Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
! A helyreállított Kinizsi vár Nagyvázsonyban. (Dobos Lajos (elvételei.) Az egri „Dobó István” Múzeum kezelésébe került kisnánai vár. Gazdára találtak Régi várak új köntösben Mindenki, vagy majdnem mindenki ismeri a verset: „Vár állott, most kőhalom..És mindenki, vagy majdnem mindenki járt már olyan helyen, ahol azelőtt vár állott, most csak kőhalom, rom. Nehéz szavakba foglalni azt az érzést, amelyet többnyire úgy nevezünk: a várak romantikája. Az ember megmássza a hegy- obcLaft, ieikaptat a‘* d&trfcfe."' s rfta tent van a százados falak között, vegyes érzelmek ejtik rabul. Mert szép tud lenni egy rom is, emlékeket ébresztő. Kőszegen a romló falak felidézik a vitéz Ju- risics Miklóst, Nagyvázsonyban az erős Kinizsi Pált, Egerben a „vasikapitány” Dobó Istvánt, szabadságharcos elődeinket és emlékeinket. S ugyanakkor eszébe Ált az embernek az elmúlás isi, a mondás az idő vastagáról. „Ha négyszáz évig jó volt«.“ Azt lehetne gondolni, hogy akik hivatásszerűen foglalkoznak a régi várakkal, azok maguk is múltba révedező, öreg emberek, csoszogva járnak, szüntelenül köhécselnek, s avitt ruhákat viselnek. Persze, hogy nem így van. Az Országos Műemlék Felügyelőségen dolgozó mérnökök, régészek, szakemberek zöme fiatal, vagy középkorú ember. Modem külsővel és korszerű gon- doScodásmóddal. Igaz, hogy a történelmi várak szerelmesei ők, de nem reménytelen szerelmesei:. A reményt — vagy inkább bizonyosságot — az a kultúrpolitikai elv és gyakorlat szolgáltatja, amely szembeszállt és eredményesen szállt szembe egy szűk látókörű szemlélettel. A tagadhatatlanul jól hangzó vélemény az ötvenes évek legelején így szőtt: — Ha egy vár négyszáz évig megmaradt, akkor fenn fog állni a következő négyszáz évben is, minek erre pénzt áldozni? Költ- sünk helyette inkább más közhasznú célokra. Ez a nézet semmiféle szempontból nem állja meg a helyét. Szakmai tekintetben azért nem, mert a romos várak állandóan pusztulnak, kikezdik őket az időjárás viseontagsáigai, s a pusztítás az „állagot” mind rohamosabb mértékben romosítja. Másrészt a várak — csakúgy, mint más műemlékek — történelmi hagyományaink szemléletes részét jelentik. Népünk évszázados szabadságharcának kőbe vésett emlékeit tiszteljük a romokban, akár a török elleni harc, akár más függetlenségi küzdelem színhelyei voltak. Ezek a várromok az utókortól mindenképpen megbecsülést érdemelnek. S emellett; nem lényegtelen az értékük idegenforgalmi szempontból sem. Szükséges milliók A szocialista államunk költségvetésében külön tótéit — több milliós tételt — jelentenek a várak helyreállításának kötségei. Dr. Gerő László, az Országos Műemlék Felügyelőség mérnöke mondotta el, hogy az országban jelenleg 140 műemléknek minősített nagyobb és kisebb vár, vagy vármaradvány található. Ezek közül eddig huszonkettőt már teljesen helyreállítottak és tucatnyi romos várban folynak munkálatok. Egyebek mellett befejeződtek a helyreállítás munkái Pécsváradon, ahol egy turistaház is megnyílt. Siklóson, ahol a szálloda mellett múzeumot is létesítettek, külön érdekességnek számít az eredeti állapotában megtekinthető külső várfal; országos hírre tettek szert az újjászületett gyulai várban sorra kerülő vár játékok; az idén fejezték be a kisnánai vár építésikonzerválási munkáit; a Szabolcs megyei kisvárdai várban szintén múzeum várja a látogatókat; idegenforgalmi nevezetesség a helyrehozott visegrádi Salamon-tor- nya; Várgesztesen turistaszálló épült; Pécs körül pedig ismét napvilágra hozták a régi város falait. Egerben is jelentős munkák folynak, a püspöki palotán és környékén kívül feltárják az „Egri csillagok” híressé vált kazamatáit is. A hosszú távra kidolgozott tervekben szerepel Simontornya, Csesznek, Hollókő és Szerencs várának rekonstrukciója is. Közérdek és helyi érdek egyaránt örvendetes tény, hogy a központi költségvetésen kívül a helyi szervek is jelentős összegekkel járulnak hozzá a műemlékvárak rekonstrukciójához. A legtöbb vár helyi gazdára talált a megyei Idegenforgalmi Hivatal vagy a tanács személyében. S ez — talán magyarázni sem szükséges — biztosítékot jelent a várak jövőjét illetően. Csak néhány példa. A nagyvázsonyi vár a veszprémi Idegen- forgalmi Hivatal jóvoltából — és hasznára — újjászületett, rengeteg külföldi turistát vonz, s ennek hatására a kis település élete fellendült, egyebek mellett napi két autóbuszjárat is összeköti a külvilággal. A kőszegi