Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
A gyenge szövetkezet gondfai Dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter egy előadásában a gyenge termelőszövetkezetek helyzetét elemezve, elmondotta: körülményeik miatt egyelőre gyors fejlődést nem lehet tőlük várni, indokolatlan a türelmetlenkedés velük szemben. Annyi bizonyos, hogy bevált az az ösztönző, támogatási rendszer, amely a fokozottabb árutermelésre, a helyi lehetőségek jobb kihasználására serkenti őket. Munkakedv, szorgalom A lényekhez tartozik az is, hogy ezek a termelőszövetkezetek nem szívesen viselik a gyengeség terhét, szeretnének mihamarabb kilépni ebből a nagyon is terhes bűvkörből. A megnyilvánulásokból kitűnik; az állami támogatást nem mint „adományt” várják, hanem mint olyan anyagi eszközt, amely elsősorban a gazdálkodást segíti. Tolnanémedin az elmúlt néhány év mindig a reménykedés, és az ismétlődő gondok éve volt — és a zárszámadásokon ismételten visszatérő, több-kevesebb mérleghiány. Az idei évet is hasonló gondok és remények kísérték végig— Ami jót az idei évről mondhatok, az elsősorban a tagság munkakedve, szorgalma — mondja Takács Károly elnök. — Jelenleg még száz hold kukorica- szár letakarítása van vissza, minden más, kinti munkát befejeztünk. Az őszi vetések: végére október 26-án tettünk pontot. Ezer hold volt a vetniva- lónk. Olyan szépen kikelt, hogy öröm nézni. Ezt nem dicsekvésnek szántam, de mindenesetre azt a reményt kelti az emberekben, hogy a jövő évi termésből jó néhány mázsa már megvan. Igaz, szerencsénk is volt, hogy a kezdeti aggasztó kilátások után rendkívül kedvezett a munkáknak az idő. — így még egyetlen évben sem dolgozott a tagság, mint az idén — ismétli az elnök, majd részletesen elemzi azokat az indítékokat, amelyek kedvezően befolyásolták a falu közérzetét. A gondokról röviden annyit; a kedvezőtlen időjárás itt még hatványozottabban jelentkezett, mint másutt, és itt is meghozta a maga meglepetéseit. — A Sió mentén egy százhetven holdas kukoricatáblán alig termett valami. Ezen a területen a talajvízszint összefügg a Sió vízállásával. A Sióban kora tavasztól alig volt bokáig érő víz, egyes helyeken kigazosodott a mederfenék... Viszont a határ egy másik részén 28 mázsával fizetett a kukorica, amire Némediben még nem volt példa. Pedig műtrágyánk, ha több lett volna ...? Betakarítottunk minden szál takarmányt, de mégis marad jó néhány vagon abrakhiányunk, mert nem minden úgy jött be, ahogyan számítottuk. Pénz volt, gép nem — Elszámították magukat valamiben? — Úgy mondanám inkább, hogy előre bíztunk... Mégpedig abban, hogy megkapjuk azt, amire leginkább szükségünk van, gépben, műtrágyában. — Az év elején kaptunk 700 000 forintot, üzemviteli költségekre. Beterveztük egyebek között egy szemenként vető kukoricavető gép, egy kazalozó vásárlását. Meg is rendeltük, de nem kaptuk meg. Emiatt nem éppen kevés többletbért voltunk kénytelenek kifizetni — a tervezetten felül. Ha már megmaradt a pénzünk, gondoltuk, Öntözőberendezést vásárolunk. Annál meg elkéstünk a rendeléssel. Itt maradtunk, se vetőgép, se öntözőberendezés... A pénzt végül is elköltöttük, csak nem éppen arra, ami a gazdaság fejlesztését a legcélszerűbben szolgálta volna. — A közel háromnegyed milliós összeg végül mégiscsak segítség volt... — Feltétlenül. De mi az állami segítséggel úgy vagyunk; nem mindegy, hogyan tudjuk felhasználni. Nem mindegy, mikor kapjuk, az év elején, vagy az év végén. .. Mert egyik a termelés fejlesztését szolgálhatja, a másikat pedig kifizethetjük jövedelem- kiegészítés címén, holott nincs mögötte termelés. Elmondhatom, szívesebben fogadnánk mondjuk, egymillió forintos középlejáratú hitelt, mint ugyanezt az összeget egyszerű támogatásként. — A gondokhoz leéli még sorolnom a műtrágya-ellátást. Abban a helyzetben voltunk, hogy nem kaphattunk többet, mint ta- valy. Pedig lényegesen többre lenne szükségünk. Az idei év az első, amikor az előző évek öt-hat százaléka helyett a területünk húsz százalékára adhattunk szerves trágyát. De mikor tudjuk utolérni magunkat? Most, az év végéig