért éppen erre keringenek? Már a nyomunkban vannak? — Ne aggódj. Nemcsak itt, mindenfelé keresnek. Látod, hogy másfelé mentek. — Valóságos egérfogóban vagyunk itt — mondta Cummings. Azzal a különbséggel, hogy ebben nincs szalonna ... legyezte meg Stone keserűen. Hensley leintette őket. — Csak néhány napig kell kitartanunk akkor alább- haigy a hajsza. — 67 — — De addig vagy megfagyunk, vagy éhen halunk. ■— Éjszaka összebújunk, egymás mellé fekszünk szoro­san, nappal pedig nincs is nagy hideg. És ennivalónk is lesz, ha eljön az éjszaka. Estig még többször keringtek fölöttük helikopterek. Déltájban kutyaugatást véltek hallani, de ez nem aggasz­totta őket. A napközben leesett hó eltörölte, belepte a nyomukat. Hensley , gondoskodott arról, hogy senki se hagyja el a kunyhót. Egyébként sem volt senkinek kedve kimenni a hidegbe. Egymás mellé préselődve feküdtek a padlón, ösz- szehúzódtak, mint vihar idején a birkanyáj. Néhányan közülük erősen köhögtek; nyilván megfáztak. Általában annyira kimerültek, hogy már éhséget sem éreztek. így köszöntött rájuk hű szövetségesük, az éjszaka. Alighogy kinn besötétedett, Hensley felállt, s az ajtóhoz ment. Aa alvók közül az egyik felemelkedett. — A Mongol szökni készül! — riasztotta társait. Egykettőre mindannyian ébren voltak. Vaughn szét­terpesztett lábakkal az ajtó elé állt. — Nem így egyeztünk meg Hensley! Vagy mindannyian megyünk, vagy senki! — Harapnivalóért megyek. Felőlem velem tarthatsz. — Azt hiszed, olyan bolondok vagyunk, hogy elhisszük? — ellenkezett egy másik. Mindannyian nem mehetünk... — Mi a szándékod? — Én mindenesetre veled megyek — szögezte te a fiatal Stone. — Te nem. Érett emberekre van szükségem. Stone felugrott. — Sértegetni akarsz? — kérdezte fenyegetően. Hensley egyszerűen félretolta. — Strickland, Kilborne, gyertek velem. — Most hármasban akarnak meglógni! — kiáltott fel az egyik. — 68 — — Ne próbáljatok az orrunknál fogva vezetni — mondta Vaughn fenyegető hangon. — Előbb-utóbb elkapunk benne­teket, s akkor jaj nektek! — Látom, az éhség elvette az eszeteket! Most, amikor még teljes erővel folyik a hajsza ellenünk, ötven mérföld- nyire sem juthatunk innen, hogy el ne csípjenek. Csak ebben a kunyhóban vagyunk biztonságban, tehát itt kell maradnunk, és csak akkor maradhatunk itt, ha valami en­nivalót szerzünk! Mindhárman pisztolyt vettek magukhoz, s elindultak. Hensley ment elől a majd térdig érő hóban, a bankrabló és a betörő követte. Szótlanul taposták a havat. Talán másfél mérföldet tettek meg — csaknem egy óra hosszat tartott — s egy országúihoz értek. Hensley megállt, jelezvén, hogy céljukhoz értek. Kilborne és Strickland bólintott. Most már tisztában voltak Hensley szándékával. — Itt nem nagy a forgalom, de olykor csak jár erre valamilyen kocsi — mondta. Szélvédett helyen, egy szikla mögött lesbe álltak. Jó sokáig kellett várniuk, amíg a messzeségben felvillant egy gépkocsi fényszórója. Amikor a közelükbe ért, Kilborne és Strickland felugrott de Hensley visszatartotta őket. — Várjatok. Ez teherauó. Semmire se megyünk vele. Személyautóra kell vámunk. A teherautó elrobogott előttük, s már néhány perc múlva, az ellenkező irányból egy személyautó fényszórója tűnt fel. Amikor kétszáz méternyire volt tőlük, kiugrottak rej­tekhelyükről, ketten lövésre készen tartották fegyverüket, Hensley pedig megállást intett a kezével. A kocsi fékezett. Húsz méterrel előttük a vezető meg­próbált visszafordulni. — 69 —

Next

/
Thumbnails
Contents