Jurisics vár, ahol néhány éve még lóistálló „működött”, más helyiségeiben pedig krumplit tároltak, ma eleven kulturális központ, helyet kapott benne múzeum, ifjúsági park és turistaház, megnyílt egy városi körfürdő. Ezzel együtt megszépült az egész város, a környező házaikat tatarozták, az üres telkeket parkosították. Közérdek és helyi érdek egyaránt, hogy a régi váraknak ne csak múltjuk, hanem jelenük és jövőjük is legyen. A. I. 2 ÉV GARANCIA VIDEOTON RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ Ugyanis november 30-án . még két fegyenc került az egyes zárkák folyosójára, Stewart és Christie közé: Douglas Anderson élethossziglanrá ítélt gyermekrabló, aki halk hangja és szelíd modora miatt társaitól a Softy (Tökfilkó) nevet kapta, és Willie Shaw, egy tagbaszakadt néger, aki egy fehér nő elleni erőszak miatt, szintén élethossziglani fegyházat kapott. Bal kezén hiányzott a kisujj, ő maga vágta le a kőbányában. December 7-én reggel befejezték az előkészületeket. Christie acélfűrészlapja celláról cellára vándorolt. Ö, Ste- wart, Anderson és Shaw alul és fölül elvágtak két-két rudat az ajtó rácsából, de a rudakat egyelőre a helyükön hagyták. Ezen a napon, amikór a zuhanyozásra vezették őket, Stewart megadta még a kőbányában megbeszélt jelt: fej- bólintással közölte: „Ma este a nappali őr leváltása előtt”. Aznap John Chase, a legfiatalabb börtön őr volt szolgálatban a cellarészben. Egy széken ült, fegyverrel a kézében a folyosó előterében. — 1-9 — Stewart cellája volt hozzá a legközelebb, és Stewart volt az, aki este negyed tízkor kikiabált a cellájából: — Hé, kifogyott a klópapírom! — Okay — válaszolta Chase álmosan. — Majd hozok egy tekercset. Lement a lépcsőn a mosdóhelyiségbe, egy szekrényből elővett egy tekercs papírost, felment a lépcsőn, kizárta a cellafolyosóra vezető rácsos ajtót, és Stewart cellájához baktatott. — Nem nekem van szükségem rá, hanem valakinek onnan — intett Stewart fejével a folyosó vége felé. Azt hiszem Shawnak kell. Az őr továbbcammogott, kizárta a folyosót két részre választó rácsos ajtót, s megállt Shaw cellája előtt. — Neked jutott eszedbe éppen most... — kérdezte. — Igen, add csak ide gyorsan -— mondta a néger. Az éjszakai szükségvilágítás tompa fényében Chase á cellaajtóhoz lépett. ....... , .. . . . A bban a pillanatban villámgyorsan^, két barna kar nyúlt ki a rácson és bókán ragadta olyan szorosan, akár egy satu. Chase elvesztette egyensúlyát, a rács vfelé kapott, s nagy ívben hátravágódott. Ugyanabban a pillanatban a másik három cella ajtajából csörömpölve kiestek az átfűrészelt vasrudak. Stewart bújt ki elsőnek a keskeny résen. A következő pillanatban Chase mellett termett és vasmarokkal szorította a torkát. Rögtön utána Christie és Anderson is a folyosón volt. Csak a hatalmas néger küszködött kétségbeesetten a kiszabadulásért. Teste beszorult a rácsok közé. — Segítsetek már, hogy kijussak! — mondta átkozódva. Anderson és Christie lábukat nekivetették az ép rácsrudaknak kezükkel megragadták Shaw-t, és addig húzták, míg kiszabadították. Nadrágjából egy jókora darab lógva maradt a lefűrészelt rácscsonkon. — 20 — Stewart még mindig az őr torkát szorongatta. Chase arca már-már elkékült a fojtogatástól. Stewart ezért kissé utána engedett, hogy némi levegőhöz jusson. — Ha nem akadékoskodol, nem történik bajod — mondta neki, s Chase a szemével intett, hogy teljesíti a parancsot Stewart ezután elengedte. Chase feltápászkodott és a folyosó falához támolygott. Időközben a néger megragadott egy lefűrészelt vasrudat és fenyegető mozdulattal az őrre emelte. — Hagy ezt most — szólt rá Stewart. — Ilyesmire nines időnk! A négy fegyenc közrefogta az őrt, s maguk előtt taszították addig az ajtóig, amely az egyes zárkák épületrészéből a folyosóra nyílik. — Melyik kulcs nyitja? — kérdezte Stewart Chase a kulcskötegre mutatott. — Segítsek? — ajánlkozott. — A kulcs kissé nehezen mozog a zárban. Stewart bólintott és türelmesen várt, amíg az őr reszkető kézzel kizárta az ajtót. A kitört fegyencek egy ideig tanácstalanul álltak á cellarész előterében. Stewart a lépcső felé vezető ajtóra mutatott. — Zárd ki ezt ist Chase engedelmeskedett. — A megfigyelőhelyiség kulcsa is nálad van? ■— érdeklődött Sewart. — Az nincs nálam. Philips őrmester tartja magánál. Ha eljön a váltás ideje, kívülről kizárja az ajtót. Vagyis én egész idő alatt ide vagyok zárva. — Mikor lesz a váltás? Chase karórájára pillantott. — 21 — (20)