kedvezményesen vásárolhatnánk műtrágyát. Sajnos, szűkös .anyagi lehetőségeink miatt ehhez is hitelre lenne szükségünk. Negyven új tag — Ugyancsak gondunk most a sertésértékesítés — bár sok más szövetkezet is hasonló cipőben jár — mert sokat, javíthatna anyagi helyzetünkön. A kiesések pótlására ezer helyett 1200 hízót szeretnénk értékesíteni. A kiesések pótlása í'észben már sikerült: a kertészet bevétele mintegy 300 000 forinttal haladta meg a tervezettet. A tolnanémedi szövetkezet helyzetét — elsősorban a munkaerőben — javította az év folyamán felvett negyven új tag, akik közül harmincötén negyven éven aluliak. De egyelőre többet nem vehetnek fel. mert már amúgy is kénytelenek voltak túllépni a tervezett münkadíj-keretet. (Bár igaz, hogy a többlet-munka a bevételben részben realizálódik.) — Igen, kénytelenek vagyunk igénybe venni az állami támogatást — állapítja meg ismételten Takács elvtárs — de elsősorban nekünk nem mindegy milyen formában. Nem azt akarjuk, hogy a népgazdaság a nekünk nyújtott anyagiakat ablakon kidobott pénznek tekintse. A támogatást olyan formában kérjük, hogy az elősorban a termelés fejlesztését szolgálja — ezen keresztül már meg tudjuk oldani a következő lépést, a megfelelő tartalékok, alapok képzését, a íagság jövedelmének növelését, BI. jßeaiL — pőntur(hsul A napokban szokatlan formájú levelet ké- kézbesített a postás a Hazafias Népfront városi titkárának. A kartonra lyuk-írással írt, furcsa formájú levelet Győrfi Zsuzsa, szekszárdi születésű világtalan kislány írta, pontírással. A levélből, a levelet befejező néhány soros versből a tizenöt év körüli kislány gazdag érzelevj- világa, életkedve sugárzik. „Kedves Eszenyiné! Kívánom, hogy levelem a legjobb egészségben találja. Szerencsésen visszaérkeztem, az intézetbe, és ne tessék haragudni, hogy ilyen sokára írok. A tanulás elég jól megy, már van két ötösöm és két négyesem, ötöst magyarból és gépírásból kaptam, a négyest pedig oroszból szereztem. Szeretek az intézetben lenni és szeretek tanulni.” A továbbiakban részletesen beszámol arról, hogy a nyelvtanulás kedvenc tantárgya és már mondatokat szerkesztenek, majd így ír: „Már nagyon várom a karácsonyi szünetet, hogy szüleimmel, rokonaimmal és szekszárdi ismerőseimmel személyesen is találkozhassam.” Zsuzsi levele rímekbe szedett mondatokkal fejeződik be, és választ kér levelére. A világtalan szekszárdi kislány levele le- *1 közlésének van bizonyos aktualitása: ötvenéves a vakok szervezete, amely országos viszonylatban 8720 tagot számlál. A statisztika szerint a vakok és csökkent látóképességűek száma a felszabadulás előtti létszámhoz viszonyítva nem emelkedett. Társadalmunkban a vak és csökkent látóképességű emberek nincsenek magukra hagyatva. Európai viszonylatban nálunk, Magyarországon van a legjobban megszervezve a csökkent látásúak foglalkoztatottsága. Külön feladatként foglalkoznak a vak és csökkent látású gyermekek tanításával. Budapesten egy óvodával egybekötött általános iskola működik, ahol gyógypedagógus irányításával, 275 gyermek tanul. A 275 tanuló egyike Győrfi Zsuzsi szekszárdi kislány, aki élénk levelezést folytat a Hazafias Népfront városi titkárával. pjávál, aki a városi elnökség tagja volt, néhányszor megfordult a Hazafias Népfront irodájában. így kezdődött a levelező kapcsolat. A levélből érezhető a kislány optimize musa, afeletti öröme, hogy a családtagokon, közvetlen hozzátartozókon kívül mással is van levelező kapcsolata. Számára öröm az is, ha közérzetéről, tanulmányi előmeneteléről írhat. Szorgalmasan tanul, s levele után ítélve, tele van tervekkel, ambícióval és életkedvvel. — POZSONYINÉ — Kendergyárban Húsz ember munkáját végzi el a Tolnanémedi Kendergyárban ez a cseh gyártmányú nyolctonnás daru. A vizes munkákat már teljes egészében ezzel végzik. Egy-egy ilyen köteg vizes kender sóivá. eléri az éivoi mázsát, ts. Munkában a törő-turbina és a kiszolgálók. 1 400 000 forintba került ez a szó ciális épület. A házi brigád készítette. Kétszáz személyre főinek. A helyi termelőszövetkezetei és a tanácsot is ellátják. Foto: Bakó Jenő
